Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-01-01 / 1. szám

úen, mit szen­teiünk és gondolatunk létünk és életünk láthatárán megragadnak. Mintha csak kihalóban lenne a világ. Ily sötét, de alig hisszük, hogy túlzott a töprenkedés, mely a tegnapi nappal letűnt ó év alkonyán áhitatos gondolatainkat a sylvesz­­teri hálaadás templomába kiséré, hogy megem­lékezzünk a múltakról, hogy bánatos kebleink s hidegét a jövő jobb reményeinek melegével en­geszteljük, — hogy a valót a képzelettel újra kicseréljük, — hogy folytassuk a nehéz mun­kát, melynek neve: élet. Nehéz viszonyok között kezdjük a hosszú századokra terjedő idők folyásának 1880-ik fordulását, de ne csüggedjünk. Gondoljunk azon nemes és magasztos kötelességre, mely ma Ma­gyarország minden igaz gyermekére kétszeres felelősséggel nehezedik, gondoljunk arra, hogy habár nekünk a jelen nemzedéknek jobbra nem forduló szenvedéseink árán is, de épen kell átadnunk utódainknak azon hazát, melyet apá­inktól átvettünk és mely itt Európa közepében idegen népfajoktól környezve, közel ezer év óta és annyi bajok között csak is nagy erényei ál­tal volt megtartható. Ne feledjük, hogy minden ország egyes polgárainak jeles tulajdonaiban él, és nincs e hazának egyetlen fia sem, kinek ne­mes igyekezete és bármely parányi tevékenysé­gére szüksége ne lenne. Ki kell hevernünk a balsors csapásait, melyek hitünk és meggyőződésünk szerint múló jelenségek, de ezt csak megfeszített küzdelem­mel érhetjük el, irtva és pusztítva mindent, ami romlott és veszni való, támogatva mindent, a­mi gyógyít és éltet. Mi kik az előre törő közjó munkásai va­gyunk, melegen kívánjuk e küzdelemhez az erőt, és kitartást a társadalomnak, a családnak és egyeseknek, hogy időjártával meg is érhessük azt, amit ma még csak tiszta szívből kívánunk : — a valóban boldog uj évet ! Horánszky Nándor. A főispán lemondott. Forgách Ágoston gróf a főispánságróli lemon­dását a belügyminiszterhez beadta. Nem hisszük, hogy a jelen körülmények kö­zött a kormány nélkülözhesse Forgách Ágostont a a főispánok között, nem hisszük különösen most, hogy kormány elfogadja e lemondást,­ midőn annak okait hatalmában van elhárítani. Ez okból csak sajnáljuk, hogy a körülmények és az ujabbi események ily elhatározásra bírták a grófot, de azért hisszük, hogy még nem veszítettük el, különösen pedig hogy az ő elvesztése által még rosszabbra forduljanak törvényhatóságunk ügyei. Hogy nézetünk mennyire alapos, azt indokol­ják a lemondás előzményei. A legutóbbi megyei közgyűlésen — talán ha­jánál fogva előrántott ürügy és alkalom folytán, — a főispáni széknek erős, majdnem túl erős, minden­esetre nem elég ildomos ellenzéke akadt. Az ellenzék sajátos szervezete azonnal megte­­remté a gyanút, hogy itt nem az ügy, hanem a személy játsza a főszerepet és a gyanú tovább­haj­tása folytán itt ott határozottan ki merték mondani, hogy az egész ellenzéki maneuvrenek czélja : a főis­pán állását megingatni, úgy látszott, hogy nem sikerült, legalább a sikernek látszatát is elvéve a gyűlés vezetése körül tanúsított elnöki tapintatosság. A főispán azonban, midőn a legnagyobb tapin­tatot mutatta, épen akkor volt a törvény legelső őre és a keresztül vitt,­­— bár nem is politikai — hatá­rozat ellenében felterjesztést tett a ministerhez, mely felterjesztés, miután a minister más oldalról, külö­nösen a delegatiókkal el volt foglalva, hozzá el nem juthatott. Ez víz volt a főispánságra aspiráló malmára és a minisztériumban keresztül vitetett, hogy a költ­ségvetés minden törvényes határidő bevárása nélkül fel lett terjesztve, ott a főispáni észrevételezés és felebbezések mellőzésével elintézve. Oly mellőztetés, melyet önérzetes ember el nem tűr. Innen, midőn a költségvetés a már jelzett sa­játos után visszaérkezett, eredménye a főispánnak le­mondása lett. Azt hisszük, lehetett reménysége a főispánságra aspiráló eu miniature dynastának az eredményre ; az eddigiek legalább azt a szinezetetet viselik. Nagy baj azonban rá nézve, hogy ezek nem a fő intéző, a minister tudtával, hanem annak távol­­létében történtek és így még mindig kérdés, váljon egy jutalmazandó szolgálat fejében hajlandó lesz-e a minister Forgách Ágostont elejteni? Mi azt hisszük, hogy bár nem sok reménység­gel lehetünk Tisza kormánya iránt, de azért ily bűnt, többet, hibát még­­sem fog elkövetni és igy nyu­godtan várjuk a lemondás elintézését. Veritas­­ lismusoknak sem barátja, melyeket holmi kócsagos, mentés, kardos, kivasalt arczú, feszes és dagályos deputatiók szoktak rögtönözni. Szóval Simor nagy tisztelője az aesthetikai st­ílszerűség szigorú törvényeinek. Mert mindent a maga helyén és idején szeret látni s leginkább kedveli a takarékoskodó egyszerűséget még a kife­jezésekkel való gazdálkodásban is, mint a dőzsölő fényűzést még a szók pazarlásában is. Ez a túlzástalan nemes egyszerűség és bölcs takarékosság irányzata vonul keresztül egész életén a termi főpásztorkodása legszebb gyümölcseit. Ezek a követésre buzdító polgári erények képezik Simor János jelleme legrokonszenvesebb s legtiszteletre­m­éltóbb vonásait................. * * * Palko­vics Károly photographiájából. . . . Finom és választékos ízlésű. Mindennemű irányzatát bizonyos rendszer vezérli, mely azonban sohasem foglal magában merev szabályokat. Egészen a gyakorlat embere, de működésében nem tisztán az agy­velő regulatora vezeti, hanem vezeti a szív is, melynek tanácsát mindig összefri­­gyesíti értelmével. Épen azért szeretik is annyira, mint a mennyire tisztelik. Hivatalán kivül sokat áldoz a társadalom meg­­nemesitésének és megélénkitésének is s ebbeli törek­vését mindig a legválasztékosabb ízlés zom­ánczozza. Akármely eszméje mellett, ha már egyszer síkra szállt, akkor csüggedetlenül tovább is támad s a hódítás minden alkotmányos és nemes fegyverét fölhasználja, hogy a közügy javára megtestesítse. Ilyenkor hatványozott erővel s fokozott lelke­sedéssel dolgozik. Magas lelkesedés­i törekvését csak egyetlen egy elem törheti meg, mely hazánk minden kisvá­rosának valóságos átka : a haladás zátonya, a phi­­listerség lanyhasága. Nálunk is sokan hisznek a regebeli Eldorádó­­ban, hol sem adót fizetni, sem dolgozni nem szoktak s a sült szárnyasok és vadállatok csak úgy röpdösve s futkosva kinálgatják pecsenyéiket a munkátlan s gondtalan halandónak. Az ilyen eldorádói igényekkel felruházott fele­kezet ha csakugyan nem lát repülő sült galambot, akkor azután kíméletlenül szidja a kományt, mely­nek uralkodása alatt a repülő sült galambok fajtája egészen kipusztult a hazából s a XIX. századot, mely csak a gőzgépek munkáját méltatja. De ezek az urak az első megbirálásához és kárhoztatásához illetéktelenek , az utóbbihoz nem tudnak föle­melkedni. Ilyen elemek közt a legkisebb diadal is csak­ugyan traján ünnepeket és örömöket érdemel............ * * * Pór Antal photographiájából. . . . Nevettünk Alkaeoson, mikor Nagy Sán­dor hírnevét kereste; Horáczon mikor egy Julius Caesar borostyánát óhajtotta. Sután illett rájuk a paizs s stylforgató kezük nem termett kardfor­gatásra. Hány ilyen eltévedt Alkalosunk s Horáczunk van a magyar képviselőházban ! ‘ . A­kik azt hiszik hogy történeti szerepet teljesítettek, ha elszavalnak egy jeremiádot, ha összevissza szidják vagy magasz­talják a kormányt vagy ha se nem szavalnak, se nem szidnak, se nem magasztalnak, akkor legalább csak szavaznak, tapsolnak és mosolyognak. Kellett-e Jókainak az a sok tövis, a­mit ott talált, ahol koszorút keresett s ahol az ő babérjait is annyira megtépték ? Minek keseredik a negyvennyolczasok bús párt­ján egy Th­aly, az a Thaly Kálmán, a­ki tudja, hogy hány k­ajaszáluk volt a Rákóczyaknak, mikor tudja, hogy odalent úgy sincsenek Rákócziak? Az ár az előtt — horrendum dictu — még Greguss Ágostont és Tóth Kálmánt is belesodorta a nem nekik való politikai tenger árjaiba, ahol az aesthetikus nem talál szépet, s ahol a költő elfelejt énekelni. De hát úgy van az már Magyarországon, hogy nálunk a népszerűség netovábbja a képviselő s a dicsőség teljes ragyogványa a honatyai mandátum. Benne van a levegőben az erjesztő anyag; csá­bít az országos népszerűség varázsa; szédít a gyor­san elérhető dicsőség magaslata, honnan olyan gyorsan is le lehet bukni és szellemi tékozlóvá s anyagi vagyonok föláldozójává tesz a hirtelen emel­­kedhetés láza. És vonatkozzanak ezek a sorok Pór Antalra is, a­ki úgy járt mint Alkaeos és Horácz s aki úgy belekerült a crédóba, mint Jókai s Tiiály és a ki ép olyan parlagi talajt cserélt, mint Greguss és Tóth Kálmán. Méltán fölsóhajhatunk Petőfi keserveivel : Hisz . . . Magyarok vagyunk, a párt, a párt s mindörökké csak párt sok század óta átkos jelszavunk ! . . * * * Rovó Ban. Esztergom-megye czimere és magyarázata. A czimer gömbölyű pecsét alak, benne egy fő­papi személy áll teljes díszben. Az egész fölött herczegi korona. A történelem szerint az első magyar király Sz. Istvánt itt keresztelték meg, és keresztelő atyja Szt Adalbert püspök volt, kinek tiszteletére az Esz­tergomi hegytetőn négyszeg kövekből szentegyházat emelt. Némelyek szerint a megye czimerében a főrangú pap maga Szt. Adalbert volna, mások szerint itt érseki szék és primási méltóság állíttatván fel a czi­­merben ezen főpapi méltóság van jelképezve. Hogy Esztergom­ megye czimerében az eszter­gomi érsek teljes díszben van felvéve, azt abból lehet következtetni, mert az Árpádházi királyok kihal­tával Róbert Károly 1318-ban Esztergom­ megye örökös főispánjává nevezte ki az itt székelő érseket. . és utána a megye legkitűnőbb egyházi méltóságból származott főispánjai voltak Szelepcsényi, Széchényi György, Gubasóczy, Pálfy János és különösen Szé­chenyi Pál úgy a forradalom után Scitovszky János, kik egyszersmind a fejedelem előtt a nemzet tol­mácsai is voltak. Hogy az Árpádházi királyok alatt Esztergom­­megyének örökös főispánja nem mindég az itt szé­kelő főpap volt, kitűnik abból hogy ezen korszakból még IV. László király alatt II. Miklós érsek nem birta ezt a jogot. . Szerintem a kör alakú czimerben a papi disz öltönyben levő személy az esztergomi érseket jelzi, melyet Szent István király 1001-ben állított fel s az érseket nem csak főpapi személynek tévé az egész országban, de e megye, közigazgatási teendőkben is befolyást engedett neki. A paizs fölött a herczegi korona jelenti hogy ez esztergomi érseket és prímást ezen méltóság és exim illeti meg. Adta pedig ezen méltóságot neki III. Károly magyar király és igy lett az a megye czimerébe is felvéve. Hogy ezen megye oly szorosan ragaszkodott czimeréhez, az Szt. Adalbert életéből magyaráztatok ki, mert ez egyike volt azon halhatatlan érdemű férfiaknak, kik az akkori időben saját belső meggyő­ződésük szerint a pogány­ok közt a vallást ter­jesztők.. Bővebben ír róla Lonovits .Népszerű egy­házi Archeológiájában" 1865 I kötet 440 lapon. E czimer részletes jelvényei a Süveg, mely emlékeztet az ó­szövetségi zsidó főpapok ékességére. A pásztorbot annyi mint a fejedelmeknél a jogar. A keztyű emlékeztet a bibliai Jákobra, ki kecske bőrbe rejtve kezeit nyerte el atyja áldását. A gyűrű az egyházhoz és annak nyájához való hűséget jelzi. Mellkereszt emlékeztet a keresztfán meghalt Jézusra. A papi köpeny az összes egyházi méltóságot jelzi. stb. írtam e megye czimeréről a „Nefelejts" Szép­­irodalmi Lp 58. számában 1860. évben, igy mert A kisvárosi parliamentből. . . . Bottyán raokány kurucz vezér volt, ki a Rákóczy szabadságharczok népszerű alakjává s a ku­rucz népköltés egyik dicsőített hősévé vált, Bottyán Esztergomban lakott s mikor meghalatán vala, ak­kor palotáját vitéz kuruczainak testálta. Most is azok laknak benne. Az alkotmányháza zömök emeletén van egy terem, a teremben néhány dynastikus festvény, egy vén állványos óra; a hivatalos bútorok pedig hos­­­szú, száraz zöldasztalok, kemény fából faragott szé­kek és prózai lóczák. Itt háborogtak hajdanán a mokány kuruczok. Most is azok háborodnak benne. Az ősmagyarok még Atelközből magukkal hoz­ták a nagyhangú szónoklási tehetséget, mely ezer év alatt világhírű nemzeti specialitássá vált. Soha annyi magas páthoszt és világra szóló szónoki hadakozást, mint mikor például városunk bölcs atyái letelepednek az U alakú hosszú zöld asztal köré. Egyforma hévvel szaval ott a mélyér­telmű diplomatikus ; az okoskodó s egy kicsit tudá­­kos kereskedő ; a politikus s egy kissé akadékoskodó iparos ; a bölcselkedő földművelő , hogy ki ne m­a­­ras­szuk a dicső glédából még az aristokratikus magánzó is. Valamennyien városunk javáért szaval­nak. Kurucz hévvel, makacs megátalkodottsággal.­­ Épen úgy, mint hajdanában, a kuruczok világában. És csakugyan van valami abban, hogy mostani parliamentünkben valamikor Bottyán vezér kurucz­­kodott. Mert az ő makacs, opponáló, daczos és zen­­dülő szelleme még most is ott lakik. Hiszen vitéz kuruczoknak testálta a palotát, labanczverő, vitéz kuruczoknak. A vén vezér nyu­godtan pihenhet koszorús sírjában, nem halt meg utódok nélkül s örökösei beváltották végrendeletét. Bottyán vezér terme Esztergom leghíresebb terme. Itt tart programmbeszédet a képviselőjelölt vagy beszámolót a képviselő, ha csak .választott" közönség előtt akar diskurálni, itt születnek, s ke­resztelődnek legelső egyesületeink ; itt főzik a legne­vezetesebb mozgalmakat; itt sorozzák be Bosznia rengető vitézeinket; itt voksol a választó­polgár; itt döntik el városunk ügyét; itt gyülekeznek együvé város atyáink, a patres conscript­ s akkor legérde­kesebb a történeti emlékű terem arcza, mikor együtt van az egész kisvárosi parliament........

Next