Ethnographia • 46. évfolyam (1935) /Népélet/
Irodalom - Szendrey Ákos: Dömötör S.: Milyen a magyar nép fantáziája? 148—149
Új embertani folyóirat. (Zeitschrift für Rassenkunde. Herausgegeben von Egon Freiherr v. Eickstedt. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart.) A rasszantropológia nagyarányú fellendülését s a legkülönbözőbb köröknek a tudományos fajkérdés iránt való érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben új folyóirat indul meg, mely a rosszkérdést s általában az emberi csoportok biológiai tanulmányozását tűzte ki zászlójára. S hogy ez az új folyóirat éppen Németországban, német cég kiadásában s német szakember szerkesztésében jelenik meg, abban a Németországban, ahol az embertannak és rokonszakmáinak már eddig is tíznél több, részben tudományos, részben népszerű folyóirat állott rendelkezésére, annak kettős oka van. Az egyik az, hogy a német vezetőkörök belátták az emberbiológiának a társadalmi és nemzeti élet szempontjából való nagy jelentőségét, a másik pedig, hogy e hivatalos megértés és pártfogás mellett a tudományos antropológia Németországban valóban hatalmas lendüeknek indult. Ezért Németország az emberre vonatkozó tudományok egész területénkezdi magához ragadni a nemzetközi vezető szerepet. És hogy ez valóban így van, annak éppen az új folyóirat a legfényesebb bizonyítéka, amely német vezetés alatt valójában mégis nemzetközi tudományos folyóirat. Agilis, tudós szerkesztője, Egon v. Eickstedt, boroszlói egyetemi tanár, megnyerte magának a legkülönbözőbb országok antropológusainak támogatását s már az első számban német, angol, francia, olasz, lengyel, osztrák szerzőktől jelentek meg cikkek, nemcsak német, de angol és francia nyelven is. Az új folyóirat tehát valóban a legkülönbözőbb nemzetek kutatóit egyesíti közös tudományos munkára, a politika teljes kizárásával. Emellett az új folyóiratnak még külön kiemelendő két nagy értéke is van. Az egyik, hogy nem részletes szakmonográfiákat, hanem áttekintő, összefoglaló tanulmányokat közöl, ami mellett apróbb ismertetésekről, megvitatásokról és hírekről sem feledkezik meg; a másik pedig, hogy nem csupán a szomatikus embertan, hanem a tágabb értelemben vett embertudomány, emberbiológia egész területét felöleli s a néptudományokat is közelről érdeklő kérdéseket is tárgyal. Az új folyóirat, mely évenkint 6 füzetben, 42 ív terjedelemben jelenik meg, az emberre és embercsoportokra vonatkozó tudományos ismereteinknek kétségkívül hatalmas gyarapodását fogja jelenteni. Bartucz Lajos: A rasszantropológia biológiai alapjai. (Dr. H. Weinert: Biologische Grundlagen für Rassenkunde und Rassenhygiene. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1934.) A rasszantropológia, mely bioloógiai alapon törekszik az emberiség és az egyes nemzetek életoptimumának elérésére, ma mindenütt az érdeklődés homlokterében áll. A komoly, tárgyilagos kutatások mellett azonban sok félreértés, tévedés, tudománytalan, túlzás is lát napvilágot, ami alkotó munka helyett széthúzást, felesleges vitákat okoz. Ezért tárgyilagos biológiai ismeretekre van szükség s ezek szolgálatában áll Weinert könyve, melyben rámutat a rasszkérdés nehézségeire, a lelki rasszjellegek kutatása terén megnyilvánuló szubjektivizmusra, eddigi örökléstani ismereteink és magyarázataink hiányosságaira, egyoldalúságára. Nem szükséges, hogy német népünket ,német rassz'-nak nevezzük; a mi népünk is különböző rasszokból (alrasszokból) van összetéve — írja Weinert —, de ez egyáltalán nem ok arra, hogy ne legyünk büszkék a mi népi mivoltunkra." Az északi rassz elfogult túldícsérése (nordizmus) helyett szerzőnk a fehér emberfajta egyetemes kulturális értéket emel ki. Bartucz Lajos: Milyen a magyar nép fantáziája? (írta: Dömötör Sándor. Különlenyomat a Debreceni Szemle 1934. évfolyamából.) A primitív ember a természeti viszonyoktól megszabott lehetőségekhez alkalmazkodik és így