Ethnographia • 74. évfolyam (1963)
Tanulmányok - Cs. Pócs Éva: Kötés és oldás a magyar néphitben 565—612
Kötés és oldás a magyar néphitben Témám a kötés-oldás hiedelemkörének vizsgálata. A hiedelemkör elhatárolása tartalmi és formai kritériumok alapján történik. A tartalom terminus a rontó, gyógyító stb. művelet célját (tehát a funkciót) jelenti, a forma pedig a hiedelem materiális relációit — jelen esetben a megkötött csomók, hurkok formáját, a csomózás technikáját, a felhasznált segédeszköz milyenségét, és egyéb mellékkörülményeket (pl. a kötés elhelyezését). E kritériumok figyelembevételével a kötések és (oldások) csoportjába tartozik minden olyan hiedelem, amely 1. formailag kötés — tehát tartalmaz egy vagy több valóságos kötő vagy oldó műveletet vagy ezek eredményét, illetve ezek elképzelt változatait, és 2. e forma ennek megfelelő hiedelemtartalommal párosul, tehát a különböző babonás eljárások (pl. rontás) olyan válfajaival, amelyek kifejeződhetnek a kötés, illetve oldás fogalmával. Az utóbbival kapcsolatban nincs pontos mércénk— legjobb eligazítóink e kérdésben azok az esetek, melyeket maguk az adatközlők határozottan és következetesen kötésnek tartanak, de mint látni fogjuk, egyéb — lényegtelenebb — kritériumok is segítenek a döntésben. Azokat az eseteket, ahol a két tényező közül csak az egyik van jelen, csak speciális esetekben tarthatjuk kötésnek. A vizsgálat végső céljának az eredetkérdések megoldását tekintem, mégpedig kétféle szempontból: fel kell derítenem egyrészt a konkrét eredetet, vagyis azt, hogy a magyar néphit e hiedelemköre mikor, hol keletkezett, illetve került be a magyar néphitbe. Találunk-e etnikus sajátságokat? Érdekelnek másrészt az általánosabb eredetkérdések is; e hiedelemkör — mintegy tértől-időtől függetlenül — hogyan keletkezett? E dolgozatnak azonban nem lehet célja a végső kérdések megoldása, inkább csak felvetett kérdéseket és legfeljebb megoldási kísérleteket tartalmaz. Ennek egyik oka az, hogy a vizsgált anyag meglehetősen hiányos volt. A végső összefoglaláshoz tehát az első és legfontosabb lépés az alapos adatgyűjtés kell hogy legyen. A vizsgálat két sarkalatos problémája egyelőre a csoportosítás, illetve rendszeralkotás kérdése, valamint a tartalom és forma viszonyának vizsgálata. Négy saját gyűjtésű Szolnok, illetve Békés megyei adatom adta az indítékot a további gyűjtéshez, a probléma részletesebb vizsgálatához. Mivel e négy adat a többi — különböző publikációkból és gyűjtésekből összeszedett — adatnál részletesebb, alkalmas arra, hogy kiemelve a többi közül alaposabban megvizsgáljuk, és velük kapcsolatban mutassuk be a problémákat. Négy adatunk közül három az elkötött anyatej visszaszerzésére, egy pedig a férfierő megkötésére vonatkozik.