Esztergom és Vidéke, 1887 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1887 / 1. szám

mn­bicziózus katona isz-jei egész joggal kívánnak bold­og újévet egymásnak: mi csü­ggedetlenül s teljes bizodalom­­isi."i­t te‘kintü­n­k ez elé a mi erős vá­runk elé, melyet még soha ellenség­be nem vett. Ez a mi menedékünk, ez a mi lét­jogosultságunk s ez a mi ősi mith­o­­szunk pedig nem egyéb, mint­ a ma­­gyar­ hazaszeretet.* És most már ide­haza vagyunk. Itthon, a hazaszeretet országában, a Zrínyiek szülőföldjén, ahol veszedelem idején karddal bizonyítjuk be s béke idején czifra toasztokban rebegjük el ezt a mi nemzeti vallásunkat. Magyarország mindenét a hazaszere­tetnek köszöni. A hazaszeretet volt Budapest kő­művese, míg Bécset császárok tették nag­gyá. A hazaszeretet volt a magyar iro­dalom és művészet megteremtője. Míg más országokét dúsgazdag fejedelmek és dinasztiák v­i­rá­goz­tat­t­á­k fel. És a hazaszeretet alapította meg nálunk az európai kultúrát, mely szellemi rokonságba hoz minden mű­velt nemzettel. Chauvin, ez a kérkedő franczia Háry János csak azon országok szá­mára teremtette meg a Chauvinismus fogalmát, ahol igazán szeretnek. És azért akad legtöbb chauvinista Fran­­cziaországban és nálunk. A németnek nemzeti gőgje van, de a magyarnak Chauvinismus*, ami épen a hazaszere­tet erényének túlsága. A művelt magyar Chauvinismus nél­kül szereti hazáját s a nemzeti szel­lemet. Szereti pedig akként, hogy minde­nét leteszi a haza oltárára, ha kell, hogyHa megkérdezzük az öreg honvédet. — Mit csinált 1848-ban? Azt feleli : — Szenvedtem a hazáért. S ha megkérdezünk egy élemetlen bécsi polgárt, hogy mit csinált 1848- ban ? Azt fogja felelni egész nyíltan : — Hát reszkettem a birodalomért. Oh, a magyar hazaszeretet meg Pista bácsi egyszer azt mondta neki, hogy — Mari lelkem, nemsokára meg fog nyílni az a tulipántos láda, sok szép angyalfia számodra.Tan ám ott Pista bácsi ezt akkor mondta, mikor­­Mari beteg volt. Alig hogy fölüdült vége volt a kedveskedő ígéret beváltásának. Sohasem is sürgette többet Mari az an­gyalfiát, mert látta, hogy Pista bácsi olyankor mindig nagyon elkomorodik. Már pedig ő nem akarta megszomoritani a ne­velőapját. Kinos küzdelmet vívott önmagával Nyugtalanul tépelődött s szenvedő sze­mekkel fordult megint a szép sápadt as­­­szony arczképéhez, hogy adjon neki taná­csot. Az a szomorúan mosolygó fehér szony pedig megint biztatóan mondta:asz­­— Kis Mari, keresd meg a tulipántos láda kulcsát. A háborgó lelkű leány Pista bácsi rej­tett fiókjához lépett s reszkető kezekkel keresgélni kezdett. Nemsokára meg is ta­lálta. Egy olyan egyszerű magyar kulcs volt az, mely kacskaringós csakis tuli­pántos ládát nyithat föl. Zivataros idő tombolt odakün, a villám végig czikázott a város fölött, le is csa­pott nem egyszer s a szegény árva lány­nak eszébe jutott, hogy ilyen időben je­lent meg azelőtt mindig a »czukros néni«. »Örzse néni« legalább ilyenkor mindig gondosan rendezkedni kezdett. A tulipántos láda a szegény »Örzse né­ne« emlékét idézte föl lelkében a tisz­­tüs,­Pankával, a ki olyan szelíd volt mint a gerlicze s a verekedő Katikával meg Boriskával, a kik sohase tudtak meg­egyezni. Hogy szétszórta ezeket is az élet... Egész testében remegett a kis mikor a tulipántos ládát fölnyitotta. leány, Teli fogja tudni ótalmazni hazánkat még ezer esztendő múlva is. Egy óriási német génné, Kanlbach, úgy rajzoltak­ a magyar hazaszeretetet ha almas kart­ónra,hogy a harczban elhul­lott­ hősök szellemei a levegőben folyta­­­ják küzdelmüket a zászló becsületéért. A magyar hazaszeretet csakugyan halhatatlan. Pedig már sokan úgy gondolkodnak, hogy édes ugyan a ha­záért meghalni, de sokkal édesebb érette jól élni.* Az uj esztendő, az úgynevezett bol­dog új esztendő, tehát kardcsörgéssel és ágyú­von­tatással kezdődik Európá­ban. A zab ára rendkívül emelkedik, a vasutak és lovak milliókat tipornak össze. Kaszárnyákká és kórházakká ala­kulnak az országok s a világháború lezajlása után egész uj jelszavak és hatalmak keletkeznek. Hanem mi azért csak kívánjunk szépen boldog uj esztendőt egymásnak s tegyünk úgy, mint a mesebeli bu­dai német, aki már megunta Budavára bombáztatását hallgatni, s betömve a füleit elhitette magával, hogy most már csakugyan abbahagyták a rebellek. Az uj esztendő neve 1887, de tör­ténete világtörténetnek ígérkezik. * Hanem már most csakugyan eszembe jut egy kis vidéki lap vezérczikke. Egy nyitramegyei lapocska figyelmeztette egyszer Bismarckot, hogy jó lesz, ha nem ártja bele magát Bulgária dol­gába, mert így, meg úgy megjárhatja, h­a sokat okoskodik. Én pedig belenézek Európa jövőjébe s a szörnyű látványosságokról ujeszten­­dei karczolatokat csinálok egy szerény kis város lapocskájába. A kis lapot megnézegetik jó olva­sóim és sötét­­ karczolataimtól megri­­asztva el kezdenek egymásnak benső szeretettel valóságos boldog ujesztendőt kívánni. Nem volt egyéb szándékom.­ Boldog uj esztendőt kívánok hát magam is minden jó olvasómnak ! AUCUN. . J­olt az midenféle írással. Egy nagy írás különösen kivált az összekötözött levelek közül. Kis Mari kivette ezt a nagy írást, be­zárta a ládát, visszatette a kulcsot a vén kredenczbe s lopva elolvasta a másik szo­bában. A tulipántos láda titka így szólt hozzá:i — »örzse lelkem, nagyon beteg vagyok, özondoskodni akarok gyermekem jövőjéről. Őrizze meg titkomat még halálom után is mert boldogtalanná teszi családomat és emlékemet. A kis Mari számára leteszek magánál ezer forintot érő ezüst neműt, másik ezer forintot érő ezüst pénzt s har­madik ezer forintot érő papírokat. A maga fáradságáért külön hagyok ezer forintot. Nevelje föl gyermekemet, taníttassa, óvja és védje. Odafönt majd imádkozni fogok érte és vigyázok reája. Ha szive szerint lesz, adja férjhez és szolgáltassa ki neki a három­ezer forintot. Csekélység, de mégis valami. Arczképemet óvja meg. Valamikor még mentő angyala lesz az a kép... De ne árulja el neki soh­ase a nevemet.. Ne mondja meg, hogy ki voltam... ágyamon is az én szegény jó kis Halálos Maris­kámra gondolok, a­ki sohase mondhatta nékem azt az üdvözítő szót, hogy : anyám«... Sírva is, nevetve is, boldogan is, meg­kétségbeesve is olvasta végig a drága le­velet. Ujongott örömében és fájdalmában. Mikor azután megcsillapodott, leborult a drága kép elé, fölemelte gyönyörű szép kék szemeit, melyekbe ragyogó könyek gyűltek össze s az áhitat édes hangján, először életében kimondotta a bánatosan mosolygó szép halovány asszony előtt azt a szent szót, hogy: — Anyám! (Folyt. kör.) a fckről s a kékkek. (Egy kritikus albumából.) Az emlékezet egyike a teremtő legszebb adomá­­nyainak. De van egy, mely határozottan s­­o­bb nála a felejtés.* Az ember tulajdon­k­épen nem is emlékezik, hanem felejt Csakhogy nem felejthet el mindent, s a mi: Így megmarad az : az emlékezet. Téli esték a fővárosban. (Saison tárcza.) Megmondta már Czuczor idejében ;s falusi kis leány » . . . Pest, Istenem be szép ! . . « pedig hát az régen volt, s nyári időben bizonyosan aratás után történt. Hanem ha mostanában, téli saisonban felkerülne az a bizonyos fa­lusi fruska, bizonyos vagyok abban, hogy »isteninél« kevesebbet mondó jel­zővel többé meg nem elégednék. Mert hát valóban szép, érdekes és élvezetes télen a fővárosi élet. Mennyi változa­tosság, mennyi élet van ezekben a téli estékben. Midőn az utczákra a szürkület ho­málya leereszkedik, s kígyóinak a lég­szesz lámpák a járdák mentében s a kirakatokban, mikor az aszfalt egy­szerre megnépesül járókelő alakokkal, kiknek lármás beszéde a frakkerek ro­­bogásával, s a lóvasutas kocsik csilin­­gelésével zűrzavaros hangzavarrá szű­rődik, valami csodálatos pezsgésbe jön a pesti ember vére, mely nem engedi nyugodni, hímem kifelé űzi csendes szobájából szórakozni, az estét kelle­mesen eltölteni, amiben itt ugyancsak módja és alkalma van. Hova menjen az ember ez ilyenko­r a legelső kérdés. A színházak kezdőd­nek a legkorábban, már hét órakor, ez a legalkalmasabb első stáliónak ha ugyan még jegyhez juthat az ember. A nemzetinél azonban ez ritkán esik meg, a népszínházban mostanában épen nem, no de az operánál persze nem kell ilyesmitől félni. Hanem ide egyáltalán nem megy az, a­ki mulatni akar. Az a sok gixer, bábeli nyelvzavar, Asfal­­eia-bajok, üres ház nem igen emelik a hangulatot. Az operaház egyedüli vonzerői jelenleg a szép Sarkady-nővé­­rek, a leg­kisebb ké ballerina, kiknek egyike arczképben a »Magyar Salon« czimlapján mosolyog. Hanem ezeknek szereplése is inkább a szomszédos Opera kávéháziban történik, mint, magában az operában. Ide tehát nem megyünk. Inkább a nemzeti színházba nézzünk be. Keglevich gróf legsúlyosabb vétke hogy ezt a kedves, — hogy is mond­jam — gemü Mich helységet piros bár­sonynyal és aranyozással ily feszessé s czifrá­vá tette. Már nem érzi többé az ember olyan otthonosan magát benne, mint­ azelőtt. Csak mikor a játék meg­kezdődik, hiszi el, hogy csakugyan a nemzetiben van. Mert h­át a művészi játék s pontos rendezés most is a régi niveaun van, az intendáns ur minden reformjai da­czára, a minek csak örülhetünk. Márkus Emilia ma is oly meghatóan tud pa­naszkodni, sikkesen csuklani és elájulni szivrehaták­ig zokogni, ma is oly á­ra »Sarah Bernard« taglejtésekkel él, — haja ma is a régi sárga Loreley-haj, s szemei oly mélabús kékek, mint mi­kor Bartók Lajos hires »zöld« chemiai versét hozzája intézte. A kis Csillag Teréz is a régi pajzán, hamis, naiv, kedves teremtés, s szinte rosszul esik amaz egyre jobban terjedő suttogásait hallani, hogy a kedves asszonyka egy idem — fontos családi okokból — nem ő fog szerepelni a színpadon. Férje külön­ben jelenleg nem walzorokat, hanem holmi altató bölcső­dalokat próbál kom­ponálni . . . Helyei Laura már megvál­tozott De csak a haja melyet rövidre levágott, s művészi játéka maradt e régi. S egy kedves újdonság is van színpadon. Kissné H. Marit a kit fővárosi társas körök napról-napra jól­ban megszeretnek színpadon és szinpa­don kívül egyaránt. Érdeklődéssel vá­rik Csiky : »A jó Eülöp« czimű­i vigjátékát, miután már hosszabb idő ót nem volt eredeti újdonságban részün­k A népszínháznak az id­ői nagyon ked­vezett a szerencse újdonságaival »K­rályfogás« »Parasztkisasszony« s főlegr a »Mikado« hatalmas kassza-darabok­nak váltak be. Ez utóbbinál mindig előre el van az egész ház. De végtele­nül kedves dolog is az, akárhányszor szívesen megnézném csak az egyetlen jelenet, kedvéért is, mikor a 3 prima­donna a legyező mögé bújva suttog"-1 énekli : „Három a kis leány !“ .. . Ennivaló a jelenet! Valamint az egész zene ilyen kedves, fülbemászó sajátszerű dallamosságéi motívumaival De a legújabb eredeti Operette: »7. milliomos nő« szintén sikerült i­inkig habár styljének — mely a franczia és német irány keveréke — nincsen ha­tározott jellege s szövege túlságosan banális, orfeum-szerű. A népszínháznak különben gyásza is van, amenyiben Blaháné gyászol, aki a karácsonyi ünnepek alatt édes­any­ját veszítette el. Egy ideig nem is fog játszani, aminek hihetőleg az aranyos Ilus örvend legjobban, aki így egye­dül marad a primadonnaságban. Nek nincsen gyásza, ő örökösen mosol­yg.. S a »fájó szívből« eredő versek írá­sával is teljesen felhagyott, mióta bár nappi szivecskéjének gyógyításaira egy kitűnő orvost talált. Színház után aligha bírunk ellen­­állami a »Pannoniá«-ból kihangzó pom­pás czigányzene hivogatásának. Be kell néznünk oda, hogy meghalljuk, milyen jóízűen tudja Radics Vilmos (jelenleg legjobb czigány) megcselekedni azt a kedves nótát : »Be van már a rácsos kapu, — rácsos kapu zárva«. Ilyen időben »Pannónia« a leglátogatottabb s legérdekesebb képet nyújtó helyiség. Mindég talál j itt az ember egy-két asz­tal gentry - kompániát, kik csak azért jönnek fel időnkint a vidékről, hogy egy egy éjszakát átchampagnerez­­zanak. Sokszor színház után az­­ orfeumo­kat keresik fel, melyekben, jóllehet már nyolcz órakor kezdődik az előadás, az elegáns és distingváltabb publikum csak tíz óra táj­ban jelenik meg. A »Prugmayer«-féle orfeum a szegény kis Tacianu Róza tragédiája óta nagyon látogatott. Mert hát a meghalt szegény kicsike három nővérét a megélhetés le­hetősége arra kényszeríti, hogy minden este énekeljen a színpadon, mosolyog­jon, csókokat szórjon a közönségnek. Kedves, szép leányok, kiknek neve az helyiségnek legnagyobb reclam-ja. A Somossy-féle orfeum nagyobb és ele­­gánsabb ennél. Itt amióta a berlini modell por­lines szereplője, Rot­her Berta távozott, egy öltözködő művész csinál nagy sensáliót, aki a publikum szeme láttára változik át matrózból abbé-vás abbé-ból takaros szobacziczussá, rococo-dámára, madame Adam-mé azu­tán Bernharddá stb. Tizenkét órakor mindenütt megszű­nik a zene és a zajos mulatság. Az éttermek hirtelen kiürülnek.­­Ekkor már a kávéházakra szorítkozik az éj­jeli élet. Különösen a gomba­ módra szaporodó »Café chautans«-ok vannak mindig tömve. Itt gőzölög a csaj és hea s fogynak a mindenféle likőrök. Kártya — s biliárdjáték reggelig fo­lyik bennök. Egyszóval a főváros téli estéi a mu­latni szerető embereknek már most is­­'.?****­’,, ':**►**«•'• • ' Bestiaas****’«»*»^

Next