Ethnographia • 88. évfolyam (1977)

Tanulmányok - Paládi-Kovács Attila: A gömöri magyar pásztorkodás. 392—411

a­ius valachale, szláv megnevezéssel az ún. Valasska Sloboda tartotta össze. A vlach jog tizedmentességet biztosított számukra. A szállásokat és velük együtt az erdei legelőket az uradalmak osztották ki, minek fejében a pásztorok sajtot, túrót, bárányt adtak a földesúrnak. Jogaikat a gömöri tizedek bérlő­jének, Wesselényi nádornak a közbelépésére meghozott 1659. évi 54. tc. nyirbálta meg.­­ A vlach jogú juhászréteg a XVI. században megtalálható Rozsnyó és Pelsőc vidékének magyar falvaiban is. Szalócon, Körösön, Berzétén, Jólészen, Krasznahorkahosszúréten a lakosság egyik fele jobbágy­telken ülő földműves, másik fele viszont dézsmamentességet élvező, juhásztelken ülő vlach pásztor volt. Utóbbiak is szinte kivétel nélkül magyarok és a helyi népesség legállan­dóbb részét képezték. Legelőik a pelsőci Nagyhegyen és a Rozsnyótól észak­keletre húzódó hegytetőkön terültek el.­­ A XVI—XVII. században a Szilicei-karszt és az Aggteleki-karszt magyar falvai szintén kiterjedt juhtenyésztést folytattak. Aggtelek, Kecső, Abafalva, Szilice, Alsószuha, Felsőszuha dézsma­adó juhos gazdáit az összeírások éppúgy vlachoknak nevezték, mint a murányi, a csetneki és a krasznahorkai uradalmakhoz tartozó kiváltságos pásztorokat. A XVIII. század végétől kezdve, ahogy a nagy juhászperben a gömöri vlachok korábbi kiváltságaikat elvesztették, a juhtenyésztés hanyatlani kez­dett. Noha sokan tértek át szénégetésre, fuvarozásra, mentek bányákba és hámorokba a vlachok közül, a régi juhászfamíliák leszármazottai a XVIII— XIX. században is megtartották régi telkeiket, és számosan kitartottak apáik foglalkozása mellett. A Pelsőc és Rozsnyó térségében elterülő magyar falvak a XIX —XX. században is megőrizték a környező karsztos fennsíkokra, erdei legelőkre és kaszálókra alapozott pásztorkodásukat. Ezt a pásztoréletet azon­ban eddig sem a magyar, sem a szlovák etnográfia nem vizsgálta alaposab­ban. Publikált és kéziratos néprajzi adatok csupán a történeti Gömör megye déli, délkeleti peremvidékének juhtartásáról állnak rendelkezésre. PALÁDI­KOVÁCS Attila és TÉGLÁS József tanulmányaiban,­­ illetve a Gömörrel szom­szédos Szepesség juhtartását feldolgozó PODOLÁK, Ján munkájában is talál­hatók felső-gömöri vonatkozások. Ezek is azt sugallják, hogy a keleti­ palócok pásztorkodását, illetve a Magas-Tátra, a Kárpátok szlovák pásztoréletét a gömöri nyelvhatár két oldalán fellelhető magyar és szlovák pásztorok kap­csolják össze egymással. A gömöri pásztorélet megismerése a szlovák és magyar etnográfia közös szép feladata. Közleményünk ehhez a munkához kíván hozzá­járulni gömöri magyar falvakban, így a Balog-völgyi Cakón (Cakov), a Sajó­völgyi Berzétén (Brzotin), Szalócon (Slavec), Körösön (Kruzna), illetve a közeli Szilicén (Silica), Csúcsomban (Cucma) és Barkán (Borka) gyűjtött adatokkal. 11 Legelők, itatás A Rozsnyói-medence falvai a völgyekben csupán szántókkal, rétekkel rendelkeznek. Erdeik, legelőik a páratlan szépségű fennsíkon találhatók. Ezek a karsztos mészkő fennsíkok 4 — 500 méterrel vannak magasabban, mint a Sajó folyó völgye. Tengerszint fölötti magasságuk délről észak felé haladva FI­TXA Bálint 1938. 23. 7 ILA Bálint 1944. II. 108, 531-33, 552; 1969. IV. 71. 8 ILA Bálint 1976. I. 295. 9 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965., TÉGLÁS József 1968. 1­0 PODOLÁK, Ján 1967. 11 Helyszíni gyűjtéseimet 1965. és 1972. évi tanulmányutak alkalmával végeztem.

Next