Esztergom és Vidéke, 1903 (25. évfolyam, 1-103. szám)
1903-01-01 / 1. szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. jlegjelelik Vasárnap és csütörtökön. >it Л ILOFIZETESI ARAK Eteu ет [UNK] — — — — 12 bor*. — fii. p >1 évre — — — — — 6 kor. — fii. Neegyed évre — — — — 3 kor. — fii. £»ye» ssám éra: 14 fü. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoVa a kéziratok, előfizetések, nyilt terek és hirdetések küldendők Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. —^-r Kéziratot nem adunk vissza. Az uj év, dec. 31-én. Órák választanak el már csak ama pillanattól, melyben míg egyrészt fájó szívvel tekintünk az örökre leáldozó óév bucsusugaraira, addig másrészt a kétes jövőbe vetett bizalommal üdvözöljük, a beköszöntő uj év hajnalhasadását Fájó szívvel álljuk körül a halott sírját, de kérdjük, van-e okunk szomorkodni ? Nincs. Bármerre tekintünk is szét, közgazdasági, társadalmi, avagy bármi téren, mindenfelé csak visszaeséssel találkozunk az elmúlt évben. És nem vitatható, hogy a közgazdasági válságok hullámverései visszahatást szülnek a társadalmi élet terén, madártávlatból szemlélve azonban annak alakulásait, sajnosan tapasztaljuk, hogy egy ismeretlen lidércnyomás tartja lenyűgözve az emberek szívét, elméjét. A közgazdasági nagy kérdések boncolgatása nem a mi feladatunk. A társadalmi élet alakulásaival foglalkozni kötelességünk. S ha e téren az elmúlt évekre tekintünk vissza, a fokonkénti visszaesésnek oly szomorú tüneteit látjuk, mit csak beteges társadalmi viszonyok szülhetnek. Nem vádként hozzuk ezt fel, hanem megszívlelésül mindazoknak, kik a nagy társadalmat alkotó különféle kisebb nagyobb érdekkörök mozgató elemei, intézői. Az én szeretete az önérdek határáig jogosult, azontúl önzés. Hozzanak áldozatot a közéletnek, teremtsenek összhangot a társadalomban, melynek gyümölcse minden téren meg fogja hozni üdvös hatását. Ezzel köszöntjük az uj évet! — n. A kaszinó közgyűlése. Akiket a munka tart távol attól, hogy az esztergomi kaszinót gyakrabban felkeressék, akiket gondjaik kergetnek a magányba, — akik városunk határain kivül tanulnak és küzdnek a jövőért — ott voltak mind: patrícius, polgár és ifjú egyaránt, az egyetértés örömével a szemekben, az összetartás tüzével a lelkekben ; eljöttek mind, hogy lássák, mint működik az a kaszinó, mely immár 58-ik esztendeje összetartó kapcsa az esztergomi társadalomnak, hogy tanúi legyenek azon tisztikar működésének, mely önzetlenül és csak nemes eszközökkel igyekszik a célt elérni, a második otthont megteremteni. Karácsony második ünnepének délutánján teljes fénypompában úszott a kaszinó nagyterme. A tagok víg hangulatban társalogtak, míg nem elérkezett az óra, mely az ülés kezdetét jelenté. A teremben uralkodó zsibongást egyszerre tiszteletre méltó csend váltotta fel, midőn a kaszinó érdemes elnöke, dr. Földváry István a közgyűlést megnyitotta. Szép, eszmékben gazdag beszédében, a többek között így szóllott. Vannak jelenségek tisztelt közgyűlés a modern városok életében, amelyek fennforgása vagy elmaradása, egyaránt befolyással bír azon ítéletre, melyet egy város felől közelben és távolban alkotnak. Az a megnyilatkozás, amint egy város társadalma a maga szellemi életét kifejezésre hozni képes, lényegben és formában egyaránt sullyal bír, mert a kutató, a bíráló szem ezek szerint méri azt össze más városokkal. Az a meggyőződés élt bennem eddigelé és ma él még inkább, hogy Esztergom művelt társasága, a kaszinó pártolásával és fenntartásával nem pusztán kedvteléseinek áldoz és hódol, de a mai nehéz közgazdasági viszonyok között egy nem lényegtelen polgári kötelességet is teljesít s megadja és megőrzi a város képének azt a vonását, mely annak egészéhez mulhatlanul szükséges, hogy túl fogyatékosnak, mondhatnám torznak ne tűnjék fel. Nem vagyok barátja az túltengésének, nem tartom egyesületek azt, hogy egy város társadalmának életét és mozgalmát az egyesületek száma jelzi de azt igenis vallom, hogy bizonyos eszmei tartalommal bíró, magasabb szolgáló közületeknek hiányozniuk célokat nem szabad s ezek belső értéke, egyúttal a város műveltségének, egészséges életfolyamatának külső mértéke. Nem akarok kitérni a helyi társadalom viszonyainak tárgyalására, de felakarom idézni tisztelt tagtársaimban azt a tudatot, hogy azok az áldozatok, melyeket különösen azok hoznak, akik kevés részt vesznek ki a kaszinó belső Az „Esztergom és Vidéke" tárcája. Karácsony a művészetben. Irta és a Kaik. Kör 1902. december 20-án tartott estélyen felolvasta: dr. Walter Gyula. Lenau Miklós szavai szerint a karácsony az év legfenségesebb, legvarázsosabb ünnepe. Mindnyájan érezzük, hogy igaza Nincs ünnep, amely szorosabban van, forrott volna össze a nemzetek életével és mélyebben hatotta volna át az emberiség érzelmeit, mint az a kedves ünnep, amely az Üdvözítő megtestesülése emlékének van szentelve. Öregek és ifjak, szülők és gyermekek egyaránt kellemes izgatottságban megérkezését. Kicsinyek és nagyok várják sok öröm, sok boldogság reményével tekintenek közeledése felé. Olyan bűvös hatást gyakorol a lélekre, hogy befolyásának mindenki hódolni kénytelen. Varázsos uralma visszatükröződik a művészet birodalmán is. Kedvenc tárgya az ecset és véső ihletett munkásainak. Csaknem példátlan a verseny, ameyet művészi feldolgozása körül kifejtettek. I. A karácsony ünnepe aránylag későn vette kezdetét. Megütésének legelső nyomaival csak a III. század végén, illetőleg a IV. kezdetén a keleti egyházakban találkozunk. A véres üldözések súlyos szenvedéseinek szomorú korszakában — mint Origenes megjegyzi, — a születési napok kevés figyelemben részesültek. Nem ünnepelték tehát az első századok az Üdvözítő születését sem. De ha kivételt akartak volna is tenni, nem tehették. Nem ismerték azt a dicső napot, amelyen az évezredek óta várt örömhír. >Ma született nektek az Üdvözitős, az angyalok ajkairól elhangzott. Századok repültek el, míg a biztos meghatározására irányított kutatások és számítások eredménnyel dicsekedhettek. A szent iratok kevés támpontot nyújtván megállapítására nézve, a tudósok véleményei sokáig nagyon ingadoztak. Némelyek március 28, mások ápril 20, illetőleg május 20-ika mellett foglaltak állást. A nagy tudományú alex Kelemen (1217) november 17-ike mellett kardoskodott. Talán Sextus Julius Africanus volt az első, aki 221-ben azt állította, hogy a bethlehemi esemény december 25-én folyt le. Véleménye élénk viszhangot keltett a tudós kutatók sorai között. Sz. Jeromos, aki szintén behatóan tanulmányozta a sokat szellőztetett kérdést, december 25-ike felé hajlott ugyan, de biztosnak tekinteni nem bátorkodott. Sz. Ágoston azonban minden kétséget kizáró szavakkal mondja, hogy december 25-ike az Úr születésének napja. Utalva a »győzhetlen nap” tiszteletére tartatni szokott pogány ünnepre, a következőket írja: »Nem ünnepeljük mi december 25-ikét, mint a hitetlenek — a napnak, hanem Annak születése miatt aki a napot teremtette. с Végre I. Gyula pápa, aki 337—352"»8 [UNK] ült Sz. Péter székén, elrendelte, hogy az Üdvözitő születését december 25 én, kereszteltetésének emlékét pedig január 6-án ünnepelte a kath. egyház. Rendelete azonban csak utóda Liberius pápa alatt 353, vagy 354-ben lépett érvénybe és legelőször Róma falai között lőn végrehajtva. A Philocalus neve alatt ismeretes és 354-ből származó táblázat v. i., amely az ünnepnapokat időrendi egymásutánban sorolja fel, karácsony ünnepét már december 25-ére teszi. Ebben az évben ennélfogva az ünnep már a máig dívó napon lön megtartva. Nem lehetetlen azonban, hogy már az előző évben is december 25-ike volt az ünnep napja. Hogy korábban nem e napot tartották, azt sz. Ambrus feljegyzéseiből következtethetjük. A nagy egyházatya beszéli, hogy nővére Marcellina 352-ben ,az Üdvözitő születése napján*, lépett egy szerzetbe és vette át Liberius pápa kezeiből fátyolát. A pápa ez ünnepélyes alkalomból hosszabb beszédet intézett a szerzet új tagjához. A beszéd szövegének több részlete azonban kétségtelenné teszi, hogy a szertartás január 6 án végeztetett. Konstantinápolyban december 25-én 379-ben tartották legelőször karácsonya ünnepét. Aranyszájú sz. János mondotta beszédet, amelyben egyebek között megjegyezte, ják ma először hogy azt az ünnepet tarta napon, »amely az összes ünnepek forrása.с Jeruzsálemben legelőször 634-ben lőn az Üdvözitő születése december 25-én ünnepelve. Ettől az időtől kezdve terjedt el aztán az egyházban. .. Miután karácsony ünnepe csak a IV. században jött szokásba, művészi feldolgozásával is csak későbben találkozunk. Úgy látszik azonban, hogy alig jelent meg az ünnepre vonatkozó pápai rendelet, már voltak művészek, akik figyelmüket magasztos tárgyára irányozták. A katakombákban u. i. vannak képek, amelyek az Üdvözitő születését ábrázolják. Mint e sirüregek mélyében rejlő művészeti ereklyék mind, úgy a tárgyakra vonatkozó maradványok is nagyon kezdetlegesek. Igénytelen megjelenítései azon gyér adatoknak, amelyek az Üdvözitő születésére vonatkozólag a sz. iratokban foglaltatnak. Az evangéliumok tudvalevőleg kevés részletet közölnek a világtörténet fordulópontja gyanánt szereplő eseményről.