Esztergom, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

azonban szigorúan a természetes téren, felette érdekes és hasznos következtetéseket vonhatunk le a pórusok alakzataiból az ember külső és belső valójára nézve. E téren kutatva, megkezdett vizsgálódá­saimat a legszélesebb mederben folytatni akarom s ehhez mint közérdekű s közhasznú dologhoz vagyok bátor e lap t. olvasóinak szives segít­ségét kikérni, amennyiben mindenkihez, ki ezen ujjlenyomatok után érdeklődik, azon megkere­séssel járulok, kegyeskedjenek ily lenyomatokat mentül nagyobb számban s mentül szélesebb körökből véve, azokat beküldeni, különösen a családi körökből sokat, ahol úgy a jobb, mint a bal kéz hüvelykujjának belső, tehát a párnázott oldalának első ízülete legyen lenyomva. A jobb és a bal hüvelykujj j. vagy b. betű­vel jelzendő, valamint a férj, feleség, esetleg a gyermekeké — ha különneműek lennének azok — szintén megírandók, sőt a gyermekeknél ezek éves száma is kiteendő. Igen kivánatos a többi ujjak lenyomata is, amelyeket gummiarabikumban feloldott kék, vagy piros festék segélyével eszközölhetünk legcélsze­rűbben. Mindenki, ki e szíves kérésemet teljesítve, vizsgálódásaimban nekem segítségemre lesz, csak a közjónak teszen tulajdonképen nagy szolgálatot, mert a daktiloszkópjainak ily irányú megfejtése és felhasználása mérhetetlen előnyére és hasznára fog szolgálni az emberiségnek. A lenyomatok beküldését a Meteor időjelző lapok szerkesztőségéhez kérem címezni, (Budapest, II. Donáti­ utca 8. szám), amely lapban fognak a vizsgálatok eredményei is elsősorban közzé­tétetni. Vozáry Pál, k. főmérnök s a Meteor szerkesztője. Szociáldemokrata mintaüzemek. Számtalanszor bebizonyított tény az, hogy a nemzetközi kormosoknál elv és gyakorlat nagyon távol áll egymástól. A szociáldemokraták, mint munkaadók sokkal rosszabbul bánnak munkásaik­kal és jobban szipolyozzák ki azok munkaerejét, mint bármely polgári munkaadó. Most néhány konkrét adattal megerősítjük állításunkat. A német munkásszövetkezetek Stuttgartban kongresszusra gyűltek össze, melyen szégyenle­tes dolgokról rántották le a leplet. A munkások szövetkezeteinél 3739 alkalmazott van, akik heten­kint 55— 66 órán át dolgoznak. A napi munka­idő tehát átlag 10 óránál több. A szövetkezeti alkalmazottak közül 326 heti 78 órán át, 114 heti 84 órán át és 30 heti 90 órán át dolgozik. Még kedvezőtlenebbek a bérviszonyok. Az alkalmazottak legnagyobb része nő, ki havi 50 márkán aluli bért kap. A legmagasabb fizetés 50—75 márka, aminőt egy polgári munkaadó sem mer munkásának felajánlani. A német házi­ipari kiállítás alkalmával a német szociáldemok­rata lapok hasábokat írtak össze a munkások nyomorúságos helyzetéről. És íme, a világot meg­váltó szocialisták még jobban szipolyozzák ki alkalmazottaikat, kiknek heti 90 órai munkáért 9 márka bért fizetnek. Ennek tarthatatlanságát belátta a szakszervezeti sajtó is, mely a munkás­szövetkezetek uzsorás taktikáját elitéli és kijelenti, hogy a munkások üzemeinek mintaüzemeknek kellene lenniök, a valóságban pedig elrettentő például szolgálhatnak azon szempontból, hogy milyennek nem szabad lennie egy munkásüzemnek. Ezen ténybeli állapotok dacára a német körmös­párt összes fullajtárjainak, tehát a hozzánk szorult nemzetközi izgatóknak is feladatává tette, hogy a sokat jobb fizetési és alkalmaztatási viszo­nyokat élvező s polgári munkaadónál alkalmazott munkásokat megszakítás nélkül izgassák. Önként fölmerül a kérdés: miért ? Erre is felel a nem­zetközi káté: a mai társadalmi rendnek össze kell omlania, a romokból alakuljon az új rend, amelyben majd a körmös vezérek diktáljanak. Persze jól meggondolandó, vajjon az új társadalmi rend vezérei, akik majd Kardos-Weltner-Jászai féle alakok lesznek, érdemelnének-e annyi bizal­mat, mint aminővel most bír pl. Apponyi Albert vagy Kossuth Ferenc ? A magyar munkástársak ebből is láthatják, hogy a körmöspárt maga a munkásosztály jobb­létéért nem küzd, hanem előbb nyomorba dönti azért, hogy a koldussá tett néptömegből kivál­hasson a hatalomra jutott agitátor-csapat. Sz. HIREK. Krónika. — Egy kis »Kont«-ság. — Száz uj nemes börzére tart, nem koplalásra kész. Tárcájukban mennyi papír, zsebükben mennyi pénz! Derűt, esőt nem rettegők, — van aki vesz, arat ... — És sokban köztük nem nemes, de egy az akarat. Száz uj nemes börzére tart, onnét aztán tovább. A miniszterhez visz utuk ... — Ha olvasóm csodáld ! — — Megállnak ott, nem zordonan, sikkesen mint a tánc ... Mellényük milyen hófehér s ökölnyi rajt­­a lánc. S az egyik szól. ah, magyarul: — »N. m. Miniszter Úr! Hallottunk szörnyű rémeset, mely oldalunkba fúr. Arról van szó N. m. Urunk, hogy ez a kormány lesz. Mely elcsukja az üzletet, mi nékünk pénzt szerez. Eltiltja a papir-bu­zát...! No, még ez kellene! Hisz az egész Lipótvárost elvinné a fene! Nyugtasson meg Miniszter Úr!< S a deputáció Mint a levert cövek, erős és el nem illanó. Hallgatja megadással a szakminiszteri szót, Mely eléjük hoz: szent hazát, becsületbéli jót, könyörületes, szánó szivet, keserves népnyomort. Ideiglenes vezetést és átmeneti kort. De erre szól az egyikük. Ilyen szavakat mond: —­­N. m. Uram, nem vagyok én, itt Héderváry Kant! Léderberger Jákó vagyok, előnevem »Rhadony« . . . Magam a Szentgyörgy-térre most hurcolni nem hagyom! Nem ám, N. m­. Miniszter Úr! Más lesz a verzió . . . Kivel van dolga, tudja meg, zsidó vagyok, zsidó! Kezünkben van a Sajtó, meg az »Utca« és a Pénz . .. Ki nem fog rajtunk semilyen uj miniszteri ész!« Igy szól és zeng száz hang reá dühös-negédesen : — » Kezünkből ki nem bujhatik még az uj kormány sem!* S száz uj nemes arc visszamegy, nem nyúlva hosszura: Magyarhonban mig lesz a vigécs, lesz — papiros buza! Hans Sachs: Szent István ünnepe. Esztergom szab. kir. város már három esz­tendeje készülődik arra, hogy az első magyar szent király nemzeti ünnepét itt, a magyar keresz­ténység megalapítójának szülő és székvárosában méltókép megülje. Erre nézve már nem egyszer szép terveket láttunk, de azok kivitele mindég elmaradt,­­ mert a város későn fogott a kivitelhez. Az idén megint készülődünk. A város képviselő­testülete már egy hónap előtt elhatározta, hogy az idén már­ végre valahára testet ölt az eszmébe, sőt egyik legutóbbi közgyűlésen már 1000 kor­ költségelőleget is megszavaztak a rendezésre. Így megmozdult a rendezőség. De vajjon nem szavazták-e ismét későn ezt a költséget. Mert bizony az idő ismét rövid. Úgy hallatszik illetékes körökben, hogy az ünnepség mégis meg­lesz, s ha nem is oly fénye­sen fog lefolyni, mint azt egy esetleges hosszabb előkészítés lehetővé tenné, jövő évre annál nagyobb szabású, annál impozánsabb országos ünnepély színhelye lesz az ősi Esztergom. A jelenlegi ünnepélyeket aug. 15-től Magyar­ország védasszonyának ünnepétől aug. 21-éig tartanánk. A tervbe vett ünnepi rend szerint 15- én országos búcsú volna a bazilikában, hol a nagymisét Vaszary Kolos bíboros hercegprímás mondaná. Délután kirándulás a csavargőzössel. 16- án délelőtt a város történelmi nevezetességei­nek megtekintése, délután nagy kerti ünnepély a primásparkban. 17-én kirándulások a környékre, melyeket szívességből a Budapesti Turista Egy­let vezetne. 18-án, O felsége a király születési évfordulóján, nagy ünnepi mise a bazilikában, délután pedig a megyei nagy ipartelepek megte­kintése. 19-én a főszékesegyházi kincstár meg­tekintése szakszerű magyarázat mellett, délután kirándulás Kovácspatakra. 20-án, szent István király ünnepén reggel gyülekezés a Széchenyi­téren, innen felvonulás a vármegye és város tisztikarával a bazilikában tartandó nagy misére. A szentbeszédet ez alkalommal a bíboros herceg­prímás által kijelölt ünnepi szónok a bazilika oszlopcsarnoka alól a főtéren mondaná. Délután a szent király születési helyének megkoszorúzása, a szent Isván várkápolnában. A városi tanács, mint tudjuk, ezen tervezet fölött még nem dön­tött véglegesen s így az még módosulhat. A tanács azonban már­is érintkezésbe lépet a M. Á. V. igazgatóságával, hogy aug. 14-től 22-ig félárú vasúti jegyeket kaphassanak azok, kik ez időben az ország bármely részéből Esztergomba jönnek az ünnepségekre. Az idegenek kalauzolására a városi hatóság ünnepi bizottsága fog gondos­kodni. Ugyancsak a rendezésből kifolyólag a város felterjesztést tett a bíboros hercegprímáshoz, ki is az alábbi levelet intézte e tárgyban Wimmer Imre polgármesterhez: Tekintetes Polgármester Ur! Élénk örömmel vettem tudomást folyó évi június hó 14-én 1716. sz. alatt kelt becses iratá­ból Esztergom sz. kir. város közönségének azon nemes elhatározásáról, hogy sz. István királyunk nemzeti ünnepét a lehető legméltóbb módon, val­lásos és hazafias kegyelettel szándékozik megülni. Az ünnepiesség emelése érdekében elém terjesz­tett kérelmeket készségesen teljesítem. Gondos­kodni fogok alkalmas egyházi ünnepi szónokról, legközelebbi körlevelemben pedig fel fogom hívni papságomat, hogy a szent királyunk születése helyén, székvárosomban megtartandó ünnepies­ségekben való résztvételre a híveiket buzdítsák. A főszékesegyház műkincseinek közszemlére való tétele iránt kifejezett óhajt a székes­ főkáptalan, mint a kincstár őre, kivihetetlennek jelezte, de le­hetővé fogja tenni, hogy a bazilika alatt levő sír­boltot és sz. István kápolnáját e napon a nép meglátogathassa. Balaton-Füred, 1906. július 19. Kiváló tisztelettel Vaszary Kolos, bibornok, hercegprímás, esztergomi érsek. A kincstárra vonatkozólag ugyanis a tanács ugy a hercegprímás O Eminenciájához, mint a Főkáptalanhoz kérelmet intézett, hogy a kincsek a Szt. István kápolnában tétessenek közszemlére. Ez azonban kivihetetlen s igy azok csakis a kincs­tárban tekinthetők meg. Az ünnepségekre szóló meghívót és sor­rendet a rendezőbizottság az ország minden részé­ben falragaszok utján teszi közzé. Három évi készülődés után ez bizony nem a legkielégitőbb, de kezdetnek mindig jó és ha sikerül, reméljük, hogy jövőre már impozáns országos ünnepélyt rendezhet a város. Ehhez azonban szükséges, hogy a város korábban, azaz idejében kezdje meg az előkészületeket s a megyével egyetértő­leg rendezze az ünnepet. Evégből szükséges volna az előkészítő bizottságnak általánosabb formát adni. Védnököt szerezni s az országgyűlés mind­két házát, az egyházmegyéket, a törvényható­ságokat, a városokat, a vallásos és hazafias tes­tületeket stb. meghívni, Gyapay Pál főispán minden szépért és jóért kevülő lelkesedését, magas állá­sának, tekintélyének és befolyásának érvénye­sítését is kikérni. Szóval egy nagyobb agilitással és összeköttetéssel rendelkező bizottságot kellene összehozni világi és egyházi tekintélyekből, mely azután egy gazdagabb és minden tekintetben beváló programmot dolgozna ki. Mert őszintén mondva, a tervezet idei sorrend még idegen­forgalmi szempontból sem kielégítő s egy nagy nemzeti ünnep jellegét nem domborítja ki eléggé. De hisz, már csak legyen valami. Örülni fogunk, ha ez sikerül és a jövő évre annál nagyobb lelkesedéssel foghatunk hozzá a­­ korábbi rendezéshez. Klió. * Személyi hirek. Dr. Rajner Lajos fel­szentelt püspök és általános érseki helynök, to­vábbá Csernoch János dr. és Graeffel János pre­látus-kanonokok augusztus 2-ikán érkeznek vissza Karlsbadból E­sztergomba. * Az erdélyi püspök betegeskedése. Maj­láth G. Károly gr. püspök, legfrissebb értesülé­sünk szerint még mindig az ágyat őrzi. Régi hurutos bántalmai, melyek 10 évi püspöksége alatt úgyszólván sohasem mutatkoztak, meghűlés következtében megújultak, s a gyógyulás csak lassan halad. Országszerte meleg érdeklődéssel viseltetnek a nagy főpap állapota iránt s bizo­nyára örömmel fogják olvasni, hogy aggodalomra nincs ok. * Dr. Prohászka Ottokár nyaralása. A bér­ces Tirol távoleső völgyeinek legutolsó falujában töltött két hetet a fehérvári püspök. Senki sem ismeri ott s igy fesztelenül és »franz« nélkül mozoghat s járhatja a felhőkarcoló bérceket s a gletsche­reket. Még postája sincs a félreeső falvacskának. Csak egy »Landbote« hozza oda a nagyvilág hireit. De ez a Landbote vitte el onnan azt a levelet is, melyben ezt olvastuk.

Next