Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1884-05-04 / 36. szám

lcsit kdvettessü­k, nem tevénk egyebet, mint gyakoroltuk a letűnt rendszer alatt felfüggesztett bennünket megillető oly törvényes hatóságot, melyet Felséged még október 20-iki kegyelmes diplo­májában is a megye autonómiájának és régi szervezetének egész terjedelm­ébeni visszaállítása által elismerni kegyeske­dik, csupán a birodalmi tárgyalását (melyek közé közös ügyek a házi adó nem tartozhatik) tartva fel a birodalmi tanácsnak. Az eszközlésben ragaszkodóak a régi szokáshoz, mely szerint t. i. a megye költségvetését elkészitő és ennek folytán az összeget be is hajtató. Jóllehet most, midőn a h­ivatalképesség ki van terjesztve, a megyei mindenkire tanácsko­zásokban minden osztály képviseltetik,­­az adót aránylag mindnyájan fizetjük , így nem félhető, hogy bár­ki is igaz­ságtalanul megrovassék, vagy a közösen viselt teher kelletén túl felcsigáztassék, a költségvetés felterjesztése czélját né­­­mileg vesztó, mi azt meg is tevők és kir. Helytartó Tanácsnak, mint a belügyminisztériumot ideiglen­pótló kor­mányszéknek felterjesztettük és abban érintett tételeken kívül sem többet, sem kevesebbet, sem pedig új adót ki nem vetettünk. (Végo köv.) Megyei közgyűlés. — April 29. — A megyei távhatósági bizottság nagy érdeklődéssel lefolyt tavaszi rendes köz­gyűlését Mai­lát­h G­yörgy főispán nyi­totta meg, szokott rövid, de tartalmas beszéddel, ezután Andrássy János fő­jegyző bemutatta mindazon felsőbb ren­deleteket, melyekre nézve a kellő in­tézkedések az alispáni hivatal utján már annak idején meg lettek téve. A tett intézkedéseket tudomásul vették. Ezután következett a megye közön­ségét és tiszti karát érdeklődésben tel­jesen elfoglaló kérdés a tiszti nyugdíj­intézet felállításának kérdése tárgyalás alá. Mészáros Károly és Bárány János bizottsági tagok indítványa képezte leg­el­őször is e kérdés megoldásának alap­ját, a­mennyiben a nyugdíj­intézmény alaptőkéjét nem az amúgy is túlterhelt adózó közönségre az 1883. XV. t. cz. alapján újabban ismét kivethető pótadó, hanem egyes rendeltetéseket vesztett alapok adományozása által kívánja meg­teremteni, mely a megyei takarékpénz­tári alap 15126 írt 51 kr, a takarék­­pénztári épület alap mintegy 200 frt Ah, ime már alkonyodik. Bizony, bizony még itt ez az est, kedves kis feleségem, h­a nem sietünk.* — Servus Béla. A manóba is, ugyan so­káig alszod a délit!­ől ? — Hé — mi az ? Aha ! te vagy az La­Minek is ébresztettél fel, olyan szép históriát álmodtam. Valóságosan dupla szi­­várványos álmom volt. SEBŐK GYULA. (Aszalai.) A hajadon amaz önkéntes szabad határozata, hogy soha férjhez nem megy hasonló amaz önkéntes szabad ajánlatokhoz­, melyeket háború idején kényszerűvé teszünk. * Ki özvegyet veszen nőül, annak lélekidézéstől félnie -épen nem szabad; a mert alig bírja második férjét a nő, minduntalan idézi sírjából első férje lelkét is, ilyen nőnek rendesen két, t. i. egy élő s egy elhunyt férje van. * Galotti Emilia s­zint a gyöngyök kényeket jelentenek, a miért is az arának gyöngyökkel ékeskednie nem illik ; de megfordítva a könnyek néha, a gyöngyöket is jelent­enek, melyeket t. i. férj neje kivánatára egyéb divat czikkekkel megpárolni vonakodik. tőkéje és a tátk­i megyei magtári épü­let, illetőleg annak eladásából befolyandó vételáron kívül a tisztviselők által be­fizetendő összegek s egyébb remélhető adományokból a 31510 frt 45 kit éri el s ezen alaptőke már 1885. év vé­gével 2147 frt 86 kr felhasználható jövedelmet szolgáltat. Szintén e czélra kívánta a beterjesztett indítvány for­­dittatni a megyei rabkápolna 507 frtot tevő alaptőkéjét is, de miután a megye közönsége még mindig reményű, hogy a kir. trvszék Esztergomba vissza fog helyeztetni s ez eset­ben arra szükség leend, azt az adományozandó tőkék so­rából Major István felszólalására, ki a dolgot még egyházi szempontból is megvilágította, kihagyták. Az így elfogadott indítvány után közvetlenül a szabályrendelet tárgyalása vette kezdetét, melynél Holcz Antal és Reviczky Károly felszólalása következ­tében a szabályrendelet egyik a nyug­díjazottakra nézve terhes pontja annyi­ban változást szenvedett, hogy kimon­­da­tot­t, miszerint ha a nyugdíjalap jöve­delme a jog­igények kielégítésére elég­séges nem lenne s azon esetben, ha ez érdemben a törvényhatóság saját hatás­köréből egyáltalában képes nem lenne segíteni, úgy a nyug- és segélydíjak összege megfelelő arányban le lesz szál­lítandó. A szabályrendelet szerint minden tisztviselő tartozik a nyugdíj­intézetbe belépni s a belépéstől legutóbb húzott fizetése 5 százalékát egyszer s minden­­korra s ugyanannak 4 százalékát éven­­kint, valamint ha 1867. évtől terjed­hető szolgálat idejét is beszámíttatni kívánja, úgy ezen évekre legutóbb hú­zott fizetésének 2 százalékát is huszon­négy részletben befizetni. A nyugdíjazás csak 10 évet megha­ladó szolgálati évek után rendelhető el ezen belől végkielégítésnek van helye. 40 évi szolgálat betöltése után az egész fizetés jár, míg 40 évi szolgálati idő betöltése csak a legutóbbi bűzött fize­­tés 40 százalékát igényelheti mely min­den további akár csonka akár szolgálat­ban betöltött további évekre évenkint egy százalékkal emelkedik, —­ úgy hogy a 40 szolgálati év betöltésével minden egyes tisztviselő egész fizetésé­nek megfelel. őszintén helyeselhető gondoskodás történik e szabályrendeltben az elhalt tisztviselők özvegyeiről és árváiról is, kiknek férjeik után azok nyugdíjának fele, szüleik után pedig megfelelő se­gély összeg jár. Ezek rövid alapvonásai a Mészáros Károly, Burány János és Andrássy Já­nos bizottsági tagokból alkotott kül­döttség által készített s a fentebb megjelölt irányban eszközölt módosítás­sal elfogadott szabályrendeletnek, mely kihirdetés végett a járási szolgabirák­­nak és Esztergom város polgármesteri hivatalának fog kiadatni s annak meg­történte után az alispán fogja jóváha­gyás végett az 1885. év elején élet­­beléptetni, s jóváhagyás végett a kor­mányhoz felterjeszteni. A közigazgatási bizottságba tiszti ügyészi helyettesül Pongrácz Zsigmond, a földadó kataszteri bizottságba pótta­gokul Szegedy Sándor és Mátrai Jó­zsef választatván meg a közgyűlés az egyes községek költségvetései, száma­dásai, közérdekű levelezések stb további tárgyalásával a délutáni órákban véget ért. Legnagyobb dicsekedés, mikor egy szerető asszony azt mondhatja egy köl­tőről, hogy az ő kedvéért hűtlen lett a papiroshoz.* Ha az ember sokáig él, apródonként minden a másé lesz, csak a feleség marad az „enyém“. Már a gyermek nem az. Annak hivatása, hogy a magáé legyen. Az elrepül mihelyt szárnya megnő. — Csak a feleség az, a­kinek a keze a közös vándorbotot el nem ereszti soha. * Em­keri dolog, de nem emberséges, hogy valaki a felesége múltjáért legyen féltékeny , fürkésszen adatokat olyan időkből, a­mikben neje őt még nem is ösmerte. Hát talán szobor volt az, a­kit elvett? Márványból volt m­indaddig, a­míg az 5 szava életre nem hívta? * Egy szerető házaspár menyegzőjének előnapjai az egyedüli ünnepnapok, mik­ről isten tudomást vesz. * Van egy kategóriája a férfinak, a­mi nőnek darabját két fóka bőrért veszik az asszonyok Lappóniában, a­hol három férj tesz egy emberszámot. * Egy hajszálnyi eltérés a hűségtől olyan hibát vét az ember életében, mint egyetlen eltévesztett szám a calculusban. * Van egy csodálatos ablak, a­min ke­resztül a­ki néz, nem lát meg olyan dolgokat­, a­miket rajta kívül százan, ezren látnak, az egész világ lát. Ez a megbűvölt ablak a férj szeme. — S nagyon jó van ez így. * Régi monda, hogy egy sok leányos apának az volt a kérdése a kérőbejövő ifjúhoz : „volt e már uramöcsém kor­hely ?“ Ha a furcsa interpellátióra a* * illető neheztelő visszautasítással viszonz a „dehogy voltam !“ az apa így szólt : „akkor ezután lesz önből korhely !“ s nem adta neki a leányát. Hanem ha a fiatal kérő egészen őszintén vállat vont s bevallá, hogy biz’ ő élte világát, ak­kor szóba állt vele s engedte a házas­ságról beszélni. Az a hit, hogy minden embernek ki kell járni egyszer a bo­londját. A­ki nem végzi el hajasait, arra rá kerül majd a sor kopasza­. (Aszalai.) A nő előtt a bátor férfin mindig kedves, mert bátorságában saját gyön­geségének keresi támaszát. * A női divat a férfiaknak néha sok mély sóhajukba, maguknak a nőknek pedig álmukba kerül ; gyakran felbontja a barátságot és titkos epelázt forral. * A féltékenységet röviden elmésen és jól értelmezi Castelli ez a német szó játéka : Die Eisersucht ist eine Leiden­schaft, die mit Eifer sucht was Leiden statisztikai, történelmi és helyrajzi leírása, vázlatosan összeállítva egy történetkedvel­ő esztergomi polgártól 1827. (Latinból fordította P. J.) — Vége. — RÉSZLETES LEÍRÁS. FALVAK és PUSZTÁK. Párkányi járás. MAGYAR-SZÖLGYÉN nagy és nő­ies falu, az esztergomi érseket uralja. Határos keleten Bart, dóson Gyiva, Sár­­tány, Köbölkút falvakkal és Arad pusz­tával, északon a Komárom­ m­egyéh­ez tar­tozó Kürt és Für falvakkal, valamint nyugaton Német - Szölgyénnel. Talaja halmos, de termékeny, különösen ha esőt kap kellő időben. A dombok és az erdővel borított völgyek kitesznek 910 holdat, ennek fele legelőül szol­gál. Kellemes fekvéssel bir. Az 1608. évi 15. trvezikk sánczok építését és megerősítését rendelte s meg lett álla­pítva, hogy az őrség 150 lovasból és 100 gyalogosból álljon. Most a sáncok már le vannak rombolva s az árkok annyira betöltve, hogy ma már alig le­het valamit belőlök észrevenni. Mikor a vidék a törököktől megszabadult, ré­szint a törökök által kizavart magyar lakosok maradványai, részint más ma­gyar jövevények telepedtek itt le, ezek­hez járultak tótok, svédek, franciák és különböző hazáju németek, kik azonban mindnyájan a magyar nyelvet és szo­kásokat elsajátították, úgy hogy most már mindnyájan egy nemzetségüek. — Mindnyájan katholikusok, számuk 1527 lélek, azaz 271 család, 260 házban. Van 3 templomuk, egy kisebb, mely sz. Mihály arkangyal tiszteletére épült s egy nagyobb, melyet Battyáni József oszt. érsek a két Szölgyén között levő dombon épittetett. Van plébánosuk. — Müveinek 705 első osztályú és 1684 második osztályú hold földet, van 311 kaszás 3 ik oszt. rétjük, 1581. oszt. harmadik oszt. szőlőhegyük, legelőjük, tüzelő és épületfájuk. A megyei pénz­tárba fizetnek 1761 frt ségibe 1342 frt 15 krt.8 krt. a köz­NÉMET-SZÖLGYÉN. Ugyanazon ér­seki falu, az előbbivel határos. Talán, azért neveztetik Német Szölgyénnek, hogy régente németek lakták, szintén halmos és termékeny. A Talaja dom­bokat erdő borítja 582 holdat tesznek, ezeknek fele legelőül szolgál. A lako­sok magyarok, voltak más nemzetsé­gnek is, de ezek már mind megma­­gyarosodtak. Mindnyájan r. katholicu­­sok, számuk 1071 lélek, van 195 ház és 212 család, kik a magyarszölgyéni plébániába vannak bekebelezve. Három és fél egyházi curián van 18 zsidó. A lakosoknak van 636 első és 854 hold második osztályú földjük, 173 kaszás harmadik osztályú rétjük, 1193 kapás harmadik osztályú szőlőhegyük és kar­úik osztályú tilzelőfájuk. Mindenezek­től fizetnek az egyik adópénztárba 1080 frt 48 krt; a másik adópénztárba 817 frt. 36 krt. összesen :1898 frt 24 krt. UJFALU. Más hasonnevű falvaktól való megkülönböztetése végett Kis-Uj­­falunak neveztetik. A bátorkeszi ura­dalomhoz tartozik. Talaja szintén hal­mos és részint ragadós, részint pedig homokos, a bor és gabonatermelésre nem éppen alkalmas. Arad puszta, Szölgyén, Köbölkút, Bátorkesz és Karc határolják. A lakosok magyarok, 562 lélek, azaz 85 család, 76 házban. Ezek közül kathól­icus vallású van 57 s Köbölkúthoz tartoznak, helvét hit­vallású pedig 499, kiknek itt imahá­zuk és lelkipásztoruk van. Azonfelül van 6 zsidó. A határ tesz 539 első hold és 341 második osztályú földet, 430 kaszás harmadik osztályú rétet, 561 kapás második osztályú szőlőhe­gyet. Adóképen fizetnek 683 frt 32 és fél krt , illetőleg 517 frt 5 kr, összesen 1200 frt 27 és fél krt. * E vázlatos leírást Héja Imre kérel­mére Szepesházy Károly számára, ki statisticailag történelmi helyrajzot szán­dékozik német nyelven kiadni, készítet­tem, kevésbé kopott latinsággal és szo­kásos idézetek nélkül. Ajánlom a jeles koroknak és rendek­­nek hódolatom jeléül és azon kérelem­mel adom át, hogy az erre választandó A nőkről s a nőknek. (Jókai.) A páva nem szeret úgy tündöklőni kiterjesztett tollaival, mint a szerelmes nő a maga örömeivel. (in Schaft.♦ A szerelemféltés tartóst), mint maga a szerelem. Nem szeretünk és nem is szerettetünk már, mégis kölcsönös jo­got vélünk tarthatni egymásra, mivel az önszeretet legkésőbben hagyja el az embert.

Next