Esztergom és Vidéke, 1939 (60. évfolyam, 1-101. szám)

1939-01-01 / 1. szám

2 ESZTERGOM St VIDÉKÉ 1939 Január 1 sát továbbra is egészen teljesíthesse. * * # 1929 ben az „ Esztergom és Vidéke” 50 esztendős jubileuma alkalmából Szvoboda Román szakavatott tollából hatalmas tanulmány jelent meg, amely bőven és részletesen foglalkozott lapunk 50 éves történelmével. Ennek a résznek ismertetésére tehát csak néhány jelmezőbb adattal utalunk. Az „Esztergom és Vidéke“ 1879- ben indult meg Mellinger (Medves) Rezső kereskedő kiadásában. Megalapítója és első szerkesztője dr. Kőrösy László esztergomi reáliskolai tanár, országos hírű író volt. A lap első példányát egy budapesti nyomda készítette el és összeállítója Sarkadi István újságszerkesztő volt. Első munkatársaink Huti Árpád, Szölgyémy Ferenc, Hevesi József, Földváry István, Pósa Lajos,Lévay Sándor voltak. 1881-ben a lapkiadó Mellinger-család elköltözött Esztergomból, új kiadótulajdonos Berényi Zsigmond lett 1885-ben volt ismét változás a kiadótulajdonosságban s azt továbbra Tábor Adolf könyvkereskedő vállalta. A lap legtevékenyebb munkatársa ezidőben Munkácsy Kálmán volt, akinek két országos sikerű novellás kötete is jelent meg. 1892-ben Kőrösy László, aki az „Esztergom és Vidékét“ 12 éven át szerkesztette, Budapestre költözött, helyét dr. Nógrády Jenő vette át, a lap kiadója továbbra is Tábor Adolf maradt. A lapot később a Laiszkynyomdában, majd a Hunnia-nyomdában állították elő. Nógrády Jenő kénytelen volt még ugyanebben az évben a lap tulajdonjogát eladni: Etter Gyula, Brenner Ferenc, Pro Múlt év decmber 19.-ére hívta össze a főispán a vármegyei szabályrendelet értelmében a törvényhatósági bizottság évi rendes közgyűlését és a közgyűlés tárgysorozatának előkészítése és a határozati javaslatok előkészítése céljából ugyanaznap reggel 9 órájára a vármegyei kisgyűlés rendkívüli ülését. A Budapesti Közlöny vasárnapi számában jelent meg a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatos közigazgatási kérdések rendezése, többek között Komárom és Esztergom vármegyék közigazgatási különválása, úgyhogy a 19. i rendkívüli kisgyülés és rendes törvényhatósági közgyűlés a k. e. e. vármegyék kisgyülésének, illetve törvényhatósági bizottságának utolsó ülése lett. Ennek a megvárt, de mégis váratlan eseménynek hatása alatt zajlott le a két ülés, melyeken dr. Radocsay László főispán elnökölt, a tárgysorozatot visz dr. Zsiga János vármegyei II. főjegyző és dr. Závody Albin vármegyei főjegyző adták elő. A kisgyűlés 25 pontból álló tárgysorozata keretében foglalkozott a vármegyei személyszállító gépkocsi, a törvényhatósági útbiztosok szolgálati viszonyairól és a lótenyésztésről szóló vármegyei szabályrendeletek módosításával. A vármegyei mezőgazdasági bizottság kezdeményezésére a vármegyei lótenyésztési szabályrendeletnek azon rendelkezését, mely szerint a kötelező tenyészirány az egész vármegyében a nonius, akként javasolja módosíttatni, hogy ahol telivér nonius tenyésztés van, ezen községekben maradjon meg a nonius fajta, a vármegye többi városában községében azonban az erősebb Kopp Gyula, Hulényi Győző konzorciumnak. Nógrády 1895-ig szerkesztette lapunkat, tőle Györffy Lajos dr. Áldori Viktor és Munkácsy Kálmán vették át egymásutáni sorrendben a felelősségteljes pozíciót. 1896 ban lapunk kiadója Brenner Ferenc, szerkesztője pedig 1910 ig dr. Prokopp Génla, 1910 től Dénes Aladár dr., 1911 -től Kempelen Farkas és Varsányi Ignác. 1912. év végén Kempelen Farkas és Varsányi Ignác laptulajdonos-szerkesztők átadják a lap tulajdonjogát Laiszky Jánosnak, a lap szerkesztését pedig dr. Gróh József ügyvéd vállalja. 1914 ben ismét változás áll be a lap szerkesztésében, dr. Gróh József megválik a lap szerkesztésétől, a felelősséget Laiszky János vállalja, a főmunkatársak pedig dr. Prikkel Marian bencés tanár és dr. Körössy László, a lap alapítója lesznek. 1916. végén hal meg Laiszky János kiadótulajdonos s a tulajdonjog a Laiszky örökösökre száll. 1919-ben lapunk tulajdonosa és felelős szerkesztője Laiszky Kázmér lett, ki ezen minőségben a mai napig vezeti lapunkat, s az új sajtóörvény értelmében a múlt héten leérkezett engedélyokirat szerint a miniszterelnökség ebben megerősítette. A főmunkatársi teendőket Szvoboda Román és Vitai István látták el hosszú esztendőkön keresztül. Vitai István 1929-ben vált meg lapunktól, helyébe Vécs Ottó követte szerkesztői minőségben egész 1934 ig. Az utolsó években Marczell Árpád dr. és Szvoboda Román főmunkatársak és Gábriel István belső munkatárs fejtettek ki élénk publicisztai tevékenységet lapunknál, míg a szerkesztőséget 1936-tól Sebők József tölti be, csontú angol félvérre térjenek át. Foglalkozott a kigyűlés a több gyermekes mezőgazdasági cselédek és munkások anyagi helyzetének javításával is és ré zletes javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelye a közgyűlési beszámolónkban ismertetünk. A rendes közgyűlést megnyitó dr. Radocsay László főispán kegyeletes szavakkal emlékezett meg Kolozsvári Lózert Kálmán, Füle István törvényható ági bizottsági tagok elhalálozásáról. A közgyűlés tagjai felállással áldoztak a meghaltak emlékékének. Dr. Radocsay főispán a szent karácsony küszöbén és az idei ünnepi esztendő végén a legmélyebb tisztelettel emlékezett meg a hercegprimás Ur O eminenciájának magas személyéről, aki iránt a törvényhatósági bizottság tagjai felekezeti küönbség nélkül mélységes titelettel viseltetnek s akinek a lefolyt ünnepi esztendőben kifejtett úgy egyházi, mint nemzeti szempontból kiválóan nagy értékű, áldásos munkásságát az egész nemzet osztatlan hálája és nagyrabecsülése kíséri. A főispánnak egyhangú helyesléssel elfogadott indítványára a közgyűlés a Karácsonyi ünnepek és a közelgő évforduló alkalmából üdvözölte a Hercegprímást, békességet, boldog kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánt. Ez után megemlékezett a főispán a vasárnap megjelent kormányrendeletről, mely a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban megszüntette Komárom és Esztergom vármegyék közigazgatásának ideiglenes egyesítését és visszaállította a két vármegye integritását és önálló közigazgatását. Ennek folytán ez a közgyűlés a k. e. e. vármegyék utolsó közgyűlése és ezért megható szavakkal búcsúzott a k. e. e. vármegyék törvényhatósági bizottságától. A megjelentek emlékébe idézte négy és fél év előtt elmondott főispánt installációs beszédében leszögezett célkitűzései és fogadalmát és a közgyűés egyhangú helyeslése és éljenzése közben igazolta be, hogy legjobb tudásával és igyekezetével törekedett a a programot száz százalékig betartani. Ezt később a közgyűlés és a törvényhatósági bizottsági tagok nevében felszólaló Vida Jenő felsőházi tag hangos ováció mellett megerősítette. Bár örvendetes esemény, a Felvidék visszacsatolása okozta a két vármegye elkülönítését, mégis kissé fájó érzés a válás. Régi francia közmondás szerint: e utazni annyi, mint kissé meghalni. Az elválás is annyi, mint kissé meghalás, de mégis kéri a törvényhatósági bizottság minden tagját, hogy az ő emléke ne egészen, hanem csak kissé haljon meg lelkükben, mint ahogy ő ígéri, hogy az ő emlékében a k. e. e. vármegyék közönsége sohasem fog meghalni. Dr. Frey Vilmos alispán a maga és a vármegye tisztikara nevében vett búcsút a közgyűléstől. Utalt arra, hogy négy és félévi alispánsága alatt Komárom vármegye ügyeit is azzal a szeretettel és pártatlansággal intézte, mint szülővármegyéjét, amelynek régeit, lakosságát és tisztviselőit megszerette és ezért a megyék integritásának visszaszerzése feledti öröm kelyhébe a Komárom vármegyétől való elválás ürömcseppjei vegyülnek. A közgyűlés nevében Vida Jenő felsőházi tag mondott köszönetet úgy a főispánnak, mint az alispánnak és a vezetése alatt álló vármegyei tisztikarnak, a k. e. e. vármegyék érdekében kifejtett buzgó és eredményes munkáságukért. A 25 pontból álló tárgysorozat keretében felolvasták a Kormányzók Főméltósága és vitéz Imrédy Béla m. kir. miniszterelnök köszönő iratát a Felvidék magyarlakta területeinek visszacsatolása előterjesztett üdvözletekre alkalmiból A közgyűlés állandó érdeklődése és több bizottsági tag hozzászólása mellett ismertette vitéz Zsiga János dr. vármegyei II. főjegyző a több gyermekes mezőgazdasági cselédek és munkások anyagi helyzetének javitására irányuló kisgyűlési javaslatot. Végül kérte a közgyűlés a pénzügyminisztert oly rendelet kibocsátására, hogy fentiek szerint segítésben részesülő minden gyermek részére havonkint egy kg cukor kincstári haszonrészesedéstől mentesen, tehát a forgalmi áron alul utaltassák ki. Dr. Frey Vilmos alispán, Vida Jenő és Schalkház Ferenc bizottsági tagok hozzászólása után a közgyűlés egyhangú helyesléssel elfogadta a vármegyei mezőgazdasági bizottság előterjeszése alapján készült kisgyűlési javaslatot, feliratilag kéri a kormányt, hogy e kérdést lehető mielőbb (három hónpon belül) rendezze és a közgyűlés ezen hatrozatát megküldi a társtörvényhatóságoknak is, hogy azok felirati jogukkal élve, illetékes helyen támogassák a k. e. vármegyénknek ezen nagyjelentőségű szociális adóját. A közgyűlés tárgysorozatában szerepelt több bizottság újraalakítása és az üresedésben lévő szolgabirói állás választás útján való betölrése, valamint a vármegyei közúti alap 1939. évi költségvetése, a vármegyei közigazgatási és gyámpénztári készpénzfeleslegek 1939. évi gyümölcsöztetése, azonban ezeket a pontokat a fennt említett kormányrendelet értelmében le kellett venni a napirendről. Egyedül az igazoló választmányban megüresedő tagsági helyeket lehetett és kellett betölteni, amelynek során a megejtett titkos választás eredményeként Eggenhoffer Jenő, dr. Felber Gyula, dr. Garzuly József, dr. Gróh József, dr. Mike Lajos, dr. Paár Lajos, F. Péntek Pál és dr. Tomanóczy József bizottsági tagokat választottak meg. Ezután a középfokú mezőgazdasági tanintézetek kérdésével foglalkozott a közgyűlés és a kisgyűlés javaslatára feliratilag kéri az intézetek létszámának gyarapítását, mert az országban jelenleg meglévő ily intéztek létszáma igen csekély és a mezőgazdasági kisbirtokos társadalmi osztály megfelelő kiképzése szempontjából nem elegendő. A közgyűlés módosította a vármegyei személyszállító gépkocsi használatáról és a törvényhatósági atbiztosok szolgálati viszonyaikról szóló és a lótenyésztési szabályrendeletet. Dr. Schleifer József vármegyei árvaszéki h. elnök és dr. Pékh Gyula tb. főszolgabíró részére személyi pótlékot állapított meg a közgyűlés, majd Fejér vármegye átiratával kapcsolatban feliratot intézett a m. kir. kormányhoz, hogy a földmivelő lakosok rádió dófizetésének díját az ezidőszerinti havi 2 pengő 40 fillérről egy pengőre mérsékelje, a három havi felmondási és bekapcsolási határidőt két hétre szállítsa le és eszközöljön ki az agrárakosság részére olcsó, de jó rádiófelvevő készüléket, úgynevezett néprádiót. Ezekkel a szociális jelentőségű határozatokkal ért véget a k. e. e. vármegyék törvényhatósági bizottságának utolsó közgyűlése. A közgyűlési tárgysorozat összeállításakor és a meghívók kibocsájtásakor még nem lehetett tudni, hogy ez lesz az utolsó közgyűlés. Viszont a közgyűlési program így beszédesen demonstrálja azt a szellemet, amely a k. e. e. vármegyék életet irányította és ezért a közgyűlés végén a jelenlevők lelkes és hangos éljenzéssel köszönték meg a főispánnak, alispánnak és a vármegye tisztikarának a vármegye érdekében kifejtett buzgó és eredményes munkáját. Komárom-Esztergom egyesített vármegye utolsó ülése Az Esztergomi Régészeti és Történelmi Társulat Szent István-évi díszgyűlése Az Esztergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat karácsony másodnapján déluán ötórai kezdettel a Szent István jubileumi év alkalmából díszgyűlést tartott a bencés gimnázium dísztermében. A gyűlést a Magyar Hiszekegy után dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok nyitotta meg, aki Szent István emlékéről szólva megemlékezett és beszámolt arról az értékes, sokoldalú munkásságról, amelyet a társulat csendesen, feltűnés nélkül végzett ebben az esztendőben és amely teljesitményeiben is méltó a jubileumi szentévhez. Többek között kiemelte azt az értékes kutató munkát, amelyet dr. Zákonyi Mihály, a társulat szakosztályi elnöke végzett. Ez olyan eddig ismeretlen adatok birtokába juttatott bennünket, amelyek alapján most már biztosan meg mrjük határozni Szent István király születési helyét. Méltatta továbbá dr. Balogh Albinnak a régészeti szakosztály elnökének és igazgatójának szigeti ásatásait és történelmi kutatásait. Ennek az értékes tudományos munkának eredményeként most már bebizonyítható az, hogy a szigeti romok egy Szent István-korabeli kolostor maradványai. A megkezdett munka további rendszeres ásatások alapján szolgálhat.