Esztergom és Vidéke, 1996 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1996-09-19 / 38. szám
1996. szeptember 19. Esztergom és Vidéke 3 „Bizalmat kérek!" Exkluzív interjú DR. HALLER ZOLTÁN országgyűlési képviselővel - Képviselő úr! Néhány hete e lap hasábjain megkérdeztem a város néhány vezetőjét, hogyan töltötte nyári szabadságát, ezt a kérdést. Most Önnek is felteszem -Egyhetes, félhivatalos bonni utamat kivéve végig Magyarországon voltam. Két alkalommal mentem el családommal a hegyekbe néhány napra, egyébként munkával töltöttem a nyarat Remélem, ősszel és télen majd tudom ezt még némi pihenéssel kompenzálni. -Mi volt az a halaszthatatlan ami miatt nem mehetett hosszabb munka, szabadságra? - Hogy nem terveztem hosszabb utat, az elsősorban a magyar-szlovák miniszterelnöki találkozó miatt volt. Ezenkívül egyrészt képviselői munkámban is, jó néhány ügyben sokat tudtam előbbre lépni, másrészt eredeti szakmámban is jobban elmerülhettem, ami azért mégiscsak kikapcsolódás volt a politikai munkához képest. - Voltak-e a közelmúltban olyan tárgyalásai, melyek akár közvetlenül, akár közvetve hatással lehetnek Esztergomra? -Képviselői munkám zömét választókörzetem ügyei tették ki. Ezek közül legfontosabb a dorogi erőmű átadásával kapcsolatos döntések és intézkedések segítése volt. Valamennyi előkészítő tárgyaláson részt vettem, és közreműködtem a szerződés megszövegezésében is. Ön kedvezőnek tartja ezt a döntést a két város - Dorog és Esztergom -hőellátása szempontjából? - Szükséges és fontos döntés volt. Úgy vélem, ez volt az egyetlen helyes választási lehetőség. A két város most maga döntheti el, hogyan lehet ezt a vagyont hasznosítani az itt élők javára. - Nem lett volna helyesebb az idevezetett gáz ilyen jellegű felhasználásáról elgondolkodni? - Egyszerűbb megoldás lenne! Csakhogy városi pénzeket kellett volna beruházni, ha jól emlékszem, 100 milliós nagyságrendben. Itt pedig most van egy két és félmilliárdos, terheletlen vagyon, ami fedezete lehet sok beruházásnak. - Úgy tudom, a hőerőmű összes veszteségét az állam magára vállalta egészen 1997 végéig. No, de mi lesz utána? - Az önkormányzatoknak kell fenntartaniuk. De ha most a két város nem veszi át, ez az erőmű hamarosan tönkre ment volna, s akkor Esztergomnak is szembe kellett volna néznie egy nehezen megoldható közszolgáltatási feladattal. -A város polgárai mit fognak mindebből érezni? Elképzelhető, hogy alacsonyabb lesz a hődíj? - Hát, alacsonyabb biztosan nem lesz. De hogy nem történik akkora emelés, mint amit a Vértes Erőmű szeretett volna, az biztos. Másrészt ez a fejlődés útja, s ezzel egyben el lehetne érni a szociális támogatásoknak egy újfajta rendszerét is, amikor például a segélykérő rászorultak nem pénzt kapnának, hanem a város által nyújtott szolgáltatások egy részét ingyenesen adná nekik az önkormányzat. Közben megszólal a telefon. Mint a beszélgetésből kiveszem, a Külügyminisztérium kér információt a Mária Valéria híddal kapcsolatban. - Hogy áll most a híd ügye? - kérdezem, miután a képviselő újra a rendelkezésemre áll. - Van-e valami előrelépés? - A kormány foglalkozott a híd ügyével, s Horn Gyula miniszterelnök úr a közé a hét konkrét ügy közé sorolta, amelyeket északi szomszédunkkal rendezni kíván. Itt persze nem a híd gazdasági, pénzügyi problémáiról, hanem a politikai jelentőségéről van szó. Én úgy látom, a magyar politikai élet egyik fontos feladatává vált a Mária-Valéria híd felépítése. Ez nagy előrelépés, mert nekem még megvan az a két évvel ezelőtti levelem, melyben egy országos hatóság kijelenti, hogy mindez Esztergom és Párkány ügye. Nagyon remélem azt, hogy olyan kapcsolódó beruházásokat is realizálni tudunk, melyekre különben nem lenne pénzünk. Éppen az egyik múlt heti riportunkban vetődött fel, hogy amíg egy megbízható árvízvédelmi rendszer meg nem épül, addig sem a hídnál, sem a Sziget más helyein nem lehet szó komolyabb beruházásról. Mindez összefügg a bősnagymarosi víziút elmaradásával. Mi a helyzet jelenleg szabályozva Duna-menti munkálatokkal? Milyen szinten vannak?Semmilyen szinten! Vagy mondjuk inkább így: az elképzelések szintjén. Sem konkrét terv, sem pénz nincs. A Sziget fejlesztését különben nagyon fontosnak tartom, hiszen ez Esztergom legnagyobb kihasználatlan értéke. - Nem lehetne ezt a híd felépítésével összekapcsolni? - Én is ezt szeretném, de ez elsősorban városi feladat. Esztergom nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, s ha nem tud kiizzadni anyagi forrásokat fontos városi feladatok megoldására, nem lesz alkalmas 2000 augusztusára olyan nagyszabású rendezvények megtartására, amilyeneket szeretnénk. - Ön szerint hogyan lehetne erre alkalmassá tenni a várost? - Mindannyian tudjuk, hogy ez komoly pénzeket igényel. Például a várost elkerülő út megépítése, a városon belüli úthálózat korszerűsítése, a városközpont forgalmának tehementesítése, a buszállomás áthelyezése alkalmasabb helyre, megfelelő piac kialakítása, új parkolók építése mind-mind olyan feladat, amely kapcsolódik a híd felépítéséhez és az országos úthálózat fejlesztéséhez is, s a város elvesztheti a lehetőségeit, ha nem tesz meg mindent e feladatok megoldására. - Tud Ön ebben segíteni a városnak? - Mást sem csinálok, mint próbálok segíteni! De van három dolog, amit meg kell tennünk - közösen a város vezetőivel -, ha előre akarunk jutni. Az egyik egy hosszútávú, 2000-ig tartó stratégia megfogalmazása, mégpedig több szinten: az álom szintjén, a realitások szintjén és minimális szinten. E stratégiai elképzelések alapján lehet pályázni erőforrásokra, mint ahogy a híddal is tettük. A második dolog a város politikai és gazdasági vezetőinek a lakossággal, annak civil szervezeteivel a mostaninál szorosabb együttműködése. A harmadik dolog a kellő összhang kialakítása a most alakuló ipari park kis, közép és nagy vállalataival. Újabb telefonhívás zavarja meg beszélgetésünket Ezúttal a Pénzügyminisztérium. A téma - akaratlanul is hallom - a miniszter úr esztergomi látogatása. Kemény szóváltás fültanúja vagyok. Dr. Haller kissé bosszankodva ül vissza asztalunkhoz. Nem kérdezek rá, inkább összekötöm a megszakított fonalat. -Az említetteken kívül mi az, ami még foglalkoztatja képviselő urat? Nagyon sok üggyel foglalkozom jelenleg is, ilyen a már említett híd- és útépítés, valamint a várrekonstrukció segítése. Szeretném, ha 2000-re nemcsak a Vár, de az egész Várhegy megújulna, ha olyan, idegenforgalmi szempontból is jelentős beruházásokhoz tudnám hozzásegíteni a várost, amelyek sok magyar és külföldi látogatót idevonzanának. Folytatni akarom a Kávéházi esték sorozatot is, amelyen neves politikusokkal, kormánytagokkal ismertetem meg a várost, és őket a várossal. E sokirányú munkához milyen segítséget vár az esztergomiaktól - Mindennek előtt bizalmat kérek! És elsősorban most nem a választópolgároktól és nem a személyem iránt, hanem Esztergom politikai, gazdasági és civil vezetőinek és hangadóinak egymás iránti bizalmát kívánom. És türelmet is, meg együttgondolkodást, hogy előrébb kerüljünk a magyar városok sorában. Ezzel akár le is zárhatnánk a beszélgetést, ha az esztergomiakat csak városuk sorsa érdekelné. De az emberek odafigyelnek az országos problémákra , a jelenleg is folyamatban lévő kül- és belpolitikai csatározásokra, eseményekre. Mi az, ami a helyi gondok mellett leginkább foglalkoztatja Önt, mint szocialista politikust? -A szocialisták úgy gondolják, hogy 1997-től meg kell állítani a lakosság életszínvonalának a romlását... - Ilyen ígéret már többször elhangzott! Gondolja, hogy most sikerülni fog ? Sikerülnie kell! Ez a feladatunk. És én úgy gondolom, ez teljesíthető. Tudjuk például, hogy a nyugdíjak 25 %-ot vesztettek a reálértékükből; ezt a folyamatot meg kell állítani. A pénzügyminiszter úr a napokban egy új rendszert javasolt nekünk, ami ezt biztosítaná. Ez az egyik téma, ami foglalkoztat. A másik, hogy az idén döntés lesz a NATO-felvételek első köréről, ami meghatározza, hogy 2000-ben csatlakozhatunk a gazdagok jogi és politikai Európájához, ami egyetlen lehetősége ennek az országnak, hogy újra bizakodó és megelégedett állampolgárai legyenek. A harmadik dolog, hogy a gazdasági rendszerváltást az idén be kellene fejezni. Meg kell alkotni a még hiányzó gazdasági törvényeket, újra kell szabályozni a mezőgazdaságot, valamint dönteni kell a biztonsági szervezetekről, s még az idén az egészségügyi reformról is. - Hogyan látja és hogyan értékeli Ön a magyar-román alapszerződésel kapcsolatos heves vitákat? - Én azt gondolom, hogy a magyarromán alapszerződéssel kapcsolatos aggályok jogosak. De abnormalitásokat is láttam, mert nem lehet azt mondani, hogy „ éljünk együtt boldogan, vagy haljunk éhen együtt". Merthogy ilyen vélemények is elhangzottak a Parlamentben. Ezek nagyon szép, könnyfakasztó gondolatok, de a határon túli magyarság boldogulása is az itt élő magyarok boldogulásától függ: ha mi bejutunk Európába, ha a NATO biztosítja a mi védelmünket, ha elérjük a szükséges életszínvonalat, csak akkor tudjuk segíteni a határon túl élő magyarokat. Aki nem látja be, hogy az egyezség megkötésével se nekik, se nekünk nincs vesztenivalónk, az nem józan, hanem érzelmi politikát folytat. - Gondolja, hogy a romániai magyarságot is meg lehet győzni arról, hogy mindez az ő érdekükben történik? Ők mintha nem egészen így vélekednének. - Az RMDSZ nem azt mondja, hogy ez a szerződés rossz és ártalmas, hanem azt, hogy árthat, ha a másik oldal kompenzálásál ártó intézkedéseket hoz -ami mellesleg alapszerződés nélkül is lehetséges -, és azt mondja, hogy nincs benne minden, amit ő szeretne egy alapszerződésben látni. Ez nem ugyanaz, mint amit az ellenzéki pártok mondanak. Egyébként az én apám Kolozsváron élt, a gyökereim tehát Erdélybe nyúlnak vissza. Beszélgettem egyszerű székely emberekkel, akik nem látnak veszélyt az alapszerződésben. - Gondolja, hogy elérhető bizonyos konszenzus a parlamenti pártok között, legalábbis a legfontosabb kérdésekben? - Száz évvel ezelőtt, a múleneum idején az ellenzéki és kormánypárti képviselők megállapodtak, hogy egy évig a parlamentben nem vitatkoznak, mert az országnak összefogás kell ahhoz, hogy méltóan meg tudja ünnepelni az 1896-os esztendőt. Ha száz éve megszülethetett egy összefogás, miért ne lehetne azt most is megvalósítani? Tényleg. Miért ne?! SZ.B. Dr. Haller Zoltán a Dorogi Ipari Vásár kamarai pavilonja előtt