Ethnographia • 29. évfolyam (1918)
VIII. Társasági ügyek - A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya Értesítőjének megszüntetése 170
Gemmenak magának jelentősége talán nem annyira műveiben, mint a Folk-Lore Society megalapításánál szerzett érdemeiben és a munkatársak körére való hatásában rejlik. Speciális munkaköre az angolszász falusi élet történetének és csökevényeinek tanulmányozása volt, amelyben kétségkívül alapvető munkásságot fejtett ki. (Idetartozó nagyobb művei: Primitive Folk Moots, 1880. The Village Community, 1890. Folk-Lore Relics of Early Village Life, 1883.) Általánosabb érdekű munkái a rítusnak egynémely problémájára nézve értékes anyaggyűjtéseket nyújtanak (Ethnology in Folklore, 1892. Folklore as an Historical Science, 1908. 274—296. a britt totemizmusról), de ingatag alapokon álló fajelméleteivel, amelyekkel mindenütt a nagyon problematikus őslakók szokásainak és világfelfogásának, hatását akarta kimutatni a mai angol folklóréban, kombinálva az „árja" és a „nemárja ” rítusok éles, de teljesen önkényes elhatárolásával (Hasonló irányban mozog). Mac Ritchie : The Testimony of Tradition, 1890.) aligha használt sokat a tudománynak. Nekrológokat írtak E. Clodd: Folk-Lore 1916. 111. A C. Haddon: Man. 1916. 85. Műveinek bibliographiája: Folk-Lore. 1916. 408. R. G. TÁRSASÁGI ÜGYEK. A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya Értesítőjének megszüntetése. A Néprajzi Osztály Értesítőjét társaságunk folyóirata, az Ethnographiát hozta létre. Abból a bensőségteljes viszonyból folyólag, a melylyel társaságunk már keletkezése óta ezen m. nemzeti múzeumi osztály külön néprajzi múzeummá való fejlesztését szorgalmazta, állami támogatással a mi folyóiratunk egyben a néprajzi osztálynak is hivatalos közlönye lett (l. az 1892—9. évi III—X. évfolyamok címlapjait). Az 1900. évfolyam mellékletéül dr. Jankó János már megalkotta az Ethnographiával egész 1904-ig közös borítékban megjelenő Értesítőt. Dr. Semayer Vilibald, aki a fiatalon elhalt dr. Jankó Jánosnak az osztályvezetésben utódja lett, mint szerkesztő, az 1905. évi folyamtól az Értesítőt már külön választotta s mint az Ethnographia címlapon is jelzett mellékletét, négy külön füzetben jelentette meg. Egyidejűleg az Értesítő a sok szöveg ábra és színes melléklet miatt méreteit is megváltoztatta. Mivel folyóiratunknak alkalmazkodni kellett melléklapjához, egyidejűleg szintén áttért a lexikális nagy-rétre. Ugyanakkor kezdte el új folyamának külön számozását is. Mivel a kettős folyóirat a néprajzi tudományok egész vonalát felölelte, a munkát természetes úton akként osztotta meg, hogy a társaság lapja a néplélektani részt, a múzeumi melléklet pedig a tárgyi részt művelte. Ez a tehermentesítés tette lehetővé, hogy a főlap a folklóré terén példátlan gazdagságú eredményeket érhetett el s hogy a tárgyi néprajz művelése a Néprajzi Osztályt a tudomány terén a Magyar Nemzeti Múzeum nagytekintélyű régi osztályainak magas színvonalára felemelhette. A megerősödésnek ez a tudata bátorította a Néprajzi Osztály igazgatóságát arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága útján a magas Minisztérium-