Esztergom és Vidéke, 1996 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1996-09-19 / 38. szám

1996. szeptember 19. Esztergom és Vidéke 3 „Bizalmat kérek!" Exkluzív interjú DR. HALLER ZOLTÁN országgyűlési képviselővel - Képviselő úr! Néhány hete e lap hasábjain megkérdeztem a város né­hány vezetőjét, hogyan töltötte nyári szabadságát, ezt a kérdést. Most Önnek is felteszem -Egyhetes, félhivatalos bonni utamat kivéve végig Magyarországon voltam. Két alkalommal mentem el családom­mal a hegyekbe néhány napra, egyéb­ként munkával töltöttem a nyarat Remélem, ősszel és télen majd tudom ezt még némi pihenéssel kompenzálni. -Mi volt az a halaszthatatlan ami miatt nem mehetett hosszabb munka, sza­badságra? - Hogy nem terveztem hosszabb utat, az elsősorban a magyar-szlovák minisz­terelnöki találkozó miatt volt. Ezenkívül egyrészt képviselői munkámban is, jó néhány ügyben sokat tudtam előbbre lépni, másrészt eredeti szakmámban is jobban elmerülhettem, ami azért mégis­csak kikapcsolódás volt a politikai mun­kához képest. - Voltak-e a közelmúltban olyan tár­gyalásai, melyek akár közvetlenül, akár közvetve hatással lehetnek Esztergom­ra? -Képviselői munkám zömét válasz­tókörzetem ügyei tették ki. Ezek közül legfontosabb a dorogi erőmű átadásával kapcsolatos döntések és intézkedések segítése volt. Valamennyi előkészítő tárgyaláson részt vettem, és közremű­ködtem a szerződés megszövegezésé­ben is.­­ Ön kedvezőnek tartja ezt a döntést a két város - Dorog és Esztergom -hőellátása szempontjából? - Szükséges és fontos döntés volt. Úgy vélem, ez volt az egyetlen helyes választási lehetőség. A két város most maga döntheti el, hogyan lehet ezt a vagyont hasznosítani az itt élők javára. - Nem lett volna helyesebb az ideve­zetett gáz ilyen jellegű felhasználásáról elgondolkodni? - Egyszerűbb megoldás lenne! Csak­hogy városi pénzeket kellett volna beru­házni, ha jól emlékszem, 100 milliós nagyságrendben. Itt pedig most van egy két és félmilliárdos, terheletlen vagyon, ami fedezete lehet sok beruházásnak. - Úgy tudom, a hőerőmű összes vesz­teségét az állam magára vállalta egé­szen 1997 végéig. No, de mi lesz utána? - Az önkormányzatoknak kell fenn­tartaniuk. De ha most a két város nem veszi át, ez az erőmű hamarosan tönkre ment volna, s akkor Esztergomnak is szembe kellett volna néznie egy nehe­zen megoldható közszolgáltatási fel­adattal. -A város polgárai mit fognak mind­ebből érezni? Elképzelhető, hogy ala­csonyabb lesz a hődíj? - Hát, alacsonyabb biztosan nem lesz. De hogy nem történik akkora eme­lés, mint amit a Vértes Erőmű szeretett volna, az biztos. Másrészt ez a fejlődés útja, s ezzel egyben el lehetne érni a szociális támogatásoknak egy újfajta rendszerét is, amikor például a segély­kérő rászorultak nem pénzt kapnának, hanem a város által nyújtott szolgáltatá­sok egy részét ingyenesen adná nekik az önkormányzat. Közben megszólal a telefon. Mint a beszélgetésből kiveszem, a Külügymi­nisztérium kér információt a Mária­ Va­léria híddal kapcsolatban. - Hogy áll most a híd ügye? - kérde­zem, miután a képviselő újra a rendel­kezésemre áll. - Van-e valami előre­lépés? - A kormány foglalkozott a híd ügyé­vel, s Horn Gyula miniszterelnök úr a közé a hét konkrét ügy közé sorolta, amelyeket északi szomszédunkkal ren­dezni kíván. Itt persze nem a híd gazda­sági, pénzügyi problémáiról, hanem a politikai jelentőségéről van szó. Én úgy látom, a magyar politikai élet egyik fon­tos feladatává vált a Mária-Valéria híd felépítése. Ez nagy előrelépés, mert ne­kem még megvan az a két évvel ezelőtti levelem, melyben egy országos hatóság kijelenti, hogy mindez Esztergom és Párkány ügye. Nagyon remélem azt, hogy olyan kapcsolódó beruházásokat is realizálni tudunk, melyekre különben nem lenne pénzünk.­­ Éppen az egyik múlt heti riportunk­ban vetődött fel, hogy amíg egy megbíz­ható árvízvédelmi rendszer meg nem épül, addig sem a hídnál, sem a Sziget más helyein nem lehet szó komolyabb beruházásról. Mindez összefügg a bős­nagymarosi víziút elmaradá­sával. Mi a helyzet jelenleg szabályozv­a Duna-menti munkálatokkal? Milyen szinten vannak?­­Semmilyen szinten! Vagy mondjuk inkább így: az elképzelések szintjén. Sem konkrét terv, sem pénz nincs. A Sziget fejlesztését különben nagyon fontosnak tartom, hiszen ez Esztergom legnagyobb kihasználatlan értéke. - Nem lehetne ezt a híd felépítésével összekapcsolni? - Én is ezt szeretném, de ez elsősor­ban városi feladat. Esztergom nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, s ha nem tud kiizzadni anyagi forrásokat fontos városi feladatok megoldására, nem lesz alkalmas 2000 augusztusára olyan nagyszabású rendezvények meg­tartására, amilyeneket szeretnénk. - Ön szerint hogyan lehetne erre al­kalmassá tenni a várost? - Mindannyian tudjuk, hogy ez ko­moly pénzeket igényel. Például a várost elkerülő út megépítése, a városon belüli úthálózat korszerűsítése, a városköz­pont forgalmának tehem­entesítése, a buszállomás áthelyezése alkalmasabb helyre, megfelelő piac kialakítása, új parkolók építése mind-mind olyan fel­adat, amely kapcsolódik a híd felépíté­séhez és az országos úthálózat fejlesz­téséhez is, s a város elvesztheti a lehető­ségeit, ha nem tesz meg mindent e fel­adatok megoldására. - Tud Ön ebben segíteni a városnak? - Mást sem csinálok, mint próbálok segíteni! De van három dolog, amit meg kell tennünk - közösen a város vezetői­vel -, ha előre akarunk jutni. Az egyik egy hosszútávú, 2000-ig tartó stratégia megfogalmazása, mégpedig több szin­ten: az álom szintjén, a realitások szint­jén és minimális szinten. E stratégiai elképzelések alapján lehet pályázni erő­forrásokra, mint ahogy a híddal is tettük. A második dolog a város politikai és gazdasági vezetőinek a lakossággal, an­nak civil szervezeteivel a mostaninál szorosabb együttműködése. A harmadik dolog a kellő összhang kialakítása a most alakuló ipari park kis, közép és nagy vállalataival. Újabb telefonhívás zavarja meg be­szélgetésünket Ezúttal a Pénzügy­minisztérium. A téma - akaratlanul is hallom - a miniszter úr esztergomi láto­gatása. Kemény szóváltás fültanúja va­gyok. Dr. Haller kissé bosszankodva ül vissza asztalunkhoz. Nem kérdezek rá, i­nkább összekötöm a megszakított fona­lat. -Az említetteken kívül mi az, ami még foglalkoztatja képviselő urat?­­ Nagyon sok üggyel foglalkozom jelenleg is, ilyen a már említett híd- és útépítés, valamint a vár­rekonstrukció segítése. Szeretném, ha 2000-re nem­csak a Vár, de az egész Várhegy meg­újulna, ha olyan, idegenforgalmi szempontból is jelentős beruházások­hoz tudnám hozzásegíteni a várost, amelyek sok magyar és külföldi látoga­tót idevonzanának. Folytatni akarom a Kávéházi esték sorozatot is, amelyen ne­ves politikusokkal, kormánytagokkal ismertetem meg a várost, és őket a vá­rossal.­­ E sokirányú munkához milyen se­gítséget vár az esztergomiaktól - Mindennek előtt bizalmat kérek! És elsősorban most nem a választópol­gároktól és nem a személyem iránt, ha­nem Esztergom politikai, gazdasági és civil vezetőinek és hangadóinak egymás iránti bizalmát kívánom. És türelmet is, meg együttgondolkodást, hogy előrébb kerüljünk a magyar városok sorában.­­ Ezzel akár le is zárhatnánk a beszél­getést, ha az esztergomiakat csak váro­suk sorsa érdekelné. De az emberek odafigyelnek az országos problémákra , a jelenleg is folyamatban lévő kül- és belpolitikai csatározásokra, esemé­nyekre. Mi az, ami a helyi gondok mel­lett leginkább foglalkoztatja Önt, mint szocialista politikust? -A szocialisták úgy gondolják, hogy 1997-től meg kell állítani a lakosság életszínvonalának a romlását... - Ilyen ígéret már többször elhang­zott! Gondolja, hogy most sikerülni fog ?­­ Sikerülnie kell! Ez a feladatunk. És én úgy gondolom, ez teljesíthető. Tud­juk például, hogy a nyugdíjak 25 %-ot vesztettek a reálértékükből; ezt a folya­matot meg kell állítani. A pénzügy­miniszter úr a napokban egy új rendszert javasolt nekünk, ami ezt biztosítaná. Ez az egyik téma, ami foglalkoztat. A má­sik, hogy az idén döntés lesz a NATO-felvételek első köréről, ami meghatá­rozza, hogy 2000-ben csatlakozhatunk­­ a gazdagok jogi és politikai Európájá­hoz, ami egyetlen lehetősége ennek az országnak, hogy újra bizakodó és meg­elégedett állampolgárai legyenek. A harmadik dolog, hogy a gazdasági rend­szerváltást az idén be kellene fejezni. Meg kell alkotni a még hiányzó gazda­sági törvényeket, újra kell szabályozni a mezőgazdaságot, valamint dönteni kell a biztonsági szervezetekről, s még az idén az egészségügyi reformról is. - Hogyan látja és hogyan értékeli Ön a magyar-román alapszerződésel kap­csolatos heves vitákat? - Én azt gondolom, hogy a magyar­román alapszerződéssel kapcsolatos ag­gályok jogosak. De abnormalitásokat is láttam, mert nem lehet azt mondani, hogy „ éljünk együtt boldogan, vagy hal­junk éhen együtt". Merthogy ilyen véle­mények is elhangzottak a Parlamentben. Ezek nagyon szép, könnyfakasztó gon­dolatok, de a határon túli magyarság boldogulása is az itt élő magyarok bol­dogulásától függ: ha mi bejutunk Euró­pába, ha a NATO biztosítja a mi védelmünket, ha elérjük a szükséges életszínvonalat, csak akkor tudjuk segí­teni a határon túl élő magyarokat. Aki nem látja be, hogy az egyezség megkö­tésével se nekik, se nekünk nincs vesz­tenivalónk, az nem józan, hanem érzelmi politikát folytat. - Gondolja, hogy a romániai ma­gyarságot is meg lehet győzni arról, hogy mindez az ő érdekükben történik? Ők mintha nem egészen így vélekedné­nek. - Az RMDSZ nem azt mondja, hogy ez a szerződés rossz és ártalmas, hanem azt, hogy árthat, ha a másik oldal kom­penzálásál ártó intézkedéseket hoz -ami mellesleg alapszerződés nélkül is lehetséges -, és azt mondja, hogy nincs benne minden, amit ő szeretne egy alap­szerződésben látni. Ez nem ugyanaz, mint amit az ellenzéki pártok monda­nak. Egyébként az én apám Kolozsvá­ron élt, a gyökereim tehát Erdélybe nyúlnak vissza. Beszélgettem egyszerű székely emberekkel, akik nem látnak veszélyt az alapszerződésben. - Gondolja, hogy elérhető bizonyos konszenzus a parlamenti pártok között, legalábbis a legfontosabb kérdésekben? - Száz évvel ezelőtt, a múleneum ide­jén az ellenzéki és kormánypárti képvi­selők megállapodtak, hogy egy évig a parlamentben nem vitatkoznak, mert az országnak összefogás kell ahhoz, hogy méltóan meg tudja ünnepelni az 1896-os esztendőt. Ha száz éve megszülethetett egy összefogás, miért ne lehetne azt most is megvalósítani?­­ Tényleg. Miért ne?! SZ.B. Dr. Haller Zoltán a Dorogi Ipari Vásár kamarai pavilonja előtt

Next