Eszmélet, 2009 (21. évfolyam, 81-84. szám)
2009 / 81. szám
2009-ben világszerte megemlékeznek a Kelet-Európában lejátszódott rendszerváltás 20. évfordulójáról. A régió uralkodó elitjei a nyugateurópai és az amerikai mainstream-„sugallatoknak” s persze saját érdekeiknek megfelelően a média minden eszközét felhasználják az önünneplő-öntömjénező megemlékezésekre. A rendszerellenes hangokat a hivatalos hazai média kiszorítja a szélsőjobboldala, vagyis a tőkerendszer legvadabb képviselői előtt nyit utat. Olyan benyomás keletkezik, mintha 1989-ben minden változtatni szándékozó erő a kapitalizmus és a polgári társadalom osztatlan uralmát kívánta volna visszahozni. Negligálják a globális folyamatok jelentőségét, s az új hatalmi csoportosulásokat hovatovább „szabadságharcosokként” mutatják be. Ezzel nem csak meghamisítják az elmúlt 20 esztendő valóságos tartalmát, de folytatják a jelenlegi nemzetközi tőkés válság katasztrofális következményeinek igazolását, körülbelül abban a szellemben, hogy - Lukács ezzel ellenkező tartalmú tézisét parafrazálva - „a legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus”. Nemzetközi méretekben továbbra is következetesen elhallgatják azokat a kísérleteket, humanisztikus törekvéseket, amelyek az államszocializmus és a tőkés restauráció, a korlátlan államgazdaság és a korlátlan piacgazdaság között keresték a lehetséges alternatívát. Az „ünneplés” évében különösen fontos megmutatni, hogy Magyarországon léteztek olyan társadalmi, intellektuális erők is, amelyek a rendszerváltás következményeit előre látták, és azokat rendszerkritikai szempontból elemezték, nem szegődtek az új hatalmi elit szolgálatába. Lapunk alapvető feladata, hogy az akkori egyszerre antikapitalista (vagy nem kapitalista) és egyszerre antisztálinista törekvésekre, politikai és szervezeti, elméleti és társadalmi teljesítményekre felhívja a figyelmet. Ez évi számainkban főként hazai dokumentumok és feldolgozások, elemzések tükrében szeretnénk megmutatni olvasóinknak, hogy - ha mégoly perifériára szorított formákban is - létezett a tertium datur, aminek jelentősége különösen a mostani világválság körülményei között és a válságból való reális kibontakozás lehetőségei szempontjából rajzolódik ki igazán. E számunkban olvasóink bizonyos megújulást fedezhetnek fel. A szám egyrészt a kapitalizmus rendszerválságára reagálva, a vele szemben álló alternatív gondolatokat és útkereséseket a korábbiaknál élesebb formában veti fel, közelebb hozva egyúttal az elméletet a gyakorlathoz. Több írást is közreadunk a társadalmi önigazgatás történetéből és aktuális kísérleteiből, amelyek ma is hozzájárulhatnak az alternatívakereséshez. Másfelől új rovatot nyitunk Kultúra néven, aminek hivatása, hogy a színház, a mozi, a szépirodalom, a mindennapi élet vagy a sport területén is megmutassuk a tőkerendszer pusztító hatásait, és keressük a humanista kultúra még ép gyökereit, lehetőségeit - anélkül, hogy visszaesnénk az államszocializmus iránti kártékony nosztalgia labirintusába. Számunk izgalmas fejtegetéseket közöl Fidel Castrótól, új megvilágításba helyezve Kuba afrikai szerepvállalását 1961-1988 között. Recenziós rovatunk Mészáros István A tőkén túl című műve I. kötetének értékelő ismertetésével, illetve a balti államokban folyó sajátos történelemhamisítás leleplezésével is felhívja magára az olvasók figyelmét.