Eszmélet, 2017 (29. évfolyam, 113-116. szám)
2017 / 113. szám
A marxista gondolkodás egyre gazdagabb elemzéssel rendelkezik a tőke, a kapitalizmus történeti útjáról. A torz utak elkerülése érdekében a történeti, a (világ)rendszerszemléleti, a közgazdasági és filozófiai megközelítések együttes alkalmazására van szükség, ha fenn akarjuk tartani a marxi elemzés egységét. E számunkban is több írás foglalkozik a tőkerendszer kibontakozásának és a „kész” kapitalizmus működésének belső ellentmondásaival, regionális sajátosságaival. A kapitalizmus fejlődésének ritkán elemzett specifikuma ábrázolódik a KGST-országok világrendszerben elfoglalt helyét vizsgáló tanulmányban, ahogyan a rendszer átkarolta, mint az anakonda, a félperifériás államszocialista régiót, amely sokáig maga sem ébredt rá ennek az ölelésnek a végzetes voltára. Másik blokkunk a gender (a társadalmi nemek) tárgyköréből tartalmaz cikkeket, amelyek e tekintetben is a világrendszer bonyolult és sokszínű fejlődésére hívják fel a figyelmet. Sajnálatosan aktuális ama probléma, ahogyan - egyfelől - a modern iszlamista terrorizmus használja fel a nőket terméketlen céljaira, illetve - másfelől - ahogy az Abu Ghraibban őrzött foglyokat kínzó nőkatonák váltak öntudatlanul az Amerikai Birodalom heteroszexista, rasszista és osztályuralmú világrendjének/rendetlenségének (ki)szolgá(ló)ivá. „A 90-es évek elején számtalanszor hallottuk, hogy a szovjet blokk országai számára a kapitalizmushoz vezető leghosszabb ösvény a szocializmus. Csak azt felejtették el hozzátenni a rendszerváltás apostolai, hogy az új közép-európai kapitalizmus ugyanúgy a periféria vonásait mutatja majd, mint az államszocializmus előtti.” Bárdos-Féltoronyi Miklós Eszmélet 41. sz. 25. „A múlt elmúlt. Az azonban, hogy hogyan, milyen alapról magyarázzuk az államszocializmus negyven, illetve hetven éves történetét, keletkezésének, egzisztálásának és megszűnésének okait, sohasem lesz kivonható a legitimációs erőtérből, az értékek szakadatlan történelmi átértékelésének folyamatából. Ahhoz, hogy ne a mindenkori jelen ülhessen győzelmi tort az éppen elmúlt rendszer, politikai rezsim felett, ahhoz az államszocializmust sem elítélni kell, amire persze - tetszik, nem tetszik sokakban megvan a hajlandóság, hanem társadalmi-történelmi jelenségként megítélni, azaz kettős mércével mérni. Egyfelől saját múltjához, lehetőségeihez képest való előmenetelét, másfelől pedig a világtörténelemben élenjáró, legfejlettebb nemzetekhez való viszonyát kell tisztázni. A kettős vonatkoztatás együtt adja meg az államszocializmus saját korában való reális elhelyezését.” Szigeti Péter Eszmélet 58. sz. 37.