Esztergom és Vidéke, 1890 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1890-07-10 / 55. szám

ottani nagy bányabirtokosoknak lett Tolna feladata vasúti összeköttetést teremteni a telepek és a nagy forgalmi irányok közt. A legtekintélyesebb bányabirtokosok pedig az esztergomi káptalan és a prímás, kik Dorogától fogva Tokodon keresztül egészen Szarkásig, csupa 6 és hatalmas kőszéntelepekkel bírnak, melyeknél a legjobb magyar barnaszén folytonosan mérhetlen mennyiségekben aknázható. Beljebb a völgyekben pedig a vallásalap birja a mogyorósi és főleg a hatalmas csolnoki kőszéntelepeket, úgymint egyáltalán az egész talaj Esztergomtól nyugatra Nyergesujfaluig, keletre egészen Ó-Budáig, délre pedig Zsámbékig és Zsemlyéig kőszénrétegeken nyugszik, a miből kivehető, mily óriási tüzelőanyagbeli kincsek rejlenek ez áldott földben. Mind e kincseknek kiaknázása megfoghatlanul visszamaradt és hanyatlott, míg a csekélyebb minőségű salgótarjáni kőszén domináló jelentőségűvé nőtte ki magát és kilencz millió métermázsányi évi termelésével a hazai iparnak jelentékeny tényezőjét képezi. A dorogh-tokod-csolnoki kőszén jobb is, jobb fekvésű is a salgótarjáninál. Emez 125 kilométerre van a fővárostól, amaz pedig csak 50-re. A mellett a dorogh-tokodi bányák közel is vannak a Duna vizéhez, mely hátán megszámlálhatlan mennyiségeket hozhatna, de melyet a bánya birtokosai arra sem tartottak érdemesnek, hogy a bányákkal egy 7—8 kilométernyi iparvágánnyal kössenek össze. Íme tehát megáldott esztergommegyei a gazdagon völgyekben a termelés és ipar egyáltalában alanti fokon maradt, daczára a Duna közelségének és daczára annak, hogy más sokkal kedvezőtlenebb fekvésű széntelepek virágzó üzletet fejtettek ki. Az sem lendített a dolgon, hogy a magánérdek már régen kezdte felkarolni a vasúti ügyet. Majthényi Bálint volt talán az első, ki egy Ó-Budától Pilis-Csabán keresztül Dorogh-Esztergomig menő vasutat tervezett, amely tervető gyorsan a Budára a déli vasútpályályától vagy Kelenföldtől kiágazó vasúttá változtatott át. De a kelenföld— esztergomi terv, melyben a vonal hegyen-völgyön keresztül hatolt volna, roppant sok nehézségbe ütközött, miután az építési költség 5 millió frtra rúgott volna fel, és az ily nagy tőkének megfelelő kamatozás egyelőre a kőszénszállítástól nem volt várható. Így a Majthényi-féle terv, tíz év óta minden stádiumon keresztülfutván, még ma sem érlelődött meg teljesen, ámbár ma már csak a trifaili társaságtól függ, hogy a kormány legújabb feltételeit elfogadván, azonnal megvalósítsa a rég táplált eszmét. A Majthényi-féle vasuttervnek nehézkes haladása vagy pláne pangása arra indíthatta volna a kőszénbánya birtokosát, illetve bérlőjét, hogy legalább aknáitól a vízhez vezessen egy iparvágányt és így a tömeges szállítást Budapest felé biztosítsa. Az egész vágány előállítására 300,000 frt volna. De a Drasche-féle szükségeltetett téglagyár és kőszénbánya társaság várta valamely vasúttársaság megalakulását, mely neki ingyen kiépítette volna a vasutat Budapestig annak fejében, hogy a kőszenet ezentúl már nem szekéren, hanem a vasúton fogja szállítani Budapest felé. Így tehát lehetetlenség és tehetetlenség szövetkeztek arra nézve, hogy a bíboros herczeg városának soha vasútja ne legyen, a kőszén pedig vagy mint eddig részint vizén, részint pedig háromlovas fogatú szekereken döczögjön az országúton Budapest felé. Ez ázsiai állapotnak dr. Silberstein-Ötvös Adolf munkatársunk erélyes kezdeményezése szakított véget, ki két év előtt a közlekedési minisztertől nyert esztergom-füzitői (ujszőnyi) vonal előmunkálati engedélyét azonnal felhasználván és még 1888 nyarán a nyomjelzést megejtetvén és a részletes terveket elkészittetvén, ugyanaz év végén már a politikai bejárást is megtartotta, és a végleges engedély kinyerése végett a kellő lépéseket megtette. Onnan lehet keltezni az esztergom megyei vasutkérdés uj időszakát, melyet jövő czikkünkben akarunk ecsetelni. HÍREK. K. L. — A foegyházmegyebol. Horváth Vendel ipolyszécsénykei hely. plébánost csúki plébánossá nevezte ki a herczegprnás. — A főherczegi esküvőre herczegprimásunk hétfőn fog Budára utazni. A legdíszesebb egyházi ünnepi ékességek és ruhák kerülnek ez alkalommal Budára. A herczegprimásnak Császtka szepesi és Steiner székesfehérvári püspökök fognak segédkezni. Az ünnepi szent beszédet a herczggprimás mondja. Az országos jelentőségű örömünnepre nagy előkészületek történnek. — Renyi RezSő pozsonyi lakos, az esztergomi közélet ismert alakja, néhány napra városunkba érkezett. — tSKUVO. Szabó Kálmán hatodosztályú adótiszt a napokban tartotta esküvőjét Erős Annával. — Kopott betűk. Rumy szentgyörgymezei temetőbeli sírköveit, melyet Major István püspök kegyelee állított, a felirat háromszáztizennyolcz betűje el vesztette fényét és elkopott. Egy-egy jel üt öt krajczárral számítva, az egész 7eirat újjáaranyozása alig kerülne ebbe tizenhat forintnál. A derék emekti iró sírköve bizonyára megérdemli az utókor kegyeletét. Halálozás. Androvits Béla és neje szül. Vajda Zsuzsanna fájdalomtól megtört szívvel jelentik ugy a maguk valamint az összes rokonság nevében is szeretett jó édes anyának, illetőleg ínyósnak özv. Androvits Mátyásné szül. Szerelmes Borbála asszonynak f. jul. 7-én d. e. 11 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 72. évében hosszas szenvedés következtében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt teteme f. h. 9-én 3. u. 4 órakor fog lakásáról a szenttamási öreg sírkertben örök nyugalomra helyeztetni; lelke üdveért mondandó szentmise-áldozat pedig LO-éu reggeli 128 órakor ugyan e hó fog a vízivárosi plébánia templomban az Urnak bemutatatni. Áldás és béke hamvaira! — Háromezer zarándok készül Esztergomba aug. közepén, a főszékesegyház bucsuünnepére. A jórészt felsőmagyarországi bucsusokat Lassú Lajos plébános vezeti. — Margit főherczegnő esküvője Thurn Taxis Albert herczeg 'ő fenségével — mint azt immár közöttük — f. hó 15-én lesz Buda várában a Szt. Zsigmond kápolnában. A herczeg már 12-én külön vonattal utazik Regensburgból Budapestre. A vőlegény az esküvő alkalmára külön szalon kocsit készíttetett, mely igazi remeke az iparnak. Az udvari kocsinak már a külseje is impozáns. Vagy 11 méter hosszú s tele van arannyal. A belső berendezés is nagyszerű. Van benne egy nappali salon. Ebben divat, ebédlő asztal, író asztal, könyvszekrény, és számos kisebb-nagyobb szék. Egyik oldalán a kiséret salonja, a mely éjjelre háló szobává alakitható át a pamlag támlájának leeresztése által, mert a támla háta egy kitűnő madracz. A salon másik oldalán levő ajtónő fenségeik háló szobájába, ebből pedig a herczegnő és herczeg külön-külön öltözőjébe lépünk. Legvégül van a komorna és komornyik coupéja és a legszükségesebb podgyász számára egy fülke. — Komárom vasúti érdekei. E tervezett vasútvonal előengedélyesei — mint a K. L. írják — városunkhoz is fordultak, hogy törzsrészvények jegyzésével mozdítsa elő a terv kivitelét. Egyszer s mindenkorra 10.000 forintnyi hozzájárulást kérnek. E kérdés legközelebb kerül tárgyalás alá.. Első fóruma a pénzügyi bizottság lesz, mely első fokban lesz hivatva mérlegelni a kérelem mellett felhozott indokokat s megállapítani vagy megtagadni városunknak e vasút ügyében való érdekeltségét. Tárgyalása, véleménye elé kétszeres érdeklődéssel tekintünk. Nem azért, mintha mi nem lennénk tisztában városunknak e vasúthoz való viszonyával és a bizotságtól várnók az informácziót, hanem egyedül abból az indokból, mert e vasúti terv sorsa és az annak jobbra vagy balra dőltére bármi tekintetben kihatással lehető kisebb vagy nagyobb kérdésekkel — a vasúttervnek kezdettől bennenfogva legbuzgóbb támogatóit — kétszeresen érdekelnek. A bizottság véleményét előre nem tudhatjuk , de meg vagyunk győződve, hogy az a vasútnak kért támogatására nézve csak kedvező lehet. A törvényszéki székhely megtarthatásának tekintetéből érdekünkben van, hogy a mi városunk és Esztergom közötti közlekedési nehézkesség megszüntettessék és Esztergom megye szorosabban fizessék hozzánk. E vasút révén nyerendő olcsó kőszén előnyében — a vármegyével együtt — mi is részesülni fogunk. Megyénk dunamenti vidéke e vasúti összeköttetés által városunkhoz közelebb fog hozatni és a mi számunkra is könnyebben hozzáférhető lesz. Mindezek oly előnyök, melyek előtt lehetetlen szemet hunynunk. Ha pedig az előnyöket elismerjük, akkor azok eléréséért némi áldozattól sem szabad visszariadnunk. — Az egyetemes tanító gyülés. Az egyetemes tanító gyűlés felhívása a következő : Mélyen tisztelt Polgártársak ! Hazánk legtávolabb vidékein lakó polgár- és tanítótársaink nem sajnálják sem az idejövetel költségeit, sem melyik ország miféle produktumokkal szerepel a világpiaczon? Hazánkról ezt lehetett olvasni: Ungarn liefert Csardas, Börgöld, Pegyár, Csigás, Gastfreundschaft. Melonen und —• Zigeuner. Egyik külföldi iró magyarföldi útleírásának ez a czime: Die Reise is Zigeuner-Land. E helyett azonban alsóbb rendű lénynek tekintették és sokat megengedtek maguknak iMnyában, mitől más bőrűekkel szemben, őrizkednének. Még III. Károly 1726-ban ugy gondoskodott felölök, hogy a felnőtt férfiakat fel kell akasztani, a tizennyolcz éven aluli fiúknak és nőknek Csehországban a jobb fülét kell levágni, Morvában pedig a balt, azután korbáccsal kergetni a határig. Azon esetre, ha visszatérnének, a másik fül volt áldozatul kijelentve, a legmagasb leiratban. A nyomor, nélkülözés, guny, bántalom, a biztata« a czigányt (kit kóbor eb üldöz, kígyó mar, emberek bántanak) daczossá tették és elnyomták lelkében a jónak csiráit. Mária Terézia trónralépce a czigány fajnak is meghozta egy jobb jövőnek hajnalát... Az ő anyai szive elég nagy volt arra, hogy alattvalói mellett a barnáknak is jusson benne ... És ha a szép remények nem teljesülnek oly mérvben, mint azt várni lehetett, annak sem a királynő, sem a feketék nem kizárólagos okai. (Az üldözés és kínzásoknak azonban vége szakadt). A legedvösebb törvények és rendeletek elhangzanak, mint a pusztában kiáltónak a szavai, ha azokat a hivatott közegek alkalmazni, foganatosítani elmulasztják. A nagy királynő, tájékozás végett, mindenekelőtt a czigányok összeírását rendelte el.Ez roppant ijedtséget iszonyú zavart okozott a sátorok lakóinál; aki menekülhetett, elbujdosott. Az öregek azt jósolták, a kártyák és az üstökös csillag után, melynek üstöke nyugat felé húzódott, — hogy közeleg a világ vége. Mikor az összeíró bizottság elnöke kérdezte az öreg dádétól vájjon egy kenyéren van e házas fiával? ez fejét vakarva, felesé: »Dehogy vagyok vele egy kenyéren nagyságos uraimék ! csak dirib-darabot rágicskálunk, mit a jó emberek vetnek oda, hogy éhen ne veszszünk « El volt tiltva a kóborlás. Útlevél nélkül a szomszéd megye határát sem volt szabad átlépni. Ez nem okozott főfájást, mert a paksustól jobban félt a pandúr, vagy falusi biró, mint ők. Akkor az irás művészete faluhelyeken a ritkaságok közé tartozott épen mint a harangöntés. A sajtostól ellopott paksaméta is megtette a szolgálatot, ha erős lábú betűk voltak rajta. Nem volt szabad sátor alatt lakniok, hanem építsenek házakat faluhelyen, vagy városokban. Némely helyen kész házat kaptak a földesuraktól, de ők a ház végében kunyhóban nyaraltak (még a híres Czinka Panna is, kinek kastélya volt), az épületbe pedig barmaikat szállásolák. Télre ugyan behúzódtak, de ablaktáblát és ajtót épen nem szivettek meg. A szoba levegője fojtogatja őket. A sátor azért oly kedves, mert szellős. Bútorról szó sem volt; evés, ülés, alvás a földön esett meg. I Vajdát nem volt szabad választaniok, hanem a helység biráinak pálczája alatt állottak. Szintúgy neveiket sem volt szabad megváltoztatni. Az uj alattvalók azonban annyi bajt okoztak az érdemes tisztviselőknek, hogy utóbb alig akadt a birópálczának gazdája. Beszélni tartoztak a népnek nyelvén, melynek körében éltek ... A czigány szóért kijárt 24. olvasd huszonnégy botütés, ama kornak emberbaráti nézete szerint — olvasatlanul. Meg volt parancsolva, hogy közülök az ifjú urak tanuljanak mesterséget; ha kedvök tartja, legyenek jobbágyokká; vagy, ha arra valók, álljanak be a sorezredekbe, mert kéregetni csak nyomoréknak szabad. A vad természet azonban csakhamar kiütötte magát, mint szeg a zsákból. Az inas gyerkóczék rendre megszöktek és felkeresték az első sátort ... A suhanczok barmokat őriztek, de agyonkinózták azokat. Lóvakaráshoz lehetetlen volt őket szoktatni. Mérgükben elpusztítottak a környéken minden madárfészket; az apró állatoknak tagjait egyenkint rángatták ki. Az uj jobbágyok dolgoztak a mezőn, míg hajdú állt hátuk mögött; ha a liberális hátat fordított, máris körben ültek és sóhajtoztak a régi jó idők után. Döghust enni tilos. Akinek mégis volna rá étvágya, csemegéül kap hozzá huszonnégy botot, szinte olvasatlanul. Ez utóbbi szurrogátum némileg finomította ugyan a czigányizlést, de fájdalom, csak rövid időre; azután ismét visszazökkent a régi kerékvágásba. Lóval kereskedni semmi szín alatt nem volt szabad. E szerint néhány évig szünetelt a közmondás hogy minden czigány a maga lovát dicséri. A ki földjét hanyagul műveli, megpálczáztatik. Ehhez nem kell kommentár. Ha atyáink e tételt komolyan veszik, ugy kipusztult volna szép hazánk áldott földéről minden som és mogyoró. A ki házasodni akart (és melyik nem akart?) annak ki kellett mutatni, hogy ért valamihez, és így képes családját eltartani. A leánynak szinte ki kellett mutatni a) hogy hitoktatásban részesült, b) hogy mint hit és szorgalmas cseléd szolgált jóravaló házaknál, ez esetben kapott gombostű pénzűt 50 forintot. Ha ilynemű czigányleány nem találkozott, úgy a fiatal morénak másfajta hajadon után kellett néznie. E rendelet igen érzékeny sebet ejtett sok czigány szíven, és voltak, kik inkább örökös coelibatust fogadtak, mintsem hogy idegen nép közé házasodjanak. Az ily vegyesvérű házasságok ritkán is sikerültek. A család magyar tagjai nem becsülték az uj sógort, mert czigány volt; a moré pedig azért besülte kevésre nejének rokonait, merem voltak cigányok. Hiába hasonló halónak örvend, tartja a közmondás. Kiadott parancs ,érint a kellett szedni kioin*.. gye övéitől távol jó nevelésben részesíteni. A nevelő kapott évenkint leányka után 10, fiu után 12, nagyobb leányka után 4 frtot. A fizetéseket a kincstár eszközölte. Ezer szerencséje a moréknak, hogy a nagy királynőnek magyarokkal volt dolga.