Esztergom és Vidéke, 1914 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1914-10-15 / 83. szám

1914. október 15. termázsa búzát 28—30 K-ért, rozsot 22—24 K-ért lehet vá­sárolni, a mi agrikultur álla­munkban még inkább remél­hetjük, hogy ennél nagyobb összeget nem kell fizetnünk érték. Mindannyian egy hazának a gyermekei vagyunk, tehát a mostani súlyos viszonyokat egy igaz honfi sem használhatja ki semmiféle spekulációval sem többi honfitársa szorult helyzete kizsarolására. Gy. Gy. ESZTERGOM és VIDÉKE. A mindennapi érintkezésről. Minthogy mindannyian társas lé­nyek volnánk, akik egymásra vagyunk utalva, ennélfogva mindnyájan alá vagyunk vetve bizonyos társadalmi törvényeknek. Mindennapi érintkezé­sünk sem egyéb tehát, mint társa­dalmi életünk megnyilatkozása. A társadalmi érintkezés azonban minden vonalon csak addig kellemes és tökéletes, míg az udvariassággal és előzékenységgel párosul. A művelt férfiú­k tapasztalás szerint — még alárendeltjeivel is művelt modorban bánik , sőt mennél magasabb polcra emelkedik, annál leereszkedőbb. lyik Aki valaha Budapesten valame miniszterhez járult, az sze­mélyesen meggyőződhetett arról, hogy milyen különböző mérlegei vannak ott az előzékenységnek. Mert míg a miniszterhez jutna, előbb bizonyos előszobákon kell áthaladnia, még az audencia napja előtt. Az első helyi­ségben például épen nem elsőrangú hivatalnok ül, aki tovább másol és tollával a másik ajtóra bök. Ez a díjtalan gyakornok, aki azt hiszi, hogy ő a Minisztérium. A második szobában egy elegáns fiatal úr ciga­­rettáz és kegyesen fogadja a köszön­tést, melyet egy fönséges gesztussal viszonoz. Tehát kinyílik a harmadik ajtó. Itt már nem a címzetes, hanem a miniszter valóságos titkára trónol, aki azonban rögtön fölemelkedik szé­kéről és bemutatkozás után udvaria­san bemutatkozik. Majd följegyzi a nevet, megemlíti a számot és újra udvariasan köszön. Másnap a váró­teremből folyószám szerint, minden­kire rákerül a sor. És mindenki meg van győződve arról, hogy maga a miniszter a legudvariasabb az egész minisztériumban. Próbáljuk meg most — az auden­cia után — villamos kocsira ülni. Ádáz pillantású alakok tömörülnek a megállóhely oszlopa előtt. A ren­desen majdnem megtelt kocsira azon­ban futólépésben fölugrik a gyakor­lott kenguru, különböző lökdösések után. A perronon kínlódók lábain végig gázol. Ha a kocsiban megüre­sedik valamelyik hely, új erőszakkal beront és nem törődik azzal, hogy egy két hölgy is pályázott az ürese­désre. A műveit külföldön, rendőri fel­ügyelet szerint, csakis az előbb ér­kező léphet előbb a kocsira. Nagyobb kiránduló tömeg számára pedig a gyülekező helyen irodát rögtönöznek és ott folyószámmal lebélyegzett je­gyet osztanak ki. A kalauz tehát könnyen kezelheti rendszerető uta­sait. Hol vagyunk mi még ettől a humánus európai társadalmi érint­kezéstől ? Hány esztergomi iparos vagy ke­reskedő panaszkodik a rendelők vagy vásárlók zsarnokságáról! Próbáljon meg csak az ilyen esztergomi úr va­lamelyik budapesti iparos vagy ke­reskedő üzletében arrogáns hang­nemben rendelkezni. Nem is veszik tudomásul. Hiszen ma már minden iparos vagy kereskedősegéd olyan tö­kéletes udvariasággal szolgál ki, hogy méltán megkövetelhet hasonló modort. Néha mit tapasztalunk a propelle­rünkön ? Mikor véletlenül idegen úr­nő utazik Esztergomba, azt majd minden úr agyon fixírozza. Próbálná meg egyszer ezt a léhaságot tengeri hajón, ahol a művelt világ szabályai uralkodnak! Rögtön bojkottálnak az ilyen brutalitásért. Londonban gyakran megtörténik, hogy a streeten előkelő úrnők fej­­­biccentéssel bátorítják az ismerős urakat köszöntésre. Sőt az időseb­beknek szívesen emelnek kalapot a fiatalabb ismerősök, rangkülönbség nélkül. Vajjon nem fönséges erénye-e az öregebbek tisztelete ? Párizsban a villamoson rögtön át­engedi ülőhelyét az a fiatal úr, ha idősebb ember, hölgy vagy gyermek lép a kocsiba. Menjünk valamelyik kávéházunk­ba. Ha öten ülnek az asztal körül, bi­zonyosan hárman társalognak egy­szerre. Mennél hangosabbak, annál kellemetlenebbek a csöndes vendé­geknek. A mai társadalmi érintkezési for­mák között kétségkívül az első erény a föltétlen udvariasság. Hiszen a ha­sonlók társaságában mindenki egyen­lő. A férfiak azonban mégis kitünte­tik előzékenységükkel a nőket és el­ismerésükkel az érdemeseket. Színházban, hangversenyen, esté­lyen beléptijegyünk egyforma jogra képesít. De főkép ilyen helyeken föl­tűnő a legkissebb formátlanság. A zabolátlan társalgás, az ízléstelen vi­hogás vagy affektáló gesztus és moz­dulat nevetségessé válik. Úton-útfélen föltűnő néha, hogy valaki már előre lesi miként fogunk neki köszönni? Hány szög alatt? Hi­szen ha nekünk jólesik valakinek szánt köszöntésünk, a másiknak is jól kell esnie. Budapesten nem igen érünk rá minden szembejövővel törődni. És mégis megtörténik, hogy maga a jó ismerős állít meg néhány szóra. Aki megköveteli a köszöntést, az már nem érdemli meg. Mindenütt le­het zsarnokoskodni, csak az udvari­asság birodalmában nem. Hiszen aki valóban tiszteletreméltó, az anélkül is megérdemli tiszteletünket, követe­lés nélkül. Mindennapi érintkezésünk tehát csak úgy kellemes, ha olyan üde, mint a tiszta levegő. Félszeg társa­dalmi érintkezés sohasem kellemes. A mindennapi élet harmóniája érde­kében jegyezzük meg a mindennapi érintkezés tízparancsolatát: 1) Légy kellemes. 2) Légy szerény. 3) Légy lovagias. 4) Légy tisztességtudó. 5) Légy elnéző. 6) Légy következetes. 7) Légy példaszerű. 8) Légy jóizlésű. 9) Légy szellemes. 10) Légy mindég méltó másokhoz és önmagadhoz! Ha ezt a tízparancsolatot min­denki megtartaná, akkor mindennapi érintkezésünk valóban kellemesebb lenne. K. L. 3 HÍREK. A hercegprímás hazaérkezése. Dr. Csernoch János bíboros-herceg­­prímás Budapestről egy heti ottar­­tózkodás után vasárnap délben ér­kezett haza Esztergomba titkára, dr. Lépőkd Antal kíséretében. Az Oltáregyesület közgyűlése. Vasárnap délután 4 órakor tartotta meg az Esztergomi Oltáregyesület ez évi rendes közgyűlését a vízivá­rosi zárda nagytermében az egyesü­let buzgó hölgytagjainak, a főkápta­lan és a papság képviselőinek jelen­létében. A közgyűlést özv. Reviczky Gáborné elnöknő nyitotta meg me­leg szavakkal, majd dr. Breyer Ist­ván, az egyesület titkára olvasta fel az Oltáregyesület lefolyt évi műkö­dését. Hogy bőven volt miről beszá­molnia, könnyen érthető, még ha csak arról a működésről beszélt volna is a beszámoló, amit ez a te­vékeny egyesület a háború óta ki­fejtett. A tartalmas jelentés után az agilis elnöknő ismertette a sebesültek és a hadbavonultak részére fehérne­műt és meleg ruhákat előállító mun­katerem működését, mely ezután minden héten kedden és pénteken fog működni a zárdaiskola torna­termében, miután önként elvállalt kö­telezettségének a legnagyobb rész­ben már megfelelt. Az őszinte hála és a legnagyobb lelkesülés hang­ján emlékezett meg a vármegye és a szomszédos garammenti falvak lakosságának tevékeny segítségéről, mely az Oltáregyesület háborús se­gítő akcióját valóban nagyarányúvá és oly sikeressé tette, hogy ez min­den elfogulatlan szemlélő előtt kell, hogy tiszteletet és elismerést vált­son ki. Köszönetet mondoa továbbá a zárda kedves nővéreinek és a buzgó tagoknak is, akik vállvetve és minden dicséretet elkerülve, dolgoz­tak a derék hadbavonulók és a sze­gény sebesültek részére. Végül a je­len volt Bogisich Mihály v. püspök mondott köszönetet szép beszédben mindazoknak, akik ezen egyesület­ben bármi módon közreműködtek, különösen pedig a fáradhatatlan el­nöknőnek, azonkívül az egyesü­lt ne­meslelkű választmányának, valamint az egyesület összes tagjainak és mindnyájokra a szentségi Jézus ál­dását kérve, a közgyűlést berekesz­tette. A Kath. Gyermekvédelem ülése. A Keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Művének központi bi­zottsága hétfőn d. u. 5 órakor ülést tartott, melyen Dr. Rajner Lajos félsz. püspök elnökölt. A jelentések meg­tétele után a gondozottak évi és se­gélydíjait utalta ki a bizottság. Katonáink köszönete. Az esz­tergomi 26. gyalogezred hadbavo­­nuló legénysége az esztergomi Ol­táregyesület hazafias munkálkodása révén már ismételten megajándékoz­­tatott melegruhával. A legutóbb 36 ember kapott teljes melegruha fel­szerelést, míg vasárnap f. hó 11-én 382 hósapka, 485 pár érmelegítő, 600 darab haskötő, 220 pár kapca, 154 pár lábszárvédő, 10 pár keztyű, 58 pár harisnya, 22 pár kamaszi, 2 darab lélekmelegítő és 1 darab táv­cső került kiosztásra. Ezen külde­ményeket nyugtázva, egyúttal a le­génység nevében is hálás köszöne­­tünket fejezzük ki őnagysága özv. revisnyei Reviczky Gáborné elnöknő, valamint az összes résztvevő höl­gyeknek buzgó fáradozásáért és ha­zafias áldozatkészségéért. Katonáink­nak végtelen jól esik látni, hogy a haza védelmében ki-ki saját tehet­sége szerint és saját hatáskörében részét kivenni iparkodik s gondosko­dás történik róluk katonákról, hogy a háború fáradalmait s az időjárás viszontagságait minél könnyebben elviselhessék. 26. gyalogezred pót­zászlóalj parancsnoksága. A megyegyűlés mely pénteken d. e. 10 órakor kezdődik a városház nagytermében, újabban 174 pontból álló tárgysorozatát még 26 pontból álló póttárgysorozattal bővítette ki. A póttárgysorozat pontjai között van a vármegyeház nagytermének régóta vajúdó bebútorozási ügye is. Nemzeti zászlók a harctéren. Tudvalevő, hogy a hadbavonuló ma­gyar katonák nemzetiszínű zászlók­kal indulnak el a háborúba. E zász­lókat részben maguk szerzik be köz­adakozás útján, de megesik, hogy a közönség köréből áldoz valaki e szép célra. Vasárnap reggel a belvárosi plébánia­templomban a 13. menet­század 3. szakasza, melyben több körmöcbányai fiú szolgál, szenteltette fel azt a gyönyörű nemzeti zászlót, melyet Körmöcbánya r. t. város kö­zönsége küldött a hadbavonult fiúk­nak. A zászlóra a bányaváros cí­mere (Sz. Katalin) volt festve, sza­lagjára pedig ezt a szép mondást hímezték a körmöcbányai honleányok: „Ha Isten velünk, — ki ellenünk !“ A legközelebbi hadbavonulók részére, mint értesülünk, Molnár Szulpic fő­gimnáziumi igazgató készíttetett egy szép nemzeti zászlót azon szándék­kal, hogy ha a zászló a csatatérről visszakerül, a főgimnázium ifjúságát lelkesítse a haza szeretetére és a hő­sök tiszteletére. A vasgyűrűk megérkeztek 33. számtól 75 számig, igazolvány mel­lett Kaán Károly úrnál az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbankban a hi­vatalos órák alatt átvehetők. Számonkérő­ széki ülés. Eszter­­gom-vármegye számonkérő széke f. hó 14-én d. e. 9 órakor ülést tartott a városház kistermében. A többek között konstatálta, hogy f. évi május hó 1-től szeptember 30-ig az alispáni hivatalba beérkezett 6394 ügydarab, ebből elintéztetett 6358, hátralékban van 36. Tekintettel a zavaros viszo­nyokra és arra, hogy a kezelő sze­mélyzetből többen hadbavonultak, az eredményt teljes megelégedéssel ve­hette az ülés tudomásul. Köszönetnyilvánítás. A katonai kórházak lábbadozó betegei részére, alsó és felső ruhaneműeket, illetve vánkosokat a következők voltak szí­vesek beküldeni : özv. Blau Miksáné, Barmos József kalaposmester és tár­sai, Révész Mórné, Csupor Istvánná, Virág és Szántó, Kemény Lajos, Szabó János, Németh Vencel, Mattyasovszky Ödön, Popper Bernátné, Mérei Jó­­zsefné, özv. Müller Mátyásné, N. N., özv. Honig Lászlóné, Ganger Edéné,

Next