Esztergom és Vidéke, 1888 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1888-06-10 / 47. szám
ESZTERGOM, X. 13 . PÓLYAM. 47. SZÁM. VASÁRNAP, 1888. JÚNIUS 10. Évi mérleg. Budapest, jun. 7. Egy előkelő nevű országgyűlési képviselőtől kaptuk a következő vezérközleményt: Az ötéves mandátummal választott országgyűlés első ülésszakát berekesztették s hosszabb közbeeső szünet nélkül utána mindjárt megnyittatott a második ülésszak. Már maga ezen körülmény nagyobb komolyság s erélyesebb tettvágy jelét adja a jelenlegi magyar parlamentnek, szemben a múlttal. Az első hosszú parlament első ülésszaka tényleg dús mértékben megtartotta azt, amit a képviselői mandátum meghosszabbításának szószólói az ekként alapjában reformált törvényhozás felől ígértek , valamint minden pártban voltak hívei a mandátum meghosszabbításának és a nagy többség, mely az ide vonatkozó törvényt megszavazta, a ház összes pártjaiból képződött, úgy azon érdemből, hogy a ház unvoaxja emelkedett, méltósága s teremtő ereje nagyobbodott, minden pártban egyenlően meg kell adni a maga jó részét. Éles beszédben és csípős válaszban az uj házban sem volt hiány és sokszor nagyon élénk fejtegetésekre, az ellentétek heves egymás ellen pattanására került a dolog de, nagy megelégedéssel kell elismernie minden hazafinak, hogy a tisztesség határa szorosan megközelítve csak ritkán, áthágva talán csak egyetlen egyszer lett. Exempla sunt odiosa; nem szeretnők megsérteni egy idegen parlamentnek sem méltóságérzetét s öntudatát, de általánosságban bizonnyal el lehet mondani, hogy a magyar képviselőház a lefolyt ülésszakban tartott vitáinak méltó alakjára s tárgyilagos mélységére vonatkozólag sok más parlamentekkel való összehasonlítás esetén csak nyerhet. A tanácskozások színvonalának emelkedésével karöltve járt a házban a jelentősebb talentumok mindig erősebb s impozánsabb előtérbelépése is és lovagias vonás az, mely különben a magyar faj jellemében van s hál' Istennek a gyakorlati politikai életben kezd gyakrabban érvényesülni, midőn a mérsékelt ellenzék főközlönye vezérczikkben korlátlan dicséret szavaival méltatja államférfiaink Benjáminjének, Wekerle államtitkárnak rendkívüli tehetségét s hatásteljes föllépését, jóllehet éppen Wekerle igen gyakran lesújtólag ejtette velős dialektikájának nehéz kalapácsát a mérsékelt ellenzéki suggesztiók üllőjére. A szabadelvű párt mindenesetre őszintén viszonozhatja az ellenzéknek a bókot, mert különösen vezére, gróf Apponyi Albert rég kipróbált ékesszólásán kívül a harczmód lojalitása és méltóságteljes tárgyilagossága által kitünttete magát a lefolyt ülésszakban. Az 1887/8-iki ülésszak Magyarország parlamenti életében kétségtelenül egy jó fejezetet képez és remélhetőleg oly mű bevezetéséül szolgál, mely Magyarország dicsteljes történelmében díszes helyet fog elfoglalni. Tekintélyben tartva s hatalmasan, barátai által nagyrabecsülve, ellenei által tisztelve, szabadon s emelt fővel áll ma Európa előtt Szent István birodalma, elismerve a világbéke egyik legerősebb s legmegbízhatóbb oszlopának mely iránt kötelességét becsületesen, semmi áldozattól vissza nem rettenve teljesíti, emellett azonban lakosságának pénzügyi s kulturális érdekeiről sem feledkezve meg. A magyar parlament az első ülésszakban biztosította az ország védképességét s letette a biztos alapot az államháztartás egyensúlyának helyreállításához és állandó fentartásához, de az igazságügy, a közoktatási s közlekedési ügy továbbfejlesztésére s hasznos befejezésére szolgáló törvényeket is előkészített s hozott javaslatba, melyek a jövő négy ülésszakban lesznek letárgyalandók. A jelen parlamentre még igen sok teendő vár, ha azt akarja, hogy a működéséhez fűzött remények egész mérvben teljesedjenek; de ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismerni, hogy helyes úton halad a kitűzött czél felé s hogy azon már ma nem jelentéktelen távolságot hagyott maga mögett. iziszterpí&líkelárcziía Édes szivem .. Kis kék ruhába, fűzetlen hagyva Tiszta növésed, ruganyos vállad, Felnőve vígan, tisztán, szabadba' . . . Édes szivem, ha igy megtalállak! Hogy ne volnál, miként valamennyi Fényre vágyó, kaczér szívű, ledér . . . S ne vágynál másért szeretve lenni Csak tudatlan, tiszta jó szívedet ? Hogy ne volnál, mint a többi lánykák: Okos, ravasz, erényes tulipán, Szemlesütő bezzeg ! ha — mig látják... S hejh, lopva ég, liheg a csáb után. Hogy ne súgná füledbe a mérget A sok fajankó, szagos mihaszna ; Ki ott finczál-tánczol nálad, érted. Titkos késektől görbén, kiaszva. Tiszta, meleg szív ha volna nálad, S ne volnál ily hiú, üres alak . . . Édes szivem, ha úgy megtalállak . . . De igy? — borulj rám, hadd sirassalak! HALÁSZ ¥. JENŐ. Városi közgyűlés, — 1888 június 7. — Ugy mondták, hogy a «plebs» odakint hangosan kezd beszélgetni, mert oly régen nem tartatott közgyűlés. Nos hát, ez a nézet nem felelt meg egészen a valóságnak, mert bizon még többen is befértek volna a tanácskozó terembe, pedig jó adag tárgysorozat kínálkozott arra, hogy ki-ki kibeszélhesse magát. Olyan hír is szárnyalt, hogy a kaszárnya ügy érdekes felszólalásokra fog alkalmat szolgáltatni, s vannak képviselők, kiknek dörgedelmes interpellatiójuk alig várja hogy napvilágot lásson. Volt is két interpellatió, egyik melyet Niedermann Pál intézett a polgármesterhez valóságos parlamentáris formába 11, az iránt kért felvilágosítást, váljon a strázsahegy alatti homokterület szőlővel leendő beültetés végett, mert nem lett mindezidáig kimérve és még a múlt évben hozott határozat értelmében a városi lakosságnak eladva, a másik kérdést, már egy kissé erősebb kifejezésekkel élve, Hübschl Alajos tette, a geréi útnak jelkövekkel való kijelölése tárgyában. Mindkettőre a polgármester válaszolt olykép, hogy mind a két munkálat végrehajtását az hátráltatja, mert a kataszteri munkálat folytán felvett térkép, — melynek árát a város már rég kielégítette, máig sem küldetett meg. Hozzátette hogy a kövezési munkálat is e miatt szenved Niedermann Pál a választ halasztást, tudomásul vette, habár annak a nézetének adott kifejezést, hogy térképek nélkül is foganatosítható volna a parczellirozás, ellenben Hübschl Alajos bocsánatot kért, ha netán sértő kifejezést használt volna, mert senkit sem volt szándékában sérteni. Ezzel azután vége szakadt az interpellálióknak és a dörgedelmes csak nem látott napvilágot. Magát a közgyűlést csekély számú képviselő jelenlétében Hercz Antal polgármester vezette, olyan elnöki praecizitással, amilyen a közelmúltban ismeretlen volt nálunk. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. A, „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ(Tizennyolczadik folytatás.) XIV. AKIK VISSZATÉRNEK A VILÁGBA. Az igézet utolsó napján, az ezeregy éji gyönyörök boldog hőse így szólott a szerelmes szép asszonyhoz : — Van nekem egy bizalmas emberem, akinek meghagytam, hogy írja meg, mit tartanak rólam lappangásom miatt. Ez az ember ma nyilatkozott. Nem érdekelheti magát, szép Eszter, az egész levél, mert nagyon hosszadalmas , annyit azonban megmondhatok magának, hogy nagy baj előtt állok, mert hivatalos kötelességmulasztással vádolnak. Eléje kell vágnom a veszedelemnek és holnap el kell válnunk. Eszter szomorúan mosolygott. — Akkor én sokkal erősebb vagyok — kezdte szerelmes szemrehányással. — Lássa, én még el sem árultam magának, hogy tegnap távirat érkezett a kertészemtől, aki arról tudósít, hogy minden vagyonomat elrabolták távollétemben. Kovács László álmélkodással nézte a csodálatos asszonyt, aki minden vagyonát szívesebben veszti el, mint a tiltott paradicsom édes perczeit. — Utazzunk rögtön ! — válaszolta a képviselő, akit az uj veszedelem híre egészen lesújtott. — Nem akarom, hogy miattam egészen szerencsétlen legyen. — Ha egészen boldog voltam veled, mit bánom én, ha egészen boldogtalan is leszek nélküled . . . Mit lehetett erre felelni ? A szerelem rajongása, a szív hősisége, a feláldozás vértanúsága beszélt egyszerre a szenvedélyes szép asszonyból, aki érezte, hogy nagy örvény fog támadni közöttük, amint kibontakoznak egymás karjából. — Legyen azonban úgy, amint kívánja — mondta azután elhatározva. Tehát legyen vége mindennek. Én visszasietek vagyonom romjait megmenteni, ön pedig jóhírnevét. Hát nekem nincs-e kétszer több munkám ? Hát nem volt nekem eddig tiszta nevem s szeplőtelen becsületem, mely előtt minden társaság előkelő termei megnyíltak netem? Most mindent elvesztek. Oda van gazdagságom, mely oly sok bálványozót csődített utamba; oda van becsületem, melyhez eddig senki se férkőzhetett és oda van boldogságom, mely azonban teljes és felhőtlen volt. Azért is tartott olyan rövid ideig. De jól van. Minden veszteségemet szívesen fogom elviselni, nem fog fájni az élet gondja, nem fog bántani volt ismerőseim és egykori társaságom megvetése, ha el nem vesztem a legdrágább kincset: a maga szerelmét s ha el nem vesztem a mindenért dúsan kárpótló társaságot: a maga társaságát. Szegény koldusasszony gyanánt válok el most öntől. Nincs egyetem szerető szívemnél. Oda van mindaz, ami jogot adott az előkelő világ kötelékéhez. Nekem most elölről kell kezdenem az életet, vagy be kell fejeznem, ha a legutolsó kapcsot is elvesztem. Nem fog-e ön is megvetni engem, ha odahaza találkozunk ? — Ne beszéljen így, édes Eszter. Mindennek én vagyok az oka. Kitártam karjaimat, megújítottam szívemet, odaadtam a lelkemet és maga hitt nekem. Boldogok voltunk, kimondhatatlanul. Édes közösen szereztük a tiltott paradicsom üdvösségét, egyszerre vesztjük el s közösen fogadjuk cserébe a megtorlás gyötrelmeit. Én követtem el a vétket, ön csak bűntársam volt. Miattam kell majd szenvednie, de én ott leszek nehéz óráiban és meg fogom vigasztalni, mikor miattam bánkódnia kell. Bízzék bennem, szép Eszter. Nem fog csalódni . . . A szerelmes asszony, nagy fekete szemei válaszoltak erre a férfias hitvallásra. A válasz ragyogó könnyek alakjában jelent meg. Nem mondott pedig egyebet, mint szerelmet, hálát és bizalmat. Gyorsan elkészültek az útra. Kovács hátrahagyta a levelet s a szép asszonnyal a kis rengetegen keresztül nagy kerülő uton a pályaház felé tartott. A kopott vendéglő néhány cselédje észrevette a távozókat, de a vendéglősné azt hitte, hogy csak rendes napi sétájukat végzik. A pályaházacska előtt így szólott a képviselő : — ön Budapestre utazik a legközelebbi vonattal, mely három-négy percz múlva indul. — És ön ? — Én Orsó vára. — Mert ugye nem akar velem tartani? — Nekem szükségem van Orsó vára először önért, másodszor megbízóimért, harmadszor magamért. Pósaházát. — Értem. Mikor találkozunk ? Orsováért. •— Majd megírom önnek odahaza.