Eszmélet, 2016 (28. évfolyam, 109-112. szám)

2016 / 109. szám

E számunkban négy fontosabb témakör jelenik meg: 1. Az emberi jogok gyarmatosítás-történeti és geopolitikai összefüggései, különös tekintettel a „globális Dél” népei által megfogalmazott és politikai cselekvéssé érlelt kritikákra; 2. A Kínai Népköztársaság jelenkori történelmének mai meg­ítélése és az Új Selyemút grandiózus tervével összefüggő kérdések, ame­lyek Magyarországon alig ismertek. 3. A közép-keleti „átrendez(ed)és” geopolitikai viharai közepette - amiről előző számunkban átfogó elemzést közöltünk - nem feledkezhetünk meg a sokáig szőnyeg alá söpört kurd kérdésről, amely kulcsszerepet tölt be napjainkban a térség antiimperialista nemzeti-felszabadító harcaiban. 4. A 2013-ban kezdő­dött polémia a magyar megszálló csapatok szerepéről a nagy honvédő háború idején nem csupán szaktudományos kérdés, mert rendkívüli tétje van: most formálódik újjá a jobb- és baloldali narratíva. A szakmai egyoldalúságok mögött a regnáló hatalom „időtálló” emlékezetpolitikai torzításai állnak. „Ha vetünk egy pillantást arra, hogy Kína miként viszonyult szomszéd­jaihoz történelme folyamán, akkor mindig inkább kereskedelemre és gazdasági cserékre alapozott kapcsolatokat látunk, mint a katonai erő felhasználását, és mindmáig ez a helyzet. [...] Ez azokból a problémák­ból jön, amelyek egy olyan ország kormányzásával járnak, mint Kína... Kínában olyan hagyományai vannak a lázadásoknak, amilyenekkel semmilyen hasonló méretű vagy népsűrűségű ország nem rendelkezik. Irányítói pedig igencsak tisztában vannak azzal a veszéllyel, hogy a tenger felől új hódítók ronthatnak országukra - ezúttal az Egyesült Államok képében. [...] [S­zámos amerikai elképzelés létezik arra, hogyan is kellene bánni Kínával, és Pekingben igazából egyiket sem találják különösebben megnyugtatónak. A Kissinger-tervtől eltekintve, amely egyfajta kooptálásról szólt, a többi vagy egy új hidegháborút gondol gerjeszteni Kínával szemben, vagy háborús konfliktusokba kergetné szomszédjaival, miközben az Egyesült Államok játszhatná a »nevető harmadik« szerepét. Amennyiben Kína... valóban a globális gazdaság új központjává emelkedik, szerepe gyökeresen különbözni fog a korábbi hegem­ónokétól. [...] Hogy csak egy különbséget említ­sek, a katonai erőnek sokkal kisebb szerepe lesz, mint a kulturális és gazdasági erőnek - különösen ez utóbbinak. Sokkal inkább a gazdasági kártyára kell játszaniuk, mint azt akár az amerikaiak, akár a britek, akár a hollandok valaha is tették.” Giovanni Arrighi Eszmélet 84. sz. 122.

Next