Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107-128. szám)
2006-06-24 / 124. szám
IV HÍDLAP •2006. június 24., szombat hídlapmagazin A keresztes barát Élete hetven esztendejéből alig másfelet töltött Magyarországon, e néhány hónap azonban sorsdöntő volt mind a vendég, mind a vendéglátó életében. Hatszázhúsz esztendeje, 1386. június 24-én született Aquila közelében, egy jelentéktelen kis Capestrano nevű faluban Kapisztrán János, akinek élete meghökkentő eseményekkel, nem mindennapi tettekkel, furcsa fordulatokkal, csatákkal, győzelmekkel, olykor tragikus győzelmekkel, kudarcokkal, olykor örvendetes kudarcokkal teli pályája éppen hazánk földjén érkezett olyan talajra, amelyen az ő rendkívüli képességei teljességükben és legjobb mivoltukban bontakoztak ki. Ez a pálya itt emelkedett vele abba a magasságba, amelynél följebb ember nem juthatott a középkori Európában: a szentek közé. Kapisztrán János szent lett tehát, Nándorfehérvár 1456-ban állva maradt, és állt még 1521-ig. Különös egyéniségének, nagyszerű tehetségének bizonyságául álljon itt Girolamo Moretti grafológiai vizsgálata. Moretti a vizsgálat előtt természetesen nem tudta, kinek a kézírását tették elébe, íme a grafológus véleménye: „Az író intelligenciája átlagon felüli, különös dinamikával és ősi teremtő erővel rendelkezik és ez vállalkozó kedvűvé teszi. Világos gondolkodású és határozott. Félreismerhetetlenül igényli, hogy feltűnést keltsen és környezetét maga alá vesse.. Ő maga abszolút függetlenségre törekszik, de szinte elemészti a vágy, hogy másokat függésbe hozzon. Nehéz helyzetben mindent arra tesz föl, hogy úrrá legyen rajta. Szembeszökő különös tehetsége a vitatkozásban, amelyben feltétlenül győzni akar. Ha döntéseiben alkalmanként ingadozni látszik, ez csak rafinált, megtévesztő manőver. Ellentmondást nem tőr, ha valaki tetteit kritizálni merészeli azonnal a bosszúra gondol. Minden lelki erejére szüksége van ahhoz, hogy roppant tehetségét jó ügy szolgálatába állítsa.” Nos, ilyen tulajdonságokkal bizony nem lehetett könnyű a szentek sorába emelkedni, ám Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nem véletlen, hogy amikor jelentkezett Szent Ferenc rendjébe, kopogtatását kétkedve fogadták. Részint mert ismerték a természetét, részint pedig bármily furcsán hangzik is, mert nős volt, ami pedig jogilag kizáró oknak minősült. Végül többszöri unszolás után megszületett a megoldás. Miután saját bevallása szerint tíz esztendeje „ágytól és asztaltól” távol tartotta magát feleségétől, így kapcsolatuk csupán jegyességnek volt tekinthető, az pedig nem képezte akadályát annak, hogy belépjen a rendbe. Később így ír önmagáról: „Számomra legnehezebb a szennyes gondolatok távol tartása. Én büszkébb vagyok a sátánnál, de mióta a ferences testvérek közé léptem, iparkodtam magam megfékezni. Büszkeségem legyőzésére az utóbbi négy hónap alatt hétszázszor korbácsoltam meg magam...” Fogadalmai letétele majd pappá szentelése után 1477. július 3-án V. Miklós pápa valamennyi eretnek inkvizítorává tette. Nem volt klasszikus inkvizítor, bár akadtak, akiket az őr parancsára égettek meg máglyán. Mégis inkább a szó erejével hatott. Amint feljegyezték róla „Egyszerű, kopott ruhát viselt, de szívhezszólóan beszélt és oly ragyogó volt az előadásmódja, hogy inkább illő modorával, semmint a gondolat és megfogalmazás méltóságával tűnt ki.” Így érkezünk el az 1453-as esztendőhöz, amikor az egész keresztény Európát sokkolta a hír: Bizánc, a keleti kereszténység Rómája az oszmán török hódítás áldozata lett. V. Miklós pápa búskomorságba esett és szeptember 30-án kelt „nagy török bullájában” keresztes hadjáratra szólította fel Európa népeit. Kapisztrán haladéktalanul útnak eredt. Egy levélben még - kissé megfontolatlanul - megfeddi a pápát egyébirányú költekezései miatt, majd közli vele, hogy Magyarországra indul. Utazása közben érte a hír: a pápa meghalt, utóda, III. Challixtus pedig keresztes háborút hirdetett Magyarország megmentésére. Kevesen tudják, hogy a világszerte máig is megszólaló déli harangszó nem a nándorfehérvári diadalnak szól, hanem Callixtus pápa bullájának. Őszentsége a harangok meghúzásának parancsával igyekezett figyelmeztetni Európa népeit a közelgő veszélyre. Hazánkba érkeztekor óriási tisztelettel és örömmel fogadták. Kapisztrán legfőbb vágya ekkorra már - az ország megmentésén túl - a vértanúság lett. Azonnal nekilátott a keresztes hadak szervezésének. A dolog meglehetősen időszerű volt, hiszen II. Mehmed szultán százezer főnyi seregével már megindult Magyarország felé, miközben Hunyadi Jánosnak mindössze tízezer katonája volt, sógorának, Szilágyi Mihálynak pedig ötezer zsoldosa. Kapisztránnak sikerült összetoboroznia egy viszonylag tisztességes sereget, és Hunyadi parancsára 1456. június közepén hajón megindult Nándorfehérvár felé. Bár Hunyadi János és Kapisztrán János kapcsolata kezdetben nem volt egészen felhőtlen - leginkább a barát önfejűsége miatt - végül mély barátság alakult ki közöttük. A hihetetlen török túlerő ellenére a csata, melynek során Kapisztrán János csak egy keresztet tartott a kezében, a keresztesek győzelmével végződött. Lezajlott hát a világraszóló győzelem. A két János, Hunyadi és Kapisztrán a csata után kitört pestisjárvány áldozatai lettek. Kapisztrán János Újlakon halt meg 1456. október 23-án este 9 órakor, 1690. október 16-án emelte az egyház hivatalosan is a szentek sorába. • A Rein Hogy a Báthory család ecsedi ágából származó Báthory Erzsébet valóságos szörnyeteg volt-e, vámpír vagy netán vérfarkas, egy női „Drakula”, aki szűzlányok vérét itta, sőt meg is fördött a vérükben, vagy esetleg csak az emberi irigység illetve a Habsburgok pénzéhségének lett az áldozata, ma már nehéz eldönteni. Sokan és sokat írtak már róla itthon és külföldön egyaránt, sőt megkockáztathatjuk, hogy ő vált a legismertebb magyar asszonnyá határainkon túl. A legismertebbé, de közel sem a legszimpatikusabbá... Apja, Báthory György, anyjának testvére Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király. 1560. augusztus 7-én született Nyírbátorban, gyermekkorát az ecsedi kastélyban töltötte. Tizenegy éves korában jegyezték el a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróffal. A házasságra 1575-ben fényes külsőségek között került sor. A férj a Pöstyén közelében fekvő csejtei kastéllyal és a körülötte fekvő 12 faluval kedveskedett feleségének. Báthory Erzsébetről már férje életében is furcsa mendemondák terjengtek, ezek szerint okkult tudományokkal foglalkozott, szolgálókat kínzott. A törökverő, rendkívül bátor és rendkívül kegyetlen Nádasdytól rettegtek a törökök, akik „fekete bégként” emlegették. A grófnő férje gyakran és sokáig volt távol, a magányos és zárkózott asszony feltűnően kevés emberrel tartott kapcsolatot, ezért lehetett később a legendák titokzatos hőse. Házasságukból öt gyermek született, közülük kettő fiatalon meghalt, és Nádasdy 1604-es Bukarest melletti meggyilkolása után Erzsébet özvegyen maradt. Férje halála után állítólag az öregedéstől félve még durvább praktikákhoz folyamodott. A legenda szerint, amikor megütött egy haját fésülés közben megrántó lányt, annak vére a kezére fröccsent, és úgy érezte, bőre szebb lett, s azt hitte, megtalálta az örök fiatalság titkát. A lányt megölte, megfürdött vérében, s ekként azt is igazolva látta, hogy e célra a szüzek vére a legalkalmasabb. Ettől kezdve nem volt megállás: birtokán összefogdostatta a szüzeket, akiket különféle kegyetlen kínzásoknak vetett alá, megkorbácsolt, megcsonkított, majd lábuknál fogva felakasztott és vérüket vette. Sőt ivott is a vérből, kezdetben arany serlegből, később már egyenesen a testükből. Amikor a környékbeli lányok elfogytak, akadémiát létesített a kastélyban női szeretőjével, az ide küldött lányokkal hasonlóképpen végzett. Állítólag elfogásáig hatszáznál is több áldozat vére száradt a lelkén. A birtokán visszavonultan élő Nádasdynét, akit már többen bepanaszoltak az udvarnál, 1610. december 29-én tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Eljárást indítottak ellene, amelynek során komornái és cselédei a kínvallatás hatására beismerő vallomást tettek. Őket egy héttel később lefejezték, vagy máglyán elégették, a gazdag és befolyásos családból származó Báthory Erzsébetet pedig per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva haláláig. Itt is halt meg elborult elmével, 54 évesen, 1614. augusztus 21-én. Sok furcsaságot rejt magában a történet. Először is Nádasdy Ferenc özvegyének esetében szabályos bírósági eljárás és így ítélet sem született. A vádlott korai halála mindenkinek kapóra jött, mivel bűnösségét nem sikerült bebizonyítani. Mai szemmel nézve koncepciós perről beszélhetünk, hiszen az igazi kérdéseket fel sem tették, a vádat bizonyítottnak tekintették, a cáfoló iratokat és leveleket figyelmen kívül hagyták. A több száz áldozat eleve lehetetlenség, a hírhedt vérben fürdés pedig (az emberi vér gyors al vadása miatt) technikailag sem kivite lezhető. Emellett a Habsburg-udvar azon törekvése is említésre méltó, mely a Báthory-Nádasdy vagyon ezen részének megszerzésére irányult, így nem meglepő a bebörtönzés, és az irreális vádak felsorakoztatása. Nagy László feltárta a korábbi irodalom tévedéseit. Elemezte az ügy szereplőinek ellentétes érdekeit, amelyek lehettek birtokszerzési kísérletek vagy eltérő politikai koncepciók. Jelezte, hogy Báthory Erzsébet nem egyértelműen bűnös, sőt talán éppen ő lehet az áldozat. Nádasdy Ferenc halálakor mindenesetre nem csupán özvegy lett, hanem az ország egyik leggazdagabb birtokosa. E gazdagságot irigyelhette meg Thurzó György nádor, aki az egész koncepciós pert lefolytatta, illetve nem folytatta le. A Báthory Erzsébet ellen gyűjtött tanúvallomások közül feltűnően hiányoznak az áldozatok közeli hozzátartozói, furcsa mód nem tesz vallomást az 1610. december 29-én „kiszabadított” megkínzott lány sem. Miért nem kérdezték meg, hogy mit tettek vele? - teszi fel a kérdést Szádeczky-Kardoss Irma. Hogy a rá leselkedő veszélyeket pontosan ismerő Erzsébet miért hagyta el a jól védhető Sárvárt és költözött Csejtére, annak csupán egyetlen magyarázata lehet. Fia, Nádasdy Pál nagykorúsítását követően átvette törvényes örökségét, őt illették meg a család fő rezidenciái, többek között Sárvár. Hozzáláthatott saját udvarának, gazdasági, közigazgatási apparátusának a megszervezéséhez. Csejtén azonban - amint azt már tudjuk - Nádasdynét elfogták és börtönbe vetették. Itt sínylődött befalazva egészen haláláig, alakja pedig azóta is foglalkoztatja az embereket, szánalommal kevert szörnyülködéssel hallgatva a hozzá kapcsolódó rémtörténeteket. • Históriás