Eszmélet, 2020 (32. évfolyam, 126-128. szám)

2020 / 126. szám

E számunkban két interjúban emlékezünk meg Lenin születésének 150. évfordulójáról, akinek munkássága még azok számára sem megkerülhető, akik mindenestül elutasítják szellemi és politikai örökségét. Két újabb választ közlünk arra a körkérdésre, amit előző számunkban tettünk fel a radikális baloldal helyzetéről. A baloldal globális útkeresésének gondolta a lapszám két másik cikkében is jelen van: Hegyi Gyula a mai, új hidegháborús körülmények között elemzi a szocialista baloldal és az imperializmus kapcsolatát, Willi­am S. Robinson pedig egy új internacionálé létrehozása mellett érvel a lopakodó fasizmus elleni védelem jegyében. Sonia Combe könyv­­részlete az államszocialista rendszerek marxista, értelmiségi ellenzé­kének magatartását mutatja be, Anna Segherstől Lukács Györgyig. Másik fő tematikánk a gender kérdésköre. Susan Zimmermann írása a munkásmozgalom és a nőmozgalom ellentmondásos kapcsolatát ábrázolja történeti perspektívában; Julia Roth és Manuela Boatca tanulmánya pedig a globális egyenlőtlenségek összefüggéseiben vizsgálja a társadalmi nem és az állampolgárság viszonyát. A hazai gendervitákhoz kívánunk hozzájárulni az Aspasia évkönyv szerkesz­tőségi cikkének közreadásával, amely a kelet-európai genderellenes hullám tényeit foglalja össze. „Lenint megismételni nem azt jelenti, hogy megismételni azt, amit Lenin csinált, hanem azt, amit nem tudott megcsinálni, az elszalasztott lehetőségeit. Ma Lenin egy más korszakból való alaknak tűnik: nem azért mintha a centralizált Párt eszméi stb. »totalitárius fenyegetést« jelentenének, inkább úgy tűnik, hogy egy olyan korszakhoz tartoznak, amelyhez nincsen többé közünk. [... ] Azonban ahelyett, hogy ezt a tényt úgy értelmeznénk, Lenin elavult, meg kell kockáztatni az ellenkező hipotézist. [...] Lenin megőrizte a maga aláaknázó potenciálját.” Slavoj Zizek 13 opitov­e Lenine. Ad Marginem, Moszkva, 2003. 252-253 „A marxizmus és a feminizmus korunk két legfontosabb radikális mozgalma. Megérteni egymáshoz való viszonyukat döntő jelen­tőségű abból a szempontból, hogy meghaladjuk azt a megosztott­ságot, amelyet a kapitalizmus teremtett a világ proletariátusában, és annak a kérdésnek a megválaszolását illetően, hogy milyen stratégiákra és milyen harci formákra van szükségünk ahhoz, hogy felépítsünk egy igazságosabb társadalmat.” Silvia Federici Eszmélet 122. sz. 118.

Next