Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-22 / 208. szám
«♦ 2005. október 22., szombat A HÍDlAP hétvégi melléklete 40. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Egy mondat a zsarnokságról 1956 emlékezetére Illyés Gyula méltán híressé vált versének címét idézve: emlékezzünk 1956 forradalmára, arra a forradalomra, amely - bár elhagyottan - a világ szemében egykor a szabadság szimbólumává vált. Az 1950-es évek elején joggal mondhatta el Magyarország minden szenvedő polgára Szabó Lőrinccel, hogy hazánkat már csak „valami hasonlata a mennyei igazságnak a Földön” mentheti meg. És születtek percek, amikor e mennyei igazság meglátogatta a Kárpát-medencét, szikrát gyújtva a lelkekben, amely szikrából a szabadság tüze pattant elő, hogy példát mutatva a világnak, végigsöpörjön az országon. Lelkiismeretükben, szabadságukban, önérzetükben mélyen sértett emberek sokasága kényszerült reggelente fél órával korábban bemenni munkahelyére, hogy kötelezően együtt olvassák el a Szabad Nép vezércikkét. Karácsony másnapja, és húsvéthétfő munkanap volt. A Kossuth-címert eltörölték, március 15-ét háttérbe szorították. Az írók, értelmiségiek egyre nyíltabban lázadtak. A DISZ-ből kivált Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége 16 pontban foglalta össze a diákság követeléseit. Követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarországról, követelték, hogy a kormány alakuljon át Nagy Imre vezetésével és a 16. pontban másnap, október 23-ra békés tüntetést hirdettek a Bem-szoborhoz. A tüntetést a Belügyminisztérium először megtiltotta, később Piros László belügyminiszter a tilalmat feloldotta. Délután 3 órakor a Petőfi szobornál mintegy tízezer ember jelenlétében Sinkovics Imre elszavalta a Nemzeti dalt, majd felolvasták a 16 pontot. A Bem-szoborhoz érve a tömeg már több mint százezer főre duzzadt. Itt Bessenyei Ferenc elmondta a Szózatot, majd a már mintegy .negyedmillió ember átvonult a Parlament elé. Gerő Ernő rádióbeszéde csak olaj volt a tűzre. Válaszul az emberek este ledöntötték a Hősök terén álló tíz méter magas Sztálin-szobrot, amelynek bronz alapzatába egykor beolvasztották Görgey Artúr, Andrássy Gyula és Tisza István szobrait. Sötétedéskor eldördültek az első lövések... A forradalom áradatként söpört végig az országon. Újjáalakultak a diktatúra esztendeiben betiltott pártok. „Én nem tudok mást, csak sikoltani” - írta Zelk Zoltán. „Felsikoltani az egekre és leborulni a világ legnagyobb hősei, a magyar ifjak előtt”’ Szőkébb hazánkban, Esztergomban, október 26-án a Sötétkapu előtt, az ott állomásozó magyar katonaság belelőtt egy fiatalokkal teli autóbuszba. A helyszínen életüket vesztették: Fata József, Homor Ottilia Mária, Bartal Ferencné, Katona Józsefné, Raschek Magdolna, Neuhauser Ilona, Filakovszki János, Bogárdi József, Jungbauer Károly, Lehovecz Béla, Juhász Anna. A későbbiekben még hárman haltak bele sérüléseikbe. Október 31-én Hruscsov kiadta a parancsot újabb katonai beavatkozásra. Charles Bohlen, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete kijelentette: „Amerika nem érdekelt a magyarországi beavatkozásban.” November 3-án este a rádióban beszédet mondott Mindszenty József bíboros, hercegprímás, a börtönéből kiszabadított esztergomi érsek. „A nemzeti érzés ne legyen többé a harcok forrása az országok közt, hanem az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga! Én párton kívül és állásom szerint felül vagyok és maradok.” - jelentette ki a prímás, majd ezt üzente a „bukott rendszer” örököseinek: „A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását joggal elvárhatjuk.” A hercegprímás nem árult zsákbamacskát. Nyíltan kijelentette, hogy 1945-höz és nem 1948-hoz kell visszatérni. Kijózanítóan hatottak következő szavai: „Egész helyzetünket azonban az dönti el, hogy a kétszáz milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével”. A válasz nem sokat váratott magára. Miközben a szovjet tankok már Magyarország földjén dübörögtek, Nagy Imre a rádióban a következő proklamációt tette közzé: „Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány, a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya ' •v~ ■ szellemének megfelelően igazi barátságban • ' kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi * ■ /■ népével. Nemzeti forradalma vívmányai: y , - nak megszilárdítását : ” f -és továbbfejlesztését '' f ■ óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék...” Ám a fegyveres ellenállás teljességgel reménytelennek bizonyult, miközben Kádár János szovjet támogatással ellenkormányt alakított Szolnokon. A forradalom és szabadságharc percei meg voltak számlálva. Hiába írta Tamási Áron gyönyörű Magyar fohászát: „Az idők gyógyító lázában él a magyar! Történelmünk ezer évén át lobog az emberi géniusz üzenete, mely nemzeti hőseink példáit emeli elénk és költőink fénylő szavait idézi. Nincs módunk kitérni a hűség elől. Éltünk vágyakozásban az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig vegyes főzetekkel kábított minket... Méltó életünkért szóban és cselekedetben a történelemhez fordulunk...” A tankok azonban feltartóztathatatlanul dübörögtek Budapest felé, hogy végérvényesen felszámolják a világ szemében a szabadság szimbólumává lett, ám elhagyott magyar forradalmat. Nagy Imre november 4-én hajnali 5 óra 20 perckor elmondott rendkívüli közleménye a rádióban már sokkolólag hatott: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” De ezek már az agónia percei voltak. Egy világhatalom túlereje leverte a magyar forradalmat. Ezrek és tízezrek menekültek el az országból, vagy kerültek Kádár börtöneibe. Amint Tollas Tibor írta: „Bebádogoztak minden ablakot.” • Varga Péter Dénes A jelenleg József Attiláról elnevezett iskola elődjét 1865. október 15-én alapította a katolikus egyház. A Szatmári Irgalmas 140 éves a „József Attila ” Születésnapját ünnepelte Esztergom egyik legrégebbi általános iskolája Nővérek vezetésével irányított tanintézmény 1945-ig volt egyházi felügyelet alatt. Az iskola mai vezetése úgy gondolja, hogy a nővérek oktatási tevékenysége volt az egész 140 év alatt a legmeghatározóbb. A 2005. október 15-ei, pénteki napon az ünnepség délelőtt kezdődött. Németh Mária nyugdíjas tanítónő, akit az esztergomi egykori „józsefattilás” tanulók csak Mara néniként ismertek, meleg hangú, kedves beszédével köszöntötte a megjelenteket. Ezután az iskola régi és jelenlegi diákjai prózai színdarabokkal és zenéstáncos előadással örvendeztették meg a megjelenteket. Ezt követte az aulában kiállított iskolatörténeti tárlat megnyitója. A kiállítást az iskola régi rajztanára, Jobbágy Tihamérné, Eta néni nyitotta meg. Ennek a kiállításnak már előkészítésében is nagy jelentősége volt, hiszen a tanintézmény egykori diákjai segítettek az összeállításban. A díszelőadásra és a kiállítás megnyitóra meghívott vendégek sorában ott volt Meggyes Tamás esztergomi polgármester, aki az iskola egykori diákja volt, az egykori alapító Szatmári Irgalmas Nővérek mai képviselői, a városi általános iskolák igazgatói, és más városi intézmények vezetői, valamint a József Attila Általános Iskola egykori igazgatói, a tanintézmény egykori tanárai, diákjai is. Ez utóbbiak közé tartozik Jónás Rita színművésznő, aki verses műsorával és megható visszaemlékezésével színesítette az ünnepi rendezvényt. Az évfordulós ünnepségen a jelenlévő vendégek számára kiderült, hogy a József Attila Általános Iskola az alapképzésen kívül művészi irányultságú nevelést is ad diákjainak. Az iskola, a csökkenő óraszámok - így a művészettel foglalkozó tanórák fogyó száma - miatt az önkormányzatoktól lehetőséget kapott, hogy az új tantervben meghatározott kiegészítő pluszórát tartsanak. Ennek megfelelően az alsó tagozatban zenetanulás, furulyaoktatás, a felsősöknek pedig gitároktatás folyik. Emellett az összes évfolyamra vonatkozóan pedig vizuális és drámapedagógiai különórákat tartanak. A művészeti órákat koordináló Végvári Ágnes elmondta, hogy ezen tanórák mellett az iskola diákjai különböző komolyzenei bérletes hangversenysorozatokra és színházi előadásokra is járnak. Erre a korábban, az iskolában működő pódiumszínpadi sorozat pótlása miatt is szükség volt. Az akkori, 80-as évekbeli színpadi estek alkalmával olyan jeles előadók léptek fel, mint Cseh Tamás, Gállfi László, Szabó Gyula, vagy Mensáros László. A meglehetősen komoly pedagógiai múltra visszatekintő József Attila Általános Iskola legközelebb az intézmény 150 éves évfordulójára tervez a mostanihoz hasonló ünnepséget. A tíz év múlva megtartandó rendezvényre ugyanúgy visszavárják a régi diákokat és tanítókat. • Pelti Zoltán Egykori tanárok és diákok valamint a jelenlegi pedagógusi kar és persze a nebulók bensőséges, családias hangulatú rendezvénnyel köszöntötték a XIX. században alapított idén 140 éves tanintézményt. Az ünnepségre készülve már hetek óta folyik az iskolában és környékén a felújítás, szépítés. Ahogy a munkából, úgy az ünnepségből is kivette részét az iskola életét szorosan követő szülői közösség és a néhány éve ismét az iskolához csatlakozó egyház is.