Ethnographia • 121. évfolyam (2010)
TANULMÁNYOK - Paksa Katalin: Vargyas és Kodály 59-67
78 Selmeczi Kovács Attila gyertyaöntő és a szappanos mesterek. Ez utóbbiak különösen jártasak voltak a lúghasználat fortélyaiban, tekintettel a változatos szappanfélék előállítása során szerzett tapasztalataikra. Tehát a gyertyaöntésben is előszeretettel alkalmazták a szappanfőzésnél bevált recepteket, melyeknek eredményességét kipróbálták, és a gyertyakészítésben is hasznosíthatták. A már említett 1835. évi leírás ennek megfelelően az alábbi technológiát a mesterséget űzők által kipróbált és bevált eljárásként adja közre: „Gazdasági gyertyákat készíteni. 16 font birkafaggyú apró, mogyoró nagyságú darabokra összevagdaltatik és tiszta folyamvízben, melyben minden fontra egy negyedrész hamuzsír olvasztatott fel, mindaddig gyúratik s mosattatik, míg a víz egészen tisztán nem folyik le. Már most az így kimosatott faggyú 4 font tiszta folyamvízzel [folyóvízzel] addig süttessék gyöngén, míg abból egy csepp, izzó szikrára tétetve, meg nem gyúlt lánggal nem ég minden sercegés nélkül, amit aztán, hogy a töpörtőtül megszabadíttassék, ruhán kell általszürni. Ezen kisütött és általszürt faggyút 16 font tiszta folyamvízzel, 2 lat szalamiával és 8 lat tiszta timsóval még egyszer tűzre kell tenni s addig főni hagyni, míg abból minden víz kigőzölgött, s amit a feljebb mondott szabály szerint próbálhatni. Ezen faggyú még egyszer ruhán által megszürettetik, hogy minden aljadék s tisztátalanságtól megtisztuljon. A gyertyabelet ezen gyertyákhoz félig pamut, s félig kender fonálból kell készíteni; s miután elmetéltetett, egyarányos mértékben megolvasztott fehérviasz s gyapjúkeverékben, valamint a keverék nyolcadrészét is kántor tegye, bemártatik s ekkor a gyertyák, minekutána a faggyúhoz minden fontra 4 lat tiszta fejér viasz járult, közönséges mód szerint mártják. Az így készült gyertyák azon hasznot adják, hogy le nem folynak s a szép fényes világítás mellett még két annyi ideig is tartanak.”23 Mindezen technológiai változtatások és állagjavító próbálkozások egy csapásra aktualitásukat vesztették, amikor 1820-ban egy francia vegyész, Michael- Eugéne Chevreul feltalálta a zsírsavak előállítási módját, és 1825-ben szabadalmaztatta a sztearinsav felhasználásával készült gyertya ipari szintű előállítását. Ezután egymást követték a gyártási újítások, valamint egy másik fontos alapanyag, a kőolajból előállított paraffin felfedezése. 1834-től Milly párizsi gyárában a Chevreul-féle szabadalom alapján már nagyban gyártották a viasz és sztearin keverékéből az ún. Milly-gyertyákat. Milly gyára rohamosan fejlődött, és mivel a faggyúnál jóval olcsóbb hulladékzsiradékokat, kókusz- és pálmaolajokat is felhasznált a sztearin előállítására, így jó minőségű gyertyáit lényegesen olcsóbban tudta értékesíteni.24 A gyertya - mármint a sztearingyertya gyáripari tömegcikként - ez időtől kezdett nemcsak a városi polgárság, hanem a széles népréteg körében is rohamosan elterjedni, a hagyományos házi és a kézműves termékek rovására. 23 24 Kiss 1928: 89. Papp 1947: 968.