Esztergom és Vidéke, 1904 (26. évfolyam, 1-101. szám)
1904-05-29 / 43. szám
2 raktárak épen a felhalmozott, de feldolgozatlan értéket jelentő anyagnak, hanem mint tényezője a nyugati világpiacnak. Cs. L. ESZTERGOM VIDÉKE 143. nam. Esztergom, 1904. máj. 26. Boros Mihály a hetvenes években egy irányregényt irt a magyar gazdák okulására. Főszereplője egy Magyar Ferenc nevű képzett kis gazda és családja. E három évtizedes oktató irányregény javarésze a mai kis gazdáink okulására is szolgálhat, mert még most sem olyanok, mint ezek Boross - Magyar Ferencé. Pedig a mi vármegyénkben minden gazdának van alkalma arra, hogy elsajátítsa az okszerű gazdálkodást , mert az itteni nagybirtokosok és bérlők úgyszólván nyernek egymással a célszerű versegazdálkodásban, amit lépten nyomon szemlélhet minden ember. Az igaz, hogy a szoros értelemben vett gazdálkodást, a földmivelést már meglehetős végzik gazdáink, de ez ügyességgel a fő jövedelmi forrás napjainkban nem oly busás, hogy gazdáink abból összes kiadásaikat fedezhetnék. Azért más apró forrásokat is kellene keresniök, hogy megélhetésüket biztosítsák. A fődolog mindenek előtt tehát az, hogy a gazda ne támaszkodjék teljesen a földmivelésből származó jövelemre, mert már elmultak azok a szép idők, midőn abból pompásan meg lehetett élni. Fogjon hozzá a gazda például a baromfitenyésztéshez Ezzel kenyen emelheti mindenki a jelentőjövedelmét. Tartanak ugyan gazdáink most is baromfiakat, de táplálásukra semmi gondot sem fordítanak. Néhány kosár ocsú az összes készlet, amelyet a baromfiak számára hagyatnak. S ez mennyire annyira elég is, mert csupán annyi baromfit tenyésztenek, amennyi a háztartáshoz szükséges. Ez pedig hiba ! A baromfitenyésztést jövedelmi forrássá kell változtatni. E célból a baromfiakat nagyobb számban kellene tenyészteni és pedig éppen az időben, amikor a gazda ki abban van fogyva a pénzétől s nincs mihez nyúlnia ? Avagy téli időben nem lehet szép összegre szert tenni a tojások eladása által ? Azt mondhatná azonban valaki, hogy mivel táplálja a kisgazda baromfiait, hisz az ocsu kevés, a gabona pedig vetésre és eladásra kell. Erre azt válaszoljuk, hogy nem kell eladni a gabonát, hisz annak ugy sincs jó ára. Kíséreljük csak tartsuk fel gabonánk egy részét meg, baromfiak ellátására s annak idején a vigyük a baromfiakat a piacra: tapasztalni fogjuk, hogy hatszor nagyobb összeget fogunk kapni a baromfiakért, mint a táplálásukra fordított gabonáért kaptunk volna. A gazda jövedelmi forrását képezheti a kertészet is. Az tény, hogy minden gazda nem ugyan érthet a kertészkedéshez, de a háztartása számára szükséges főzelék-féléket minden földmíves megtermesztheti s így jövedelmi forrást képez ez is, mert ezáltal ríthatja azt a pénzösszeget, megtaktamelyet a zöldségek beszerzésére fordított volna. De vannak oly kertészeti cikkek is, a melyeket szakismeret nélkül is előállíthat minden gazda s jó áron értékesíthet. Miért nem termeljük nagyban például a diót, melynek kbgr. 40—52 fillér s ha szükségünk van rá, a boltban kell venni. Holott saját termelésünk által mindezt elkerülhetnénk, sőt szép pénzre is tehetnénk szert. S amire nem kell attól tartanunk, hogy a dió elromlik, mert az állandó s minden veszély nélkül bármily messzire szállítható. Nem lehetne tehát a falukban a házak elejét, az udvart, a kerteket szép, lombos, hosszú életű és értékes termést adó diófákkal beültetni a kevésbé értékes akácfák helyett? az Vájjon fogják-e áldani emlékünket unokák, ha gyümölcsfák helyett akácifákat hagyunk nekik emlékbe ? Dús jövedelmi forrást képezhet az okszerű méhészet is. Nem kell ehhez nagy tudomány, csak egy kis fáradtság. S az előnye az, hogy ezzel mindenki foglalkozhatik, még a legvagyontalanabb is. De hasznot hajthat a gyógy- és és fűszernövények termelése is. A gyógynövények a gyógytárakban, a fűszernövények a fűszerkereskedésekben értékesíthetők. Avagy foglalkozzunk egyes kézimunkákkal pl. kocsikas, lúdkosár, kosárfonással. Vármegyénk sok vizes ere kiválóan alkalmas a kosárfűz termelésre, mely egyszerű s minden évben áradható. Van még igen sok dolog, melyek okszerű üzése a gazdagnak jövedelmét emelné, csak nem kellene röszelni a kis dolgokkal foglalkozni, hisz a sok apró cseprő bevételből lesz a nagy. K. L. Az utóbbi ahelyett, hogy elengedné a tücsöklábat, belekapaszkodik, olyannyira hogy a bőr is lehorzsolódik testéről, valahányszor egy akadály kerül az útba. Végre megáll az egész menet. A két lihegő hangya gondolkozva szemléli az ínyenc falatot, és végre arra a határozatra jutnak, hogy a tücsökláb áldatlan tulajdon, mire aztán szétfutnak, hogy egy rozsdás szeget keressenek vagy más valamit, ami elég nehéz arra, hogy időtöltésül szolgáljon és egyszersmind elég értéktelen, hogy egy hangya hírvágyát ingerelje. Egy völgyben egyszer láttam egy hangyát, amely ugyanezt a munkát egy döglött pókkal végig csinálta, holott az tízszerte olyan nehéz volt mint ő maga. A pók nem volt egészen döglött, de ellentállási ereje már megszűnt, gömbölyű teste borsó nagyságú lehetett. A hangya, mely észre vette, hogy figyelem, vállára emelte a pókot, , és vitte mint valami temetkezési válalat embere. Kisebb akadályokban megbotlott, megmászott terhével köveket, és növényeket, melyről aztán leugrott; végre aztán ott hagyta a pókot az út közepén, hol bármelyik hangya tulajdonává tehette volna, ha elég ostoba arra, hogy ilyen vágyat érezzen. Kimértem az utat és kiszámítottam, hogy az a munka, melyet a hangya terhével megtett, olyan volt mintha egy ember két nehéz lovat összekötve 1500 méternyire cipelné sziklákon, magaslatokon, templomtornyokon keresztül, aztán olyan mélységekbe dobná magát, mint a Niagara míg végre a lovakat egy nyílt zuhatag, helyen letéve minden őrizet nélkül ott hagyná őket, mialatt ő egy más őrült erőmutatványt próbál, hogy hiúságát kielégítse. A tudomány legutóbb kiderítette, hogy téli készletet a hangya nem is gyűjt; ez a tudat megfosztja őt most már régi nymbusától. Csak akkor dolgozik ha valaki látja, különösen ki természetbúvárhoz hasonlít, és ki jegyzeteket csinál. A közmondásos hangya-szorgalom, szerint nem más mint csalás, úgy, hogy e munkája iskolában nem lesz már említhető mintaképül. Még arra sincs elég esze, hogy ártalmas eledeleket az egésztségesektől megkülömböztethessen ; ilyen nagy fokú műveletlenséggel nem fogja még sokáig a könnyen hivőkkel a bolondot járatni. Ha egy fatörzset megkerül, nem talál többé haza, ez már a hülyeséggel határos, s mihelyt, ez tény, abban a pillanatban az értelmiség megszűnt a hangyát csodálni. A sokat dicsért szorgalma csak hiúság, mert már célja nincs, hisz haza nem viszi a terhét sohasem. Érthetetlen, hogy annyi időn keresztül, oly sok nemzet, nem jött a hangya turpisságára, pedig aki a legcsekélyebb figyelmet szenteli neki, rájön, hogy látszólagos szorgalma céltalan és esztelen. Lenkey Emil: MODERN ÉS AKTUÁLIS DALOK. Kisüt a nap hő sugara Kisüt asszonykáim nektek, Nyár van, hit szedjétek elő A nyári toalettek. Oh nyári toalettek ! Szövetetek szines, lenge, Oly szépek, csábítók vagytok, Ellenetek férfi gyenge, Kicsi szines selyem-blúzok, Mik mind hő szivet takarnak, Hogy benneteket ölelhessen, Vágya minden férfikarnak. Asszonykák, im kisütött már A nyári nap hő sugara, Fess nyári toaletteket Vegyen mindenki magára ! A haja aranypor, a termete őz, A két szeme párja fontain luminense, Eszenden a korzón sétál egyedül: „Központiban a Géza s a Pali hegedül. Jár-kel utána, sok ifjú, sok agg, Az ifjún, az agyon ő egyre kacag, Tekintete furcsa, mosolya hamis, Hej, jártam utána soká magam is. Igy vertem el érte négy hosszú hetet: Mig végre az este reám nevetett! ! * Ha volna Önben annyi villám, A mely világit négy szobát Kedves kisasszony, én azonnal Feleségül veszem magát. Mert bennem is van pár lóerő, Amely mozgatja a gyáram S mondják, hogy rövid zárlatnál Csak növekszik az áram. H. B. N. — Fehér Ipoly főapát, ki rendes évi felügyelő vizsgálatát végezte az esztergomi bencés rendházban, tegnap távozott városunkból. Itt tartózkodása ideje alatt több közéleti celebritásnál tett látogatást. 1904. május 29 — Eljegyzés: Vaszary Dezső hercegprimási uradalmi intéző, Vaszary László hercegprimási gazdasági tanácsos fia, a napokban jegyezte el Grisbach Amália úrhölgyet Karánsebesen. Az eljegyzés szűk családi körben, a menyasszony sógoránál Tabajdy Zoltán főszolgabíró házánál történt meg. — Egyházi kinevezés. Pelczer Lipót doroghi esperes plébánost, a hercegprímás Barthra nevezte ki plébánosnak a boldogult Szeyler János helyébe. — Dr. Walter Gyula p. kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő a rendes évzáró vizsgálatokról egy napra hazaérkezett, holnap ismét lemegy folytatni a vizsgálatokat. — Vizsgatétel: Cseicsner Ferenc városi számgyakornok az államszámviteli államvizsgát napokban tette le Budapesten a szakbizottságnál. — Halálozások Benderek István, a város közismert polgára, nyugalomba vonult borbélymester, jelenleg bormérő f. hó 24 én meghalt. Temetése múlt csütörtökön volt. — Gurgulits József kőfaragó mester tegnap délelőtt 45 éves korában elhalt, temetése ma délután 3 órakor lesz a Simor János utca 418. sz. alatti lakásáról. Benne a megye egyik legjobb szakiparosa halt meg, kinek halálát kiterjedt rokonság gyászolja. — Az iparosifjak pünkösdi mulatsága a városligetben, saját kerthelyiségében igen szépen sikerült. A kerthelyiség ez alkalommal pompásan volt feldíszítve, mely feldezitést Szimhárt Károly és Markó Gyula igen ügyesen végeztek. A mulatságon, melyen igen nagyszámú közönség vett részt, mindvégig fesztelen jókedv és vidámság uralkodott ezek csak késő éji órák vetettek véget a s mulatságnak. A táncokban mintegy 70 pár vett részt. — A „Szabadság" ellen. A Szabadság cimű hetilap ellen nagyobb arányú társadalmi akció indult meg a közeli napokban. Az akció működése most egy évtel kezdetben fog kifejezést nyerni, melyre a következő meghívót bocsátotta ki a város polgármestere: „Városunk közjavát, társadalmi és erkölcsi közérdekeit szívükön viselő polgártársainknak tekintélyes értekezlete, tanácskozása és megállapodása alapján arra kért fel, hogy most már a város közönségének minden rétegeiből kialakuló nagyobb értekezletet kérjék és hívjak egybe, mely alkalmat nyújtson a közvélemény megnyilatkozásának és ítéletének illetékes azon irány és befolyás felett, melyet a városunkban szerkesztett és hetenkint kétszer megjelenő „Szabadság 4” nevű hetilap képvisel és közéletünkre gyakorol. Ezen felkérés alapján, mint polgártársaim nagyrabecsült bizalma letéteményesének van szerencsém címzett uraságodat felkérni, hogy a „Magyar Király" vendéglő nagytermében vasárnap folyó hó 28-én délután 3 órakor megtartandó értekezleten résztvenni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel: Esztergom, 1904. május 26. Wimmer Imre polgármester. — Postai kinevezés. A posta- és távírda igazgatóság Damma János cs. és kir. 26 ik gyalogezredbeli őrmestert a váci, Altorjai Mór 26. gy. e. őrmestert pedig az esztergomi kir. posta és távírda hivatalhoz segédtisztekké nevezte ki. — Térzene lesz ma délelőtt fél 12-től fél 1 óráig a bazilika előtti téren, hol a katonazenekar az alábbi darabokat fogja játszani: 1. Dormus, induló Scharochtól. 2. Spanyol keringő Granadától. 3. Nyitány. Mozart Figaró menyegzőjéből. 4. Vándordal Schubert Ferenctől. 5. „Fantasie." Wagner Tannhauer c. operájából. 6. Magyar dalok. Egyveleg Neubauertől. — Zászlószentelés. Pünkösd hétfőn a nyergesujfalusi tűzoltóegyesület zászló-