Európai Idő, 1990 (1. évfolyam, 1-49. szám)
1990-01-27 / 1. szám
Nagyon akartuk azt, ami Európa keleti felén történt; üresek a szavak, csorba minden gondolat annak kifejezésére, hogy milyen erővel duzzadt bennünk az ellenkezés mindazzal szemben, amit ellenünk elkövettek ; az aljasság szolgáivá tettek, hiszen a napi kenyerünkért végzett munkánk is része volt annak az ördögi szerkezetnek, ami gúzsba kötött bennünket, meghúzta kibontakozásaink korlátait, és a fejünkre vert, ha az ésszerűség nevében szólni mertünk. Nagyon akartuk ! Puszta létünk, a testnedveinkben felgyűlő méreg élő tiltakozás volt az éhezés, a meghúzott villanyfogyasztás, a fázás, a sorbaállásra pazarolt munkaképesség, a félés ellen. Alig hihető már, hogy mindazt megtehették velünk, ami néhány hete még megszokott életünket jelentette. Alig hihető , hála és alázatos főhajtás érte a hősöknek. És most, ebben a szabad szabad ! szabad ! világban az a dolguunk, hogy egyéni létünket okosan, felnőtthöz illően egyeztessük a társadalmi léttel. Ebből, a munkából szeretne részt vállalni induló lapunk. Magyarul szólunk az olvasóhoz. Bár képesek vagyunk azonosulni minden szabadságszerető néppel, ezt a helyet ismerjük legjobban, kipróbált eszközünk, apadhatatlan fegyvertárunk ez a nyelv, olyan nép nyelve, amely hosszú századok alatt Európa védelmében szétszakadt és jelenleg hat állam határai között él. Lapunk ezt a hatfelé tagolt magyarságot kívánja összefogni és szolgálni, Európához való gazdasági és kulturális felzárkózásában. Szerkesztőségünk tagjai javarészt fiatalok, értelmiségiek, átlagéletkoruk szerint 1956-osak. Világosan és tömören akarunk beszélni arról, ami szorongat bennünket és közös öröm. Politizálni is fogunk, ha kell. Célunk érdekében külmunkatársak jelentkezését várjuk minden magyarlakta vidékről, a nagyvilágból, magyaroktól és nem magyaroktól. Úgy érezzük, hogy a jelentkező számunkban közölt anyagok meghatározzák lapunk jellegét, ami az igények és a beérkező írások függvényében módosulhat. A továbbiakban tartsanak velünk ! EURÓPAISÁG „A történelemben nincs hiteladóbb, a nagy dolgok mellett hatalmasabban tanúskodó, mint ... fázok ... a dacos szellemek, akik a világ egyetemes leprája elöl maguk vonulnak be az üresen maradt leprátilelepre, s a veszteghelyről veszik vesztegzár alá a betegeket(Németh László: San Riemó-i napló.) Az európaiság a Lepra halála — a szellem leprátlan állapota , a meg-megújuló értelem diadala — hit az igazság megismerhetőségében és kételkedés a megismerés mindenkori tökéletességében, a tökéletességre vágyó emberi szellem meg-megújuló harca önnön tökéletlenségével. Az európaiság az, ami Európának is csak olykorolykor sikerült és sikerül: a szellem leprátlan állapotában alkotó ember, lett-légyen szántóvetőről, avagy tudósról, amerikairól vagy japánról szó. Európának voltak és vannak — vannak és lesznek leprasötét éjszakái. Az európaiság nem féltében ott van, ahol Európa van, vagy hirdeti, hogy van, hanem ott, ahol az igazság az ember mindennapja —, ahol Prométheuszok születnek, s ahol krisztusi tisztaság győzi le a kereszteket. Nem Néró-fajzatok és a gyűlölet igéit hirdető átokmisézők európai gyülekezeteiben, hanem a megtisztulásnak — megbékélésnek, fölemelkedésnek — méltóságnak és szépségnek , a világ harmóniájának, az emberben újjászülető igazság idejében lakik az európaiság. 1989 békés és véres forradalmai az Európai Idő ígéretét hozták vissza európátlanított világrészünkbe, ígéretét csak. Mert a leprának csak a feje hullt porba , szétfröccsenő vére fertőzőn olt maradt az embereken. Veszteghelyen vagyunk, s innen kell vesztegzár alá vennünk a betegeket. HORVÁTH ALPÁR CfMtiÓ MAGYAR/CMiOÓ NA(fát, H(vé uméi cÁNeió u/AoyAé -Ao-Roé ^AAKAPT f p\ rO f\J VAtf'W, rLVenuvA^, errFMUiYU,., 3 oldal -V. rdv\ MINDENEK DAVID CAMPANALE, az Angol Liberál- Demokrata Párt képviselője Sepsiszentgyörgyön (Az alábbiakban részleteket közlünk a képviselő 1989. december 29-én, a MADISZ helyi szervezetének tagjai előtt mondott beszédéből. Akár ebben a szobában vagyunk, akár az utcán járunk, vagy a másik szobában ülünk...), az érzékeimben érzem, hogy mindenki együtt van, és hogy itt, nálatok, valami nagyon fontos dolog történik, ami bennünket, nyugatiakat arra kényszerít, hogy ébredjünk föl, hogy figyeljünk oda rátok. Számunkra ez nagyon komoly történelmi kihívás. A mi nyugati társadalmunk alapja a magántulajdonon nyugvó individualizmus és a gazdasági verseny Gazdasági ágazataink erősek, gazdagok vagyunk, de (folytatása a 4. oldalon) Alapkőletételről van szó. A Hatalom névtelen birtokosai ellenőrzik és rögzítik a kidolgozott utasításkészletet, a főpapok ráaggatják a rituálé köntösét, a ceremóniamester még itt-ott igazít — érvényesíti a jogait —, kezdődhet a szertartás. A Név viselője élet és halál állítólagos ura, az istenek kegyeltje vagy éppenséggel közülük egy, alá turisztikai megfontolásból a földön tartózkodik — kézbe veheti a kötelet és a cöveket, elvégezendő, amire kiválasztották és megtanították. Azután mehetne a dolgára, de továbbra is viselheti a Nevet — semmi akadálya. A szakrális algoritmus kidolgozása, a kórusok repertoárja, a főpapok félelmet és tiszteletet keltő hada, a délvonal megjelölése, a kötél kifeszítésének a gesztusa — mind, mind látványos, de nem szükségszerű és nem elhanyagolható mozzanatai az alapkőletételnek. Rövid riport lehetne ez a szöveg egy párezeréves fedőakcióról. Az is. Főszereplői: a Név viselője, király vagy fáraó, főpapok, statiszták, nép, szent állatok, zenészek, kórus, a szolgáltatási ipar helyi képviselői. A ceremónia végeztével mindenki boldog, elégedett — a Névtelenek csak bólintanak: jól van. Ideje tisztáznunk helyzetüket. A természettudományok értő művelői ők : mérnökök, matematikusok, csillagászok — beavatottak. Élet és halál urai voltak — nem tartottak igényt a Hatalom külső jeleire, ismerték pontos árfolyamát eme jeleknek. Félelmetes rágondolnunk: nem többet tudtak, mint mi, most, négy-ötezer év távlatából — hanem mást. Másként cselekedtek. Nem definiálták a rendet — igazodtak hozzá. A KÖTÉL KIKÉSZÍTÉSE után felépülhetett végre a templom, ami napvárta, csillagvárta is egyben — kézzelfogható bizonyítéka a felismert, megfogalmazott törvény helyességének. Méretei révén elsőként köszöntötte a felkelő napot, utolsóként a lenyugvót, ismerősként a találkahelyen pontosan megjelenő csillagot. Nem az örökkévalóságnak építkeztek : a templomok bizonyos részeit időnként újraépítették, igazodván a megismert világegyetem változásaihoz. Életük és haláluk gyakorlatias mérnökei voltak a Névtelenek. Arctalanul, a Hatalom álarcában, csak nyomokban, az árnyékban bukkannak fel, itt-ott és tűnnek el az időben. Beavatottak, a kultúra fennmaradásának szolgái, akik ezeréves időszakadékok fölé feszítik a kötelet. Gondos kezeik megfaragják az élet kereteit, léleklyukat ütnek az égboltra, megnézhetni a világegyetemet. Ha szükséges, apokrif szövegeket szerkesztenek a szent könyvek függelékéül, a Véletlen istenének is áldozván. Avatatlanként, ismeretlen mestereknek szegődtek volna tanítványai ? Itt és most. Névtelen tanítómesterek keze nyomát őrzi a Szlagirita örökérvényű értekezése a türannisz létrejöttének feltételeiről, megőrzéséről és íukásáról. Valaki mindig visszahurkolja a kultúra leszakadozó léggyökereit az időben. Névtelenek pótolják a felégetett könyvtárakat, újraírják a könyveket, ha kell. Mindig gyerek lehetnék az időben. Várhatom hazatérő apámat Orchomenos aranybányáiból, riadt gyereklány lehetek a hegyi ösvényen Itália ege alatt, a völgyben a condottierre közeledő vad zsoldosai, fölöttem ragyogó madarak , fehér lepelben a várfokról szakadékba ugró szüzek, arcomon a hollók árnyéka. Miért ne lehetnék tudatlan banya, ki aprópénzért rúzsét hord Bruno máglyájára ? Miért ne lehetnek gyerek ? Férfimunka vár névtelenekre. WILLMANN WALTER A Köiblet FÜGGETLEN LAP Sepsiszentgyörgy — Postafiók 180, telefon 2 22 35 , 2 82 42, 2 27 53. Felelős szerkesztők: Horváth Alpár Osváth Gábor Willmann Walter Grafikai szerkesztők: Fazakas Gyula Kónya Ütő Gusztáv I. ÉVFOLYAM I. 1990. január 27., szombat Első számára 2 lej (Második számmal kezdődően : 1 lej) fejléc a lécen — Crando és megalománia ez a cím — hangzik a kritika máris (még napviláglátta előtt) az Európai Időről. — Mit akartok ? Mire ez a fellengzős dobálózás a szavakkal ? — Fogjátok-e bírni cérnával ? Miért kell fejest ugrani a ... lehetetlenbe ? Meglepnek ezek a kérdések. Mert nem érzem, sem grandóbbnak, sem megalóbbnak az Európai Időt olyan jó öreg címeknél, mint pl. Igazság, Szabadság és Helikon ... Sőt talán hitelesebb is, tényszerűbb is, „valóságközelibb" is — igazabb is. Mert itt (és most) vagy lesz európai időjárás, és akkor lesz mondanivalója, feladata és küldetése Európai Időben induló írásoknak (még akkor is, ha netalán a pityókaszedés és a megyei pletykák témakörén belül maradnak), vagy nem lesz Európai (de más) idő sem. Az európaiság szellemi magatartást jelenthet pedg nem egyesek privilégiuma — gondolom —, hanem tér- és időérzék, no meg némi gerinctáj éles merevség — a világ megértésében.