Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-22 / 33. szám
EGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre . . . . v . . . . fél évre...........................................36 fit. — L‘„ — » negyedévre......................................1 „ 50 » Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: 1^FALZ-HAZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények küldetnek. KIADÓHIVATAL: 1SZÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttéribe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. 1 szótól 100 szóig — írt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDEJTÉSEK megállapodás szerint lehető legj Hiányosabban közöltetnek. NYILITER sora 20 ar. Városi s megyei érdekeink közlönye. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HTRDHTÉSEK : A német lapok Esztergomban. Városunkban a fővárosi sajtó terményeiből több mint ötszáz példányt olvas a közönség, aminek még inkább örvendenénk, ha nem kellene mindjárt hozzávetni, hogy az ötszáz példány magyar lap mellett van kétszáz példányban német újság. De hol a német közönség ? Hiszen Esztergom tősgyökeres magyar város, mely részint iskolái, részint szelleme által már akárhány idegent és nem magyar ajkú családot megírni gyarosított. Olyan elszórt példák azok, amelyeket a nagy szám indokolására felhozhatnánk, hogy szinte fölöslegesnek találjuk. Néhány német mesterember, néhány nyugalmazott régi heamter meg katonatiszta tiszta német elem. Mert azt a kétszáz példányban elterjedt német sajtót — fájdalom — magyar olvasók pártfogolják leginkább. A budapesti német napilapokra ez idő szerint még látszólag szükségünk van, mert a főváros magyarosodása még átmeneti ; a régi generációk még német szelleműek, de az újabbak már egészen magyarok. Ez a legújabb gemeráció nemsokára fölöslegessé fogja tenni a német sajtót Magyarországon. ügy indokolták a fővárosi német ipiacilapok szükségességét, hogy fi a művelt világgal kapcsolják össze azok a íinemzeti eszméket és eseményeket. Ez p igen nagy ámítás. Az európai sajtó mem a budapesti német napilapokból emeríti Magyarország felől tájékozódását, hanem a bécsi lapokból, melyekes csak annyiban ütnek el a pesti német lapoktól, hogy nem baráti indulatukat Magyarország iránt egész nyíltan bevallják. De mi köze egy vidéki magyar városnak a pesti német lapokhoz ? Vannak olvasók, akik egyik-másik fővárosi német napilap pénzügyi információit, kereskedelmi súlyát és gazdasági tartalmát felülmúlhatlannak találják. Hála az égnek, a magyar journalistika már odafejlődött, hogy azt az okoskodást tényekkel czáfolja meg. A pesti német lapokat nem szerkesztik táltosok, hanem olyan írók, kiknek nemcsak ideálja, de a szelleme is majd egészen német, akik akárhány nemzeti kérdést egyszerűen ignorálnak s a valódi hazafiságot német nyelven csak paradoxon gyanánt hirdethetik, Esztergom művelt közönségének minden rende megtalálja a magyar sajtóban a maga lapját. Azt pártolja minden erejéből s legyen rajta, hogy a német sajtót mielőbb kiküszöböljük vezérszerepet bitorló helyzetéből. Bécsi lapot pedig épen ne karoljon fel senki, mert sehol se nyilatkoznak ravaszabb mafitiával valódi magyar érdekű ügyekről úgy, mint Bécsben. Esztergom hazafiságának becsületére fog szolgálni, ha a jövő esztendei kimutatás a magyar sajtó emelkedő pártolását s a német sajtó mellőzését fogja kimutatni közönségünk részéről. J&S „Essergom és Vidéke“ tárcája Dal a szenvedésről. Szenvedni születtem Hogy megtanítsalak, Miként lehet tűrni ÍV elő rfl fájdalmat. Azért tőlem tanuld A néma szenvedést S másoktól rád ásni Az enyhe feledést. PALÁSTHY ERZSI: Esztergom szabad királyi városszervezési szabályzata. (2-ik közlemény.) A tanács. 8. §. A tanács az állami és megyei közigazgatás és a városi önkormányzat körében felelős végrehajtó közeg, a törvény és szabályrendeletek által hozzá utasított ügyekben pedig önálló közigazgatási hatóság. 9. §. A tanács tagjai : a polgármester, rendőrkapitány, főjegyző, fő- és alügyész, tanácsnokok, pénztárnok, számvevő, főorvos és mérnök. (1871. 18. fcz. 64. §.)10. §. A tanács elnöke a polgármester, akadályoztatása esetén az első tanácsos. 11. §. Érvényes határozathozatalra legalább is öt tag jelenléte szükséges az elnökkel, ha a szavazatok egyenlők azon vélemény válik határozattá, melyhez az elnök járult szavazatával. 12. §. A rendes tanácsülések számát és idejét maga a tanács állapítja meg ; sürgős esetekben a polgármester rendkívüli ülést hívhat össze. 13. §. A tanács, mint végrehajtó közeg . a. Végrehajtja a megye azon rendeleteit, melyeket saját hatáskörében a polgármester el nem intézhetvén, a tanács elé terjeszt. b. Végrehajtja a képviselő testület rendeleteit és határozatait. c. Intézkedik az iskolaszék megkereséseiben. Mint önálló közigazgatási hatóság . a. Határoz első fokban az iparügyekben. (1872. 8. tcz. 97. §.) b. Engedélyt ad építkezésekre, határoz a szépitési ügyekben. c. Kiállíthatósági bizonyítványokat városi pecsét alatt. d. Engedélyezi a magánügyekre vonatkozó okiratok kiadományozását a levéltárból. e. Betölti a szabályszervezetileg megállapított segéd- és kezelő személyzeti állomásokat. f. Elkészíti és előterjeszti az évi költségelőirányzatot a törvény és a szabályrendeletek pontos megtartása mellett. g. Felügyel a költségvetés pontos megtartására. h. Utalványoz a városi pénztár terhére a költségvetés korlátai között. (1871. 18. tcz. 112. és 117.) i. A tv hatósági és városi közmunkaerőt kirendeli. k. A letelepedési folyamodványok felett határoz. l. Intézkedik azon ügyekben, melyeket a polgármester vagy rendőrkapitány a tanács elhatározása alá bocsát. m. Előkészíti mindazon ügyeket melyek a képviselő testület elé terjesztendők vagy amelyeket a képviselő testület hozzáutasít, fölülvizsgálja a szakbizottságok véleményeit és önálló javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé. i. Gyakorolja és teljesíti egyáltalában mindazon jogokat és kötelességeket, melyeket egyik vagy másik törvény vagy szabályrendelet az elöljáróságra ruház. 14. §. A tanács, mint önálló közigazgatási hatóság és mint első fokú iparhatóság határozatai 15 napon belül a megyei alispánhoz és onnét a belügyilletőleg a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez fellebezhetők. 15. §: A polgármester. A polgármester végrehajtó közege a város területén az állami és megyei közigazgatásnak, első tisztviselője a városnak. 16. §. I. Mint végrehajtó közeg. a. Végrehajtja a felsőbb hatóságok A művészpár. (Daudet után.) ti ■ Hogy is ne szerettek volna egymásba ! Ili Mind aketten oly szépek, oly híresek voltak, mindaketten ugyanegy színházban énekültek minden este ugyanegy érzelmet tolmácsoltak. Nem lehet büntetlenül játszani itt tűzzel. Nem lehet hússzor egy hónapban, ivadékony hangon, fuvolakiséret mellett mondani .szeretlek, anélkül hogy a szó jós jósággá ne váljék. Az egyforma művészi tölrekvésben megtalálták egymást, a megható serelmi dalok, a fényes öltözékek megvesztegették őket —• s igy szerettek egymásba, elfestett világ szeme láttára. A szerelem látott ablakon osont be mind akketőnek szivébe, mikor mint Lohengrin és Elza az ablaknál álltak. A szerelem hozzájuk férkőzött a Capulet ház erkélyének oszlopai között,mikor mint Romeo és Julia az első reggeli napsugárnál énekeltek. ,A csalogány volt és nem a pacsirta.“ Ez az érzelem fedte be őket szende varázsával, mikor holdfényes éjjelen mint Faust és Margit szomorúan egymás mellett ültek félig elborítva jázmintól és viruló rózsáktól. Nemsokára egész Párizs tudta szerelmüket s természetesen nagyon érdeklődött irántuk ; a saisonban épen valami uj opera került szinre. Kétszeres érdekkel figyeltek a két csillag játékára és énekére, melynek egyforma fénnyel és ragyogással váltak díszére a nagy opera egének. Végre mikor egy este a tetszés rendkívüli mérve töltött, szinte orkánszerűvé vált s a függönyt többször kellett fölhúzni mint máskor, Romeo és Júliája közt, ki kaméliákkal hintett fehér atlasz ruhájában bájolóan lépett ki, nyilatkozásra került a dolog. Mintha túl világi hév fogta volna el a két művészt, mintha ellenállhatásiu hatalom sarkalta volna őket. Szerelmüket, melyben ez este olyan valaminek kell lenni, mit azelőtt nem éreztek, a kettős kölcsönös diadal kitörésre bírta. találkoztak s raig a nézőtérről az A kezek örömrivalgás fölhangzott, a színpadon forró szerelmi vallomások változtak. A két csillag találkozott pályáján, hogy azután egy közös pályafutásra egyesüljenek. Az esküvő után egy ideig nem léptek föl, csak az első gyönyörmamor szétfoszlása után énekeltek ismét, újra mint Romeo és Julia. E naptól kezdve különös változás volt észlelhető. Azelőtt a férfi volt a tekintélyesebb, becsültebb rész. Idősebb, tapasztaltabb volt, ismerte közönségét, minden gyengéivel együtt s azért nagyon jól tudta, hogy mint kell vele bánni, azt lehetett mondani, hogy szinte beleénekelt a földszintbe és a páholyokba. Hozzá képest a másik rész csak tehetséges tanítvány volt, kinek eleve hódoltak azon föltevésben, hogy geniális tehetsége később pompásan ki fog fejleni. Hangja még érdes, kemény volt néha, nélkülözte a teljes csiszoltságot, a teljes kerekdedséget, valamint hogy vállai sem voltak még oly kerekdedek, mint ahogy kívánatos lett volna. Visszatérvén menyegzője után a színpadhoz, egyik régi szerepében, tömött, mindamellett lágy, pompás hangja már az első hangjegyeknél elbájolta a közönséget. A hang oly biztos volt, mint még soha, s tiszta mint a harang. A tetszés moraja suhant végig a termen. A csodálkozás általános volt, s az egész estén keresztül a közönség figyelme benne összepontosult, a tetszés oroszlánrésze neki jutott. A szép asszonynak ez volt élete legszebb napja. Oly boldognak érezte magát ; — kimondhatatlanul boldognak szeretett volna ujongni örömében; megkönnyebbülten lélekzett föl, — hiszen elérte azt, amiről egykor annyit álmodozott. Férjének persze majdnem kijutott, szinte elfeledkezett róla ; amint a túlságos erős fény mély árnyékot idéz elő, mellőzve érezte magát, azt hitte, hogy úgy tekintik mint a legutolsó kóristát s ez nagyon elkomoritotta. Arra persze nem gondolt hogy az énekesnő szenvedélyes, izzó játékának, pompás énekének egyedüli tárgya ő volt, hogy az a bensőség és hő, mely a közönséget annyira föllelkesítette, egyedül az ő szerelméből vette eredetét, hogy egyedül ő lobbantotta lángra a nő mély szemeiben lappangó tüzet. A férj minden újabb siker után komorabb, boszankodóbb, idegesebb lett ; bántotta, hogy oly gyorsan kiment a divatból, s hogy a közönség tetszése osztatlanul nejének jut. Sokáig igyekezett elrejteni mindenki elől, különösen neje elől, hogy ez uj áramlat bántja őt ; de mikor egy este a nő öltözőjébe vezető lépcsőn fölhaladtak s a nő alig bírván vinni a sok csokrot, a mit az este kapott, diadalától mámorosan mondá : „Ma pompás esténk volt !“ — férje csak annyit felelt neki : „ úgy találod ?“ ... De ezt oly gúnyosan, oly keserűen, hogy a szegény fiatal nő előtt egy pillanat alatt lehullt a lepel az igazságról. Férje féltékeny volt ! De ez nem volt a szerető féltékenysége, ki szive asszonyát egyedül akarja bírni, aki másnak még azt sem engedi, hogy rátekinthessen, — nem, ez a művész irigy, gyűlölködő, kibékíthethetlen féltékenysége volt. Most már tudta a nő, hogy minden ária végén, valahányszor őt tetszéssel halmozták el, s az ujjongás véget nem akart érni, férje miért tekintett közönyösen, szórakozva, s azután miért öltött tekintete oly különös kifejezést, mintha ezt akarta volna a hallgatóságnak mondani : „Ha tapsotokkal egyszer fölhagytok, talán nekem is szabad lesz Minden igazi, valódi szerelem énekelnem.“ eltompul, mihelyt a színpadi élet mesterséges, erőtett érzelmeiről van szó.