Érseki tanítóképző intézet, Esztergom, 1928

Intézetünk viszontagságos korszaka. Az esztergomi érs. rk. tanítóképző-intézet új épülete elkészült. Régi vágyunk teljesülése ez nemcsak nekünk, hanem azoknak is, akik a kath. tanügy haladását szívükön viselték s viselik ma is. Mert, hogy az intézet régi elhelyezése sem pedagógiai, sem egészségügyi követelmé­nyeknek nem felelt már meg, azt mindazok előtt, akik az intézetet közelebbről ismerték, fölösleges hangsúlyoznunk. Az új intézet felépí­tésével reményteljes jövő küszöbén állunk. Ezt a szebb jövőt a múlt viszontagságaival, nélkülözéseivel méltán megérdemeltük. Jelen soraim­ban vissza akarok menni a múltba, be akarom mutatni, hogy milyen fejlődésen, milyen átalakuláson ment keresztül, míg odáig jutott, hogy új épületébe, — a mindenkori tanári kar s növendékek már-már elérhe­tetlen tündérpalotájába — bevonulhatott. Előttem feküsznek az intézet régi, poros aktái. Feljegyzések, javaslatok, tervek. Áttanulmányozom s gondolkozom rajtuk. Látom, hogy mily nagy lelkierőre, hitre volt szükségük az intézet vezetőinek, hogy el ne csüggedjenek, hogy a szebb jövőbe vetett reményüket el ne ve­szítsék. Mert bizony ennek az intézetnek voltak kritikus, nehéz napjai is. A lét — nem lét kérdése évekig lebegett fölötte. De beszéljenek most már az akták. Megállapítható, hogy az intézet megalakulásakor a szenttamási alapít­ványi elő­iskola egyik helyiségében nyert ideiglenes elhelyezést. Az intézet Esztergomi Mesterképzőintézet címen 1842-ben nyílt meg s ezen ideiglenes hajlékban maradt 1849-ben történt bezárásáig. Az eredetileg megalakult intézet előbb egy, később két, de váltakozó rendszerű tanfolyamból állott s így a rendelkezésre bocsátott egy tan­terem egy ideig elegendő volt a tanulók befogadására. A létszám foly­tonos emelkedése folytán ezen elhelyezés később szűknek bizonyult s azért felvetődött egy önálló, külön épület emelésének gondolata. Sajnos, Kopácsy hercegprímás halála és az 1848/49-i események véget vetet­tek ezen terv megvalósításának, sőt maga az intézet is bezáratott. Az első 7 év alatt az intézet fejlődésnek indult, növendékei szaporodtak, de a második 7 évben, 1849-től 1856-ig teljes némaságra volt kárhoztatva, szünetelt. Végre Scitovszky hercegprímás utánjárása folytán 1856-ban

Next