Európa Fórum, 1992 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1992-06-01 / 1. szám

TANULMÁNYOK3 _________Martonyi János__________ Csatlakozásunk az Európai Közösséghez Magyarország külkapcsolatainak és jövőbeli szerepének alig van olyan kérdése, amelyről az elmúlt két évben annyi szó esett volna, mint az Európai Közösséghez történő csatlakozásunkról. Arról a sorsdöntő és sorsfordító kérdésről, hogy Ma­gyarország mikor, milyen feltételek mellett, milyen előkészítés után és milyen kö­vetkezményekkel lehet és lesz tagja az európai egységet jelképező, sok válságot megélt, de mindig erősödő és bővülő Európai Közösségnek, illetve a helyébe lépő Európai Uniónak. A közhellyé vált „Európába való visszatérés” jelszavának mintegy a szinonimá­jává lett teljes jogú EK-tagságunk, ami magától értetődő jelenség, hiszen a Közös­ség — különösen a kívülállók szemében — nemcsak az alapvető európai értékeket, hanem a békét, az egymás közötti fegyveres konfliktusok abszurddá válását, a prosperitást és a sikeres integrációt is jelenti. A Közösség sikerei révén vált az eu­rópai egység felé vezető folyamat legfőbb, meghatározó jelentőségű hordozójává, az európai jövő elsődleges felelősévé és úgyszólván valamennyi kívülálló európai ország csatlakozási törekvéseinek céljává. Nyilvánvaló, hogy az EK-tagság a magyar külpolitikai céloknak is központi eleme, amellyel kapcsolatban az alapkérdést illetően nem kétséges, hogy nemzeti konszenzus áll fenn. A mikor é­s miként kérdésében azonban folynak már viták, bár az egyes nézetek sajnos még nem artikulálódnak elég markánsan, és kerülik a rész­leteket. Márpedig a különböző megközelítések és nézetek ütköztetésére valamint részletesebb kifejtésére egyre nagyobb szükség van, hiszen ez lesz e századvég szá­munkra legfontosabb kérdése. Az Európai Unió jövője és az abban betöltendő sze­repük hosszú időre meg fogja határozni e nemzet jövőjét. A teljes jogú tagság célja tekintetében tehát úgy tűnik, egyetértünk. Voltak és még a jövőben is lehetnek azonban olyan feltevések, amelyek, ha magát a hosszú távú célt nem is kérdőjelezik meg, de alternatív utakat és módokat javasolnak. Nem felesleges ezért röviden áttekinteni, van-e az EK-tagságunknak egyáltalán bármilyen alternatívája, akár csak az elméleti hipotézisek síkján is. Az egyetlen reális lehetőség Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, mint lehetséges alternatíva, korábban megjelent, elsősorban a magyar kereskedelempolitikai gondolkodás képernyőjén. A legutolsó változata e gondolatnak, hogy az Európai Közösséghez nem a társulási megállapodás megkötése és a társulási folyamat fokozatos mélyítése és továbbfej­lesztése útján kell eljutni, hanem lényegében az EFTA-tagságon keresztül. Túl azon, hogy ez irreális gondolat volt, ma már teljesen elvesztette értelmét. A hét EFTA-ország aláírta az EK-val az Európai Gazdasági Térség (EGT) létrehozásáról

Next