Esztergom és Vidéke, 1934 (55. évfolyam, 1-99. szám)
1934-01-01 / 1. szám
Négy év alatt 84 ezerről 78 ezerre esett a telefonelőfizetők száma Most adta ki jelentését a postavezérigazgatóság a posta 1932. évi működéséről. Mint a tarifaemelés óta minden évben, úgy 1932-ben is folytatódott a postai forgalom visszaesése. Az összes küldemények az előző évihez képest 6.9 százalékkal csökkentek. Legnagyobb visszaesés az értéklevelek és értékdobozok forgalmában mutatkozik (19.6 százalék), míg a csomagküldemények 17.9 százalékkal, az utalványok 10.8 százalékkal, a levélpostai küldemények 8.6 százalékkal csökkentek. Rendkívüli mértékben visszaesett a távhóforgalom, amely 1931-hez képest 23.6 százalékkal csökkent. A távbeszélő állomások száma 2.2 százalékkal, a mellékállomások száma pedig 10.7 százalékkal csökkent. 1932-ben 3700 darab új távbeszélő állomást szerelt fel a posta, ezzel szemben 3735 telefonállomás előfizető lemondott. Külföldön a telefonelőfizetők száma kivétel nélkül mindenütt évről-évre nő. Magyarországon még a telefonelőfizetők száma is állandó visszaesést mutat, amit bőven indokol a rossz üzleti politika, amit a postavezérigazgatóság folytat a telefon körül. Ez az oka, hogy 4 év alatt 84 ezerről 78 ezerre esett a telefonelőfizetők száma. Az 1931—32. évben a posta fölöslege 9,9 millió pengő volt Ebben az évben 1029 millió pengő volt a bevétel, míg például a gazdaságilag oly jónak ismert 1927—28. költségvetési évben csak 94.2 millió pengő és ekkor még csak 7.8 millió volt a posta fölöslege. A posta a fogyasztóközönség teherviselő képességének megcsökkenését egyáltalában nem akarja tudomásul venni és ragaszkodik a felemelt tarifákhoz még ma is, nem törődve azzal, hogy az üzleti és kereskedelmi forgalmat mennyire megbénítják és milyen súlyos terhekkel nyomják a posta drága szolgáltatásai. 1913-ban Magyarország egy lakossára 5.78 pengő teher esett a postaterhekből. 1932-ben 11.73 P. teher esik minden egyes lakosra a posta kiadásaiból. A postateher tehát a duplájára emelkedett 1913-hoz képest. Kormányrendelet a védett birtokok felügyelet alá helyezéséről A gazdarendelet tudvalévőleg a védett birtokokokat közfelügyelet alá helyezi. Ezt a felügyeletet szabályozza az a legújabban megjelent kormányrendelet, amelynek főbb intézkedései a következők: A kormány a közfelügyeletet a helyi bizottságok útján gyakorolja, amelyeket a telekkönyvi hatóságok székhelyén alakítanak és tagjait a pénzügyminiszter nevezi ki. Nem lehet a bizottságnak tagja olyan, akinek ingatlana védett birtoknak van kimondva. A bizottság tagjai a főispánnak tesznek esküt. Ugyanez a közfelügyeleti hatóság gyakorolja a magánhitelezői felügyeletet és minden védett birtok felügyeletét is, amely nem haladja meg a száz holdat. A védett birtoknak a magánhitelezői felügyeletét külön kell kérelmezni az illetékes járásbíróságnál. A rendelet szerint a gazdaadósok, akik igénybe vették azt a kedvezményt, hogy csak annyi kamatot fizetnek összes hitelezőiknek, mint amennyi a negyvenszeres eladósodásnak felelne meg, a nem közvetlenül hitelezőknek teljesítendő fizettségeket postatakarékpénztári számlára kötelesek befizetni. A rendelet teljesíti azt a számos oldalról megnyilvánult kívánságot, hogy a védett birtok tulajdonosát is megvédi a perköltségek szaporítása ellen. Nem lehet ugyanis a védett birtok tulajdonosát perköltségben elmarasztalni, ha az első tárgyaláson elismeri a hitelező követelését és kimutatja, hogy az előírt fizetési kötelezettségeket teljesítette. Minden gazdaadóst közelről érint a rendeletnek az az intézkedése, amely kimondja, hogy ameddig a védett birtok feljegyzése a telekkönyvben benn áll, nem lehet az adós ellen végrehajtási lépést vezetni még akkor sem, ha elmulasztja a rendeletben meghatározott fizetések teljesítését. A hitelező a szolgáltatások elmulasztásán alapuló jogait csak úgy érvényesítheti, ha a telekkönyvi hatóság a védett birtok feljegyzését törli. Ha a bíróság még nem intézte el jogerősen a birtok védetté nyilvánítását január elsejéig, úgy 1934 első napjaitól kezdve a gazdaadósnak mindaddig teljesítenikell az előírt fizetéseket, amíg a birtoknak védetté nyilvánítását a bíróság ki nem mondja. a Stefánia Szövetség Mikulás- és Karácsony-esti jövedelmeinek elszámolása Az Esztergomi Stefánia Szövetség által december 2- és 3-án rendezett Mikulás- és Karácsonyi vásár s ugyanazon alkalommal előadott gyermekszíndarab jövedelmének elszámolása a következő: A színdarab jövedelme 278*74, felülfizetések 136'30, Mikulás-asztal bevétele 13518, bazár-asztal bevétele 80'44, cukrászda bevétele 8416, húsfélékből 68'86, italmérésből 6T54, zsákbamacskából 8*03, dr. Katona Sándorné asztalától 3'50, bizományi árakból 10919 P. összesen: 965-94 P. Kiadás: (terem és színpad fűtése, világítása, italmérési engedély, nyomdaszámla, színdarabbal kapcsolatos asztalos munkák, takarítás, apróbb beszerzések stb.) 16317, bizományi árakért 10037 P. összesen : 26354 P. Tiszta jövedelem 70240 P. Felülfizetések: Lingauer Sándor dr. 30, Machovich Gyula dr. 150, Breyer István dr., Etter Ödön, Fehér Gyula dr., Hamza József dr. 10—10, Bodor Zoltánné, Felber Gyula dr., Sörös Edéné 5—5, Walter Károly 450, Bakos Jenőné, dr. Etter Jenőné 4—4, Balogh Albin dr., dr. Décsi Ferencné, Nádler István, Szentgyörgymezői zárda főnöknője 3—3, dr. Bencze Győzőné, Fekete Rezső, Gottmann Gyuláné 2—2, N. N. 1*10, Eggenhoffer Béla dr., Földes Károlyné, Horváth Anzelm, N. N., Madaras Aurél, Szatzlauer Gyuláné, Weisz Sándor dr. 1—1 P. Czobor Gyuláné, N. N. 50 fillér, N. N. 20 fillér. Buffethez hozzájárultak: 1. Cukrászdába érkezett: Bartal Alajosné torta, Csárszky István dr. torta, fatörzs, dr. Csics Ákosné torta, Drahos János torta, özv. Háber Jánosné csokoládé bombák, Hamza József dr. torta, Hajnali Kálmánné gesztenyerolád, Hajdú Gyuláné torta, Heincz Iván fatörzs, Jándy Arturné 30 drb sütemény, Klinda Károlyné torta, dr. Kőhalmy Lászlóné vaníliás karikák, Laping Miklósné csokoládés gesztenye, Lepold Antal dr. torta, özv. Marosi Ferencné torta, Machovich Gyula dr. 40 drb pogácsa, 40 drb mézes sütemény, 1 drb linzi torta, 2 üveg bor, dr. Molnár Józsefné fatörzs, Malatinszky Anna 50 drb pogácsa, Orosz Antal torta Primási udvar 30 drb mignon, 57 drb tortaszelet, Schönbeck Józsefné 30 drb habroló, Szűcs Jánosné 24 drb sütemény, Taxner Béláné 20 drb sütemény, vitéz dr. Zsiga Jánosné 20 csomag mézeskalács. 2. Húsfélékhez érkezett: Bellovics Gyuláné 30 drb hasé, Bors József 5 doboz szaloncukor, Csárszky István 2 drb fácán, 20 üveg bor, Csics Gabika 20 drb szendvics, dr. Décsy Ferencné 3 pengő, özv. Eggenhofer Ernőné fél kg vaj, Einczinger Sándor 100 drb sóskifli, gróf Eszterházy Ferencné 20 üveg pezsgő, Farkas Buci 1 drb libamáj, dr. Frey Vilmosné 25 drb húsé, Glatz Gyuláné 2 tál felvágott, Gottmann Istvánné 2 pengő, Kornháber Samuné 1 tál hideg hús, dr. Mattyasovszky Béláné 1 tál hideg hús, Malatinszky ESZTERGOM Irta : KÜHÁR FLÓRIS OS. B. G. Merengés, borongás a húszas, harmincas évek irodalmának alaphangja. Széchenyi lelkében is lefogja az épitőakaratot a balvégzet sejtése, mintha attól félne, hogy terveinek magas kupolája rája szakad és vele együtt munkásait is összezúzza. Aki magyar lélekkel áll az esztergomi várhegy kilátóján, aki onnét néz a múltba és a jelenbe — annak merengése ma is borongássá változik Itt lehet igazán elmerengeni — lenézni a Duna vizére, gondolni a mindig más időre és a mindig egy örökkévalóságra. Végigszaladni Fekete erdő forrásától — a Fekete a tengerig és közben élvezni a fénylősávot, mely Komárom felől idekanyarodik, követni a hullámzó vizeket Visegrád és Buda felé. Engedni a szemet és az eszmét szabadjára, hadd merüljön a zúgó örvényekbe, hadd járjon a hegyek csúcsán és a völgyek mélyén, keresse a mélységet és a magasságot. Itt, ahol évezredes kultúra talaján áll az ember, ösztönszerűleg keresi a múltat. Mit talál belőle? Omló várfalat, benne faragatlan kövek közt néha téglát, oszloptöredéket, a római vagy a középkori épületek maradványait, melyekkel a török foltozgatta hevenyében a kopott várat. A régi alapokból semmi, évezredek tűntek el nyomtalanul Strigonium kultúrájából és a szent hajdant is csak a képzelet őrzi. Ez a szent hajdani Rómát idézi itt a várhegyen, belőle sarjadzó lelkiséget és művészetet. Elmúlt a római provinciális műveltség nyomtalanul, a helyébe épült középkort, szintén Róma ihletéből eredtet, összezúzta a török. És Róma mégis itt él most is, a bazilika tanúja. Mi ez ? Esztergom a magyar kultúra tragikuma, szimboluma. Más kultúrákban, főleg a rómaiban évezredek élnek egymásra támaszkodva, egybefonódva, szerves, organikus kapcsolatban. Mint ahogy apából a fiú és unoka, úgy ered a köztársasági Rómából a császári és belőle a keresztény (román). A nemzedékek lelke gyakran ellentétes, a fiuk másként éreznek, mint atyáik, de a vér, a test összefügg. A kultúrák lelkében is vannak poláris elváltozások, de kifejező formáik érintkeznek és az ősi alapokra támaszkodnak. Érdekes, hogy pl. a gótika alig tudott Itáliában meghonosodni, Róma az egész középkoron át a román maradt, gótikája (S. Maria sopra Minerva) is gyökeresen különbözik az éjszaki gótikától. A renaissance és a barokk még szerves kapcsolatot talált a románon át az antik Rómával. Esztergomban (Esztergom most a magyar kultúra szimbóluma) a kultúra fokai nem állnak a nemzedékek egymásból folyó rendjében. Itt nem épül az antik alapokra a Boldogasszony temploma, itt a Pantheonból — nem lesz a Mindenszentek egyháza, és a Péter-templom sem őrzi a nérói cirkusz alapfalait. Nem is épülhetett. A római impérium után rommá lett minden a hún avar századokban, ősi erdők úgy újulnak meg, hogy irtáskor már nőnek a bokrok. A magyar kultúrának telepítői nem találtak élő bokrokat csak hulladékágakat és letarolt tönköket. Mégis virágos kert, illatos erdő eredt Szent István telepítése nyomában. Ennek is az lett a végzete, mint elődjéé volt. A mohácsi vésztől a török kiűzéséig nemcsak a kultúra anyagi formái vesztek el, hanem elveszett a középkor lelke, az, amely irodalomban, művészetben épp a 16. század elején termelte ki a magyar ízlés nagyigéretű bokrát : a kódex-irodalmat. A protestáns hitvitázás épp úgy gyökértelenül kezdet újat, mint ahogy Pázmány nem növesztette a régi bokrot, a kódexirodalmat. Másutt a barokk észrevétlen fokban nő a renaissance-ból, nálunk a Bakócz-kápolnától nincs semmi átmenet a 17. század barokk templomaiig, még kevésbé a palatínus stílusig. Hogy Rudnay megint gyökeresen újat akart, azt eléggé kifejezte — a várhegy csúcsának lehordatásával. Mintha a magyar föld kultúrája csak temetőkön tudna felépülni, akkor, midőn a régi sírhantok már egyszintűvé válnak a mezővel. Itt azt, ami elmúlt, már csak ásatás, történelem és képzelet hozza napvilágra. A kölni dómnak legalább szentélye és egyik tornya a középkorból maradt meg, az újjáépítés valamit felhasznált a régiből és ehhez szabta az újnak méreteit. A tragikum magva — a bukás után a katharsis, a benső tisztulás, a lélek mélyének kibontakozása az Isten napfényére, a lelkiismeretek felszabadulása az igazságra. Mintha Esztergom ennek a magyar katharsisnak volna a jelképe, a benső tisztulásban rejlő új életnek, feltámadásnak. A leláncolt titán bilincseit az istenek leoldhatják és akkor nem remeg már az Olympos vergődéseitől. A magyar lélekben is titáni erők szunnyadnak. De ahhoz, hogy kultúrát építsenek, megtisztulás kell, felszabadulás a nemzeti bűnök bilincseiből. A magyar kultúra olyan, mint a poraiból megelevenedett phoenix. Az esztergomi bazilika a maga klasszikus fenségében igazat ad e barokk képnek, hisz töbször is újra támadt, valahányszor a nemzet lelke megújult a krisztusi karharsis halálba merítő, de életet adó vizeiben. És mindanyiszor Rómát építette a Duna partján.