Esztergom és Vidéke, 1915 (37. évfolyam, 1-101. szám)
1915-12-25 / 101. szám
racionalista tényezője, — az egyén önzése — ellenőrizhető a vallás — és egyedül a vallás — közreműködése által (Kidd): az egyénnek még a vallás terén is hangoztatott szabadsága nyugaton, nevezetesen Franciaországban tényleg pchlokratiává általában pedig szabadossággá sülyedt irodalomban művészetben, társadalomban, vallásban egyaránt. Ez pedig a bomlás, a szabadság csődje. Ezzel viszont a német nemzeti szellem a kötelesség kategorikus imperativusát állítja szembe. Ott van e gondolat Kantnál, a praktikus ész kritikájában, aki pedig a német filozófia történetében igazán iránymutató mérföldjelző. Szerinte a jog a külsőképen megnyilatkozó cselekvések szabályozója, forrása a kötelesség tudata ; mivel pedig ez az állam útján történik, szerinte az állami eszme éppen oly tiszta követelménye az erkölcsi fölfogásnak, mint az Isten-eszme a tiszta értelemnek ! És Hegel még tovább megy. Nála az állam „abszolút, változatlan ,öncél", „a földre szállott idea"; szerinte „az állam az a világ, amelyet a szellem magának alkotott", úgy hogy államban élni az ember fogalmával velejáró tiszteleti jog. Hiszen az állam törvényeinek engedelmeskedni, kötelességet pontosan teljesíteni voltaképen nem az egyéni szabadság megrontása, hanem „a kötelességteljesítésben az egyén a tulajadonképeni szabadságba emelkedik s v. államnak teljesített kötelesség a szabadságnak legfőbb megerősítése". Igaz, hogy ezzel az egyéni érdekek, az önzés háttérbe szorulnak, de az nem baj, hiszen az egyén úgyis csak múló jelenség, az állam pedig állandó s szinte az Antigone drámájához hasonló fátum szerepét ölti föl, hol az állami törvénnyel ellenkezésbe került testvéri szeretet magasztossága is letörik s megsemmisíti a szerencsétlen hősnőt. (Dosenheimer.) • S ha meggondoljuk, hogy Hegel nem áll egyedül, hanem olyannyira a németség gondolatvilágának kifejezője, hogy Meinecke az államról szóló elmélkedéseit a korát mozgató összes eszmék szinthezisének mondja; meg tudjuk érteni azt az álllítást, hogy ő benne csak tetőfokát éri el a nemzeti idealizmus filozófiájának állameszméje, de megértjük azt is, hogy Meinecke Hegelt Rankeval meg Bismarckkal együtt az állam három nagy fölszabadítója közé sorolja. Nem is csoda. Az egységben az erő, más szóval a viribus unitis csakugyan a szerteforgácsolódó egyéni energiák központosítása s ezáltal fokozása arra a célra, amit az állam kijelöl, tehát az egyének boldogítására itt a földön. Hogy pedig az erők koncentrálása mit jelent: mindennapi tapasztalás s főként 1914/15 hatalmas indukcióval világítják meg. Ilyenformán valóban örvendetes jelenség, hogy az individuális különválásra, az egyén túlzott kultuszára újabban nagy hajlandóságot mutató magyar nemzet, visszatérve egyúttal az ősi turáni államalkotó tehetség fölkarolására többi turáni testvérével együtt az állameszme s a kötelességteljesítés eszméiért harcoló és győzedelmeskedő német nemzetnek nyújtotta baráti, erős jobbját, hogy együtt teremtsék meg e XX. század új térképét, erőinek új csoportosulását s jövendő, még hatalmasabb arányú anyagi és szellemi fejlődésük útjából eltávolítsák az individualizmus védelmére utolsó erőfeszítésekre tömörülő, de az idők szellemétől máris bomlásnak indult hatalmakat. A germán és a turánit az nemzeti lelkében sokáig új eszmének szunnyadó s most eleven energiává kirobbanó közössége hozta egy táborba, a külön nemzeti géniuszoknak egy eszme alapján való összeforradása teszi tehát alapját szövetségüknek 'gy egyesült erejük biztosítéka annak, s hogy az új világnak ők szabják meg a képét, ők lesznek az idők szellemének képviselői, megszemélyesítői. Ámde nem szabad azt gondolnunk, hogy az állam iránt való föltétlen odaadás és kötelességteljesítés csupán kínai falakkal körülbástyázott nemzeti életben merül ki. A német, a magyar s egyáltalán a nemzeti önérzet természetesen nem fog csökkenni; ez egyenesen kívánatos is, sőt szükséges, hiszen a nemzet erőinek tudata csak megacélozza az egyén esetleg csüggedő, maga erejében hamar kétségbeeső energiáját. Az a humanitás azonban, mely még az ellenségben is a felebarátot látja s a harcon kivül állót mint sajátját gyámolítja ; az idegen, esetleg ellenséges szellemi és erkölcsi erők megbecsülése, sőt tisztelete, mely angolnál, franciánál ritkán található nyelvtanulásban és tudományos, társadalmi közeledésben, sőt alkalmazkodásban nyilvánul ; s végül ismét a német nemzeti géniusz ama tulajdonsága, mely a filozófusok (Herder, Humboldt, Lotze stb.) írásaiban is megnyilvánulva, az embernek s az államnak is az universalitás, az egész emberiség ügyének előmozdításában látja föladatát, szabja meg kötelességét, ugy hogy igazán nemes és dicső csak az, ami az egész emberiséget előbbr viszi: ellegé igazolják az új eszmék egyetemességét, hogy az ő diadaluk az egész emberiség diadalmas renaisssance át jelenti. És nem lehet ez az új szellem, az új eszme vallás nélkül, még kevésbbé vallásellenes. Az a nemes megalázódás, mely minden erőt megfeszítő, a hadtudomány művészetének fölényes kezelésével véghezvitt véres csaták után az imperátor rex és az egyszerű katona lelkében és alakán Tedeummal a hadak Urának, a Teremtőnek köszöni és tulajdonítja, a győzedelmet ; a filozófusok s itt ismét főként Hegel tanítása, mely abszolút szükségességnek mondja a vallást; s az a gyöngéd lelkület, melynek mélyéből fakad az várunk nekünk az Isten" s a „Erős Stille Nacht, heilige Nacht : elég erős bizonyítékok arra, hogy az új eszme, az új világ az ellentáborban is egyedüli mentségnek látszó vallás és erkölcs fölkarolásában látja leghatalmasabb támasztékát, végső győzelmének biztos zálogát. Dr. Balogh Albin. Versek, írta: Sárkány Sándor-A Garnison Spiralban. Nagy a vígság, nagy a lárma valahol egy kávéházba, messze innen, hol az éj oly fénytelen, hol a szoba, szoba hideg csendje könnyet facsar a szememre, mig a multat vágyom vissza szüntelen Betéved a lelkem a nagy kávéházba felvidulni, mintha oda haza járna , mint mikor régente én is oda jártam, mint mikor egy édes baba-aszonyt vártam. Ámde visszafordul a kávéház régen, mert az asztalomnál elfeledtek régen-Ott hiteget most is, kinek én is hittem •. • A Vig kávéház szép kávéház áldjon meg az Isten. Visszarebben gyorsan szállva ráborul a szomszédágyra ahol végsőt sóhajtoz egy kamarád' Tegnap velem azt iratta, szeretője ne sirassa jobban van már, s haza megy mihamarább-Ráborul a lelkem a dohos szalmára ahol tegnap még a levelet diktálta s oda súgja neki: Maradj itt helyettem, régen hazavárnak- Nekem könnyebb mennem-Útba vagyok úgyis- S mindegy, ma, vagy holnap kapom meg a számot mielőtt kitolnak. Maradj... Én oly könnyen veszek búcsút innen — Vig kávéház, szép kávéház áldjon meg az Istent Honvéd nóta. Hideg az éj... Se hold, se csillagok . • Ott kell a fény, hol csendesebb a táj, hol a szemekben bánatkönny ragyog, hol dobogó szív valakire vár-Itt gyászmezét takarta szerteszét az éji csend a hótakarta tájra, s elhalt a jajszó . • • A Halál kezét a sötétség szoros békába zárta • -. — Pajtás!... A tűzre ágat tegyetek!-. A sötétségtől fázom, remegek • -.. A sötétben nem jő szememre álom; messze anyámat imádkozni látom . • • Sóhaj az ajkán... Forró könny szemén.. A messzeségből úgy tekint felém. • De tüz világánál álmom hazaringat és összefűzi szivünket ajkajunkkal, s megsúgom neki. — Ne búsuljál értem, hisz rád vigyázok anyám itt az éjben-Hideg az éj.. • Se hold, se csillagok . • • Csak a mi tüzünk világít csupán • • Az éj is gyászol, annyi a halott a mai véres ütközet után. S a nagysötétben megmozdul a Csend: véres vitézek néma ajka éled S viszi a szellő, ki, amit üzent, Sóhaj szárnyakon, s ezerfele széled. — Pajtás• A tűzre ágat tegyetek •... A sötétségtől fázom, remegek • • • Halljátok szállni fenn a búcsúszókat ?'• • Ki tudja mit hoz miránk is a holnap • • Havá égjen itt a fény, a tűz ma még, hol tele könnyel, sóhajjal a lég Hisz úgy lehet, hogy a trombita szóra nekünk is üt tizenkettőt az óra és azt, ki vár ránk csókvágyó ajkkal: elszakítja örökre a hajnal-Hideg az ét.. • Se hold, se csillagok• . • Golyó szárnyakon ront felém a vész... De mit nekem ! •. • Magyar honvéd vagyok, ki hazájáért száz halálra Köröttem kidőlt sok vitéz készbarátom, kik a tűznél még tegnap álmodoztak, s ma már pihennek • • • Ámáe magas áron • *• • előbb megadták jussát az orosznak— Fogytán a pajtás • • • Elhamvad a tűz . • • Mindegy!• • • A honvéd ellenséget űz, mert nem riaszt meg minket a sötét se Nagyobb az ellen,nem hátrálunk És nincs erő, mi minket visszatart, mégseha pörg az ágyú, s a kezünkbe kará. Rohanunk árkon, hegy-völgyeken frigyet kötünk a vésszel, a halállal, által, mert kidőlhetünk, hol a halált osztják, de sírjainkon nagy lesz Magyarország- A magyar nyelv titkaiból. Részlet egy népszerű nyelvészeti felolvasásból. A nyelvtudománynak tömérdek érdekes feladata között nincs vonzóbb valami, mint annak nyomozása, miképen változik, módosul időnkint a szavaknak jelentése. Itt a jelentésfejlődés terén van a nyelvben legélénkebb sürgés — forgás, legtarkább élet. És ebben a sürgésben — forgásban, folytonos mindenütt ott találjuk a változásban láthatatlanban mozgató erőt: az emberi lelket. Van akárhány szó, melynek öt-tíz féle jelentése is van. S ha az elsőt az utolsóval összehasonlítjuk, alig tudjuk elhinni, hogy egyazon szónak jelentései, mert sokszor egészen ellentétesek. De ha aztán végig e jelentések egész sorozatán, megyünk akkor vesszük észre, hogy az első és utolsó között nem üresség tátong, hanem könnyen járható, hid van Lássunk csak, Mt. H., bizonyságul néhány érdekesebb jelentésváltozást! A baba szó pl. a szláv nyelvekben mai napig „öregasszony, nagyanyó" jelentésű. Ezzel az értelemmel került át már jó régen a mi nyelvünkbe is. Itt azonban csakhamar jelentést cserélt. Minthogy ugyanis abban az időben az emberek még igen babonásak voltak, hittek a boszorkányságban és ennek megtestesítőit vénasszonyoknak gondolták, azért nem sokára „boszorkány" értelemmel tisztelték meg a babát. Mivel továbbá a tapasztaltságuknál hebammerschaft-ra fogva épen az öregasszonyok voltak legalkalmasabbak, azért a baba, baba „hebamme" jelentést is kapott. Ma meg már, mint tudjuk: „báb" és „kisgyermek" a legáltalánosabb értelme. De vajjon hogyan jutott ehhez ? Igen egyszerű okból. A mézesbábosok ugyanis különösen a régebbi időben vénasszonyalakot adtak volt készítményeiknek. Mivel pedig e készítményeket különösen a kis gyermekek azért idővel ezeket kezdték kedvelték, babák-nak nevezni. De a babot még itt sem állapodott meg. jelentése A kis gyermekekhez fűzött alapján ugyanis „szerető, kedvessség kedves" értelme fejlődött. Ebből a babából pedig végre babácska lett „kackiás menyecske" jelentéssel. Pázmány Péter, a halhatatlan író és szónok egyik prédikációjában ezt mondja : „Nincs a világon drágább marha a mi lelkünknél", egy másikban pedig: „Nincs e világnak nagyobb marhája, mint a ges igaz hit." Ne gondolja e közönsémondásokból valaki, hogy Pázmány a lelket, v. hitet tán baromnak tartotta volna; hanem egyszerűen azért nevezte őket marhának, abban az időben (a 17. mert e szó érték még „kincs, drágaság, században) vagyon" értelemmel volt járatos. S hogy ma „barmot" értünk rajta, annak oka semmi egyéb, mint hogy a szegény jobbágy-népnek legközönségesebb „drágasága, vagyona" a „barma" volt; azért vált a marha idővel a szaromfogalomnak általános jelöljévé A piperét szerető hölgyek és urak közül bizonyára vajmi kevesen tudják, „borsot" hogy ez a név eredetileg jelentett nyelvünkben. sőbb általánosították e jelentését Kéés „fűszert, csemegét" értettek rajta. Végül az utóbbi jelentésből a mai „csinosítás, díszítés" értelme fejlődött. A délcegségükre büszke ifjak sem igen sejthetik, hogy a manap oly irigyelt értelmű délceg melléknév nem volt mindig „daliás, deli" jelentésű. Kezdetben ugyanis „szilaj, makrancos" értelemmel használták s különösen lovakra mondották. Azután „ménes"és „ménesbeli ló" tést adtak neki. Ebből tovább jelenáltalánosítással büszke" értelem dött, amely végül a legutóbbi fejlőidőben „delire" változott át. A „vénasszony elnevezés, amelytől napjainkban a nők olyannyira rettegnek, valamikor épen nem volt ijesztő hatású név, mert — hogyan, hogyan se — a 17. században még szép fiatal „társalkodónőt" s „nevelőnőt" is jelentett. Wesselényi Anna például így ír egyik rokonához : „Ángyomnak, úgy hallom, ifjú vénaszszonya van". Csodálkoznak tán Önök, miért adhattak neki ily fordított értelmet ? A megfejtés igen Valamint a bebammenschaftra, könnyű, a női társalkodásra és nevelésre úgy is az öregasszonyokat találták eleinte legalkalmasabbaknak, s a vénasz-