Európa Fórum, 1992 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1992-06-01 / 1. szám
TANULMÁNYOK3 _________Martonyi János__________ Csatlakozásunk az Európai Közösséghez Magyarország külkapcsolatainak és jövőbeli szerepének alig van olyan kérdése, amelyről az elmúlt két évben annyi szó esett volna, mint az Európai Közösséghez történő csatlakozásunkról. Arról a sorsdöntő és sorsfordító kérdésről, hogy Magyarország mikor, milyen feltételek mellett, milyen előkészítés után és milyen következményekkel lehet és lesz tagja az európai egységet jelképező, sok válságot megélt, de mindig erősödő és bővülő Európai Közösségnek, illetve a helyébe lépő Európai Uniónak. A közhellyé vált „Európába való visszatérés” jelszavának mintegy a szinonimájává lett teljes jogú EK-tagságunk, ami magától értetődő jelenség, hiszen a Közösség — különösen a kívülállók szemében — nemcsak az alapvető európai értékeket, hanem a békét, az egymás közötti fegyveres konfliktusok abszurddá válását, a prosperitást és a sikeres integrációt is jelenti. A Közösség sikerei révén vált az európai egység felé vezető folyamat legfőbb, meghatározó jelentőségű hordozójává, az európai jövő elsődleges felelősévé és úgyszólván valamennyi kívülálló európai ország csatlakozási törekvéseinek céljává. Nyilvánvaló, hogy az EK-tagság a magyar külpolitikai céloknak is központi eleme, amellyel kapcsolatban az alapkérdést illetően nem kétséges, hogy nemzeti konszenzus áll fenn. A mikor és miként kérdésében azonban folynak már viták, bár az egyes nézetek sajnos még nem artikulálódnak elég markánsan, és kerülik a részleteket. Márpedig a különböző megközelítések és nézetek ütköztetésére valamint részletesebb kifejtésére egyre nagyobb szükség van, hiszen ez lesz e századvég számunkra legfontosabb kérdése. Az Európai Unió jövője és az abban betöltendő szerepük hosszú időre meg fogja határozni e nemzet jövőjét. A teljes jogú tagság célja tekintetében tehát úgy tűnik, egyetértünk. Voltak és még a jövőben is lehetnek azonban olyan feltevések, amelyek, ha magát a hosszú távú célt nem is kérdőjelezik meg, de alternatív utakat és módokat javasolnak. Nem felesleges ezért röviden áttekinteni, van-e az EK-tagságunknak egyáltalán bármilyen alternatívája, akár csak az elméleti hipotézisek síkján is. Az egyetlen reális lehetőség Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, mint lehetséges alternatíva, korábban megjelent, elsősorban a magyar kereskedelempolitikai gondolkodás képernyőjén. A legutolsó változata e gondolatnak, hogy az Európai Közösséghez nem a társulási megállapodás megkötése és a társulási folyamat fokozatos mélyítése és továbbfejlesztése útján kell eljutni, hanem lényegében az EFTA-tagságon keresztül. Túl azon, hogy ez irreális gondolat volt, ma már teljesen elvesztette értelmét. A hét EFTA-ország aláírta az EK-val az Európai Gazdasági Térség (EGT) létrehozásáról