Eszmélet, 2017 (29. évfolyam, 113-116. szám)

2017 / 113. szám

A marxista gondolkodás egyre gazdagabb elemzéssel rendelkezik a tőke, a kapitalizmus történeti útjáról. A torz utak elkerülése érdekében a történeti, a (világ)rendszerszemléleti, a közgazdasági és filozófiai megközelítések együttes alkalmazására van szükség, ha fenn akarjuk tartani a marxi elemzés egységét. E számunkban is több írás foglalkozik a tőkerendszer kibontakozásának és a „kész” kapitalizmus működésé­nek belső ellentmondásaival, regionális sajátosságaival. A kapitalizmus fejlődésének ritkán elemzett specifikuma ábrázolódik a KGST-országok világrendszerben elfoglalt helyét vizsgáló tanulmányban, ahogyan a rendszer átkarolta, mint az anakonda, a félperifériás államszocialista régiót, amely sokáig maga sem ébredt rá ennek az ölelésnek a végzetes voltára. Másik blokkunk a gender (a társadalmi nemek) tárgyköréből tar­talmaz cikkeket, amelyek e tekintetben is a világrendszer bonyolult és sokszínű fejlődésére hívják fel a figyelmet. Sajnálatosan aktuális ama probléma, ahogyan - egyfelől - a modern iszlamista terrorizmus használja fel a nőket terméketlen céljaira, illetve - másfelől - ahogy az Abu Ghraibban őrzött foglyokat kínzó nőkatonák váltak öntudatla­nul az Amerikai Birodalom heteroszexista, rasszista és osztályuralmú világrendjének/rendetlenségének (ki)szolgá(ló)ivá. „A 90-es évek elején számtalanszor hallottuk, hogy a szovjet blokk országai számára a kapitalizmushoz vezető leghosszabb ösvény a szo­cializmus. Csak azt felejtették el hozzátenni a rendszerváltás apostolai, hogy az új közép-európai kapitalizmus ugyanúgy a periféria vonásait mutatja majd, mint az államszocializmus előtti.” Bárdos-Féltoronyi Miklós Eszmélet 41. sz. 25. „A múlt elmúlt. Az azonban, hogy hogyan, milyen alapról magya­rázzuk az államszocializmus negyven, illetve hetven éves történetét, keletkezésének, egzisztálásának és megszűnésének okait, sohasem lesz kivonható a legitimációs erőtérből, az értékek szakadatlan történelmi átértékelésének folyamatából. Ahhoz, hogy ne a mindenkori jelen ül­hessen győzelmi tort az éppen elmúlt rendszer, politikai rezsim felett, ahhoz az államszocializmust sem elítélni kell, amire persze - tetszik, nem tetszik­­ sokakban megvan a hajlandóság, hanem társadalmi-tör­ténelmi jelenségként megítélni, azaz kettős mércével mérni. Egyfelől saját múltjához, lehetőségeihez képest való előmenetelét, másfelől pedig a világtörténelemben élenjáró, legfejlettebb nemzetekhez való viszonyát kell tisztázni. A kettős vonatkoztatás együtt adja meg az államszocializmus saját korában való reális elhelyezését.” Szigeti Péter Eszmélet 58. sz. 37.

Next