Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)
1880-04-22 / 33. szám
Esztergom, II. évfolyam. __ __ 33. szám. _________________Csütörtök, 1880. április 22 én Imít. és VIDÉKE Előfizetési ár : egész évre........................................6 frt. — kr. fél évre.............................................3 „ — évnegyedre........................................1 „ 50 *, Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzeki kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Városi és megyei érdekeink közlönye. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKEK TÁRGYÁJA. Gondoliero. Ragyogjatok, ti csillagok, Kék, gyöngyös Adriára ! Aliiig láng fényetek ragyog, Zeng mandolin danája. Halkan suhan a gondola Kéj s szerelemnek élén; Jövet, ég sápadt vándora Ragyogj a tenger mélyén ! Mily édes ez a néma csönd ; A légbe, balzsamillat ; Csak a mandolin húrja zöng, Ébred rá sok szemcsillag. Öli ébredj, nyisd ki ablakod, Velencze szép virága ! Szivem csak érted ver, dobog, Míg el nem huny világa! öli jer ki, csöndes éjszakán Oly édes elmerengni ! Ringó habon, lágy gondolán Szerelmi kéjbe rengni. Mi g gondolánk viszik habok S hallgat a húr danája — Ragyogjatok ti csillagok Kék, gyöngyös Adriára ! Aradi József: Szintigy. A győri szinpííztolú-egylet ■—mint halljuk mindent elkövet, hogy az ő áldozatkészsége mellett létrejött kitűnő sziktársulat állandósitassék, s hogy a kerületnek szinügye ne szálljon vissza ismét kétes jellemű kóbor színigazgatók kezére, kik hangzatos szavakkal csak ígérni és ámítani tudnak, de a szinügyet a mai műigényeknek megfelelőleg a kellő színvonalra felemelni nem képesek; tisztelet a kivételeknek. Városunk is a győri szinkerülethez tartozván, olvasóinkra nézve nem lesz érdektelen ha a szinpártoló egylet működéséről s a színtársulatról egyet mást elmondanunk. Midőn a szinpanoló-egylet 1878. évben megalakult, Győrött 250 drb 25 frtos részvény bocsátatott ki; a részvények nem várt gyorsasággal elkeltek. Azonban az egyletnek mindent újból kell vén előteremteni u. m. könyvtárt, és ruhatárt, a részvények utján nyert tőke csakhamar elfogyott, illetve a szerzett vagyonba fektettetett. Az 1870-iki télen az egylet meggyőződött arról, hogy a társadalom érzi a mostoha idők súlyát, mert a legjobb előadások sem csináltak tele házat ; már pedig hogy a vállalat deficittel ne végződjék a győri kis színháznak naponkint meg kellene tenni. Hogy tehát a színpártolóegylet érdeket keltsen, uj darabokról, különösen uj operettekről kellett gondoskodnia. Tudni kell azonban, hogy az uj darabok megszerzéséhez pénz kell, s pénz pedig nem volt, akkor a választmánynak egyes derék tagjai előlegezték a pénzt, hogy csak az új darabok gyorsan beszerezhetők legyenek, mindhiába! a bevétel nem volt arányban a nagy kiadással, úgy annyira, hogy a színi évad utolsó két hónapjában a színészek fizetésének egy részét gyűjtés útján lehetett csak előteremteni, a derék győri közönség nem zárkózott el a gyűjtés elől, mert a két havi gyűjtéssel több mint 2000 frt folyt be. De a választmány e viszás helyzetet fenntarthatónak nem látván, hogy a feltett szikiügy meg ne bukjék — módokról és eszközökkellett gondoskodnia ! Elhatároztatott tehát, hogy újabb részvények bocsátassanak ki, oly módon, hogy az elhelyezés ne csak Győrött történjék, melynek közönsége már úgy is elég áldozatot hozott — hanem hogy a színi kerületbeli társvárosok is, u. i. : Sopron, Komárom és Esztergom is megkerestessenek, miszerint figyelembe véve, hogy a színpártolóegylet a jeles színtársulatot nemcsak Győr számára szervezte és tartja fen hanem a többi városok számára is — az ujabbi részvények elhelyezéséről gondoskodni kegyeskedjenek. Ezen megkeresésre Sopron tagadólag válaszolt, Komárom feleletre sem tartotta méltónak, csupán Esztergom város hatósága volt az, mely az ügyet magáévá tévén, a város 4 részvényt vásárolt, az átküldött gyüjtőíveket pedig a polgármester ur buzgó ügybarátoknak kiadta , s ezen eljárásról, illetve eredményről a győri szinpártolóegylet hálás elismerésül fogadta ezen értesítést s az egylet ügyészét küldötte ki Esztergomba oly utasítással, hogy a város képviseletében a polgármester urnak fejezze ki az egylet köszönetét hazafias közreműködéséért, s szia ügynek felkarolásáért. Csepy Pál egyleti ügyész ur a napokban csakugyan körünkben volt, s eljárt kiküldetésében. Tőle tudtuk meg, hogy a szinpártoló egylet belátván, hogy az operett előbb - utóbb megbuktatja az üdvös vállalatot — mert az uj operett viszi el a jövedelem kétharmadát — jövőre lemondott az operettekről ; így a színház illetve színügy, ismét visszaadásuk eredeti rendeltetésének : a gyönyörködve oktatásnak. Lesz tehát jövőre jó dráma s népszintársulatunk s igy lánykáinkat is minden tartózkodás nélkül vihetjük a színházba ; mert nem kell tartanunk a kétértelműségtől és frivolitástól. Ezen intézkedésért a színpártolóegyletet méltó dicséret illeti meg. Félreértések kikerülése végett kijelentjük azonban, hogy Beödy Gábor művezető úr igazgatása alatt legközelebb ide érkező társulat még régi szervezetében van, tehát a nyár folyamán még operettek is adatnak , az uj intézkedés csakis f. ó. októberben kezdődő színi évadra értendő. Most tehát rajtunk esztergomiakon van a sor. Nem elég az, amit a szinügy érdekében Akad itt több miniszter aspiráns, mások ismét az alakító művészetek terén szándékoznak babérokat aratni, és ismét másoknak a nyomdafestékre hivatva megalkotni a „monumentum aere perennius“-t. Hanem minden még a jövő dolga. Ma csak annyit constatálhatunk miszerint ez a kis kör esténként úgy 9—12 óra között a Schooll egyik kis asztalánál szokott összegyűlni, ahol is azután a Ganymedesként szereplő Ignácz úr kávéja és cigarettejei mellett elolvastatnak a lapok, s alaposan megvitattalak a haza ügyei, sőt még a szőkébb értelemben vett haza, egy dunamelléki kis város állapotai is bírálat alá vétetnek, még pedig oly hévvel hogy pl. — kérem borzadjanak — a múltkor is reconstruálták az egész megyei és városi tisztikart, s bizony ha rajtuk állana a dolog, furcsa világ volna ma otthon. A viták között vagy után, pihentetőül előkerülnek a személyes ügyek is. Jelen állapotok és jövő remények, s bizony szerep jut néha illatos levélkék, és épenséggel nem illatos zálogczéduláknak is. Ezek között a magánügyek között a társaság egyik tagja, ki mellesleg megjegyezve azon rögeszmében szenved hogy neki bajusza is van, nem régiben szőnyegre hozza hogy milyen furcsa dolgot álmodott ő a múlt éjjel. — Képzeljétek csak, azt álmodtam, hogy otthona vagyok egy szép májusi napon, s legnagyobb csodálatomra az egész városban bizonyos izgatottság uralkodik. Kíváncsian néztem körül hogy mi lehet ennek a ritka tüneménynek az oka. — Hát, vágott közbe a jövő egyik művésze, bizonyosan plébánost választottak. Nem képzelhető hogy az árvizen és a választásokon kívül, valami érdekeltséget tudjon kelteni az édes otthon közönsége között. Minthogy pedig májusban nincs árvíz, bizonyos hogy............ — Hohó barátom, csalatkozol ! Most az egy- Egy álom amely valósulni készül. (Wahrheit und Dichtung.) Ugye kérem, mindnyájan hallották már hirét a „Kávéforrás“-nak, melynek egyik kis asztala mellett annyi nagy eszme született, mely eszmék azután Rákosi, Toldi, Dóczi, Csepreghi stb. műveiben láttak napvilágot? Természetesen, hallottak felőle. Hanem már most kérdem, hogy ismerik-e a Schodl kávéházat, mely a múzeum-körút és a Sándor utcza sarkán ékeskedik? Erre a kérdésre valószínűleg csak kevesen fognak igennel felelni. Pedig hát én tudnék több nevet említeni, amely neveknek fiatal tulajdonosai készek esküt tenni arra, hogy a Schooll kávéház egykor legalább is oly nagy betűkkel fog feljegyeztetni Csio könyvébe, mint amilyenekkel ott diszeleg már is a kávéforrás, mert a Schooll lesz azon archimedesi pont, a hounét . . . Jelenleg is már több nevezetessége van ennek a kávéháznak. Először is tisztességes kávét lehet benne kapni, ami bizony Budapesten elég ritkaság. Itt láthatók továbbá a nemzet „pókászá“-nak oroszlán sörényhez hasonló rengeteg hajfürtéi, minden este. No meg az is nyílt titok, talán még a rendőrségnek is van tudomása róla, hogy aki nasivasin akarja elverni a pénzét az legrövidebb utón elérheti czélját ha . . . Az az hogy, ne szólj szám ! Hanem hát a Schoollnak az a nevezetessége a melynek alapján igényt formálhat majdan a történelemben való megörökittetésre, manapság még csak felkelő nap, melynek egyes sugarait a kerek asztal lovagjai alkotják, kik mindnyájan erősen készülnek arra, hogy egykoron a két magyar haza visszhangozza nevüket épen úgy mint a Kávéforrás asztalkörének tagjaiét.