Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)
1920-01-01 / 1. szám
ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNYSZOCIÁLIS GAZDASÁGI PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. HUSZONÖÍ év. Az „Esztergom" mai számával huszonötödik évfolyamába lépett. A lázas munka, mely egy napilap szerkesztőségében napilap után folyik, nem igen enged sok időt a visszaemlékezésre ss a jóleső lágy melancholiát fel kell váltania most a bátor jövőbenézésnek. A keresztény magyarság sore döntő napjait éljük. Azét a keresztény magyarságét, melynek ügyéért az „Esztergom" negyedszázadon keresztül a legelső tűzvonalban harcolt. A kiküzdött állásokat kell most megtartani és megerősíteni, ez pedig a harcok sokféle nehézségei közt a legnehezebb, különösen akkor, amikor az ellenségen még nem arattunk döntő győzelmet és az a nyugtalanításnak és az aknamunkának eszközeit vette elő, hogy bennünket elgyengtítsen, kifárasszon, állásainkat megingassa. A harc életre-halálra folyik és eljjlánt harcosokat követel, kiket nem riaszt •a mieg a helyzet pillanatnyi rosszabbra »rdúlása, de nem kapat el az ellenfél látszólagos meghátrálása sem. Erősiteni folyton önmagunkat, erősiteni harci eszközeinket, ez a munka most mindennél fontosabb, mert végünk van, ha állásainkból kivetnek és a magyar keresztény társadalom ismét visssza óhajtana vonulni régi árkaiba. Nem szabad, de nem is lehet, mert túlűznek onnan is; gyászos legyőzetés, megsemmisülés lenne a sorsunk és felülkerekedett elleneink diadalmámora az egeket verdesné. Erősíteni harci eszközeinket, elsősorban sajtónkat! Nem lehet eléggé gyakran, eléggé hangosan hirdetnünk ezt, még a magát szinkereszténynek valló Esztergomban is. Szomorú sor, hogy míg másutt erősödőben vannak a sajtó ügyei és a szervezettség megalapozott, — nálunk, Esztergomban néhány ember lelkesedése tart életben keresztény lapot és öntudatos keresztény közszellemet annyira, hogy lehessen beszélni itt is keresztény magyarságról, keresztény politikáról. A széthúzás szimptómái mutatkoznak közöttünk. Reméljük, csak pillanatnyilag. Felemeljük tehát ma magasra, felemeljük, meglengetjük ismét az „Esztergom" hófehér lobogóját Szent István városában. Nézzétek esztergomiak! Ezt a zászlót huszonöt év előtt bontották ki a Magyar Siónormán. Ennek a zászlónak, a keresztény magyar politika zászlajának nem szabad lehanyatlania többé. Esztergomban a keresztény magyarságnak nem szabad soha meghátrálnia, nem szabad kishitünek, lemondónak, félénknek, gyávánk lennie; sőt ha másutt meggyengülnének az állások, innen kell oda erősítést küldenünk! Midőn ma meghatottsággal forgatjuk az „Esztergom"-nak huszonöt év előtt megjelent első számát, amely tele van a zászlóbontás örömével, bizalmával, nagy lelkesedésével, két nevet látunk homlokán. A felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Keményfy Kálmán Dániel és a főmunkatárs , dr. Prohászka Ottokár nevét. Az ő dicső, de nehéz örökségük szállott ma fiatal vállainkra. A nehéz munkát, Esztergomban a keresztény-magyar közszellemet ébrentartani, erősíteni, diadalra juthatni — ha az ő elismert nagy tehetségükkel nem is, — de lelkesedésükkel, munkától vissza nem rettenve, hiven folytatjuk. Esztergom keresztény közönsége, teveled és érted, a te becsületedért állunk a harcban! Támogass ! H. I. m Tarka sorok. B. u. é. k. Nagyon kényelmes volt. Csináltatott az ember 100 drb névjegyet 3 koronáért, vett boritékot 1 koronáért, bélyeget 2 koronáért, azzal Szilveszter reggelén feladta a boritékba zárt névjegyeket. A posta elvitte azokat száz helyre és az ember nyugodt lelkiismerettel oltotta el a villanyt éjfélkor; eleget tett társadalmi kötelezettségének. A címzett újév délelőttjén megkapta a névjegyet, rápillantott s ha netalán előző nap nem gondolt volna küldőjére, viszont hamar, pótlólag megcímezett és elküldötte saját névje ks „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az esztergomiakról. Karcolat az Esztergom" huszonöt év előtti legelső számából.) Alig van valamire való város, mely ne hirdetné nagy öntudattal, hogy valaminek a fővárosa. A városok epidémiájává lett a rangos túllicitálás. Nos Esztergom se tesz kivételt. A többitől csak annyiban különbözik, hogy méltán hivatkozhatik országos fővárosi múltjára és méltán állíthatja, hogy ma is fővárosa egy kis megyenek, centruma a magyar katholikus egyháznak. Ha királyi múltjára tekint, Esztergom detronizált potentát, épen olyan trónját vesztett hatalmasság, mint a Paris, Bécs, vagy London utcáin szaladgáló ex-királyok. No de sokkal hamarább megvigasztalódott e detronizáción, mint azok ,ex fejedelmek, vagy lágyszivű lantosok. Mert, ha nincs is téglafalai közt királyi azért telik gyönyöre a bíborban, van fejedelem, egyházi fejedelme, itt székel Magyarország hercegprímása, noha hajszál tartotta, hogy ez a székhely is ne legyen a multó. Esztergomnak nincs arisztokráciája, valóságos kutyabőrös nobilije is alig van, még azért világért se talaja a demokráciának, sőt De ares hármas jelszó se talál valami élénk visszangra. Minden esztergomi egy-egy művelt olís garka, tizenhárompróbás konzervatív s még most is csodálkoznak, hogy hogyan tudták azt monstrózus vasépületet a Dunán a patriarchális a Uránba belopni. No de nem is igen járják. (Bezzeg járnák most, csak lehetne! Szerk.) A vidéki elem, ha egyszer Esztergomba kerül, hamar akklimatizálódik. Nem mondva csinált centrum, hanem ő maga az egész megye. Esztergom rá tartós város, mi annyit is jelent, hogy szeret politizálni. Alig van valami nagyobb esemény, mely ne találna Esztergomban tapintatos megvitatásra. Azonban az aktív politikusok száma annál kevesebb. A polgárság se igen teszi ki érdekeit a politikának, a városi közgyűlések nem valami zajosak. A polgármesternek a verejték letörlésére nem kell külön zsebkendőt tartogatni, a tanácsról se szokták a keresztvizet levenni. Csak utóbbi időben volt egy kis úgynevezett „viharos" gyűlés, mikor a városatyák drágállották a nemes magisztrátus sáfárkodási díjazását. Az esztergomiak általában jó mulatók. Derült világfelfogásuknál fogva szeretik az improvizálást, azért hiányzik társaséletükben a szisztematikus rendezés. A hangulatnak adják át magukat s nem szeretik a feszes előkészületeket. Bár a nyári élet élénkebb a télinél, azért a téli utca is, különösen este, elég pezsgő. Nyáron az utcának csak átmeneti szerep jut, siet mindenki a lombok alá. Télen azonban bizony az ő jó sáros házukra gyül egész Esztergom. Az utcalámpákat, sajnos, csak hat óra felé gyújtják meg, újholdkor meg pláne csak a város főbb pontjain pislognak a társaiktól megfosztott mécsek. Annál kacérabban tündökölnek a kirakatok. Hosszúboás hölgyek siklanak el a trotoáron prémes karmantyúkkal, a hidegtől kicsípett orrocskákkal. A hivatalok és kávéházak matadorjai mellettünk s olykor hallunk egy vivőt törtetnek kifakadást a principális szekatúrája fölött. A kardos, ciliinderes vagy reverendás urak közé vegyül a felszabadult deák, néha egy „Musik"-ot vivő kis bakfis. Csicsergés sokszor az egész utca, különösen a Brutsy felé s míg a papák a Bokross vagy Schleifer sörét szürcsölik, a mamák kedélyesen gyönyörködnek egy-egy előttük sétáló alakuló partién. Itt-ott felvillan a tömegben egyegy poétikus maturandus, vagy képezdész, szájában a kegyetlenül tiltott cigaretta vége, mint a hősi bátorság felső foka. Lesz alkalmunk foglalkozni még többször is az „esztergomiak"-kal. Hisz e szelíd otthonnal kínálkozó város ideláncolja azt, aki itt született s lokálpatriótává teszi azt, aki itt letelepedett. A magyar föld sajátságos vonzó erejét írta meg Jókai egyik regényében. És csakugyan, ha van a mi magyar földünknek vonzó ereje, akkor ez a mágneserő az ország egyes pontjain hathatósabban sugárzik elő. Ilyen pontok egyike kétségtelenül a Duna szőke habjaiban fürdő, romantikus Pilisek alatt fekvő Esztergom városa. Plagiosippus.