Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-04 / 36. szám
tani s ez által a fogyasztó közönséget részben vagy egészben magától elidegeníteni. Jelenben a tejtermelésre vonatkozólag, annak czélszerű értékesítése illetőleg, egy igen helyes és okszerű eljárási módot akarok leírni, miáltal úgy a termelő, mint a fogyasztó igényei teljesen kielégítsék. A tejtermelés úgy egészségi szempontból, mint élelmiszer, valamint a gazdára vonatkozólag, mint jelentékeny jövedelmező forrás s a mezőgazdaság életében, mint nemzetgazdászatilag hatalmas tényező — nagy fontossággal bír. Óriási azon részben mesterséges, részben természetes tejtermelés, melyet nagy városok Budapest, Bécs, Pozsony sat. közelében észlelünk, óriási azon visszaélés is, mit a tejnek hamisítása és elrontásával a jóhiszemű vevők tűrni kényteleníttetnek. Azonban mint minden ilynemű visszaélésnek, úgy a tejhamisitás meggátlásaival is feltétele, a társulás és a szövetkezés nagyszerű eszméjében leli megfejtését. A gazdának érdekében áll, hogy a tejet, mint olyant folyton és biztos áron értékesíthesse; a vevőközönségnek pedig az áll érdekében, hogy folytonosan egyenlő minőségű, tiszta és egészséges tejjel fedezze szükségletét. De ez utóbbit különösen nagy városokban alig lehet tapasztalni, a csalások, hamisítások napirenden vannak ; naponta történik a hamis és egészségtelen fej elkobzása s az azt behozók büntetése s ennek ellenében a hasonló esetek száma nem hogy fogyna, sőt folyton szaporodik. Ily helyzetben a tejtermeléssel nagyban foglalkozók azon gondolatra jöttek, hogy egy szövetkezetet létesítenek, mely a mellett, hogy a tejet folytonos és biztos áron átveszi a termelőktől, a fogyasztó közönséget állandóan egészséges tejjel képes ellátni. így létesültek a „tejszövetkezetek“ •s ilyenek Paris, London, Berlin, Hamburg, Szent-Páter s Amerika nagy városaiban rendkívüli virágzásnak örvendenek .megillető s a közönség részéről az azt elismeréssel támogatatnak. Hazánkban — tudtommal — csak egy van, a szombathelyi szövetkezet, de erről, miután életjelt magáról nem igen ad — keveset dicsekedhetünk. Hozzánk legközelebb Bécsben létesült újabb időben egy tejszövetkezet s nagyon kívánatos volna, ha Budapest sem nélkülözne sokáig ily üdvös és nagy fontosságú intézményt. E sorok írójának alkalma nyílt Bécsben, a már 7 hónap óta működő tejszövetkezetet, ú. n. „Wiener Molkerei“-t megtekinthetni s a tiszta és minden tekintetben példány szerű tejkezelést szemlélhetni. A szövetkezeti helyiség „Prager Strasse Nr. 4., III. Bezirk“ létezik. A szövetkezetet tudvalevőleg úgy alakították, hogy 500 frtos részvényeket bocsátottak ki, melyekkel a részvényes kötelezte magát arra, hogy naponta a szövetkezetbe legalább 100 liter frissen kifejt tejet beszolgáltat. Eddigolé 38 szövetkező tag szerepel, némelyike 2—3—4 darab részvénnyel is rendelkezvén. A vasúton, zárt pléh edényekben érkező tejet a szövetkezet kocsiján szállítják a Mol keretbe, mely szállítást tart egész nap. A beérkező tej jeges vízben lehűtve tartatik s az az nap beérkezettek esti 10 órakor bocsáttatnak feldolgozás alá. Az igen tiszta és diszes helyiségben, mintegy 3 méternyi magasságban egy félemelet létezik, melyen gőzerő által hajtható 6. db. centrifugai gép van elhelyezve. Ezen gépek tejét s a megtöltés beöntik a lehűtött után a gépezet megindittatik. A roppant gyorsasággal forgó gépezet belső oldalaihoz illesztett drótszövet az esetleg a tejben létező idegen anyagokat nyálas és kellemetlen szagú részeket, melyek a mikroskopikus testeket legnagyobb része magába szedi a tej tulajdonképi értékét képviselő vastestecseket külön választja a gépezet oldalfalai irányában az ú. n. viznemű alkatrészekről s a gép forgása közben folytonosan eltávolítja. A gép működése közben a feldolgozandó tejben mintegy gyűrűk képződnek s osztályoztatak külön a különböző kövér, sovány és ritka minőségű tejek. Az ily módon osztályozott tej egy egy cső által oly szerkezetű készülékkel hozatik összeköttetésbe melyen bizonyos méretű 1.50—0.75—0.50 literes üregek állanak s az alant csappal ellátott nyilason igen könnyen s egyszerű módon töltetnek meg a szövetkezet edényei, mely után a molkerei czmmjegyével az edények 1 órára tűnik a kocsira rakva házhoz s tíz eddig Bécsben 7 ponton levő üzleti helyiségre szállíttatunk. A centrifugál géppel mindegyike félórás működési idő alatt 1200 liter tejet képes a fentebbi módon átdolgozni. Naponta érkezik 6—7000 liter tej, s a napi bevétel 7 — 800 frt. A termelők a naponként beküldött tejért, literenként 7 kit kapnak (a tejnek legalább 103 — 105 sűrűségi fokkal kell bírni.) Minden hó végével kifizettetnek, s az év végével az üzleti nyereményben részvényeik arányában részesíttetnek. Hogy mily tekintélyes nyereményben van reményük részesülhetni ezen szövetkező uraknak, kitetszik abból, hogy a hivatalnoki személyzeten kívül, mely öt tagból áll s köztük a kiváló előzékenységű pénztárnok Baseliek úr, ki magyar, s nagy buzgalommal mutatott s magyarázott mindent — mintegy 36 munkás, férfi s nők s egy gépész talál foglalkozást, 24 kettős fogat pedig az érkező vonatoktól szállítja be a tejet s hordja kora szét a város különböző pontjaira, reggel az egyes házakhoz. Az esetleg fennmaradt tejből sajtot, vajat, túrót készítenek, melyek úgy kitűnő készítésük és ízök, mint aránylagos olcsóságuknál fogva igen keresettek. A városban eddig 7 üzleti helyiség áll fenn . Hol csinos német lánykák szolgálják ki a közönséget, de ezen szám legközelebb 25-re fog emeltetni, s a szövetkezeti helyiség is egészen nagyszabásúvá alakíttatik át. A tej és tejmérték árak a következők : Elsőrendű tejszín egy liter 2 frt. Tejsűrű I. oszt. 1 lit. 80 kr., tejsűrű II. oszt. 1 lit. 50.—, tejsűrű III. o. 36.—, Savanyú tejfel 1 lit. 48.— Aludt tej 1 lit. 15.— Ivözöns. tehén melegtej 1 lit. 15—. Főzök— pékek veszik a legritkább 1 lit. 10—. Savó 1 lit. 10—. Tisztított gyermektej 1 1. 24—. Vaj 1 kilógni 2 frt 50 kr. Túró 1 kilogrm 1 frt 60 kr. A sajtok ára különféle, a minőség szerint. A bécsi közönség, miként hallottam, nagy elismeréssel viseltetik e szövetkezet iránt s a megérdemelt pártolásban részesíti is, mert a mellett, hogy az ú. n. „millimárok“ semmivel sem adják olcsóbban a tejet, mit vissza vegyítenek, kevernek, azon összeaz áron itt határozottan tiszta és egészséges anyaghoz juthatnak. Valóban igen kívánatos volna, ban, legközelebb e tárgyban is mozgalomul indulna meg Budapesten s ily szövetkezetek létesítésével eleje vétetnék a főváros környékén élődő tejkofák csa folása és zsarolásainak. Hogy pedig ez óhaj már a legközelebbi jövőben is több lesz, mint jám-ai bor óhajtás, következtethető az orsz.s. gazd. egyesület tevékeny szellemű vezetői buzgalmából, mellyel ez ügy mamm eddig is felkaroltatott s miként halll lottam, tanulmányoztatott is. Kis-Tapolcsány 1882 május hó. Szobonya Bertalan gazd. egyl. titkár. Du. Esztergomban. (Pór Antal emlék beszédéből.) ( Múlt hó 30-án, vasárnap, Pozsonyiban igen lelkes hangulatú irodalmi ünnepet rendeztek dr. Dux Adolf em rlékezetére. Pór Antal, a Toldy-kör alelnöke,ei emlékbeszéddel nyitotta meg az ünnepli pélyt. Az emlékbeszéd azt a részletétől mely városunkra vonatkozik s Dux estiztergomi napjait tárgyalja, a következőÍ zőkben mutatjuk be: „Nem nekem feladatom, — úgyyit mond — a magyar miveltség e hajladnokát kellőleg méltatnom: erre, mintnk a lisztért gyülekezet azonnal meg fogod győződni, nálamnál hivatottabbak sziiaveskedtek vállalkozni. De engedjék meg, hogy vázoljam? j l egyszeri találkozásomat Dux Adolffaíifft. mely fényes világosságot vet valójársiáj A hála hozta őt Esztergomba, hogy ki tisztelhesse Ferenczy Zsigmond Jáldus urat, ki itt Pozsonyban hajdan tanárnő volt, akkor pedig, valamint most is ai Szent-Benedek-rendi ház érdemes főnökün Esztergomban. Ez alkalommal volt nekem is, ne p időben esztergomi lelkésznek, hozzssoj szerencsém. Biztosan nem tudom, úgy vélemep 1877-et irtunk, arra azonban, hogyod nyíló tavasszal, húsvétkor történt látogatás, onnét emlékszem, mert kereti vizeinben dúsan virágoztak a tavasz.ßvs nézzük az illatos rétet, hol a mezei virágok egész raja dugta ki parányi fejecskéjét, a büszke bérezeket, melyeket a felhők palástja rejt. A viszhang, a szellő suttogása, a madárdaj, a méhek zsongása, tücskök czirpelése, a menydörgés, a zuhatag omlása egy harmóniába olvadva hirdetik : — Itt a tavasz ! III. Ti jámbor falusiak, kik nagy ellenszenvvel viseltettek a kőhalmaz és nagy embertömeg iránt, melynek város a neve : azt hiszitek, hogy mi városi emberek az óriási háztömegek közt még gondolkozni is elfeledtünk a természet nagyszerűségéről? Jöjjetek csak tavasszal a városba, s meg fogtok győződni, hogy itt minden ajka tavaszról beszél, minden lélek a tavaszért lelkesül. Gyermek, ifjú, agg, boldog, boldogtalan csupán egy óhajának ad kifejezést : a szabadba mehetni. — Volt ön már a zöldben ? — Mikor megy ki a zöldbe ? E két kérdés százszor és százszor ismételtetk az utcza kövezetén, két találkozó közt, ha a formaszerű üdvözleteken túlestek. Széles utcza-hosszat csak „zöldeket“ hallasz beszélni. Boldog, boldogtalan, szegény és gazdag, fiatal és öreg, polgár és nemes folyvást ilyen „zöld“ kérdéseket intéz egymáshoz, s száz eset közül kilenczvenkilenczben bizonyosan „igen!“ vagy „holnap !“ lesz a válasz a feltett kérdésre. S aztán kimegyünk az zöldbe, megnézzük az utszéli vadzabról, hogy milyen termés lesz , s a fagyalfa kerítésről pedig a gyümölcstermés milyenségét találgatjuk. Azután elkezdünk filosofiálni, s adatainkat összevetve, kimondjuk, hogy áldásdús esztendőnk lesz , és erre mulatunk és csapunk majálist majálisra. S ez nem is lehet máskép. Hiszen az ifjúság összes varázsa van kifejezve e két szóban : — Itt a tavasz ! IV. Hát még vasárnap ! Ia fogalmat kívánsz magadnak alkotni arról, hogy fogékonyak a városi keblek a tavasz nagyszerűsége iránt: jőj csak ki velünk a kioszkba, az illatos hárslombok alá. Az emberi különlegességek egész raja lepi el a sétányt. Mintha valamely ügyes óraszerkezet élőbábjai lennének. Az óraszerkezetet titkos kezek felhúzzák, s a bábok elkezdenek mozogni. A Pali zenekara szívhez szólóan kezdi rá, Metro „Serenade“-ját húzzák, egy kedves, szentimentális áriát, melyet mindenki oly szívesen hallgat. A kismama bent ül a kioszk kisded szalonjában, s az ablak nagy üvegtábláján át néz ki a sétányra. De ez egyszer nem bírálja műértő szemmel a toiletteket, nem nézi a nagyczilindert a gavallérok kifogástalanul szép öltözékétől, nem ! Irmát, a kis csillagszem! Irmát kíséri pillantásaival, amint Béla úrral, az ügyvéd és — áruljuk el a titkot — vőlegényjelölttel tova lebben a sétány kavicsos porondján. Beszélnek oly Boltokat, melyeket nem ért más, csak azok, kiknek keblét a mindent széppé, magasztossá varázsoló szerelem hevíti. Béla bókokkal árasztja el a fiatal leányt, mik annak oly kimondhatatlanul jól esnek ; gyakran ajkához vonja a parányi kis kezet, s hosszan néz fel az arczra, a melyből az a két nagy barna szem annyi bizalommal, s oly őszinte ragaszkodással tekint reá. A sétány factionable korlátain kívül, ott foly csak a vig, zajos élet. Ott lézeng a sok iskola kerülő gyerek dada, tüzér „formaiszter“, varga inas, klies éber, hentes legény, szolgáló leány, pereczes, a sok lábtyíl-művész stb., a legtarkább és leglánásabb zagyvalékban. Kaczaj, kiabálás, pereczsip, tolongók sok kifli-árus, kiválgató szava, gyereksivalkodás, összeolvad egy csodálatos caósszá. Itt a nagy reményű fiatalság mássza a korlátokat; ha látná szegény apjuk, bezzeg elmondaná a Petőfiével „Az ördög lmrczol ide szakgatni a ruhát!“ Amott budautczai kereskedő-segéd — hogy ne mondjuk boltos legény — mulattatja szive választottját ízléstelen frázisokkal, egész a tí időszakadásig és lábgémberedésig ; amarra testes delnő hömpölyög egy czingárka fiatal emberrel karonfogyást. Keloise és Abelard: fényesre fent bajusz» bakakáplár, mellén a „iirix-mo tájjal“ büszkén méregeti a sétány kígyózó útját stb., de ki győzi mindazt, ami ilyenkor a szemlélő felsorolni szeme elé tárul ? Igaz, hogy a bűbájos alkony költészetét meglehetősen tönkreteszi a sok ízetlenség, a fölösleges fecsegés, a hivalkodásnak e bőbeszédűségei. De a kínálkozó épvezetet még sem tagadhatni meg tőle. A természet oly szelíd, oly hallgatagan. Úgy vonja a lelket álmodozni, gondolkodnibo) Az ég átlátszóan tiszta kék, az a mai hány ezüstös bárány-felhőcske csak mét élesebben tünteti ki a mosolygó aznrszimrsgi Köröskörül piros virágok, zöld pázsiesig fehér porondos utak. A háttérben virulin csemeték zöldellenek, lombos koronáiklrbíija hajlongó fák látszanak, távolabb erdőbonodó tótta hegylábczolat húzódik, mely a kékolajt párázatú légkörben violaszínű függönyként látszik az ég boltozatáról lenyúlni. A nap alkonyra, száll, s bucsu sugigugrainak fénye megaranyozza a fák rezgő lelit.veleit; a szelíden mosolygó virágok is Isi II lukkal, s a madárkák szerelmes zengésükiig síikkel vesznek bucsut jól tevőjüktől. A nan, nyájas mosollyal tekint vissza lejutott pig ji<lyájára, s vérvörös terület környezi, mindkhika az ég a világ legnagyobb hősének diadabmk útját biborszőnyeggel vonná be. S az est szép lassan benyúl az éjben * * * Nos ! fi jámbor falusiak ! Megmaradtok-e még abbeli állítástól a LJi mellett, hogy mi városi emberek nem bd m runk fogékonysággal a természet nagyszer ryí rűsége iránt, mikor e varázsteljes szuvivük rezdülnek át mindnyájunk kebelén: — Itt a tavasz ! Szalkay H. Ferencz. .som