Esztergom és Vidéke, 1930 (51. évfolyam, 1-101. szám)
1930-07-06 / 53. szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 53. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, JÚLIUS 6 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Az óvónők ban A mult vasárnap Esztergomakik voltak azok az óvónők, városunkban, a Szent Anna-zárda óvónőképző-intézetében végeztek. Eljöttek az ország minden részéből, még a messze megszállt területekről is. Csodálatos erő, érzés vonzotta őket ide és akik összetalálkozásukat szemlélték, azt mondták, hogy férfiak ilyen együttérzésre, ennyi megértésre nem képesek. Találkozásukban egy másik körülmény is kiemelkedik és ez az, hogy a magyar óvónők nagyszerű és felemelő munkát végeznek, nem elismerésreváróan, hanem csöndesen, krisztusi munkában eltöltve. Meg kellett állnunk és magunkban mondani: a magyar óvónőkben sok-sok érték rejlik. Érdemesek arra, hogy a társadalom feléjük forduljon és megbecsüléssel szóljon hozzájuk. Egy vezető óvónő a régi óvónőképzőről beszélt. Melegség, szeretet, meghatottság volt szavai mögött. Végignéztünk az óvónőkön és láttuk, hogy az elhangzott szavak mély nyomokat hagynak lelkükben. Valamennyi itt járt, valamennyien az esztergomi iskola nevelése és ma szerény munkásai a magyar kisdednevelésnek, ki itt, ki ott, a Dunántúlon, a Nagymagyaralföldön, Erdélyben, vagy a Felvidéken, a Bácskában, vagy a nyugati részeken. Ezeken a gondolatokon át kiemelkedik a régi esztergomi óvónőképző, amely nem csekély munkát végezhetett, ha növendékei az ország minden részéből valók. Beszédjükből, visszaemlékezéseikből arra is következtethettünk, hogy az esztergomi óvónőképző első helyen állt és tekintélynek örvendett. Sok levél igazolja ezt, amelyek Számord Ignác volt igazgatójukhoz érkeztek. Apponyi Albert gróf is irt levelet, óvónőt kért és mindenkor a legnagyobb elismeréssel szólt egyegy kérésének teljesítése után. A találkozáson elhangzott egy kívánság: bárcsak megérhetnénk, hogy a régi intézet feltámadna, hogy újra befogadná az óvónői pályára készülőket. Szavak hangzottak el a magyar társadalomhoz is. Becsüljük meg a magyar óvónőket és idegen nevelőnők helyett hívjuk meg őket családi otthonainkba, gyermekeink mellé. A magyar óvónők kiképzése ma egyenlő színvonalon áll a külföldi óvónők kiképzésével és nemcsak nemzeti kötelességünk magyar óvónőket hívni, hanem a magyar családi életet is melegebbé, magyarabbá tesszük. Erre nyújtott példát gróf Apponyi Albert is. Ha megértésre találna ez a gondolat a magyar társadalomban, akkor valóra válna, hogy újból megnyithatná kapuit az esztergomi óvónőképző. Talán eljutnak ezek a sorok oda, ahol segíthetnek a cél elérésében. Hónapokkal ezelőtt megjelent az esztergomi piacon a Tatai Tejszövetkezet tej és tejtermék áruival. A fogyasztó közönség körében nagy örömet és megelégedést keltett a megjelenés, mert ezen legfontosabb, sőt teljesen nélkülözhetetlen közszükségleti élelmicikk ára 36 fillérről 30 fillérre esett. Még nagyobb volt az örömünk, mikor a többi tejkereskedő 28 , majd 26 fillérre szállították le a tej árát. Kifejlődött egy egészséges konkurencia, amelynél a fogyasztó közönség nyert legtöbbet, mivel olcsón jutott legfontosabb élelmezési cikkéhez, viszont a kereskedőknek is meg kellett, hogy találják számításukat kisebb-nagyobb mértékben. Ugyanis a kezeim között levő hiteles adatok szerint a Tatai Tejszövetkezet a termelő gazdáktól 20 fillérért vásárolja a tejet, adja 30 ért nekünk, fogyasztóknak Esztergomban. A három másik számításba jöhető nagyobb tejkereskedő a tej literjét 22—233,fillérjével vásárolja, mégis le tudott menni literenkint 28, sőt 26 fillérre. Tehette pedig ezt azért, mert annak ellenére, hogy minden tejkereskedőnek megvan az általa kimért tejnek literjére eső 3—4 fillér rezsije, mégis megtalálta számítását a nagy forgalomban és a visszamaradt tejeknek más tejtermékekben való földolgozásában. A tejkereskedők nyereségéhez nekünk fogyasztóknak semmi közünk nincsen, de igenis közünk van ahoz, hogy mindenek előtt egészséges, jó, kellő zsírtartalmú tejet kapjunk. Mégpedig kapjunk tejet bármikor és mindenkor annyit, amennyire a fogyasztó közönségnek szüksége van. Ez különösen fontos kérdés ma, amikor fürdővárosunkban annyi a kiránduló, annyi a fiatal iskolás gyerek, aki a legnagyobb tejfogyasztó. A tejbőség és tejolcsóság fölötti örömünk azonban nem sokáig tartott. Tegnap már nemcsak a kissebb és alkalmi fogyasztók nem jutottak tejhez, még a mindennapi szokásos adagjukhoz sem, hanem, mint személyesen is meggyőződtem róla, a város legnagyobb fogyasztója, a Fürdő Szálloda étterme megakadt a tejneműek kiszolgáltatásában annyira, hogy kénytelen volt a városhoz beadvánnyal fordulni, hogy segítsenek, mint hatóság, mert nem tudja vendégeit ellátni. Úgy látszik a vendéglős is tudomást szerzett róla, hogy honnan és kinek az intézkedéséből kifolyólag állott elő a tejszűke. Kivizsgáltam ezt az esetet, mert egy tejkereskedőnél sem tudtam tegnap tejet kapni és vendégeimmel együtt kénytelen voltam Visegrádra kirándulni, hogy uzsonna kávéban hiányt ne szenvedjünk. Elképzelhető tehát, hogy az Esztergomba kiránduló idegenek milyen véleménnyel távoztak a fürdővárosból, ahol a Szent Imre évi zarándoklatuk alkalmával egy uzsonna kávét sem fogyaszthattak el. Vizsgálatom eredménye az, hogy egy rejtélyes balkéz, amely diktatórikusan akarja Esztergom tejbe szerzését irányítani, elfogta Esztergom rendes tejforrásait anélkül, hogy úrab forrásokról gondoskodni képes volna. Eddig egy egészséges harc előnyét élveztük az olcsó és jó tej kiszolgáltatásában. A tej kereskedőn igyekeztek egymást lekonkurálni abban, hogy ki tud olcsóbb és jobb tejet adni és ez a harc volt az igazi szabad kereskedelem egészséges harca, melynek előnyét a fogyasztó élvezte és amely harcból csak az az a tejkereskedő kerülhetett volna ki győztesen, aki a legjobb és legolcsóbb tejet mérte. Itt is találkoztunk azonban azzal az országos jelenséggel, hogy szabad konkurencia hatósági intézkedések megtételével szabályoztatik. A kereskedőket berendelték városházára, ahol is illetékes tényezők elibük tárták azt a tervet, hogy vásárolják meg a tatai tejszövetkezet itt árusítás alá kerülő tejmennyiségét, akkor a tatai tejszövetkezet itteni fiókja megszűnik és a tejkereskedők mentesüllnek minden további vegzatórikus tejvizsgálati eljárástól. Ezen tárgyalás után 14 pontból álló ultimátumot kaptak Tatáról. Ennek főbb pontjait a következőkben vázolom: A tejnek csak s legalább a törvényben minimumként megállapított zsírtartalommal kell bírnia, ami azt jelenti, hogy ezután meg kell elégednünk 3.3 zsírtartalmú tejjel is, holott a szabadversenyben 4.2 fok zsírtartalmú tejet is kaptunk. Az eddigi három régi konkurens esztergomi tejkereskedő közösen és együttesen veszik át a tataiaktól a tejet, ami azt jelenti, hogy kartelbe tömörítik őket, a konkurenciát még ezek között is kizárják s bennünket, fogyasztókat kiszolgáltatnak a kartelhozott áraknak. Ha a három kartelbe vont kereskedő mástól, tehát akár az esztergomi gazdáktól is, vásárolna tejet, akkor az így vásárolt tej minden literje után 10 fillért tartozik a tataiaknak fizetni. Ez az esztergomi és az esztergom-vidéki gazdáknak teszi lehetetlenné, hogy a helyi tejcsarnokok részére tejet termeljenek. A tej átvételi ára a tejkereskedők részére 24 és 25 fillérben van ugyan megállapítva, de amennyiben 30, illetve 32 fillérnél drágábban fogják adni a tejet az esztergomi tejkereskedők, az ezen felüli ár felét a Tatai Tejszövetkezetnek befizetni tartoznak. Amíg ez a szerződés a három esztergomi tejkereskedővel fennáll, addig a Tatai Tejszövetkezet Esztergomban tejcsarnokot nem tart fenn, illetve a létezőt megszünteti. Ez a szerződés az eredménye azon tárgyalásoknak, amelyet a városi hatóság közbenjöttével folytattak a kereskedők és a Tatai Tejszövetkezet. Az eredmény másik része, ami bennünket fogyasztókat a mai helyzetben még inkább érdekel, az, hogy a tejkereskedők régi szállítói megunván a vegzatórikus és folytonos tejvizsgálatokat, beszüntették a tejszállítást és így előállott a tejhiány. Végül pedig, ha ezen szerződést a tejkereskedők megkötik, ki lesz zárva a szabad konkurencia, a fogyasztók kárára megdrágul a tej és meggyöngül annak minősége. — Tejdiktátor úr ! Nem gondolja, hogy a 96%-os városi pótadó mellett is elvárják az esztergomiak, hogy síró gyermekeiket jó és olcsó tejjel láthassák el. Dr. Jármy István: Tejhiány van Esztergomban a tatai tej miatt. Szvoboda Román. Ha nem olvastuk volna, alig hinnénk, hogy az 50-en alig túl lévő Szvoboda Román városi tanító nyugdíjba ment s tanítói katedrája az árva lelkületével kiáltja utána: ne menj el, maradj itt. De mégis elment. Egészségi állapota, fáradt fizikuma nem birja oly szárnyalással folytatni a tanító apostoli munkáját, mint ahogy azt megszokta és tűzzel vitte előre. Munka s munka között <r- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, képper, törül- W% fi ir IEs: • » kötő, konyha- és kenyérruha, KPlP/HIÍS 510 I 9^711)1191 KlOTI DlAlifiHabrosz (nagyban és kicsinyben) • VIV&INGMIN L.<A341lf IICNI fon NICMUI w/illlUl* lefiJutányosabban beszerezhető MMaMMHMaHaHMHma_ MaHMMHHnaBBMM dei Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik