Európai Idő Évkönyv, 2000

kereken megtagadja az együttműködést. Antal Károly 1995-ben tér vissza Csíkszerdába, 1997-ben pedig országos bajnoki címet nyer csapatával. Itthon közmegbecsülésnek örvendő ember, mind magán, mind sportolói maga­tartása példaképű. Szorgalmasan ké­szült az 1999-es bajnoki nyitányra is. Alig pár nappal a nemzetközi bemu­tatkozás előtt, magyarországi edző­­turnéra indult a Csíkszeredai Sportklub. Antal Károly is a csapattal tart. A ha­tárnál, a magyar határőrök megjelenése után alig pár perccel fegyveres rendőrök lepik el a buszt, Antal Károlyt azonnali leszállásra kötelezik. Hiábavalónak bi­zonyul a Sportklub edzőjének közbea­vatkozása, játékosát őrizetbe vették. A Budapesti Rendőrfőkapitányság közleménye szerint Antal Károly már hónapok óta szerepel a körözöttek listáján. A magyar rendőrség képviselői bukaresti és Csíkszeredai látogatásuk alkalmával kérték a román hatóságok segítségét Antal letartóztatásához. Mivel a jelenlegi nemzetközi egyez­mények szerint a román rendőrség nem adja ki saját állampolgárát idegen területen elkövetetett bűncselekmény miatt, arról tájékozódtak, hogy Antal mikor utazik csapatával Magyaror­szágra. Ennek ismeretében felkészülve várták megjelenését, s azonnali ha­tállyal letartóztatták. E sorok írásakor Antal Károly a budapesti Gyorskocsi utcai fogdában tölti 30 napos előzetes letartóztatását. Ha bebizonyosodik, hogy azonos az Ambrus Attila által említett személlyel, a magyarországi Büntetőtörvénykönyv megfelelő cikkelyei alapján legke­vesebb öt évi börtönbüntetésre ítélhető. A magyar bűnügyi hatóságok felaján­lották a közreműködés lehetőségét, mely Ambrus elfogására irányul. Ha ez eredményes, Antal büntetésének felét elengedik. Az ítélethozatal után bün­tetését magyarországi börtönben tölti el, de kívánságára áthelyezhető romániai börtönbe is büntetésének befejezéséig. Kovács László 159 BM­. KATASZTRÓFA NVízözön a Fekete-tenger térségébe n­em akad még egy elbeszélés, amely a történelem során oly mélyen belegyökerezett volna az emberek tudatába, mint a Víz­­özönről szóló. Hetvenkét nyelven megjelent 80 ezer publikáció szerzői vallásos buzgalommal éppen úgy, mint tudományos szőrszálhasogatás­­sal próbálták megoldani a Vízözön rejtélyét. Százszor és százszor állították már, hogy megtalálták a megoldást, holott még azt a kérdést sem sikerült tisztázniuk, hogy az apokaliptikus tör­ténés regionális vagy világméretű volt­­­. Legújabban két neves amerikai geofizikus, Walter Pitman és William Ryan állítja: meggyőző bizonyítékokat talált arra, hogy katasztrofális özönvíz pusztított 7600 évvel ezelőtt a mai Fekete-tenger térségében. A hideg­háború megszűnte után Pitmannak és Ryannak módjában állott - bolgár, o­­rosz és török tengerkutatókkal együtt - megvizsgálni a tengert. Rájöttek, hogy a sós vizű tenger valamikor zárt édesvizű tó volt, amelynek szintje mé­lyen a jégkorszakot követő olvadás ál­tal felduzzasztott világtengerek szintje alatt helyezkedett el. Korszerű mód­szerekkel megállapították, hogy az óce­ánok sós vizű özöne 7600 évvel ezelőtt a Földközi-tengerről a szűk Boszpo­­rusz-völgyön át hirtelen kiáradt. A két amerikai tudós számításai szerint a víz­tömegek óránként 80 kilométeres sebes­séggel, a Niagara vízesés kétszázszoros

Next