Esztergom és Vidéke, 2002 (17. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-01 / 30-31. szám

4 NYÁRI SZÍNHÁZI ESTEK * Misztériumjáték, opera, huszerett Az elmúlt héten három nagyszerű darabot láthatott a Várszínház közönsége. Július 21-én, vasárnap Jászberényi Sándor: Júdás védőbeszéde cí­mű misztériumjátékának ősbemutatójára került sor. A kétszereplős darab az evangélium ismert történetében helyét kereső, urát eláruló Iskarióti Júdásról szól, s a szerző kísérletet tesz benne az evangélium egy sajátos, szubjektív értelmezésére. Korányi László a Jézust játszó, fiatal Jászberényi Gábor társaságában nagy átéléssel eleveníti meg a vívódó Júdást, akinek cselekedetei a modern kor emberének színszű­rőjén vetítődnek elénk. Salamon Suba visszafogott rendezői stílusa nem törekszik látványos megoldásokra, hűséges a szerző szándéká­hoz, csupán a lényegre koncentrál. Kedden Erkel keveset játszott operáját, a Bátori Máriát látthattuk-hallhattuk a nagyszínpadon. Ez a zenemű a neves magyar zeneszerző első operája, az első sikeres kísérlet a magyar zenedráma megteremtésére. Erkel mindössze 28 éves, amikor a Nemzeti Szín­ház zenekarának élére kerül, és két évvel később, 1840-ben már saját operáját vezényelheti. Kiforrott magyar stílus híján átvette mind­azokat az operai formákat, melyek korának európai dalműkincséhez tartoztak. Erkel azonban nemcsak hazai, de európai értelemben is úttörő: korának népzenei stílusát ülteti át az opera műfajába. Termé­szetesen a Bátori Mária még nem kiforrott remekmű, mint későbbi operái - utóbb módosított is rajta, nyitánya is csak egy évvel a bemu­tató után készült el -, mégis jelentős mérföldkő a magyar zenedráma történetében. Esztergomi bemutatása nagyszerű kezdeményezés, az érdem persze a kolozsvári társulaté, akik a Bánk bán és az István ki­rály után ezzel az Erkel-operával is nagy sikert arattak. A kiváló éne­kesek mellett dicséret illeti Dehel Gábor renedezőt, Hary Béla karna­gyot és Wittlinger Margit díszlet- és jelmeztervezőt is. A huszerett műfajával Esztergomban sokan csak július 28-án ta­lálkoztak először, ami nem csoda, hiszen e műfajt, az operett-paródiát Parti Nagy Lajos, az Ibusár szerzője teremtette meg. Ibusár bárhol lehet Magyarországon. Lakói valóságos, körülöttünk élő figurák, a kép, amit a szerző róluk és szellemi közállapotunkról fest, humoros, de egyben szép és igaz. Története egy vasútállomás pénztárosnőjének álmait tárja elénk, aki sivár életéből a tejszínhabos operett-világba vágyakozik. Alakját Udvaros Dorottya testesíti meg a tőle megszokott magas színvonalon. Kiváló társai a játékban Gyabronka József, Lázár Kata és Mucsi Zoltán, valamint a Honvéd Együttes táncosai. * A Várszínház augusztusi műsora - Augusztus 9-10.: Déry-Pós-Presser-Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (musical - a Nagyváradi Szigligeti Színház vendégjátéka) - augusztus 13-17.: Gyermekelőadások - augusztus 13.: Mini Manó ajándéka - augusztus 14.: Petőfi: A helység kalapácsa - augusztus 16.: Zenés mesekönyv - augusztus 17.: Illyés-Darvas-Eörsy-Litvay: Szélkötő Kalamona - augusztus 23-24.: Örkény István: Pisti a vérzivatarban (az Esztergomi Várszínház és az Óbudai Nyár közös bemutatója) A felnőtt előadások 21 órakor, a gyermekelőadások 11 órakor kez­dődnek. * Az Esztergomi Nyári Játékok augusztusi programja - augusztus 2-3.: Kálmán Imre: Marica grófnő (nagyoperett) - augusztus 16.: Szörényi Levente: Attila - Isten kardja (zenedráma) - augusztus 17. és 20.: Szörényi-Bródy: István, a király (rockopera) - augusztus 18.: Szörényi-Bródy: Veled, Uram! (történelmi opera) Az előadások 20.30-kor kezdődnek. Hangverseny a Bazilikában Már megszokhattuk, hogy Esz­tergom és környéke zenekedvelő közönsége meghallgathat nyaran­ta egy olyan angol ifjúsági zene­kart, amely magyarországi turné­ja vagy európai utazása keretében látogat el Esztergomba és muzsi­kál a Bazilikában. Így volt ez júli­usban is, amikor a Wellington College Orchestra lépett fel. Az is hagyomány, hogy ha egy angol ze­nekar koncertezik, hazája zene­szerzőinek kompozícióit is műsor­ra tűzi. A szép kivitelű tájékoztató fü­zetből kiderül, hogy Wellington­ban komoly múltja van a zenetaní­tásnak. 1859-től működik szimfo­nikus zenekar, manapság hat tel­jes állású zenetanár dolgozik ná­luk. Az együttest vezénylő John Holloway 1984 óta az intézmény zeneigazgatója. Mint amatőr zenekar, a Wel­lington College Orchestra igényes programmal készült, változatos műsort mutatott be. A Bazilika akusztikájához a hivatásos zené­szeknek is nagyon nehéz az alkal­mazkodás: Sibelius Finlandia cí­mű alkotásánál érezhettük, hogy bizony nem könnyű megtalálni a megfelelő hangzásarányokat. Szé­pen szólt Ravel és Faure Pavane-ja. A legjobb hatású Vaughan Williams Norfolk rap­szódiájának előadása volt. Megle­petést is tartogatott a zenekar ma­gyar közönsége számára. Az együttes egyik tagja, James Hood nemcsak kürtszólóval lépett a pó­diumra Mozart kürtversenyének utolsó tételében, hanem zeneszer­zőként is bemutatkozott ,Magyar nyitány­-ával, melyet ől is vezé­nyelt. Természetesen egy angol fi­atalember máshogy fejezi ki ma­gyaros érzelmeit, mint ahogy ezt egy hazánkfia tenné, úgy érzem, más zenei eszközökkel. De nagyon megköszönhetjük az angol zene­karnak ezt a megtiszteltetést. Az­zal is kedveskedtek, hogy a ma­gyar Himnuszt is eljátszották a koncert végén, igaz egy kicsit gyorsabb tempóban. A hangver­senyt a Máltai Szeretetszolgálat javára rendezték, köszönet illeti a szervező, Marta Lindopot és a Cathedralis Tours Utazási Irodát. Valószínűleg többen is eljöttek volna e hangversenyre, ha a város­ban több plakáton hirdetik ezt az eseményt. Szendi Ágnes Esztergom és Vidéke Kaszáló-verseny... A szentgyörgymezői kertbará­tok lucerna kaszáló háziversenyt rendeztek a vaskapui Panoráma út közelében.Tizenegy órára, a családtagokkal együtt 50 fős kert­barát-csoport gyűlt össze. Molnár Ferenc - a főszervező - lovas ko­csin hozta az üstházat a nagy üst­tel, amelyben a közös étel készült. Az idősebbekben él még a tisz­telet a kasza iránt. A kasza a pa­rasztgazdaságok legmegbecsül­tebb szerszáma volt, a kaszálás pe­dig a legfontosabb paraszti mun­kák közé tartozott. A jó kaszásnak ma is tekintélye van. A jó kaszát a tulajdonosa szereti és személyes tárgyként féltve gondozza. A nagy bográcsba szükséges vi­zet, az önként jelentkezők „gya­logmenetben", vödrökben hozták el Weisz János barátunknak a kö­zelben lévő hétvégi kertjéből. Ezt a kertet később mindenki megte­kintette; nagyon szépen gondozott szőlőt és gyümölcsöst láthattunk. A mostoha időjárás ellenére szép termés mutatkozik a gyümölcsfá­kon is. Időközben, a kaszálás helyszí­nén, pogácsák, sütemények és ita­lok kínálásával, fogyasztásával telt az idő. Érdekességként meg­említjük, hogy korábban ez az egész terület (3,5 magyar hold) Hegedűs Sándorné családjának a tulajdona volt. Bádé György, a kertbarát kör al­elnöke köszöntötte a megjelente­ket és ismertette a kaszáló ver­seny lebonyolítását. A résztvevők élesre fenték a kaszákat és felvo­nultak a terepre. Természetesen mindenki követte őket. Tíz kaszával, folyamatosan, egymást olykor felváltva kaszál­tak: Bartus Károly, Bádé György, Benkő László, Csente Lajos, Dunai Gábor, Dunai László, Gál Gyula, Hegedűs Sándor, Jó-Dobronya Ist­ván, Kriskó István, Molnár Fe­renc, Molnára Lajos, Nádler Lász­ló, Petróczi Gyula, Szabó János és Weisz János. (Még nők is próbál­tak kaszálni!) Az öntevékeny társadalmi zsűri éber szemekkel figyelte a kaszá­sok munkáját és annak minőségét. Vízzel, borral kínálták, szavakkal és énekekkel is buzdították a höl­gyek az izzadó kaszásokat. Közben a nézők videó- és fotó­felvételeket készítettek a kaszá­lókról. Nagy tapsot kaptak az öreglegények, amikor befejeződött a lucernatábla kaszálása. Közben elkészült a pompás, ve­gyes, vadhúst is tartalmazó pör­költ, melyet a nagy szakértő, Mol­nár Ferenc készített a közreműkö­dő hölgyvendégek segédletével. Erre a tartalmas ételre igencsak csúszott a jóféle itóka, melyekkel bőven rendelkeztünk. A hangula­tot Weisz János zenész-barátunk fokozta, amikor megjelent a har­monikájával. Énekelve, a múlt és a jelen harmóniája ötvöződött a ter­mészetben. Végezetül Bádé György a kaszáló-verseny eredmé­nyét hirdette ki, mely szerint az első helyezett Szabó János, a má­sodik Csente Lajos, a harmadik pe­dig Nádler László lett. Mindhár­man jelképes díjat kaptak. Az alelnök megköszönte résztvevők önzetlen hozzájárulá­­­sát, mellyel a rendezvény sikerét biztosították. Bejelentette, hogy a kaszáló­ versenyt, régi hagyo­mányként, folytatni szeretnék minden évben, hogy megőrizzék azt az utókor számára. Míg bú­csúzkodtunk és elköszöntünk egy­mástól az alkonyi tájban, felet­tünk az égen, mérhetetlen magas­ságban a Tejút sávjának csillagai tündököltek. Klotz József 2002. március 8. Utcabál a Vasas utcában Június 21-én ünnepeltek a Va­sas utca lakói. Régi vágyuk telje­sült, mert a rendkívül poros, hepe­hupás utca értékes aszfaltburko­latot kapott. Az örömteli esemény­re - a polgármester meghívására -megmozdult az utca apraja-nagy­ja. A nagy hőség ellenére 17 órától kezdve kisebb-nagyobb csoportok gyülekeztek: székeket, asztalokat hoztak ki a házakból. Volt, aki na­gyobb mennyiségű sörrel, borral, üdítővel és harapnivalóval biztosí­totta a fogyasztanivalót. A Polgármesteri Hivatal adta az ételek alapanyagát. Kiss Tamás képviselő főzte mindenki számára az ízletes nyírségi csülkös babgu­lyást. Poharazgatás, kedélyes be­szélgetés kavalkádja tette érde­kessé, mozgalmassá a mintegy százfős lakossági találkozót, me­lyen Meggyes Tamás polgármester és Juhász Albin alpolgármester is megjelent, akik közérdekű témák­ról beszélgettek el a jelenlévőkkel. A polgármester felhívta a figyel­met arra is, hogy az utca szépítésé­re díszfákat igényelhetnek, azok beszerzését biztosítják részükre. Mivel az utcában - szerencsére - zenész is akadt, a hangulat foko­zódott. Az éjfélig tartó - táncos, zenés - ünneplés közelebb hozta egymáshoz az embereket. Mint igazi, jó szomszédok és ba­rátok búcsúztak el egymástól, az­zal a kinyilvánított szándékkal, hogy az összetartozás érzését fenn kell tartani, és jó lenne ilyen szel­lemben minden évben újra talál­kozni. Köszönet illeti a város vezeté­sét, hogy hosszú várakozás után a Vasas utca is szilárd burkolatot kaphatott. Köszönet illeti azokat is, akik jó szívvel és önzetlenül hozzájárultak az útavatási ünnep­séghez. Hisszük, hogy a résztvevők szá­mára sokáig emlékezetes élmény marad a Vasas utcai lakóközösség baráti légköre. Klotz József Ister-Granum Népművészeti Fesztivál Július 19. és 21. között Eszter­gomban, az Erzsébet parkban ren­dezték meg az Ister-Granum Kis­régió első népművészeti fesztivál­ját. Az Ister-Granum Kisrégió 42 települést foglal magába, és az Eu­rópai Unióhoz való közelgő csatla­kozás reményében fogant. Érde­kessége, hogy míg a Duna északi partján, Szlovákiában kivétel nél­kül szinte színmagyar települések alkotják, addig a Duna déli part­ján, mely Magyarországhoz tarto­zik, több szlovák, illetve német község is található a kisrégióban. Ezt a nemzetiségi tarkaságot tükrözték a fesztiválon fellépő együttesek - népdalkörök, kóru­sok, citerazenekarok és tánccso­portok - is. Elsőként a mindössze 329 lelket számláló Pilisszentlélek asszonyokból és leányokból álló Pávaköre lépett fel szlovák nép­dalcsokorral. Őket követte az ipolyszalkai menyecskekórus, va­lamint gyermek-folklórcsoport magyar népdalokkal, majd a Búza­virág citerazenekar és menyecske­kórus Ebedről. Este a nánai ma­gyar színjátszó-csoport mutatko­zott be, majd a párkányi Tücsök zenekar jó hangulatú táncházával zárult az első nap programja. Másnap a Pilis Kórus szép han­gú bemutatóját élvezhette a lelkes közönség. Ez az énekkar három magyarországi szlovák község -Pilisszántó, Pilisszentkereszt és Piliscsév - énekeseit egyesíti. Szlo­vák népdalokat énekeltek, de az ún. Pilis Himnuszt magyarul ad­ták elő. Fellépett a nánai nyugdí­jas klub kórusa, valamint Iglice gyermek táncegyüttes, a szőgyéni Baráti Néptáncegyüttes pedig dél-alföldi koreográfiájával aratott nagy közönségsikert. Este sváb bált rendeztek a süttői Bauerhofen Együttes köz­reműködésével. A kulturális programokat íjász-és régi magyar harci­ bemutatók­kal, valamint ősi gyermekjátékok felelevenítésével egészítették ki. A zárónapon - immár rekkenő kánikulában - a néptáncok ját­szották a főszerepet. A kurtaszok­nyás viseletéről híres kéméndi és kisgyarmati tánccsoportok pazar bemutatóját egy nyergesújfalui bábcsoport, a Táti Német Nemze­tiségi Táncegyüttes, valamint a mogyorósbányai szlovák Bányász Nemzetiségi Énekkar követte. Összességében elmondhatjuk, a kisrégió fesztiválja kiválóan szol­gálta a Duna-menti nemzetiségek barátságát. Dezső László

Next