Esztergom és Vidéke, 1891 (13. évfolyam, 1-103. szám)

1891-01-01 / 1. szám

vasárnapi napon a h­idfelügyelőséggel megbízott Beszédes főmérnök 2 gyors estajeMe Budáról nagy részére lepe­csételt levelet hoz, melyben Gförgeinél nem kisebb egyéniség hagyja meg, hogy a Ilid öt­ nap alatt járható állapotba hozandó, a ki pedig a visszaállitási mun­ká­latokat akadályozná, golyó általi halálra ítéltetik. A komor idők napjaiban ily komor hangú levél gyors munkára késztette városunk és megyénk akkori rendelkező egyéniségeit s az egész megye terüle­téről lovas pandúrokkal parancsot látott be a hídmunkál­atokhoz minden fúrni, faragni, fűrészelni tudó ács, molnár és faragó, a­kik aztán — számszerűn­ vagy négyszázan — katonai kordon között, meggyujtott ös farakások világi­­tása mellett, éjjel-nappel folytatott lá­zas munka közben, csakugyan össze­hozták a csodát és a következő vasár­na­p már elindulhatott Budára az esz­te­rgo­mi szadiót­a is azon szén öttel, hogy a hid készen van. Másnap hétfőn, Görgey külön hajó­val táborkarától környezve jött Eszter­gomba a hid megszem­l­élése végett s azonnal maga elé rendeltette a mun­kálatok vezetőjét. Első szavaival teljes titoktartást parancsolt, mert a mit mon­dani fog, azt csak mint ól a nak mondja, mint a kitől a szükséges fel­világosítást és biztosítást egycv uí ter­­heli. Azután áttérve a dolog lén­­egére azon kérdést intézte hozzá, vájjon ke­reskedik-e életével, hogy a felügyelete alatt épült hídon 40,000 ember ágyúk­kal s egyéb hadifelszerelésekkel együtt veszély nélkül átvonulhat? Igenlő vá­laszt nyervén, a netán még szükséges erősítéseket újra figyelmébe ajánlotta, azután hajóján megvendégelte s a me­sésen előállított hid körüli fáradalmai­ért 100 fit tiszteletdijat utalványozott neki a hadipénztár terhére, mely ös­­­szeg nyomban ki is fizeti elezt. Harmadnap a sereg csakugyan meg is érkezett Esztergom alá. A biztosság­ért életével kereskedő hídépítő előállít­óitól­­, a csapatok pedig megkezdették az átvonulást. S csak miután hiba nem esett senkiben, bocsátották szabadon. Az ácsmester, aki az átvonuló seregnek ritka munkaerejével és szakértelemmel oly nagy szolgálatot tett, Unit Miklós primási építő tiszt volt. Ugyan ő építette Forster János, volt jószágiazgató felügyelete alatt egészen újból, tölgyfa hajók Icai az 1851-ben megnyílott Scitovszky-féle hidat, mely még ma is használatban van.­ ­ 1890. (A múlt év rövid története.) Az esztergomi események között több országos esemény is volt. A h­erczeg­­primás, a ki a múlt évben ötvenezer Irtot adott, jótékony czélokra, ő Felsége a király névnapján avatta föl a szt.­­györgymezei érseki leányárvaházat; szept. 8-án szentelte föl Székesfehérvár uj püspökét­, Steiner Fülöp drt. s olyan előkelőségeket üdvözölt palotájában, a milyen Frigyes főh­erczeg, Gruscha bécsi érsek stb. A főszékesegh­áz díszéül Szt. István első vértanú kápolnáját rest­au­­ráltatta Lippert műépítő által. Aug. 15-én háromezer zarándok jött­ a fő­­székesegyházba. Ujonan épült a stippa­­dékes talaj miatt lebontott érseki kór­ház is. Süt­tőn új Takarékpénztár keletke­zett. A szépítő társulat uj Városligetet nyitott. A szomszéd városok színvonalon álló hullaházat emeltettek. Kőszén­­bánya vidékünkön óriási fölfedezések­­­tettek, úgy hogy az esztergomi szén­­telep az ország első széntelepei sorába helyezhető. Első vasutunkhoz az első kapavágást október 27-én tették meg. A kir. város temetője fölött pompás kálvária épült. Városunk a regalézált­­sággal tetemesen gyarapodott, habár a kaszárnyát, a vágóhidat, az üveggyárat, még mindig csak papiroson látjuk. A városrészek egyesítése s a közérdekű ügyek munkálására Városi Kör kelet­kezett százharmincz taggal. Kaptunk uj postafőnököt, uj s uj városi pénztárost,hitközségi elnököt Egyesületeink közül a dal- és zene­kedvelő egyesület s a Torna-egyesület vitte a vezérszerepet. Több egyesület el­hanyatlott s a Zenei Kör elszende­­rült. Az esztendő legszomorubb ven­dégei voltak a diphteritisz, az influenza s a trachoma. Népünk érdekeit érzéke­nyen sújtotta a marhajárvány is. A bécsi kiállításon huszonegy esztergomi kiállítót tüntettek ki. Emlékezetes ese­mény, hogy a bútorkesztek a leégett Kúrál számára kétszázharmincz forintot adtak össze. Feichtinger Sándor dr. félszázados tudós jubileumára arany diplomát s diszbankettet kapott. Kovács Pál megyei pénztáros arany érdem­­keresztet. Az év legsötétebb lapjai közé tar­toznak a halál naplói. A diphteritisz Burián­ dr. Feigler Károly, Pfalcz Jó­zsef, Szén­­­tamási Béla, Csomóssy Sán­dor, Hoffmann Ferencz és Popper Li­­pót családi boldogságára vetett gyász­­fátyol­. A múlt év emlékezetesebb ha­lá­­zai voltak: Buzárovits Nándor, Kle­ment József id., Szteyszkál Károly, He­gedűs István, Krammer András, Sim­or László, Geiger Endre, Palko­vics László, Holcz Erzsike, Lőrinczy Kálmán, Brzo­­rád Rezső, Prokopiusz Sándor, Brunner Ferencz, Gyürky Antal, Zsigmondy Imre, Platz Mátyás, Haudinger Ignáczné stb. Magas életkort értek: Schabernák Károly 88, Tölgyesy Jánosné 93, Adámy Alajosné 84, Fuchs Ferencz 88, Mel­linger Mónié 76 évet 48 unoka és 9 dédunokával. Irodalmi és művészeti eseményeink közül kiemelendők : Knauz Nándor ha­talmas monographiája Garam-Szt.­Bene­­dekről a főkáptalan fényes kiadásában, Pal­ást­hy püspök mű­ve a Palást­hyakról, Kollányi F. az alsó papság végrendel­­­kező jogáról irt műve, Győrffytől Szel­lemi Sziporkák s a főszékesegyház le­írása németül, Walter drtól uj imakönyv kiadás, Kiszlingstein Sándortól Köny­vészeti Lapok és Esztergomi Naptár, Körösi Lászlótól Elkésett Apostol cz. regény s Esztergom táj szépségei cz. felolvasás. A dalegyesület több szépen sikerült hangversenyt rendezett. Itt járt a mű­vészek közül Jankó, Salvy, Strümpfler, Maleczkyné és Kuliffay Iza­bella. Bokody márcz. 10-től máj. 22-ig tartózkodott nálunk s vendégekül hívta meg Hegyi Arankát, Csillag Terézt, V­ zvárinét, Vízvárit és Németh Jóskát. A sötétebb pontok közé tartoznak a síitáéi, piszkei és doroghi strike, a Schalkház-féle kártyaaffak­, a párkányi gyújtogatások, Kúrál pusztulása. Van még tizenhárom gyilkosság és tizenki­­lenc­ öngyilkosság, a mi rémítő nagy számú kis megyénk és városunk lakos­ságának számarányához képest. Adja az ég, hogy jövő esztendőre tart­al­masabb és verőfényesebb végső számadással rekeszth­essük be a sok jó szerencsekivánatokkal üdvözölt uj évet. Győrffy János, Hutt Árpád dr., Halász Jenő, Katona Lajos dr., Kollányi Fer., Kuliffay Bella, Lányi Ado­ár, Lévay Sándor, Litk­vay Viktória, Majer István püspök, Meszéna János, Miokovich Má­tyás, Munkácsy Kálmán, Niederm­ann József, Nedecz­ky Gáspár, Németh Vik­­t­or, Nógrádi Jenő, Ozoray Árpád, Pe­­rényi Kálmán dr., Polyákovics, Rud­­nyánszky Gyula, Sinka Ferencz, Szá­­vay Gyula, Walter Gyula dr. stb. — Lapunk kiadóhivatala tisztelet­tel kéri a múlt évi hátralékok szívós beküldését s az idei előfizetések utal­ványozását. — A herczegprímás kérelmére a pápa a magyar egyházmegyék híveinek további hét évre megengedte, hogy szombati napokon húst ehessenek. A huseledel csak azokon a szombatokon tilos, melyekre böjttel összekapcsolt vigíliák esnek. Szabad továbbá pénteken s a vigilia böjtnapokon is zsíros élő­idést enni, de napjában csak egyszer. Ezt az apostoli engedélyt a pápa oly feltétellel adta meg, hogy a püspökök azt egyházmegyéikben évente kihirdes­sék s világosan megmagyarázzák, hogy ennek megadására apostoli tekintélyük­nél fogva föl vannak hatalmazva. A hívőket továbbá figyelmeztetni kell, hogy a pápai engedményekre jámbor­ságukkal és alamizsnáikkal tegyék ma­gukat érdemesekké. — Majláth György gróf főispán elnöklete alatt kettőn megyei közgyűlés volt. A főispán ez alkalommal boldog új esztendőt kívánt a megye közönsé­gének, mire Kruplnnicz Kálmán alispán emelkedett szellemű beszédben üdvö­zölte a főispánt. — Városi közgyűlés volt tegnap, melynek tárgyai a tanács által már elintézett ügyek tudomásul vétele volt. A városi tisztikar fizetési pótléka czi­­mén költségvetésileg előirányzott ös­­­szeg folyósítása alkalmából Magos Sán­dor indítványt adott be, hogy a tiszt­viselők pótléka mindaddig gyümölcsöz­­t­essék, míg a szervezési szabályok el nem készülnek. Magos Sándor és kép­viselőt­ársai nem óhajtották ezzel a tisztviselők igen­is megérdemelt juta­lékát megtagadni, vagy kétségessé tenni. Csak a szervezési szabályok mielőbb való elkészítését kívánták és ezt el is érték, mert a polgármester kijelentette, hogy január első felében az idei költ­ségvetéssel egyszerre fogja benyújtani az új szervezési szabályzatot. Ezen ha­— B. U. é. k. összes t. olvasóink­nak és. t. mu­nkatársainknak. — Lapunk munkatársai voltak a múlt évben : Bártfay Róza,­­ Brzorád Rezső, Doktor Ferencz, Dormány Imre, Erdélyi Gyula, Földváry István dr., pajzán, mint a röpködő madárka. Az életet mindég a vig oldaláról fogja fel, daczára, hogy az árnyakat is meglátja benne. Ke­resett jósnő, bár jóslataiból nem hibázik olykor a sybillai classikus homály, amelyen csak a beavatottak látnak keresztül. A tár­sulat legjobb ízű nevetője, aki minden mo­solyt meg »da capó«-z. Rendkívül kellemes csevegő és előadó, a censerie igazi mestere. Az utánzó képességben első a társulatban ; kitünően mímel és pazarul »szembeszél.« A hölgyek egyik legritkább erényét: a titoktartást teljes mérvben bírja, nincs az az inquisítió, a­mely árulóvá tegye. Nagy türelemmel rendelkezik, élénk fantáziával és páratlan kézi ügyességgel; ujjai között a haraszt is rózsává változik, akárcsak a mese tündérországában. Mindenkihez barát­ságos, de senkihez sem bizalmas. Szereti a különöst minden különö­ség nélkül és mindég ízléssel párosulva. Folytonosan fog­lalkozik s tőle hallottam azt a nevezetes állítást, hogy még soha sem unatkozott életében. Soha sem felejt, el semmit, mert mindenre csomót köt.. Feltétlen h­íve az elkeresztelnek. Ahol megjelenik, követi a vidámság istennője. Humora kedves, életei pattognak, ötletei Saphir-ötletek. A társulat legsokoldalúbb művésznője. (II. Cs. Aisz égni Irma.) Komoly, ünnepélyes, nyugodt, kissé mystikus, mint a klassikus zene, amelyet egyszerre meg nem ért az ember. Kezdetben hidegen s szomorúan hat a szemlélőre, mint a hóval fedett táj, de ha utána kutatunk, a hólepel alatt friss ibo­lyára, meleg szívre találunk Van benne valami Agyadicsiág, valami melancholia, valami fatalizmus, hasonló a Turgenyev­­ hősnőihez. Olyan, mint a laterna magica képe, a szemünk előtt lebeg, még a szí­neket is látjuk rajta s mégis csak sejteni tudjuk az egészet. Kétszeresen érdekes, mint a lefátyolozott női arcz. Nem szereti mutatni, a­mit érez s mégse mutat olyat, amit nem érez. Amily túlságosan türelmes és elnéző mások iránt, oly szigorú bírája önmagának. Szereti, ha öregnek tartjuk,­­ (a fiatalok kedves kaczArsága ez —) s talán ezért köteget kiváló előszeretettel, még pedig fekete pamutból. Nagy hajlama valt a gazdasszonykodáshoz s a rendezgetésben lelkiismeretesebb a hollandi asszonyoknál. Szereti a gömbölyű taglejtéseket és az automaticus pukedlit. Kedvencze a piros szin minden formában és árnyalatban. A pipacs, a hajnalpir, az eper, lekvár, a Piros Józsi nótái stb. Nagyon szeret tánczolni, de csak a maga kedvéért és énekelni, de csak akkor, ha maga sem hallja. Szerepei közül legnagyobb természetességgel a »Szó­rakozott hölgy«-et adja. (III. Csillag Teré­z.) Sokak szerint valóságos »enfant terrible«, mások szerint ellenkezőleg a legszelídebb gyermek. Némelyek szerint nyitott könyv, mások szerint két­ pecséttel lezárt levél. Olyan, mint egy politikai kérdés; ahány párt, an­ikép fogják fel. Hasonlít a méh­i­­kéhez, amennyiben némelyek csak a mézet ismerik, mások csak a falánkját, de a fa­lánkja többnyire édes, míg a méze néha csípős. A társaságban rendkívül találékony és szellemes s ha vissza­mennénk a rococo korba, bizonyára egy második madame de Te nem­ lenne belőle. Daczára, hogy a hold­i világgal »per tu« barátságban van, imádja a korai felkelést. Ha fiúnak születik, bizo­nyára a legpatensebb jogászgyerek válik belőle. Nagyon fiatal még­­ daczára, hogy már egy szivarskatulyát betöltő emlékei vannak) s épen ezért, nagyon érzékeny. Ma még (talán !?!) a barátság az eszmény­képe. A kényeit mosolylyal takarja s ha a szive fáj, akkor mutatja a legnagyobb vigságot.­Jelenleg nagyobb bölcsészeti mun­kán dolgozik, a melyben nagy filozófiai apparátussal tárgyalja az emberi ész mű­ködése koronkénti megakadásának fontos kérdését. Staccato lépdel és menetközben az eget nézi, miért is gyakran verembe esik, mint a biblia kevélye. Gyakran ál­modik cziczákkal s feltétlen híve a női testgyakorlatoknak. Járt tizenhárom város­ban, amelyek közül Lyon városára emlé­kezik vissza a legélénkebben. Legkedven­­czebb szerepe a »Nebántsvirág.« (IV. P. Márkus Emilia.) Hangja, alakja, modora egyaránt drámai hősnőnek destruálja. Helyes világnézete, praktikus gondolkozása, modern felfogása az angol regényes miss Ellenjeit és lady Lucy-jeit juttatja eszünkbe, annál is inkább, mert angol toilletteket és angol sarkú czipőket hord. Mindig kimondja, amit gon­dol, még pedig hangosan. Ritkán ígér va­lamit, de amit ígér, feltétlenül megtartja. Nyílt lélek, aki valósággal boldogtalan, ha valami titoknak van a birtokában s aki még a játékban is képtelen svindlizni. Rózsaszínű szemüvegen nézi az embereket s rendkívül jó szívíi, mint minden optimista. Soha sem mond rosszat senkiről sem, szü­letett­ védőügyvéd s kitűnő tanácsadó. Legfeljebb a férfiakról van kissé kicsinylő véleményben s nem hajlandó őket a világ urainak elfogadni. A levélírás művészetében legfeljebb Sand George és ... és még egynehányan állanak fölötte. A konyhászat terén önálló tevékenységet fejt ki, s Dr. Koch a kollegája, amennyiben nemrég fe­dezte fel a diósba ojtott piskóta torta bacillusait. Geniális érzéke van a kötények és frizurák poetikus alakításához és az aesth­elikai thémák megoldásához. Ifjúkori bűne a titkos novellaírás, erénye pedig a csillagászat művelése; kár, hogy újabban egészen elfordult az ég csillagaitól. Van megjelenésében valami imponáló, királynői. Ha az amazonok korában él, legalább­is hadtestparancsnoknő válik belőle. Talán ez okozza, hogy akik nem ismerik, büszké­nek tartják , akik rosszul ismerik, leeresz­­kedőnek, de akik jól ismerik, nem tudják elképzelni, hogyan ismerhetnek valakit ennyire félre. Legtalálóbb jellemzése, hogy ép oly igaz barát, mint önzetlen barátnő. (V. H. L­á­r­­c­z­y 11 k­a.) Olyan, mint az olasz klíma, mindig enyhe és mosolygó. A kedélyvihar hirtelen támad nála, de hirtelen el is múlik. Szereti, ha prózainak tartják, pedig alapjában véve csupa idealizmus A megtestesült »Lach­lied«, csupa mosolygás és zene. Skálában nevet, trillázva sóhajt, rythmikusan lépdel és futamokban beszél. Nagy politikus, aki szereti a parlamentáris vitatkozást, a­mely­ben gyorsabban és találóbban vág vissza, mint Fenyvesi Ferencz. Sohasem feledi a franczia közmondást: »il fant avoir courage de son opinion.« Különben kitünően tud rebuszokban beszélni, amelyek megfejtésére

Next