Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-18 / 84. szám
Esztergom, V. évfolyam 84. szám. JAEG.JELENIC HETENKINT KÉTSZER. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR egész éve.......................................... fél évre , negyedévre ................................... Egyes szám ára 7 kr. 6 fil. - 13 ■ - „ 50 lej*. » Városi s megyei érdekeink közlönye. PFALZ-HAZ ELSŐ EMELET hová a. lap szellemi részét illető közlemények kühlendük. KIADÓHIVATAL: jSZÉCHENYTÉR y'j., hová. a kivit.'ilos s a magán hirdetések, a nyiltlerbe szánt közlemények, előfizetési pénzük és voeliMiiálisok intézemlők. Csütörtök, 1883. október Ifl-An HIRDETÉSEK. Til V ATA liOS 111 lí I) lOT'IőSM K : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Hely égdíj 30 kr. ” A fil N Ilii HETESEK megállapodás szerint lehető legj utó íigosabban közöl tonék. N YI IjTTICII sora 20 tuv SZERKESZTŐSÉG: A mi kis gazdáink. ii. Múltkori vezércikkünkben ti mi kis gazdáink állapotának restaurálását pendítettük meg s erre hivatottnak egyesebedül a gazdasági egyesületet neveztük meg. Jelen közleményünkben az eszme gyakorlati oldalát fejtegetjük. Nyilvánvaló mindennapi események, közé tartoznak, mikor kis gazdáink vagy a pénzintézetek, vagy az uzsorások, vagy az ügyvédek áldozatai lesznek. A kis gazdát egy évi rész termés gyakran olyan hitelműveletre unszolja, melyek egész vagyonából kiüthetik. — Egyszerre csak nem győzi a kamatot, a hitelező végrehajtat s a néhány boltnyi szántóföldek olyan botrányos jutányossággal jutnak kótyavetyélni, hogy a százakra felszaporodott perköltségekre még a ház is áldozatul esik. A kis gazda azután örökre nyomorékká van téve. Erkölcsileg és anyagilag is tökéletesen megbukott ember. Az elpusztulásnak oka rendesen kettőben vonható össze. Kis gazdáink először is még a legnagyobb szorgalom mellett is nem képesek nagy eredményeket fölmutatni, mert ugyanúgy dolgoznak, ugyanúgy gondolkodnak s ugyanolyan csökönyösen ragaszkodnak az ősi rendszerhez vagyis inkább az ősi rendszertelenség Imz, akár öregapáik. A mi kis gazdáink számára hiába van gazdasági tudomány, mint az olvasni nem tudó ember számára hiába való a könyv. Elpusztulásának második oka a könnyelműség, meg a jóhiszeműség. A romlatlan, egyszerű, nyilt és becsületes magyar gazda azt hiszi mindenkiről, hogy olyan romlatlan, olyan egyszerű, olyan nyilt és olyan becsületes mint mindenki. Nem lát keresztül az uzsorás pókhálóján, nem sejti a furfang fogásait s áldozatul esik akár a keresztény zsidóknak, akár a zsidó uzsorásoknak. Tapasztalati tény, hogy a mint a kis gazda eladósodik, menthetetlenül el is pusztul. Nem tud többé kimenekülni a hínárból s nem tudja többé a földet czéljaira nézve kigyümölcsöztetni, termékenyebbé tenni. Gazdasági egyesületünknek tehát kettős irányban kellene a mi kisgazdáink sorsa javítását eszközölni. Először is oktató, másodszor gyámolító irányban. Oktató irányban úgy, hogy a számukra szükséges ismereteket népszerű, egyszerű módon részint szóbeli, részint írásbeli után hozzáférhetővé kell tenni. A gazdasági egyesület igen könnyen oda tudna hatni, hogy már a falusi iskolákban meginduljon az irány kezdete. Népszerű nyelven itt igen jutányos, vagy egész ingyenes füzetekben kellene számukra az ismereteket terjeszteni s e részben nem lenne szabad semmi áldozattól sem visszariadni. Gyámolitó irányban akként hathatna a gazdasági egyesület, ha kis gazdáinkat megmenti a nyomorult uzsorások hálójából s anyagi viszonyaik rendezésére tisztességes pénzintézeteknél olcsóbb forrásokhoz segiti. Be kellene tehát vonni hatáskörébe minden esztergomi kis gazdát s akkor ez a kettős nemes törekvés nemsokára meghozná áldását. A mi kis gazdáink sorsa van annyira szomorú, hogy javítását a gazdasági egyesület legmagasztosabb és legsürgősebb tennivalói közé sorozza. Ajánljuk az eszmét gazdasági egyesületünk lelkes vezérférfiainak Őszinte jóindulatába. ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. VI. Emlékérmek. A győzelmi érmek ismertetésére még a következők hátralékosak : 7. Ezüst emlékérem L G L betűkkel (Läufer nürnbergi réz éremmetsző bélyege) Az érem előlapján három czimerpajzs a bajor, lothringiai és baldecki czimerrel, felül a czimerek fölött . IN AUG. MDCLXXXV a czimerek alatt PFEILE DES HFILS | WIEDER DIESYRER | 2 KÖN. XIII.V. 17. Alul három összekötött nyílvessző. Hátlapja: Az érem mezejében az esztergomi ütközet van belevésve, felül Érsekújvár tervrajzával, alul a szelvényben ez áll: SCHLACHT BEI GRAY [ 616. AUG. Az érem kill karimáján : DAS THATEN DIE DREY HELDEN 2. SAM.23.V.17. Weiss III kt. 7247.[sz. Leysernél 318. Széchenyinél 31 tábla II. szám. Hessnél 958. számára 6 Mark átb. 10 mm. Súlya 228 gr. 8. Ugyanezen emlékérem bronzban a külkarikán felirat nélkül. Hessnél 959. ára 1 mark 50 pf. 9. Ezüst emlékérem. A mezőben csata,tér, e fölött koronázott egy fejű sas pálmaágat kardot s egy térképet tart, melyen Érsekújvár tervrajza látható következő kétsoros felirattal : NEU HEUSELDEN 1916. AUG. EROB. és NEUTRA FLUS. A háttérben város látható, mely fölött szivárványon s félholdon fénysugarak közt a Leid. Szűz balra halad. Alul a szelvényben két sor: SCHLACHT BEY GRAN | 6.|.16. AUG. I Hátlapján © IN | AUGUSTALIA I CAESARTS et IMPERII | CIXXLXXXV. Négy porosz felirat, ezalatt döntött keresztbe fektetett két zászlós kard, ezen babérkoszorú (I.G.L. bélyeg.) a külkarimán . PERCUTIES SYROS DONECCONSUMAS. 2. REG, V. 17. Átm. 40 mm, súlya 227 grm. Hessnél 960, számára 10 márk. 10. Ezüst emlékérem G. H. (Hausch nürnbergi éremmetszőtől) Érsekújvár és Esztergom bevételére. A mérete 41 mm. Súlya 18 grm. Kiadatlan. Hessnél 961. számára 20 márka. 11. Ezüst emlékérem I. K. (Kittel éremmetszőtől) Előlapján Érsekujvár tervrajzával és a következő felirattal : AULA LUIS PRO PRIOQ SOLUM DIADEMATE PULSAS. Hátlapján 16 soros felirat: VYVARINUM I. 26. SEPT. AN. 1663. | A TURCISCAPTA| SED SUCCENTURIANTE | SEMPER AUGUSTISSIMI | LEOPOLDI | INDUSTRIO SO CONSILIO | DIVINA PROVIDENTIA | PRO FLGATO PAL DIFAD | STRIGONIENS. CAPT03 SUPPETIAS | ALLAT VROBBARBARO | GLORIOSO ASSULTU | 1. 19. AUG. IT A RECENTA | VIMOX fIVSTRA | FLYgTANS bVdA | SEQ Varé | Széchenyinél 35. tábla 18. sz. átm. 26 mm. Hessnél 962. ára 6 mark. 12. Ezüst emlékérem M. S. (Schallenberger Mihály arcmetszőtől) Esztergom bevételének emlékére. Az érem előlapján II. Mátyás magyar hadi ökü- ŐSZI NAPSUGÁR. Elbeszélés. Irma kedves, de ragyogni szerető, kissé kaczér nő volt. Túl ugyan a harminczon, de még mindig tudott mosolyogni a férfiakra Szerette férjét, de gyermekét — ha lett volna — bizonyára még jobban szereti. Férfinak átka a nőtelenség, nőnek átka a gyermektelenség , az viszi őket rendesen — még idején túl is — hiúságra, kaczérságra, könnyelműségre. Lasztóczyék estélyén egy déli fiatalember tűnt szemébe. Nem volt ismeretlen, látta már egyszer. Egy bűnügyi tárgyaláskor, hol egy férfigyilkossággal vádolt ártatlan nő védőügyvéde volt. Ez — Zenészi Oszkár, kinek hírnevét épen ez a védbeszéd, melynek következménye a szegény nő fényes fölmentése lett, alapította meg. Ah ! szemei ragyognak, midőn az ártatlanság e hős védőjét újra látja. Eszébe jut a szivfogó beszéd, melynek hatása alatt keblét reszketve hullámzanus szemeit könnyekkel meglelni érzé ... a tetszés moraj . . . a lelkes ülés pírja az arczokon . . . a néma csend... a fojtott hangon kihirdetett ítélet ... a falrengető taps ... az „éljen“ ! . . . Szeretne hozzá sietni, s ott megmondani, hogy ő rég ismeri őt, büszke rá, hogy épen akkor ismerte meg. . . ! Az ifjú ügyvéd barátaival társalog ; ő ilije karján előttük vonul el. Az egész társaság üdvözli őket. Irma kecsesen fejet hajt s szelíd mosolya czélpontul az ifjú mély, sötét szemeit választja ki. Mintha csak azt mondta volna: — Fogadja nagyrabecsülésemet. Én jól emlékszem önre, és szivem úgy érzi, mintha a diadalért, melyet ékesszolásával az igazság aratott, önnek hálával tartoznék... S valóban, Irma ennyit érzett csak. E perczben nem gondolt egyébre. A kölcsönös bemutatás után még az estély alatt alkalmat vett ezt neki magának is megmondani Ezt is, meg többet is. Szó szót kergetett, mint szokás oly körben, mely nem elégii meg főtárgyul az időjárást. S Irma lelke mámorba ringott Oszkár választékos s mégis egyszerű modora s szellemes, költőileg gazdag társalgása alatt. — Valóban, ez kiváló ember. — Gondolá magában. — Mily boldog leend a nő, ki őt egykor büszkén férjének vallhatja ! Most már erre is gondolt. De mi ez ? . . . Oszkárt mindig és mindig abban az egy körben látja. Odahagyja íme tudós urak, úri politikusok komoly vitáit, barátai vigasztalát, sőt a szeretetreméltó, kedves háziasszonyt is a convenabla frázisok elmondása után. Feltűnő elevenséggel, szokatlan jó kedéllyel társalog, eltűnik az a büszke haloványság nyilt arczáról. . . Ki ez a leány ? Ki ez a Miért különb ez a többinél ?hamupipőke ? Már erre is gondolt. — Az a leányka, kedvesem ? Fehérek kis leánya a Róza. Most került még csak ki a nevelőintézetből. Ártatlan, egyszerű, kedves kis teremtés, s mint láthatod : igen szép. Olyan a lelke is. — Igen, igen, kedves Irmám. Ez az egész család igen szeretetreméltó. Atyja kitűnő hivatalnok, igen kedvelt, szorgalmas ember a belügyminisztériumban. Kezdődik újra a táncz. Oszkár mindig „azzal a leánnyal“ tánczol. Bizonyosan egész reggelig csak „azzal“ fog tánczolni ! Hogy csicseregnek együtt ! Hogy suttognak ! Igazán sok, igazán feltűnő ! .... De im, most közeledik! Irmát kéri fel egy tómra. Épen a mazurka. Ábrándos, kedves egy táncz... kivált mikor hévvel tudja átkarolni valaki a nőt. Hévvel átkarolni, keblére ölelni! De nem igy, ah, nem igy, mint Oszkár ! Arra azonban egy tour is teljesen elég, hogy ügyesen egy látogatási ígéretet csaljon ki az ifjútól a nő. Igen, Oszkár megígérte , s nagyon, de nagyon szívesen várják. Óh, azt láthatta, afelől már kétsége sem lehet. Hazamennek, írját közönyösen veszi karjára a férj. Beülnek a kocsiba. A férj ásit, azt mondja, hogy nagyon álmos. Ezzel bizonyosan azt akarja mondani, hogy : korábban is hazamehettünk volna, angyalom. De nem, még annyit sem szól. Hallgat. Nini, hisz ez el is aludt ! — No, unalmas egy ember ez a Józsi ! Úgy kell — a szó teljes értelmében — fölrázni álmából, mikor a kocsi házuk előtt megáll. — Ha én ily nyugodtan tudnék aludni! És Irma csakugyan nem tud aludni. Bántja Őt egy kép. Annak a Fehér Rózának, annak a kis hamupipőkének ártatlan szép képe, ingerültté teszi a mosolya ! Soká hányja-veti magát dadogó selyem vánkosai között. Forró az a párna, nem ad álmot ! Másnap szemein úgy látszik, mintha sírt volna. Lehet, hogy igaz is. De jaj a szegény szobaleánynak, aki ezt szánakozva kérdezni is merte ! A szakácsáénak is kijut a porból. A Jean is leteremtetik. Megmondatik neki, hogy nagyon ügyetlen és valami kiállhatatlan képe van. Jean vállat von, — szomorúan jelezvén,, hogy sajnálja, de ő nem tehet erről. Szóval : Irma nagyon rosz hangulatban van, egész az idegességig. Zsémbel. Zsörtölődik. Senki sem tudja kedvre hozni, mindenki ellenére tesz, mintha csak az éső boszantására Összeesküdtek volna Még Józsi is, ki a szalonban a drága szőnyegre ejti szivarja hamuját. Hallatlan ! Hiszen ez valóságos merénylet! Szegény, boldogtalan nő! . . . Egy nap aztán mondja a férj,, hogy Zetényi Oszkárral találkozott, ki megígérte, hogy ma beváltja szavát :• tiszteletét fogja tenni. — Édesem. ! — mondja az ebédnél a férj, olyan különös ize van ma ennek a levesnek. Egészen hasonlít ahoz a leveshez, amelyik-------koz más. Képzelődés fiacskám, csupa képzelődés. Te neked mindig vannak ilyen Bicskéid. Ez a leves egészen rendes, egészen, jó leves. Egyébiránt bocsás meg, nem pörölhetem derűire-borura minden csekélységért a szakágúét, mert amilyen kényes, még felmondja a szolgálatot. S kapok-e majd jobbat ? — No jó ! Hanem ezt a Jeant elcsaphatnád. Valami kiállhatatlan képe van, s a mellett szörnyű ügyetlen az istenadta!