Esztergom és Vidéke, 1921 (43. évfolyam, 1-149. szám)

1921-05-05 / 51. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. Keresztény magyar sajtó Csütörtök, 1921. május 5. XLIII. évfolyam 51. szám. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Pénzügyünk rendezése. (N...Ó.) A világháború megren­dítette egész Európa gazdasági mér­legét. A győzőknek mondott államok látszólag pénzügyileg jobban, sőt messze felettünk állanak, lényegében azonban csak olyan gazdasági csőd­del küzködnek, mint mi. Nálunk a felhalmozott és reális fedezetet nél­külöző pénz értéktelenedett el, ott a reális fedezettel bíró pénzen drágán termelt iparcikkek veszítettek előállí­tási áraikból, halmozódtak fel, épen a győzők erőszakos és a gyülölsé­­ges, sok félelmet eláruló politikája miatt. Ez azonban az ő bajuk és ne fájjon a mi fejünk másért, elég a mi gondunk. Magyarország pénzügyi helyzetét megrendítették a háború okozta rend­kívüli kiadások. Az első „dicsőséges“ forradalom leverte az államháztartás utolsó zsindelyét is és a másik rab­lásra hivatott forradalom elpusztította pénzügyünk korhadt vázát is. Az al­kotmányos élet visszaállítása szintén fecsérelte az ország pénzét és a meg­gazdagodottak százezreinek kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint sietni az összeharácsolt milliókkal az or­szág pénzügyeinek segítségére. Az úgynevezett utódállamok, a gyűlöletet tápláló francia politikától támogatva, mesterségesen lenyomták a magyar korona értékét és így pénzügyileg koldusszegényen állottunk a világ pénzpiacán. Pénzügyeink ily kaotikus viszo­nyainak közepette nem rendelkeztünk olyan bátor és pénzügyileg okos po­litikussal, aki kezébe vette volna a gazdasági operáló kést és ha fájdal­mat okozó, de gyógyító sebeket is ejtve, megmentette volna Magyaror­szág pénzügyi életét. Hónapokig tartó tapogatódzás és népszerűséget féltő­ pénzügyi politika után végre eljutott az ország oda, ahol jelenleg Ausztria áll. Koronánk értéke leszállott a nulla egészén alul. És valljuk be, mikor már szájunkba csörgött a víz, akkor kaptunk élet­mentés ösztönétől hajtva a borotva után. Szerencse, hogy a borotva éles és így finoman vágott, gyorsan gyó­gyuló sebeket ejtve megmentette Magyarország pénzügyi, gazdasági életét. Hegedűs pénzügyminiszter, akit egész Európa irigyel tőlünk, már bemutatkozása alkalmával megmon­dotta, hogy a felduzzadt pénzereken érvágásokat fog eszközölni, hogy megmentse az országot a gutaütéstől. Merész de biztos kézzel nyúlt bele a tőkébe és kivágta onnét a szociális gazdasági életre káros, de az állam­háztartásra hasznos felesleget. Talán egyetlen ember sem akad Magyarországon, aki igazságtalannak találná a hadi nyereségadót. Még az ezen adóval megterheltek is, habár dedad­álnak is ellene, magukban és különösen egymással szemben ne tartanák igazságos és méltányos­nak azt. A rendkívül súlyos gazdasági vál­ság tette szükségessé azt, hogy az adókat emelje a pénzügyminiszter, sőt teremtsen új adóalapokat az állam részére erőforrásul. Megnyug­vással konstatáljuk, hogy a rendkí­vüli viszonyok következtében beállott rendkívüli terheket az adófizető kö­zönség megértéssel, békésen viseli. Úgy viseli magát az adófizető kö­zönség, ahogyan viselkednie kell egy büszke múltra öntudatosan visszate­kintő nemzetnek a romlás idején. Olyan nagy, oly nemes most az adózó polgárság, amilyen volt akkor, amikor semmivel sem pótolható életet ment áldozni hazájáért. És ha mégis akadnának renitens­­kedők, ha mégis volnának, akiknek fáj a pénz, azok nem méltók Ma­gyarországra és ezeknek a józan és jobb jövőben bízó magyar nemzet legfeljebb azt mondhatja : fel is út, alá is út ! parkjának húsz százalékát az entente jóvátételi követeléseinek kielégítésére kell fordítani; a többire nézve Hines­­nek állítólag az lesz a határozata, tizenhat­ százalékot az új nemzeti utódállamok között kell felosztani, míg Magyarország és Ausztria a 64 °/o-on osztozna.­ ­­ Telefon:­­ Távirat. I a német iskolákat francia ellen­őrzés alá akarják vetni. Berlin: Briand a következő négy dolgot mondotta elengedhetetlennek: 1. Birodalmi Bank aranykészletének Kölnbe szállítását. 2. A külföldi érték­papírok kiszolgáltatását. 3. A német vámok lefoglalását és ellenőrzését. 4. A német iskolaügy ellenőrzését. Briand kijelentette, hogy Franciaország ezek­ből a követelésekből nem engedhet. Tartanak a lengyel betöréstől. Berlin. A kritikus május elseje elmúlt anélkül, hogy a jóvátétel kér­désében tett német javaslatokra Ame­rikából válasz érkezett volna. Igen komolynak látják a keleti határ helyzetét. Ott az a veszély fenyeget, hogy a lengyelek már a legközelebbi napokban betörnek Felsősziléziába és esetleg egészen Boroszlóig előre­nyomulnak. Magyarország és Ausztria kap­ják a dunai hajók 64 °/°-át. Bécs: Hitelt érdemlő helyen arról értesülünk, hogy Hines határozatát május hó folyamán nyilvánosságra fogja hozni. A volt monarchia hajó­ A franciák megkezdték csapa­taik mozgósítását. Páris: Egy lovas dandár, főleg vértes és vadászzászlóaljakkal, Vienne és Valencienne helyőrségekből ma délben Lyonba érkezik és nyomban útnak indul a Felső-Pfalzban levő Landau felé. Az 54. tüzérezred néhány ütege szintén ma indul el és a 17. a dragonyos ezred is, amelynek Delun helyőrségi állomása, parancsot kapott az indulásra. Katonai tényezők úgy vélekednek, hogy a Ruhr-terület megszállása nyolc nap múlva általá­nos lesz. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K Egyes szám ára: hétköznap 80 f­l., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Huszonegyet vert az óra — este van... Az új időszámítás. — A város és a falu. — Mi történik június 1-én. Különös rendelet lép életbe egy hónap múlva. Megkezdik a már ré­gebben hangoztatott és sok helyütt gyakorlatban lévő 24 órás időszámí­tást. Bizony nehéz dolog ebbe bele­nyugodni, ha az ember 12 órára be­osztott zsebóráját nézegeti és elkép­zeli, hogy június 1-től már 24 szám okvetetlenkedik a mutatók alatt. Már csak a „gyöngébbek kedvéért“ sem lett volna szabad ezt a rendeletet életbeléptetni, de hát a magas kor­mány intézkedése ellen nincs apelláta. Próbáljuk meg kedves olvasó, s kalandozzunk csak egy keveset a déli 12 óra utáni órák új területén. A különös rendelet így szól: „Ezen óraszámítási rendszer szerint a múlt­ban éjfélre eső indulási idő 0.00 meg­jelöléssel jelölendő, déli 1 órától éjfélig pedig az órák 13—24 megjelöléssel jelzendők olykép, hogy a pontban éjfélre eső érkezési idő jelzése 24.00 legyen.“ Eddig az „Esztergom és Vidéke“ délután 3 órakor volt az uccán. Jú­niusban már nem így lesz. Június­ban az új óraszámítás szerint délután 15 órakor kapod meg az újságodat, beszaladsz a kávéházba, kérsz egy kávét, meghozzák egy óra alatt, tehát 16 órakor megozsonázol. Ha látoga­tást kell tenned, úgy fél 17 órakor hazamegysz, átöltözöl s 17 órakor már a helyszínen is vagy. Eddig 8 órakor vacsoráztál, júniusban, bár még nyolc órakor világos van, mégis „későn“ tálalnak asztalodnál. 20 óra­kor ülsz az étkezéshez. De színházba már fél 20 órakor kell elindulnod , viszont a vacsorád csak előadás után, 23 órakor fogyasztod el jó étvággyal. Bizony ezek különleges dolgok. De hát meg kell szokni. A falun, ahol még a nyári időszámítást is nehezen vették gyakorlatba, kemény dió lesz ez a jó magyaroknak. A nyolcórai harangozást aligha fogják ők 20 órai harangozásnak nevezni. De még azok­nál a régi szép magyar nótáknál is bajba kerül a kormányrendelet. A legtöbb szerelmes dal holdvilágos éjszakából, alkonyatokról mesél. Ne­héz lesz ezt a szép nótát: „Kilencet ütött az óra, este van“ így énekelni: „Huszonegyet vert az óra, este van“. Akaratlanul nevetni kell. Vagy egy másik: „Tizenkető már az óra, gyere babám bucsúzóra“. Nehezen énekel­heti a babájt ölelő bojtárgyerek emigyen: „Huszonnégyet üt az óra, gyere babám búcsúzóra“. Mert lesz a toronyban az uj rendelet ellenére is, csak tizenkettőt fog ütni. Ha csak pl. délután egy órákkor, illetve tizen­három órakor vissza nem hajtják a mutatókat tizenkettőre, hogy az tizen­kettőt ütve, valóban tizenhárom ütés legyen. A korhelyek meg különösen korhelyek lesznek. Eddig is késő volt tizenkettőkor hazamenni, de ezen­túl 24 órakor térni pihenőre, akkor sem szívesen — ez már­ igazán égbe­kiáltó dolog. Legjobb dolguk lesz a kakasoknak. Mert a hajnali órák rendesek marad­nak. De bajban lesznek azok, kik csak az óraolvasás kedvéért tanulnak számolni egész 12-ig. Ha akarják, ha nem, meg kell bővíteni a tudományt. Hát így állunk a rendelettel. Meg­változnak az óralapok. Vége van az „egy tucatnak“. Két tucat járja ezu­tán. Talán az is megesik, hogy egy tucat — egy rendelettel — 24 lesz. Furcsa világ ez, melyben esti 21 órakor fújnak takarodót ! B. J. Ára­m korona. É Hivatalos rész: « Esztergomi járás főszolgabirájától. Tárgy : Az elkobzott és gazdátlan tárgyak értékesítése. Hirdetmény: Az esztergomi járás főszolgabírói hivatala közhírré teszi, hogy a hivatalnál őrzött el­kobzott és gazdátlan jószágok értékesítése céljából 1. évi május 7.-ik napján d. e. 9 órakor alulirt hivatalnál nyilvános árverés tartatik. Esztergom, 1921. évi április hó 12. Reviczky s. k. főszolgabíró.

Next