Esztergom és Vidéke, 1879 (1. évfolyam, 1-61. szám)

1879-06-01 / 1. szám

1849-ben kormánybiztossá neveztetvén ki, az ő hazafias erélyére bizatott Esztergom vármegyének az 1848-iki törvények alapján való újjá­szervezésének megkezdése. Majd az átkos emlékű világosi k­a­t­a­s­t­­ropha rettentő gyászba borította a hazát, s azon jóknak, kik a nemzet szent igazait a tet­tek mezején hősileg védelmezek: — börtön lett honszerelmük dijjazása! Ő is a hirhedett „uj épületbe“ került, honnét mellőle gróf Batthyány Lajost a kínszenvedések Golgothájára vitte a bakó! Olcsó volt akkor az élet és könnyű a halál . . . Egyiknek golyó zúzta szét lángoló agyvele­jét; a másiknak kötél szorította vissza leg­végső fohászát! . . Rövid kihallgatás után had­­törvényszékileg elitélték 12, — mond: tizen­két évre! Azonban a legmagasabb kegyelem négy évi börtönözés után felmentette a további zaklatás alól, s karvai birtokára, — mint az akkori systema neveze: fellebbeztetett, hol mezőgazdasággal foglalkozva egy szebb jövő iránt táplált hittel keblében élte egyhangú napjait! Másfél év múlva a fellebbezés ter­hétől is felmentették, mig 1860-ban a politikai tevékenység mezejére szólittatott, s Eszter­­gommegye szabadelvű pártja vezérét üdvözlő személyében, ki a részben erélyt, a küzdelemben hűséget, s a meghasonlott hazai viszonyok között rendületlen kitartást tanú­sított és fényes példájával másokat buzdított. Az alkotmányos megyék helyreállításával Esztergom megye közönsége által egyhangu­­l­ag, közfelkiáltás utján első alispánnak választatott, s ezen minőségben az akkori Her­­czeg Prímásnak, mint a megye örökös főispán­jának, átnyújtotta az általa honfi gonddal és hűséggel tizenkét éven rejtegetett ere­deti hivatalos pecsétjét a megyének. 1861-ben Esztergommegyének febr. 21-én kelt ismeretes fulminans feliratát indítványozta és szerkesztette, mely akkor szerte a hazában nagy sensatiót ébresztett; — majd midőn az uj experimentálás következtében a megyék feloszlatása kimondatott, s a hazafias lelkű néhai Herczeg-Primásunk az abból eredő sze­mélyes és országos fájdalomnak és megdöbbenő aggodalomnak szószólója és tolmácsa gyanánt lépett fel egy levélben a trón zsámolyánál, ama levél kifejezéseit légióként Palkovics Károly sugalmazá. A provisorium alatt karvai jószágán élt, hol 1865-ben azon kitüntetés találta, hogy az Eszterházy-család egyenes ajánlatára, ő Felsége által az Eszterházy herczegi összes javak zárgondnokságával legkegyelmesebben megbizatott, mely senkire sem volt meglepőbb mint épen ő rá magára, minthogy azelőtt az Eszterházy-családdal semmi összekötetésben nem voló, s mivel ezen állás elnyerése végett soha és sehol egy lépést sem ten, annál nagyobb volt a­­ megtisz­teltetés! A korona szerencsés választását az egész ország örömmel fogadta, minthogy Esztergom­megye ünnepelt emberének rendít­hetetlen jelleme iránt általános bizalom és tisztelet uralkodott mindenütt, s méltó hit tölté el a magyar kebleket, hogy gondviselés­­szerű működése által, a legelső és leggazda­gabb főur fejedelmi vagyonát a szét­­züléstől, s a fényes családot a dísztelen bu­kástól megmentendi. Hosszú volna ez életrajz, ha ezen mű­ködésének áldásos eredményeit bővebben részleteznők. De annyi históriai tény, hogy a herczegi majorátus hitelét helyreál­lította, s a roppant vagyont erélyessé­­gével és buzgalmával az örvényből szerencsésen megmentette! Nagy elfoglaltsága mellett az alkotmány helyreállítása alkalmával ismét Esztergom­megye szabadelvű pártjának élén találjuk, s a közbizalom által ismét ő volt kijelölve a megyei kormányzás vezetésére; azonban zárgondnoki állásánál fogva a meg­tiszteltetést visszautasítani volt kény­telen. 1872-ben országgyűlési képvise­lővé választatott; majd 1876. év végén a herczeg Eszterházy javak zár­gondnoksá­gár­ól lemondott. Leszállott magas állásáról azzal a hozzáférhetetlen spártai cha­rakterrel, melynek mint a napnak semmi szen­nye, semmi foltja nincs. A­ki milliókkal és milliókkal szabadon és belátása szerint ren­delkezett, a­ki legelső bankokkal és pénzinté­zetekkel az emberi észt szédítő összegekre menő üzleteket csinált, az, üres kézzel és szerény körülmények között tért vissza birtokára! . . . Semmit sem hozott magával el a fényből, a csillogó ragyogásból, a mi előtt kemény jellemek szoktak megbotlani, s az emberi gyarlóság mint idohimnak leborul. . . . Csak egy maradt meg, csak egy villámlotta szét gyémánt sugározását: — a becsület! A hosszú körpálya koszorús baj­noka most már a csöndes nyugalom édes ölén óhajtott pihenni, s boldogító családi örömökkel kárpótolni a nyilvános élet megérdemlett tapsait; de Esztergom városa közönségének e felé estek sóvárgó pillantásai, s a köztisztelet, rokonszenv és a polgári erények iránti hazafias hódolat ünnepélyes zajban tört elő, midőn 1877-ik év, sept. hó 20-án egyértelmű felkiál­tással városunk élére. Polgármesterré vá­lasztatott, s ezen polgári kitüntetést is csak huzamos vonakodás után lett hajlandó polgár­társaink legnagyobb örömére elfogadni. Nyitott könyv gyanánt áll előttünk pol­gármesterségének lefolyt története, s csak a közmegelégedésnek adunk kife­jezést, midőn azt állítjuk, hogy ezen a téren is ő csakugyan bölcs és szakavatott mes­ternek igazolta magát, s nevének fényét újabb nimbussal, közpályája koszorúit újabb babérlevelekkel ékesítette. Az ő dicsőségét nem üres szavak, hanem maradandó tények hangoztatják, s érdemeit Esztergom történetén kívül Clio vésüje is örök betűkkel jegyzi fel a halhatatlan­ság márványára. Mert örökké él az, ki polgártársainak szivé­ben emléket állít magának! Zeng az mindig mint a Mnennon szobra és ragyog mint a nap felkelése! És nincs vége mint az örökké­valóságnak!! Sarkady István: Az esztergomi vasút. Külföld legelőkelőbb pénzintézetei ez idő sze­rint nagy pénz készlettel rendelkeznek. Ezen heverő tőkék jövedelmező elhelyezést keresnek. En­nek lehet bizonnyára tulajdonítanunk, hogy a vállal­kozók által ajánlat tétetett a vasút építésére Eszter­gom és Budapest között­, vagyis oly vidéken keresztül, mely kiaknázatlan kincsekkel bővelkedik, melyek a vasút segélyével a fővárosban biztos piaczra találnak. A vasutak ott, hol a kellő föltételek megvannak, a lanyha forgalmat élénkítik, és ahol forgalom nincs, forgalmat teremtenek. Esztergom és Budapest között a föltételek megvannak, tehát a vasút kiépítése csak hasznos és áldásos lehet, s azért nagy hiba és talán helyre pótolhatlan mulasztás volna meg nem ragadni az alkalmat városunkat és vidékét a fővárossal összeköttetésbe hozni.vasút által Nem apellálunk itt a lakosság hazafiságára és áldozatkészségére, mert ezt üzleti dolognak te­kintjük, hanem az összeköttetésből származó és mér­legelhető anyagi hasznot és előnyöket ves­szük te­kintetbe, s ebből kiindulva mutatjuk ki, hogy k­i­k­­n­e­k kell első­sorban megragadniok az alkalmat, hogy a vasút kiépítessé­k. Első fokban engagierozva vannak a f­e­d­ő­fő­káptalan, s a vasút mentében fekvő u­r­a­d­a­l­­m­a­k és nagy kiterjedésű ingatlanok t­u­l­a­j­d­o­­n­o­s­a­i, mert ezek birtokainak értéke, valamint e birtokok terményeinek forgalom­képessége, a vasút által emelkedvén, jövedelmük is emelkedni fog. A nagy közönség csak másod fokban és igen mellékesen van érdekelve a vasút által. Mert a nagy közönségnek a már szerzett tőkéjét kell a részvények megvásárlására odaadni és csak az osz­talékra van utalva; a rt. főkáptalannak azonban j­e­­lenlegi jövedelméből mit sem kell e czélra áldoznia, elég ha a bá­nyáiból nyerendő évi jövedelem többletet fordítja néhány éven át e czélra. Mi által nyerni fogja a részvényei után járó osztalékon felül azon jövedelem többletet, melyet nagyban előállított nyers terményei nyújtanak a vasút segélye mellett. A jelen tehát szerez a jövő számára a­nélkül, hogy eddigi jövedelméből e czélra áldoznia kellene. Ha a főkáptalan jövedelmi többlete a vasút kié­pítése által évenként 60.000 frtra tétetik és ezen többletet mint­egy 6 éven át nem veszi igénybe osz­talékra, hanem beruházásra (részvények vásárlására fordítja) akkor a főkáptalan mintegy 6 évi nye­remény többletén megveheti az összes 250.000 ft. áru részvényt és egymaga lehet tulajdonosa a vasútnak és nem kell a tulaj­donjog és az a fölötti rendelkezhetés tekintetében osztozkodnia a részvényesekkel.­­A kiépülendő vasút évi jövedelme pedig a vállalkozók beruházott pénzét térítené meg. Ha a nagy­közönség hozzájárulása nélkül az Esztergom-Budapest között tervezett vasút kiépítése létre nem jöhetne, az esetben nézeteink szerint először is constatálandó volna, hogy az egyes uradalmak és nagyobb birtokok tulajdonosai mily összeg erejéig szándékoznak részt venni a részvények jegyzésében ; hogy ekkép megállapítható lenne, hogy Esztergom város és vidékének közönsége részére mily mennyiségű részvény marad jegyzésre, s a részvények jegyzésének ideje is csak ezután lenne kitűzendő. E nélkül az alapítók a sötétben fognak tapogatódzni, mert nem fogják tudni, hogy a közvetlenül nem érdekelt nagy­közönség között hány részvény elhelyezésére kell tö­rekedniük. Közlekedési eszközök kiépítése az összesre min­denkor haszonnal jár, habár egyes, bizonyos foglal­kozást űzők talán némi hátrányt szenvednek is ezál­tal, mivel hogy a forgalom gyupontja áthelyeztetik egyik helyről a másikra s egyik vidék lakossainak iparczikkei iránt csökken az eddigi kereslet. De egy az összesre jótékonyan kiható vállalat létesítésénél az ilyen szempontok irányadók nem le­hetnek, mert egy egész vidék érdeke fölötte áll az egyesek érdekén! Ennélfogva azon aggodalmakat, melyeket ipa­rosaink és kereskedőink közül egyesektől hallottunk, nem oszthatjuk, mert összehasonlítván az egyesekre háromolható hátrányokat az összesre háromló haszon­nal, az előbbiek figyelembe sem fognak jöhetni. Városok, melyek egy nagy főváros közelében épültek, iparukat és kereskedelmüket ezen közelség­nél fogva felényire sem képesek úgy kifejteni és emelni, mint távol fekvő hason városok tehetik. Ben­­nök az ipar és kereskedelem kisebb-nagyobb mérték­ben, de folyton pang, sőt az ügyesebb, külföldön is megfordult iparosok sem érvényesíthetik kellőképen tapasztalataikat és képességüket kis városban; ezek is kényszerülnek a helyi megrendelőkön kívül a fővá­rosi nagy ipart űzők számára dolgozni, mint ezt kül­földön tapasztaljuk. A főváros vagyonos lakossága nagy igényeket támaszt az iparos és kereskedő irányában és ezek egymással versenyezve kénytelenek magukat képe­sekké tenni ezen fokozottabb igények kielégítésére. Innen van, hogy a fővárosi iparos finomabb ízléssel és tisztábban dolgozik, s nagy választékban tárja árait a vevő közönség elé. Ez okozza, hogy a kis­városok jobb ízlésű és vagyonosabb lakói szívesebben vásá­rolnak a fővárosban, habár ez nekik többe kerül, s minthogy a fővárost a különböző vidékkel jó közleke­dési eszközök kötik össze, a vidék közönsége kön­­­nyen és örömmel rándul a fővárosba, ahol bevásárlá­sokon kívül egyéb igényeit és szórakozási vágyait is kielégíthetik). Ez nem csak nálunk van így, hanem általában a külföldön mindenütt; ez a sorsuk a nagy­városok­­hoz közelebb fekvő és azokkal összekötött kisebb városoknak; és ezen meg kell nyugodniok, mert raajta változtatni nem lehet. Ezzel számolnia kell az iparosnak és kereskedőnek akkor, midőn ily kis vá­rosban kezd ipart és kereskedést. Ezen általánosságban mondottak alkalmazhatók a mi, fővárosunkhoz közel fekvő városunkra, Eszter­gomra is. Budapesthez való közelségünk ezen kedve­zőtlen hatását tapasztaltuk eddig is, míg az uj vasút tervben nem volt és tapasztalni fogjuk ezután is ha sikerül azt kiépíteni. De épen azért, mert a fővároshozi közelségünk ily hátrányos állapotokat teremtett, s mert lakossá­gunk között egy nagy és költséges vállalattal szemben kevés ama tőke, mely elhelyezést keres, s mert a nagy közönség a részvétel által egyedül az osztalékban fogja találni nyerességét, mely évi osztalék mindaddig mig a vállalkozók befektetett tőkéje visszafizetve nem lesz legjobb esetben is szerény összegből fog állani; mindezeknél fogva nem volna méltányos az a követelés, hogy tőkeszegény városunk és vidéke áldozatot hozzon és meg­erőltesse magát részvény­jegy­zés által! Ne lépjenek tehát a vállalkozók és a­z­ alapítók a nagy­közönség elé túlzott igényekkel és ne helyezzék a kívánt siker tekintetében a súly­pontot a nagy közönségre, hanem igye­kezzenek kellő mérvben való részvételre bírni azo­kat, akik első fokban vannak ér­dekelve a vasút álta­l.**) i I­I Esztergom Székesfehérvárott. Végre! A sivitó hosszabb fütty jelezte, hogy megérkeztünk. Hova ? A földrajzban kevésbé jártasak kedvéért megmondom: „Persiának Székesfejérvár nevű városába!" (Tudni kell u. is, hogy a zág­rábiak az egyik felhívást ily czim­zéssel küldték vissza: „retour Stuhlweissenburg in Persien­). Tehát *) E par ° u8 ellen eltérő németünket jövőben bővebben fogjuk kifejteni. Szerk. **­ E tárgyban jövő számunkra­ tartjuk fel nézeteink­nek közlését. S­z­e­r­k.

Next