Esztergom és Vidéke, 1892 (14. évfolyam, 1-105. szám)
1892-01-01 / 1. szám
agunknak egy nagy része, majdnem mindennemű ipari és kereskedelmi czikkét. Budapesten szerzi be, vannak közöttünk emberek, kik szentül meg vannak győződve, hogy jó czipőt csak Budapesten lehet kapni, de a fennforgó állapot illusztrálására nem lehetne eklatánsabb példát felhozni, mint az üzeg Waizner esetét, aki mint mondják, még egy Budapestre gyalogolt, pakli gyufáért is De ha áll az amit most felhoztunk, viszont igaz az is, hogy az annyi tengernyi népet magába felölelő nagy városnak, nagyon sokfélére van szük#ge, és egy kis éleményességgel, melyre ma már minden ember reá van a szorulva, most az összeget, a melyet tőlünk elvesz, ugyancsak annak fő áramából hozzánk való közelségénél fogva ,kamatostul viszaszerezhetjük. És amidőn arra vállalkozunk, hogy ennek a tőlünk elvett tőkének kamatostul visszaszerzésére nézve egyet most elmondunk s ezzel társadalmunk kiváló faktorait egyes kérdések megvitatása s az alap megteremtésére hívjuk fel, a kérdéseket illetőleg csak azokra fogunk szorítkozni, a melyek nálunk tényleg megvannak, s a melyeknek megteremtéséhez egy kis jóakarattal magunk is elégségesek leszünk. A most mondottakat pedig fel kellett említenünk azért, mert, sajnos, nálunk is megvan, « mi a legtöbb magyar embernek már szokássá s mondjuk ki valóságos természetté vált, hogy sokat, mar nem mindent felülről várunk. Ez a várakozás, különösen reánk nézve, nagyon is hosszú időn keresztül keserű csalódásoknak volt okozója. És viszont tapasztaljuk, hogy társadalmunk együttműködése, az újabb időben hasznos és virágzó intézményeket volt képes létrehozni. Az egyik kérdés, mely a polgárok fölkarolására számot tarthat, és kell is, hogy annak mielőbbi létrehozására a polgárok összessége kezet fogjon, az az 1444 holdat tévő s elpusztult szőlőhegyeinknek újonnan betelepítése. Köztudomású tény az, és nem igényeel hoszasabb bizonyítgatást, hogy szőlőhegyünk volt ama pénzforrásunk, ju ilyiről mondhatni, hogy a város lakosságunk minden rétegénél a megélhetést biztosította. A mai borárakat számítva, mintegy fél millió forint évi veszteség az, melyet a phylloxera pusztítása okozott. Ha arra gondolunk, hogy eme veszteség ellensúlyozására, még eddigelé semminemű új alapot nem voltunk képesek létesíteni; ha meggondoljuk, hogy nálunk a társadalomnak minden egyese, az orvos, az ügyvéd, a kereskedő, az iparos, a hivatalnok, s tb. az évi számadását, a maga és családja megélhetését, a szőlő termésre alapította , úgy a város és megye szőlőhegyének elpusztulásával, előttünk áll ama szomorú kép, a jövőnek nagyon is szomorú képe. Ez a jövő az, amely parancsolólag áll elénk és követeli, hogy szőlőhegyeinket ismét és pedig mielőbb betelepítsük. És pedig mielőbb azért, mert pénzügyi szempontból is azoknak, kik pénzüket e czélra felajánlják, nem megvetendő jövedelmet biztosít. Sajnosan tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországnak mintegy 450,000 hektárra terjedő szőlőterülete nagyobb részben elpusztult, hogy az évi 6,000,000 hektoliter bortermés egykétszázezerre olvadt le. (vége köv.) 1 pAszné, aki a sarokba húzódva meg szerényen, hallgatta a vizsgálatot. Valahányszor az ő gyermekük felelt, mindig mosolyogva néztek össze az urával, őt nem érti meg a férje; nekik nincs kosos örömük, sem osztott bánatuk. Lelke legmélyéig elszomorodott a szegény asszony, amint ezt végig gondolta. — Bele kell nyugodnil — gondolta magában — nem lehet változtatni rajta. Egész figyelemmel akarta hallgatni a vizsgálatot, hogy ne tudjon másra gondolni. Ezalatt az ügyvéd úr fürkészve tekintett szét a teremben, és hirtelen odafordult a feleségéhez : — A kisasszony nincs itt ? Az asszony szive nagyot dobbant • lám, most is csak a kisasszony érdekli Mindig csak 6 . . . Aztán hangosan hozzátette : — De igen! — Nem látom! — feleli az ügyvéd, mosn jártatva szét a szemeit. — Ott beszélget a Jarmosék homejával, — feleit halkan az asszony, a szoba homályos sarkára mutatva. Az ügyvéd oda fordult és udvariasan meghajtotta magát, mit a nevelőnő kaczér mosolygással viszonzott. Az asszony elfordult, hogy ne lásson többet, de azért elfordított fejjel is folyton látta, érezte a kicserélt, bizalmas pillantásokat. Szivét égető nyugtalanság szálta meg, erei lüktettek és vére a fejének szállt, de azért nyugodtan, mozdulatlanul ült ott, mint aki se lát, se halt. De hát tud mindent! S mit tehet ellene ? a férje természetét nem változtathatja meg. Hisz házasságuk első évétől kezdve mindig igy volt ez és igy is lesz, mig meg nem halnak. Mióta a három kis leány megszületett, még kevesebbet törődik a férje vele is, meg a gyermekekkel is. Hiszen csak leányok! Csak leányok! Akiket azért teremt az Isten, hogy legyen ki a férfiakat, férjeket, kis öcscsőket ápolja, dédelgesse, szeresse. Aki kedvében járjon annak az »erős«, önző nemnek, feláldozza érte nyugalmát, kényelmét, függetlenségét és mindezért cserébe mellőzik és elhanyagolják. Szegény leányok! Az asszony nedves fényben ragyogó szeme megint csak megpihent az ő három kis angyalkáján. Megindultságtól remegő szívvel simogatta végig meleg tekintete a szőke fejecskéket és visszasugározta szeme a nagy ibolya kék szemek mosolygását. Szegény kis apróságok! — gondolta meghatottan. Mi a ti életetek? Olyan, mint a virágé. Gyönyörködtetik a szemet. Aztán akadhat majd olyan nagylelkű gavallér — gondolta gúnyos keserűséggel — akinek kedve jön leszakítani benneteket, kegyesen megkéri kezeteket és odaadja a nevét, még tán ideiglenesen a szivét is. Ti majd vezetitek a háztartását, takarékoskodtok neki, hogy az ő igényeire jobban teljék; lemondotok mindenről és éltek a gyermekeiteknek. Aztán lassan, nap-nap után, elsirattok egy-egy illuziziót és a kopár, kietlen életet betölti a kötelesség! Az asszony elszoruló szívvel, majdnem öntudatlanul fordította félre a fejét, és pillantása oda esett a nagy üveges ajtóra melyen át a kézimunka kiállításra lehet látni, ott settenkedett a kis kaczér nevelőnő és férje is ott állt az ajtóban, figyelmes szemével élénken követve ennek minden mozdulatát. Szivében a régi seb felszakadt egy pillanatra, behunyta a szemét a mig vérzett, de mikor kinyitotta, az anyai szeretet mély hőforrásából szakadó mosolygás megint oda ült halvány ajkára s a ránevető üde piros kis gyermekarczokra édesen nevetett vissza. Ezt a jelenetet a minap láttam. SIKOR MARGIT. , — B. 0. 6. k. lapunk összes munkatársainak, barátainak és olvasóinak. — Kérelem. Az ünnepi számba kért - s még be nem küldött közleményeket • még három napig várhatjuk. — A városi képviselőtestület az év utolsó napján tartván ülését elnöklő • polgármester indítványára nagy lelkes si déssel határozta el, hogy az évforduló alkalmából ugy ő herczegségét a prímást, valamint főispán ur ő méltósságát távirat utján üdvözli s nyomban a közgyűlésből a következő távirati üdvözleteket küldette el: : Főméltósága és főtisztelendő , Kolozs Kolozs Herczegprimás, Vaszary esztergomi érsek ur 6 kegyelmességének s Pannonhalmán. Esztergom szab. kir. • városának közgyűlésben együtt lévő közönsége örömmel ragadja meg a kedvező alkalmat, hogy az évfordulat alkalmából hódoló mély tisztelettel adjon , kifejezést Főméltóságod iránt érzett • legbensőbb ragaszkodásának és legőszintébb üdvkivánatainak. A beköszöntő uj év szerencsés auspiciumául tekintjük, hogy annak kezdete közelünkbe hozza Főméltóságod várva-várt megérkezésének boldogító pillanatát. Ezen édes reménnyel üdvözöljük Főméltóságodat s kérjük, ki magas kegyeit városunk számára az uj esztendő küsküszöbén. A város közönsége nevében dr. Helcz Antal polgármester. — Mélt. Majláth Gryörgy gróf főispán urnak Zavaron. Esztergom szab. kir. városnak közgyűlésen együtt levő közönsége megragadja a kedvező alkalmat, hogy Méltóságod iránt érzett őszinte tiszteletének és ragaszkodásának a közeledő újév küszöbén legjobb szerencsekivánatai mellett kifejezést adjon és Méltóságodnak a város irányában eddig is hálával tapasztalt jóakaratát jövőre is bizalommal kikérje. A város közönsége és tisztikara nevében dr. Holcz Antal, polgármester. — A herczegprimás székfoglalása. Még mindig bizonytalan, hogy mikor érkezik meg Vaszary Kolos hgprimás Esztergomba. A primási palotában teljesen elkészültek fogadtatására. Valószínű, hogy a prímás jan. ötödikén, vagy hetedikén érkezik. Egyébként Esztergom városa el van rá készülve, hogy a herczegprimás egész váratlanul fog megjelenni. — A benczések búcsúja. A benczések Vaszary Kolos herczegprimásnak a pannonhalmi főapát székből való távozása alkalmából magyar és latin búcsúzó költeményt adtak ki. A magyar vers czime Bucsuhangok, a latiné Carmen penegyricum. Mindkettő jelent meg külön diszfüzetben. Győrött — Vaszary Kolos herczegprimás a vízivárosi nőnevelő intézet üdvözlő feiratára a következő kegy teljes választ küldötte Remigia főnöknőhöz : «Főtisztelendő Főnöknő, Főtisztendő Testvérek! Az Ég áldja meg mindnyájukat jó mvökért, melylyel a reájok bízott csemetéket, az Ur utján vezetni, a boldogságos iSzűz gyermekeivé nevelni törekszenek ! !Bizva bizom, hogy a gondozásuk alatt lévő kisdedeket megtanítják imádkozni értem, hogy az Ur Jézus legyen oltalmam, az ő szent Anyja gyámolom és pártfogóm minden tettemben. Az Önök és kisdedeik jóléte egy az enyémmel. Buzgó imádságukba ajánlva magam, maradok Pannonhalmán 1891. decz. 20. szerető atyjok Vaszary Kolos m. k.» — József főherczeg igen kegyesen fogadta Reviczky Győző főszolgabíró Hattyúdalát. — Az Uj évi üdvözletektől való megváltó ivre lapunk szerkesztőségébe Kecskés Ilona urnő egy forintot és Hamar Ilonka husz krajczárt küldött. Az összeget a jótékony-egyesület elnökségéhez származtattuk. — Csernoch János dr. nak decz. 8-án mondott szent apát kanobeszéde A zárdai élet czéljáról igen csinos kis füzetben jelent mW. — Esztergom városa tegnap közgyűlést tanott. Ez alkalommal gratulált a polgármester a város közönségének is s ez viszont neki s a városi tisztikarnak. — Uj házikápolna. Az érseki kórházban most készült el a házikápolna. A műizléssel berendezett kápolna Csáky Károly gróf apátkmiotiok adományán kivül Sz. Viktória főnöknő áldozatkészségét dicséri. — Uj doktor és assistens. Horacsek Gyula városunk fia, szigorló orvos jó sikerrel letette a doktorátust, — Rigler Gusztáv pedig assistens lett Schulek dr. egyet. tanár mellett. — Vasúti állomásunk egy ujabbi rendelet szerint marharakodó vasúti állomásál is engedélyeztetik. — Uj szárnyvonal. Az Esztergom-Almásfüzitői vasúti részvénytársaság Tolnay Lajos orsz. gyül. képviselő elnöksége alatt közgyűlést tartott, melyen az új vasút forgalmát kielégítőnek találták és elhatározták, hogy Tokodról egy kilencz kilométernyi új szárnyvonalat fognak az Annavölgybe kiépíteni. — A tanítók összeírása. A közoktatás miniszter utasította a tanfelügyelőket, hogy az összes tanítókat a vegyék számba, mert már ki kell vetni tanitói nyugdij- és gyámalapot 1892-re megillető járulékokat. — Sebők Zsigmond esztergomi születésű kiváló tehetségű írót a Petőfi-Társaság tagjának választotta. Örömmel ffrahiláliunk JI szfilfífilldrfil — Bezerédi Gyula kiváló fiatal képfaragó művészünk a téli tárlaton igen érdekes mellszobrot állított ki. — uj surgony-gépet kapott az esztergomi táviró-hivatal kölcsönbe , mig a prímás székfoglalásának eseményei be nem végződtek. — Iskolai Ünnep. A sz. kir. város elemi iskoláinak növendékei igen szép kis ünnepet tartottak a városháza nagy termében abból az alkalomból, hogy a város és a helybeli intézetek s egyesek adományaiból kegyült összegen vásárolt ruhák s egyéb tárgyak a szegény tanulók közt szétosztattak. Ugy a fiu, de különösen a városi leányiskola növendékei szép előmenetelről tettek tanúságot, szép szavalatokkal és énekléssel gyönyörködtették a jelenvolt érdeklődőket. Jelen volt Helc Antal dr. polgármester is, ugy Reusz József takarékpénztár igazgatója s sok városi isakolabarát. Különösen tetszett a kis Straka Edit, Kratochvill Emma, Benye Mariska, Magurányi Olga Schönbeck Juszti és Hromoda Mária leányiskolái növendékek szavalata. — A kisdedek karácsonya. A példás ügyszeretettel s buzgalommal vezetett kisdedóvó-egyesület decz. 22-én tartotta karácsonyi ünnepséggel egybekötött közgyűlését Majer István dr. v. püspök ur elnöklete alatt. A szülők és gyermekbarátok roppant nagy érdeklődést tanúsítottak ugy, hogy a terem szűknek bizonyult. Az elnöki jelentés fényes világitásban tárta fel az egyesület tevékenységét. A gyűlés után a kicsikék mutatták be szónoki tudományukat, a közönséget folytonos derültségben tartván tréfás verseikkel. Sokáig mulattatták vendégeiket, midőn rákerült a sor régen vártak, az arra, a mire ők már ajándékok osztogatására. A kedves István bácsi saját kezűleg is osztotta; mindegyiknek jutott bőven, alig bírták a sok ajándékot. Az egyik kis leányka ki is fejezte — Farsangi naptár. Jan. 9-én a keresztény kereskedő-ifjak jótékonyczélu vigalma a Magyar Király vendéglőben. — Jan. 23-án a tisztikar első farsangi estélye. — febr. 20-án a tisztikar második farsangi estélye a Fürdő nagy termében. Az idei farsang teljes két hónapig tart, amennyiben hamvazó szerda márczius másodikára esik. — Világosságot! A vasúti állomáshoz vezető új kocsiút mellé ugyan beásták már a lámpaoszlopokat, de lámpák gyújtásáról megfeledkeztek. A krónikák tanúsága szerint lámpaoszlopok még sohasem világítottak. Kérünk lámpákat is gyújtani az «amebuszt» nélkülöző éjjeli utasok számára.