Esztergom és Vidéke, 1885 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1885-01-01 / 1. szám
viselő, Mósz ucs János nyufffilmnbá vonult; plébános, dr. Várhi,Rezső, ügyvédi kiírunk egyik legszebb íreményekre jogosító tagja, Reusz János sonthryörgyme oi jegyző, Pór Sándor ipriwási tisztviselő, Frey Vilmosné, Kelder IHenedeiné és Szalay Mária úrnőkre s’intén a letűnt esztendő boritolt szem föd őt. Még az irodalmi élet rövid történetét kell adnunk. A közvélemény szavát hotenkint kétszer megjelenő lapunk s a hotenkint, egyszer kiadott „Esztergomi Közlöny” fejezték ki .Uj könyveink a következők: Major István püspök Ezer műkeresztje, Katona Lajos Valand kovácsa,Szántó Zsigmond Bajza József o, Kosovitz Rezső Ilyen az élet cz. novella ’kötete, Lányi Adolár költeményei « Dr. Kőrösy László Berzsenyi Dániel tol s 'Vallásos költészetünkről külön megjelent irodalomtörténeti tanulmányai. Ez a boldogult esztendő rövid történetének hiányos vázlata. Adja az ég, hogy a jövő év naplója gazdagabb adaokat nyújtson szeretett szülővárosunk anyagi és szellemi gyarapodásának történetéhez ! Kaszinónk történetéhez (Szabó Gyula titkári jelentéséből.) A szellemi élet helyes irányú kifejlése csakis az egyének társadalmi szövetkezésében érvényesülhet. Ily társadalmi szövetkezés eszméje adott létet annak a társas alakulásnak, mely a Karszinók nagy nevű alapítójának, nagy elméjű intenziójából, a hazánkban történt meghonosítás folytán, kis városunkban is termő talajra talált. Az esztergomi kaszinó egyesület, közel negyed százados fennállása óta, mindenkor ki tudta vívni azt a kiváló helyet, melyet Esztergom társadalmi életében, mint annak egyik jeles faktora, ma is méltóan foglal el. És ha valamiről, úgy a társadalmi életről áll a tétel, hogy „mindent[a mi létezik, érdemes arra, hogy helyesen felismertessék.“ Hogy egyesületünk, létezésének felismert szüksége óta, a nemesen kitűzött czélt, folyton szem előtt tartotta, hogy a mindvégig egyenes úton követett irányától soha el nem tért, igazolja az eredmény, mely mig beléletében tagjainak harmóniájában soha megzavarva nem lőtt, s igy helyesen felismertetett, — addig külső nyíl vaníliásaiban, sikeres fellépése és eredménydús fél ráismerte lett volna, de a nagyközönség részéről mindenha elismertetett! Elsősorban, a múltra nézve, egye [UNK] illetünk ez évi működéséről számolok be, s ha talán csak röviden is összefoglalom, hogy a társas élet élénkítését felolvasások, tánczestélyok, tombola s különösen a közkedvelt műkedvelői előadások rendezése által, ugyancsak gyáncsolhat.ni szép sikerrel érte el, —ha kiemelem — a mit elsősorban kellett volna tennem — és megemlékezem arról a nagyszabású s minden tekintetben fényes, és impozáns ünnepélyről, mely f. ó. május havában Széchenyi István gróf emlékezetének megünneplésére tartatott midőn is az Egyesület, a kegyelet adóját rótta le s koszorúját letette annak a nagy halottnak emlékezésére, a ki — mint Jókai írja róla „egy pisztoly lövéssel halhatatlanná tette magát“! — ha továbbá refurálok arról, hogy az egyesület a 11 ízben tartott mányi illésem, a ritka tapintata választvezetés, mellyel ns. Kruplanicz Kál’nn» igazgatása alatt nem mulasztott el időt, nem halasztott el soha alkalmat, hogy az egyesület érdekeit ne karolta volna fel, s igy a belélet számtalan fáradságos, de apróbb ügyes-bajos dolgainak is mindenkor eleget tenni iparkodott, — ha megemlítem, hogy az egyesület úgy kiválóan rendezett és tekintélyes könyvtára, a mint hogy egyéb berendezése tekintetében is, mi kívánni valót sem hagy fönn, mert daczára annak, hogy az egyesület anyagilag ugyan valami fényesen nem áll — mégis fog tudni módot találni arra, hogy tagjai méltányos óhajának eleget lehessen, s így történt, hogy a már igazán hosszasan kiérdemelt nyugdíjba kívánkozó antik tekeasztal helyett, a választmány egy újnak, s már a közeljövőben leendő beszerzését elvben elfogadta s a kivitel módozatai a legalsó választmányi ülés első teendői egyikét fogja képeni, —■ engedjék remény Imréi, hogy mindezek után talán csak nem fog akadni, ki az egyesület ez évi működését — főleg ha az alábbi számadás és költségvetés is alapos méltánylóra talál, az előző évekhez mért eredményeken alant állóbbnak tartaná. Még a gr. Széchenyi István-féle pályadij alapítvány ügyben örömmel jelezhetem a tvk. közgyűlésnek, miszerint a pályadijnak már a folyó tanévben leendő kihirdettetése czéljából, a szabályzat értelméhez képest a helybeli fő szerepléseiben nemcsak, hogy valaha gymmásium Ft. tanári kara megkerestetett s igy a nemes czél megvalósulása első nyilvánulásának immár küszöbén áll. 1884. évben a kaszinó tagjainak létszáma összesen 167 volt. Az 1885. évi összeállitott névsor pedig 170 tag sorát tünteti elő. A tagok létszámában tollát nem kereskedés, de ellenkezőleg habár csekély különbséggel is, szaporodás constatálható. Szómorral emlékezem meg az egyesület halottjairól. A fekete zászló sötét dobogásában App4 Ferdinand, Takács Béla és Vállas Rezső örök bucsuzását gyászoltuk. Mielőtt a számok rideg mezejére áttérnék, e kitéréssel tartoztam az ő emlékezetüknek. Az egyesület választmánya kebeléből a pénztári számadások megvizsgálására kiküldött bizottság, az egyesület pénztárosa által beterjesztett számadásokat tételenként beható vizsgálat tárgyává tévén kitűnt, hogy az 1884. évi bruttó bevétel főösszege 2378 frt 20 kr, az ez évi kiadások főösszege pedig 2141 frt 67 kr. Az egyesület pénztárában a készpénz maradván 236 ft 53 kr. Mint behajthatlan tagdíj törölve lett 93 ft 44 kr. Az 1884. évről még befizetetlen tagdíj hátralék összege 219 ft 57 kr. A gr. Széchenyi István pályadíj alap 4 db a 100 írtról szóló 4 százalékos aranyjáradék kötvényekből áll és az egyesület pénztára által külön kezeltetik. Miután pedig a pénztári számadás a fentem 1ített bizottság által az egyes tételekre vonatkozó okiratukkal történt egybevetés folytán minden tekintetben teljesnek, összhangzónak és hibátlannak bizonyult, indítványozza a választmány, hogy Fekete György pénztáros urnak az 1884. évi pénztári számadására a felmentvény megadassák. A jövő 1885. évre az e czélra kiküldött bizottság, a költségvetés előirányzatát a következőkben kéri a közgyűlés által megerősíteni : Bevételekben : 2349 frt 53 kr. Kiadásokban : 2349 frt 53 kr. A választmány a következő hírlapok megrendelését ajánlja : Pesti Napló, Egyetértés, Nemzet, Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Pester Lloyd, Neue freie Presse, Fremdenblatt, Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság, Magyarország és Nagyvilág, Leipziger Illustrirte Zeitung, Borsszem Jankó, Bolond Istók, Fliegende Blaotier, Esztergom és Vidéke, Esztergomi Közlöny és Wehrzeitung. És ezzel tele. közgyűlés ugyan jelentésem végéhez értem, de nem merem t * v • 11 1 vOJ sokat kellett volna még elmondanom,In helyettesi megbízásomnak teljesen ele tettem volna s azértc e helyettesi minőség legyen önök előtt uraim egyúttal ment gumis,sőt annyival inkább,mert a kép, ilyet a kaszinó 1884. évi működéséről öt elé tártam, bizony hiányos vázlatnál in egyéb. Virágozzék egyesületünk ezentú és önök tisztelt uraim egyesüljenek kaszinó körül továbbra is oly állhatosán, mint tették eddig, mert ö igazság nagy Széchenyink monda „Csak egyesülés s állhatatosság á aL : győzhet a halandó mindenen !“ sy rot un ;.és eók tu ‘ is a- a <k Ezt a visite-kártyát szögeztem ki ajtómra s nyugodt lélekkel mentem a basilikán. Hogy hová utaztam, azt nem árultam el üldözőimnél«, különben néhány szenvedői vés gratuláns még utánam siet a Csukcsok földjére is. Mert a mai napnak szabadalma van letörésekre és fosztogatásokra. Ab, és az olyan boszantó, mikor ostoba ábrázattal, ünneplésen kifent bajusszal * végzetlen kannibálismusszal eléd lép a sír 6 és elrebegi mondókáját. Egész Európában nem követnek el igyobb merényletet, mint mikor Esztergoman a sírásók gratulálnak. Ezek az ember csontokkal dolgozó szörnyetegek, ezek a l lőtt,szagú temetőbeli szellemek — ezek b dog ujesztendőt mernek kívánni az élő ilágnak! Azután az idylli illatú kanászok, akiket soha semmiféle összeköttetésben nem állta mint hogy kétizben umggra utaltattam vel i „ magamat. Hát hogy jutok én ilyen kit fizetéshez? Jön azután a lámpagyujtogatók s hordárok küldöttsége. Nem érzik ugyan rajtuk a petroleum szaga, de a pálinka illat* ami inkább. Ezek is kikeresnek olyan isteni megadással tudtam engem, a végighagatni climaxokat. De az éjjeli őrök se kerülnek el. Nir mit őriztetnem vetők s mégis olyan protesióval üdvözölnek, mintha legalább is háromszázhatvanötször mentettek volna me gyilkos betörésektől a múlt esztendőben. Hanem a rendőrök küldöttsége is roppa ékes. Egy ujságiő valóságos kaviár nekik s mihaszna életrajzukat nem is mulaszt • el rigmusaikhoz toldani- Ezek is csak az ő orrát illátnak,mert hát röndnek muszáj len az uj esztendőben. Tűzoltók, favágók, plakátragasztók, ujsá kihordók, inasok és fölserdült ismeretlen« mint bizalmas ismerősök toppannak be hozánk s elkívánják Kappadócziát, és Kamcsatkát, Madmzálem korát, sőt végső esetre egész menyországot is. Esztergomi levél. ti(Boldog uj esztendd! t) <§fatazta+n, 1885. januuár 1-én Az én feleségem Mindig pöröl vélem. Bágyadt mosoly jutalmaza az apa fáradozását, ki ismét reménykedni kezdett. És úgy látszott, hogy jogosan. A gyermek mindjobban magához tért. Pedig nem volt ez más mint az utolsó láng föllobbanása. Kis karját apja nyaka köré fonta és hallható hangon súgta .Kedves apuskám, láttam anyuskát!“ A szerencsétlen apa rátette hideg kezét leánykája forró, lázas homlokára s azután csókjaival bobta el annak égő, piros arázát. Éjjel azután beállott a katasztrófa. Ángyalka érvelése csöndesebb, lélegzete rövidebb lett. Az orvosok fölismerték a helyzetet s az apát eltávolítani igyekeztek. De ő nem akarta ott hagyni gyermekét s tanúja volt utolsó lélegzetvételének. Ki tudná leírni azt a jelenetet, mely ezután következett. Az apa őrjöngve veté magát a kis halottra és lesújtva a szörnyű csapás által, elveszté eszméletét... Midőn Gyorffy Nagy István a két orvos hosszas ápolására magához tért, igen nyugodtnak látszott, csak tekintete volt kissé zavaros. A körülötte szorgoskodó orvosok egyikétől egész nyugodtan kérdező : — Mikor temetik leányomat ? — Holnap, — volt a válasz.. Gyorffy Nagy István erre zsebébe ryult, kivette tárcáját és egy száz forintost a következő szavak kíséretében nyújta az orvosnak : — Tegye ezt leánykám kezébe — útravalónak ! A két orvos jelentéste teljes szempillantást váltott egymással...* Azután való éjjel, hogy a kis Angyalkát édesanyja trellé temették, nagy zajra ébredtek a temető körül lakók. Fényt, láttak a temetőben és muzsikaszót hallottak. El nem tudták képzelni, hogy mit jelentsen e szokatlan dolog. A félősebbek rémülve bújtak el. Akadt azonban néhány bátor ember, akik elmentek a temetőbe. Ott aztán furcsa látványnak voltak tanúi. Egy frissen hántolt sir körül hosszú fáklyák füstölögtek, melyek kisértetes fényt, vetettek egy pár sötét alakra. Czigányok voltak ezek, kik szomorúbbnál szomorúbb nótákat húztak. Az akinek parancsára e hús nótákat húzták ott feküdt a sirhalmon s kezébe temeté fejét. — Hét esztendeig égjen itt a fáklya és hét esztendeig húzzátok a legszomorubb nótákat ! moudá vadul fölugorva. De hirtelen ismét, lecsöndesedett és lehajolva a sirhalomra szolid, suttogó hangon, mintha Angyalkájának mesélgetna, énekelve mondá: H »N Iode ponty ? Az a Ringy-rongy, Az én feleségem Mindig pöröl vélem ! — Hisz az a Győrffy Nagy István, mondák az emberek, kik szánakozva vezették haza a szerencsétlen — Őrültet , HEVESI JÓZSEF. 5)aÍo4. I. A régi kín, a régi dal, Szivemen újra átnyilal, S a régi dalban annyi kín van, És annyi dal a régi kínban ! II. Keletre nyílik ablakod, Nyugotnak fordul az enyém, Neked mosolyg a nap, len kél, Nekem mikor nyugodni men, Oh, bölcs a nap ! Jól tudja, hogy Hozzád való a fényözön, S miként szivembe a remény, Én hozzám csak meghalni jön ! III. Emléksz el-e, emlékszel még A szép időre, Midőn az ábránd tarka volt még S a szív, az eőre ? Bokáig ért ruhácskád fodra, A hajad vállig, És ah, nem tudtál még szeretni Csupán halálig. (Esztergom decz. 28.) MÁRKUS JÓZSEF. Qi Évided,' MiC'Majem&oni'ij’. (Esztergomi virágok egy müncheni sírra.) Szomorú halálhír érkezett a müncheni kórházból. Egy esztergomi szép leány halálát jelentette, aki nagyon fiatalon halt meg. A kórház szegényebb lett egy régi numerussal s egy gyászoldó anya szegényebb lett reményében és keserűségében. A müncheni kórház halottjának nagyon beszédes története van. Ajánlom pedig e a hús történetet a szerető szülőknek. Volt egyszer egy esztergomi kislány, kinek eleven szelleme mellett csinos hanga is volt s nagyon szépen ragyogó szeme. A csinos hangot gyémántDányának nézte a rajong apa, ki tündöklő jövőt jósolt a varrógép mellől szegény kis leányának. Egyszerre csak föl kezdett járni a bas dívába s apró sikerei annyira elkapatták a apát, hogy a művészi pálya megkezdése mi nem is volt mindennapi imádság, hauem , sürgős utánjárás. A csinos hangú, rokonszenves arczú, c már egy kissé túltaksált szabóleány végi bejutott a paradicsomba. Kóristanő lett népszínháznál, ahol Horváth Paula mellel , aki volt már egy ideig törvénytelen spanyol királyné is, a legszebb kardősnők köz tartozott. A kis Viki azonban inkább ragyogott színeivel mint hangjával. Lassú haladását 1 apa mindenesetre máskép magyarázta, mint az énekmester, a ki nem birt szép tanítványában csillagot találni, pedig sokáig kérést. Egy kóristanő sajkájában a nyilvános éh tengerén ezerféle kísértések eveznek. A sajk így legalább előbb verődik szívhez, vág; hamarabb vész el a kavargó örvényben. Ez már a kóristanők rendes sorsa. A kis kardalosnőben azonban föltámadt az ambitió átka. Mert megveri azt az ég, a ki nem nagy isteni adománnyal neki m< menni vakmerően a nagy világnak s idegen nemzetek koszorúit keresi. így jutott a n szegény kis énekesnőnk Parisba, a hol magyar chautense volt, igy ért Hamburgba, hol egy szerelmes szerkesztő kiadta szC ‘