Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-22 / 33. szám

­­EGJELENIK­ HETENKÉNT KÉTSZER­, VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre . . . . v . . . . fél évre...........................................3­6 fit. — L‘­„ — » negyedévre......................................1 „ 50 » Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: 1^FALZ-HAZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények kü­ldetnek. KIADÓHIVATAL: 1SZÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttéribe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. 1 szótól 100 szóig — írt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRD­EJTÉSEK megállapodás szerint lehető legj Hiányosabban közöltetnek­. N­YILITER sora 20 ar. Városi s megyei érdekeink közlönye. HIRDETÉSEK. HIVATALOS H­TRDHTÉSEK : A német lapok Esztergomban. Városunkban a fővárosi sajtó termé­nyeiből több mint ötszáz példányt ol­vas a közönség, a­minek még inkább örvendenénk, ha nem kellene mindjárt hozzávetni, hogy az ötszáz példány magyar lap mellett van kétszáz pél­dányban német újság. De hol a német közönség ? Hiszen Esztergom tősgyökeres ma­gyar város, mely részint iskolái, ré­szint szelleme által már akárhány ide­gent és nem magyar ajkú családot meg­írni gyarosí­to­tt. Olyan elszórt példák azok, a­melye­­ket a nagy szám indokolására felhoz­hatnánk, hogy szinte fölöslegesnek ta­láljuk. Néhány német mesterember, néhány nyugalmazott régi heamter meg katonatiszt­a tiszta német elem. Mert azt a kétszáz példányban elterjedt né­­­­met sajtót — fájdalom — magyar ol­­­­vasók pártfogolják leginkább. A budapesti német napilapokra ez i­dő szerint még látszólag szükségünk v­an, mert a főváros magyarosodása még­­ átmeneti ; a régi generációk még né­­m­et szelleműek, de az újabbak már­­ egészen magyarok. Ez a legújabb ge­­meráció nemsokára fölöslegessé fogja t­enni a német sajtót Magyarországon. ügy indokolták a fővárosi német ipiacilapok szükségességét, hogy fi a művelt világgal kapcsolják össze azok a íinem­zeti eszméket és eseményeket. Ez p igen nagy ámítás. Az európai sajtó m­em a budapesti német napilapokból­­ emeríti Magyarország felől tájékozódá­sát, hanem a bécsi lapokból, melyek­es csak annyiban ütnek el a pesti német­­ lapoktól, hogy nem baráti indulatukat Magyarország iránt egész nyíltan be­vallják. De mi köze egy vidéki magyar vá­rosnak a pesti német lapokhoz ? Vannak olvasók, a­kik egyik-másik fővárosi német napilap pénzügyi infor­­mációit, kereskedelmi súlyát és gazda­sági tartalmát felülmúlhatlannak találják. Hála az égnek, a magyar journalis­­tika már odafejlődött, hogy azt az okoskodást tényekkel czáfolja meg. A pesti német lapokat nem szer­kesztik táltosok, hanem olyan írók, kiknek nemcsak ideálja, de a szelleme is majd egészen német, a­kik akár­hány nemzeti kérdést egyszerűen igno­­rálnak s a valódi hazafiságot német nyelven csak paradoxon gyanánt hir­dethetik, Esztergom művelt közönségének min­den rende megtalálja a magyar sajtó­ban a maga lapját. Azt pártolja minden erejéből s legyen rajta, hogy a német sajtót mielőbb kiküszöböljük vezérsze­­repet bitorló helyzetéből. Bécsi lapot pedig épen ne karoljon fel senki, mert seh­ol se nyilatkoznak ravaszabb mafitiával valódi magyar ér­dekű ügyekről úgy, mint Bécsben. Esztergom h­azafiságának becsületére fog szolgálni, ha a jövő esztendei ki­mutatás a magyar sajtó emelkedő pár­tolását s a német sajtó mellőzését fogja kimutatni közönségünk részéről. J&S „Essergom és Vidéke“ tárcája Dal a szenvedésről. Szenvedni születtem Hogy megtanítsalak, Miként lehet tűrni ÍV elő rfl fájdalmat. Azért tőlem tanuld A néma szenvedést S másoktól rád ásni Az enyhe feledést. PALÁSTHY ERZSI: Esztergom szabad királyi város­szervezési szabályzata. (2-ik közlemény.) A tan­á­c­s. 8. §. A tanács az állami és megyei közigazgatás és a városi önkormányzat körében felelős végrehajtó közeg, a törvény és szabályrendeletek által hoz­zá utasított ügyekben pedig önálló közigazgatási hatóság. 9. §. A tanács tagjai : a polgár­­mester, rendőrkapitány, főjegyző, fő- és alü­gyész, tanácsnokok, pénztárn­ok, számvevő, főorvos és mérnök. (1871. 18. fcz.­ 64. §.)­­10. §. A tanács elnöke a polgár­­mester, akadályoztatása esetén az első tanácsos. 11. §. Érvényes határozathozatalra legalább is öt tag jelenléte szükséges az elnökkel, ha a szavazatok egyenlők azon vélemény válik határozattá, mely­hez az elnök járult szavazatával. 12. §. A rendes tanácsülések szá­mát és idejét maga a tanács állapítja meg ; sürgős esetekben a polgármester rendkívüli ülést hívhat össze. 13. §. A tanács, mint végrehajtó közeg . a. Végrehajtja a megye azon rende­leteit, melyeket saját hatáskörében a polgármester el nem intézhetvén, a ta­nács elé terjeszt. b. Végrehajtja a képviselő testület rendelete­it és határozatait. c. Intézkedik az iskolaszék megke­reséseiben. Mint önálló közigazgatási hatóság . a. Határoz első fokban az iparügyek­­ben. (1872. 8. tcz. 97. §.) b. Engedélyt ad építkezésekre, ha­tároz a szépitési ügyekben. c. Kiállít­hatósági bizonyítványokat városi pecsét alatt. d. Engedélyezi a magánügyekre vo­natkozó okiratok kiadományozását a le­véltárból. e. Betölti a szabályszervezetileg megállapított segéd- és kezelő személy­zeti állomásokat. f. Elkészíti és előterjeszti az évi költségelőirányzatot a törvény és a szabályrendeletek pontos megtartása mellett. g. Felügyel a költségvetés pontos megtartására. h. Utalványoz a városi pénztár ter­hére a költségvetés korlátai között.­­ (1871. 18. tcz. 112. és 117.) i. A tv hatósági és városi közmunka­­erőt kirendeli. k. A letelepedési folyamodványok felett határoz. l. Intézkedik azon ügyekben, melye­ket a polgármester vagy rendőrkapi­tány a tanács elhatározása alá bocsát. m. Előkészíti mindazon ügyeket me­lyek a képviselő testület elé terjesz­­tendők vagy a­melyeket a képviselő testület hozzáutasít, fölülvizsgálja a szakbizottsá­gok véleményeit és önálló javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé. i. Gyakorolja és teljesíti egyáltalá­ban mindazon jogokat és kötelessége­ket, melyeket egyik vagy másik tör­vény vagy szabályrendelet az elöljáró­ságra ruház. 14. §. A tanács, mint önálló köz­­igazgatási hatóság és mint első fokú iparhatóság határozatai 15 napon belül a megyei alispánhoz és onnét a belü­gy­­illetőleg a földmivelés-, ipar- és ke­reskedelmi miniszterhez fellebezhetők. 15. §: A p­o­l­g­á­r­m­e­s­t­e­r. A polgármester végrehajtó közege a város területén az állami és megyei közigazgatásnak, első tisztvise­lője a városnak. 16. §. I. Mint végrehajtó közeg. a. Végrehajtja a felsőbb hatóságok A művészpár. (Daudet után.) ti ■ Hogy is ne szerettek volna egymásba ! Ili Mind aketten oly szépek, oly híresek vol­­t­ak, mindaketten ugyanegy színházban éne­­k­ültek minden este ugyanegy érzelmet tol­mácsoltak. Nem lehet büntetlenül játszani itt tűzzel. Nem lehet hússzor egy hónapban, i­vadékony hangon, fuvolakiséret mellett m­ondani .szeretlek­, anélkül hogy a szó jós jósággá ne váljék. Az egyforma művészi tö­lrekvésben megtalálták egymást, a megható s­erelmi dalok, a fényes öltözékek megvesz­­tegették őket —• s igy szerettek egymásba, el­festett világ szeme láttára. A szerelem látott ablakon osont be mind akketőnek szi­vébe, mikor mint Lohengrin és Elza az ab­laknál álltak. A szerelem hozzájuk férkőzött a Capulet ház erkélyének oszlopai között,mikor mint Romeo és Julia az első reggeli napsu­gárnál énekeltek. ,A csalogány volt és nem a pa­csirta.“ Ez az érzelem fedte be őket szende va­rázsával, mikor holdfényes éjjelen mint Faust és Margit szomorúan egymás mellett ültek félig elborítva jázmintól és viruló rózsák­tól. Nemsokára egész Párizs tudta szerelmü­ket s természetesen nagyon érdeklődött irántuk ; a saisonban épen valami uj opera került szinre. Kétszeres érdekkel figyeltek a két csillag játékára és énekére, melynek egyforma fén­­nyel és ragyogással váltak dí­szére a nagy opera egének. Végre mikor egy este a tetszés rendkívüli mérve töltött, szinte orkánszerűvé vált s a függönyt többször kel­lett fölhúzni mint máskor, Romeo és Jú­liája közt, ki kaméliákkal hintett fehér at­lasz ruhájában bájolóan lépett ki, nyilat­kozásra került a dolog. Mintha túl világi hév fogta volna el a két művészt, mintha el­l­e­­nállhatásiu hatalom sarkalta volna őket. Sze­relmüket, melyben ez este olyan valaminek kell lenni, mit azelőtt nem éreztek, a kettős kölcsönös diadal kitörésre bírta. találkoztak s raig a nézőtérről az A kezek örömri­­valgás fölhangzott, a színpadon forró sze­relmi vallomások változtak. A két csillag ta­lálkozott pályáján, hogy azután egy közös pályafutásra egyesüljenek. Az esküvő után egy ideig nem léptek föl, csak az első gyönyörmam­or szétfoszlása után énekeltek ismét, újra mint Romeo és Julia. E naptól kezdve különös változás volt észlelhető. Azelőtt a férfi volt a tekintélye­sebb, becsültebb rész. Idősebb, tapasztaltabb volt, ismerte közönségét, minden gyengéi­vel együtt s azért nagyon jól tudta, hogy mint kell vele bánni, azt lehetett mondani, hogy szinte beleénekelt a földszintbe és a páholyokba. Hozzá képest a másik rész csak tehetséges tanítvány volt, kinek eleve hódol­tak azon föltevésben, hogy geniális tehet­sége később pompásan ki fog fejleni. Hangja még érdes, kemény volt néha, nélkülözte a teljes csiszoltságot, a teljes kerekdedséget, valamint h­ogy vállai sem voltak még oly kerekdedek, mint a­hogy kívánatos lett volna. Visszatérvén menyegzője után a színpad­hoz, egyik régi szerepében, tömött, minda­mellett lágy, pompás hangja már az első­ hangjegyeknél elbájolta a közönséget. A hang oly biztos volt, mint még soha, s tiszta mint a harang. A tetszés moraja suhant végig a termen. A csodálkozás általános volt, s az egész estén keresztül a közönség figyelme­­ benne összepontosult, a tetszés oroszlánrésze neki jutott. A szép asszonynak ez volt élete legszebb napja. Oly boldognak érezte magát ; — kimondhatatlanul boldognak­­ szeretett volna ujongni örömében; megkönnyebbülten lélek­­zett föl, — hiszen elérte azt, amiről egy­kor annyit álmodozott. Férjének persze majd­nem kijutott, szinte elfeledkezett róla ;­­ amint a túlságos erős fény mély árnyékot idéz elő, mellőzve érezte magát, azt hitte, hogy úgy tekintik mint a legutolsó kóristát s ez nagyon elkomoritotta. Arra persze nem gondolt hogy a­z énekesnő szenvedélyes, izzó játékának, pompás énekének egyedüli tárgya ő volt, hogy az a bensőség és hő, mely a közönséget annyira föllelkesítette, egyedül az ő szerelméből vette eredetét, hogy egyedül ő lobbantotta lángra a nő mély szemeiben lap­pangó tüzet. A férj minden újabb siker után komorabb, boszankodóbb, idegesebb lett ; bántotta, hogy oly gyorsan kiment a divatból, s hogy a közönség tetszése osztatlanul nejének jut. Sokáig igyekezett elrejteni mindenki elől, különösen neje elől, hogy ez uj áramlat bántja őt ; de mikor egy este a nő öltöző­jébe vezető lépcsőn fölhaladtak s a nő alig bírván vinni a sok csokrot, a mit az este kapott, diadalától mámorosan m­ondá : „Ma pompás esténk volt !“ — férje csak annyit felelt neki : „ úgy találod ?“ ... De ezt oly gúnyosan, oly keserűen, hogy a sze­gény fiatal nő előtt egy pillanat alatt le­hullt a lepel az igazságról. Férje féltékeny volt ! De ez nem volt a szerető féltékenysége, ki szive asszonyát egyedül akarja bírni, aki másnak még azt sem engedi, hogy rátekinthessen, — nem, ez a művész irigy, gyűlölködő, kibékíthet­­hetlen féltékenysége volt. Most már tudta a nő, hogy minden ária végén, valahányszor őt tetszéssel halmozták el, s az ujjongás véget nem akart érni, férje miért tekin­tet­t közönyösen, szórakozva, s azután miért öltött tekintete oly különös kifejezést, mint­ha ezt akarta volna a hallgatóságnak mon­dani : „Ha tapsotokkal egyszer fölhagytok, talán nekem is szabad lesz Minden igazi, valódi szerelem énekelnem.“ eltompul, mihelyt a színpadi élet mesterséges, erőtett érzelmeiről van szó.

Next