Esztergom és Vidéke, 1893 (15. évfolyam, 1-118. szám)
1893-05-21 / 41. szám
Esztergom, XV. évfolyam. MEGJELENIK NETENKINT KÉTSZER, VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre - -- -- -- --Fél évre - - -...................- - -Negyed évre . . .......................................1 fit oO 1er Egy számára 7 kr. 6 fr.t - kr. 3 fit — kr. 41 szám. Vasárnap, 1893. Május 21. __ — ---------— — • ■ [UNK] [UNK] — . ■ [UNK] ■ - — — SZEREITnŐSÉG: SZÉCHENYI-TÉR 332. hova ,a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ~HIVATAL: SZEKlENYI-TÉK 332. hova lap hivatalos és origán hilmései, a nyiló-terbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások mié pmilík HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek. NYILTTER sora 20 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. Piros pünkösd napján. A gondolkodó lélek a szabad akarat s a nemes erkölcs azon szent,háromság, mely az embert a hatalmas elemek megfékezésévé s a nagyszerű mindenség urává avalta. Hatalmas urává, ki könnyen hajlik a zsarnokságra. Piros pünkösd napján nem az emberi hatalom nagysága nem az ész uralma, az akarat erélye és az erkölcsök koronája, hanem az ige diadala a mai ünnep jelentőséges idemája. Az eszme halhatatlansága — az ige diadala. Legyünk bár még egyszer olyan kalmár szelleműek mint amilyenek vagyunk jegyünk még egyszer oly kigunyolói az eszményiségnek, melyet úton-útfélen lábainkkal taposunk : az ige győzelmét a szellem diadalát és a napfényt nem tagadhatjuk meg a mai magasztos ünnepen. Megváltó szellemű gondolatok törnek át az ókori műveltség sötét felhőin, a szeretet újjáteremtő tana új fejezetet kezd jelölni a világtörténet lapjain, gőgös zsarnokok s foszlányos koldusok megszűnnek végletes emberek lenni s lesznek felebarátok. Az Isten szava a nép szavává lesz, tömegesen gyűlnek össze az apostolok szószékei előtt, áhítattal és ihlettel hallgatják a fenkölt beszédű egyszerű férfiakat a nép ezrei és seregenkint gyülekeznek egy uj táborba melynek zászlaja a vallás, melynek katonái nem hordanak világhóditó római kardokat, hanem a meggyőződés ellenállhatlan fegyverével mennek vérontás nélkül az egész világot meghódítani. Az eszme halhatatlansága, az ige diadala erősíték meg az első keresztényeket, mikor máglyára kellett lépniük, mikor gyermekeik borzasztó halálát kellett végig szenvedniük, mikor meggyalázva s megalázva hurcolták őket végig hóhérok az utcákon. A béketürő s megbocsájtó szenvedés isteni eszménye lebegett előttük a Grolgolbán. Hová jutottunk ma........... Hányan valljuk mai napon túlzástalanuul s meggyőződéssel azon elveket, melyek az újkori műveltség alapjait vetették meg? A gondolkodó a mellőzhető salangokon könnyen túltesz, de s a lényeg szentsége előtt mindig meghajol. Különösen az napon, midőn az egész világon egy évezredre kiható tan csodaszerü diadalát ünneplik. Az eszme halhatatlanságát s világhódító hatalmát hirdeti a mai ünnep a természet pompájával, az egyház szertartásaiban és a romlatlan érzésű emberek százezrei által — piros pünkösd napján. FELEDNÉLEK . . . „Felednélek — azt mondod — de nem lehet . Lelkemet ha kitépik, sem feledlek!11 . . . Szivemben is örök hit a szerelem, Örök hft és örökké reménytelen. Mondod : „mért nem születtem inkább másnak ?" Istenem ! Bár születtem von’ királynak ! Lábaidhoz raknám minden kincsemet : Országomat, koronámat, szivemet. Nézd meg azt a nagy csillagot az égen, Most egy éve egy se fényléit oly szépen : Sugara mint gyémánt fénye csillogott; Ha ránéztem, reményem feltámadott ! Egy év múlt el s lám a csillag nem ragyog . Reményem is félig-meddig elhagyott. Meglátod: egy év még s lehull csillagom. Te megsiratsz, frissen hantolt síromon. NOÉMI. Az aradi szabadságharc-múzeum. Magyarország nagyon szegény a kulturális intézetek tekintetében. Ünnepszámba megy, ha vidéki városaink valamelyikében egy-egy intézet létesül, nemcsak mivel ritkaság az ily intézmény megállapítása, de mivel annak létesítése a hazafiéi buzgalom és társadalmi összemunkálás leghatározotabb erőkifejtését igényli. A szabadságharc lezajlása óta a magyar városok közt Aradnak, a magyar Gro 1golkának lakossága játszotta a legszebb szerepet. Dacára annak, hogy bermetice körülzárja az oláh elem, hogy lakosságának nagy része német, oláh, szerb és tót eredetű, a magyar államért való rajongás oly általános itt, a magyarság múltja iránti kegyelet oly érzékeny és áldozatkész, mint másutt alig , de egyszersmind a kormány célzatainak méltatásában is tapintatos és bölcs a hazafias érzület. Ez a város, mely a múlt kegyeletét a jövőbeli érdekek szorgalmával oly bölcsen összeegyeztetni tudja, rövid tíz hónap alatt egy oly intézményt létesített, helyesen: rögtönzött, aminővel a külföldi városok sok évtized fáradozásai után sem dicsekedhetnek. Az e városban székelő egylet Varjassy Árpád királyi Kölcseytanfelügyelő kimeri hetlen buzgalmával minden felhívás, példa, útmutatás, avagy támogatás nélkül létesített egy múzeumot, mely magában foglalja az 1848—49-iki szabadságharc monumentális ereklyéit s felöleli mindazt a nymbus-t, mely e szóban van : «magyar szabadság.» Merénylet lenne azt az érzést elemezni, mely minden magyar honfi lelkét eltölti, midőn átlépi ama nyolc terem küszöbét, melyekben az 1848 -49. szabadságharc mozanatait feltüntető tárgyak vannak elhelyezve. Hőseink ereklyéiben megismerjük nemzeti jellemünk nagyságait ; ez ereklyék nemzetünk legdicsőségesebb eseményeinek látképét ragyogatják elénk, és vértanúságunk gyászképét. A szabadságharc emlékeinek látása nem fölemeli, de elragadja a szemlélőt,, A szabadságharc ereklyéiből lesugárzó hősiesség, áldozatkészség, vitézi nagyság a boldogság érzetével tölti el a honfiszivet. De ami legjobban megragadja a lelket, az az a három terem, melyeket a tizenhárom vértanú ereklyéinek gyűjteménye tölt meg. Ez a három terem más nemzeteknél haloti ereklyék gyűjteménye lenne. Nálunk a magyar nemzet dicsőségének tárlatát képezik. Méltán fájlalhatjuk, hogy ezeréves múltjában a magyar nemzet nem tanúsított érzéket azon tárgyak összegyűjtése és megőrzése iránt, melyek múltbeli nagyságát lennének hivatva elő* tükrözni. Midőn azonban az említett 3 ereklyetermet látjuk, ez ereklyék képében modern alakban elénk állítva képzeljük nemzetünk összes elfeledett s elkallódásnak átengedett ereklyéit* Örömmel üdvözöljük a szabadságharci muzeum Aradon buzgólkodó vezér-fél** fiait azért a kitűnő eszméért, hogy a muzeum kincseinek országos megismertetése céljából az ország összes szerkesztőségeit meghívta. Mert országos elismerést érdemlő tevékenységük eredménye valóban csakis úgy méltatható és értékesíthető, ha azt úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó fölkeresi és a közérdeklődést iránta országszerte fölkelti s ébren tartja. BUDAVÁR OSTROMA.*) A nagysarlói ütközet kedvezőtlen kimenetele után Welden osztrák tábornok, a Budapesten levő osztrák hadsereg parancsnoka, a Komárom felmentésére előnyomuló győzedelmes magyar hadsereg által visszavonulási vonalát Bécs felé veszélyeztetve látta. Tekintettel erre s azon körülményre, hogy az osztrák hadsereg nagyon megviselt állapotban volt, arra határozta el magát, hogy Pestet kiüríti és viszavonul Pozsony felé. Welden e terve azon alapelven sarkalt, hogy Budapest lírása nem biztosítja Magyarország bírását, a hadsereg egy harmadát műveletek igénybe veszi és gátolja a hadmenetét. A császári hadsereg visszavonulását azonban oly módon kellett szabályozni, hogy e mellett Magyarország déli részeiben eszközlendő hadműveletek is kellő tekintetbe vétessenek. E célból Jellachichot, az osztrák déli hadsereg parancsnokává kelle kinevezni s a parancsnoksága alatt álló 1. hadtesttel a Duna jobb partja mentén az alsó Dunánál álló Horváth és szerb csapatokhoz kellett csatlakoznia. Elindulása előtt azonban Promontornál állást foglalni és Budát élelemmel kellett ellátnia. A budai vár parancsnokául Hentzi tábornok neveztetett ki. A vár megszállásával Welden azon célt követte, hogy az által a magyar hadsereg egy részét lekösse és visszatartsa az osztrákok üldözésétől. Fájdalom, e célját teljesen elérte, mert Görgey seregének zömével lépre is ment s ez által a magyar hadsereget megfosztotta mindazon előnyöktől, melyeket számára addigi sikerei biztosítottak, mert a visszavonuló osztrák hadsereggel szemmel Görgey magatartására nézve, csak azon eljárás lett volna egyedül helyes, melyet Bem egy Kossuth-hoz intézett levelében a következőleg vázol : «Miután Görgey tábornok győzedelmes előnyomulásában Komáromot felmentette, nyomon kell követnie az ellenséges hadsereget, nem szabad nyugtot engedni neki, mindjárt ha seregeink harmada kidől is, feltartóztathatlanul Bécs ellen nyomulni, miközben néhány portyázó csapat az ellenség két szárnyának megkerülésével nyomuljon a székváros felé. Ha egyszer Bécsben van, ő diktálja a békét.» Buda a magyar hadseregre nézve fontossággal egyáltalán nem bírt, mert a magyar hadsereg a Dunán át Pesten kívül Esztergom és Komáromnál még két átkeléssel rendelkezett. Kossuth valószínűleg azon előnyös erkölcsi benyomásra számítva, melyet a vár bevétele az ország lakosságára eszközölni fog, óhajtotta a vár bevételét, de azt ő sohasem parancsolta. Kossuthnak, mint nem katonának lehetett ily óhajt kifejezni, de Görgey mint hadvezér, hivatva lett volna, azon hátrányokat kimutatni, melyeknek az ellenség üldözésének abbahagyásából származnia kellett. Görgey maga is azon okokat, melyek őt Buda ostromára vezették, túlnyomóan politikai természetűeknek nevezi. A katona előtt azonban egy hadsereg műveletére nézve, csak katonai szempontok lehetnek irányadók, mert ha hadászati tekintetben a helyzet urai vagyunk, akkor a politikát kényünk-kedvünk szerint csinálhatjuk. Ezt nem látta be eléggé tisztán Görgey és így történt, hogy a fiatal hadsereg győzelmi menetében Komárom alól visszatért, egyedül a 7. hadtest kíséretével Buda alá vonul és itt a már a főváros közelében álló Aulich 2. magyar hadtesttel egyesült. Az által azonban az osztrák csapatoknak alkalom adatott Pest és Komárom környékéről tömérdek ágyú és más hadianyaggal zavartalanul visszavonulni. Welden tábornok már vázolt elhatározása folytán április 20-án Pest kiürítését a császári csapatok megkezdették. Jellachich április 20—23-ika között Pesttel kiürítette és Promontornál foglalt állást, ahonnan a várat a szükséges élelmi készlettel ellátta s azután a Duna jobb partján Eszék felé visszavonult. Április 21-én a többi császári csapatok is megkezdették a visszavonulást és 23-án este Pestet az összes császári csapatok elhagyták. Amidőn az utolsó csapat átment a hajóhídon, melynek hídfője a mostani Deákutcával szemben volt, maga mögött felgyújtotta a hidat. Ez kátrányos szalmával lévén megrakva, egy pár perc alatt lángban állott és megvilágította a Dunát s a Duna során bámuló embertömeget, akik riadó éljennel adták jelét az osztrák csapatok távozása feletti lelkesülésüknek. Alig ürítették ki az osztrák csapatok a várost, midőn egy fél század Würtemberghuszár járta be az utcákat a lakosság örömrivalgásától kisérve. A lelkesedés leírhatatlan volt, amit e kis csapat előidézett. Az utcák felszine egy élő tömeggé változott át, mely tombolt örömében és lelkesedésében. Egetrázó «éljen»-ordítás hangzott végig hosszan az egész Dunasoron és mint egy ordítozó orkán szakadatlanul hullámzott végig a város minden utcáján. Minden ablak felnyílt és megtelt nevető arcokkal s minden házon megjelent a nemzeti lobogó. Az első huszárokat elhalmozták virágok, szál Ingok és koszorúkkal, kik örömittasan tértek vissza Aulich táborába azon jelentéssel, hogy a város szabad. A lakosság nemsokára valóságos népváe *) Mutatvány D’Elseaiu Rfl*18 ugyanazon a mű alatt legújabban megjelent művéből.