Tik-Tak - Európai Idő gyermekeknek, 1990 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1990-04-01 / 1. szám
mwmm a mem hálája Egyszer egy erzai kislány elment rozsot aratni” Megy, mendegél, egyszer csak az erdő mellett szembetalálkozik egy medvével. A medve két lábára állva közeledett feléje, épp úgy, mint egy ember. És minden lépésre meghajtotta magát. A lány megijedt, el akart szaladni, de félelmében, mintha földbe gyökerezett volna a lába, moccanni se tudott. A medve pedig egyre csak közeledett... Ahogy odaért, kinyújtotta a mancsát. Nézi a lány, s hát észreveszi benne a szálkát- Ujjvastagságnyi volt. Kihúzta, és gyógyfüveket tett a vérző sebre. A medve meghajolt és eltűnt a sűrűben. A faluban senki sem hitt a lánynak, amikor elmondta a medvével való találkozását. De egyszer mi történt? A lány újból elment a mezőre rozsot aratni. Vágja, csak vágja, félre se néz. Egyszer felemeli a fejét, s hát, uramistenem, előtte áll a medve. Mancsai közt egy nagy méhkast tartott. Letette a lány lába elé, és kinyitotta. Színültig tele volt mézzel. Megnépmese hajolt az erza lány előtt, és visszacammogott oly erdőbe. Az egész falunak jutott belőle, télen is mind azt ették, s mégis jutott tavaszra is elég. Annyi sok méz volt. ’A moksákra és erzakra tagolódó mordvinok a finn-ugor nyelvcsalád tagjai, lélekszámukat tekintve, a magyarok és a finnek után következnek, számuk egy és negyed millió. Szovjetunió területén élnek. Az özönvíz gyik fia volt után egyedül életben maradt Noée- Jáfét, kinek unokáját Ménrótnak hívt cík . Ez a Ménrót a nyelvek bábeli összezavarása után Perzsiába ment. Itt megismert egy szép lányt, akit Enehnek, tehát szarvasünőnek hívtak, feleségül vette s a felesége két szép fiúgyermekkel ajándékozta meg. Az egyiket Hunornak, a másikat Magyarnak nevezték. „ .. . Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar vadászat közben messze elkalandoztak, és már a Meotiszaz Azovi-tenger neve az ó- és középkorban. A VII. és a VIII. században a magyarok a kazárokkal együtt a Meotisz vidékén éltek) mocsarai között bolyongtak. Ekkor hirtelen egy nőstény szarvas bukkant fel előttük, ők pedig mindjárt üldözőbe vették. Futott a szarvas, majd nagy hirtelen nyom nélkül elenyészett a vadászok szeme elől. Sokáig keresték, de sehogy sem tudták megtalálni. Ahogy a szarvast keresték, az egész mocsaras helyet bejárták, és barmok legeltetésére nagyon alkalmasnak találták. Ezután atyjukhoz visszatértek, tőle engedélyt kértek, és amint ezt megkapták, minden jószágukkal a meotiszi mocsarak közé költöztek. Meotisz tartománya határosPerzsiával. Mindenfelől tenger veszi körül, egy keskeny gázlót kivéve. Folyói nincsenek, de füvekben, fákban, madarakban, halakban s vadakban bővelkedik. Ittlétük hatodik évében Hunor és Magyar népe elindult innen, és a pusztában véletlenül rábukkantak Belár (az ókori bolgár nép nevét őrző személynév) király fiainak feleségeire, akik férjük nélkül, sátrakban tanyáztak Akkor épp a kurt ünnepet ülték , a zene hangjára táncoltak. Ekkor őket elfogták, s minden jószágukkal együtt magukkal ragadták a meotiszi mocsarakba. Az alánok (iráni eredetű nomád nép, talán a jászok is alán eredetűek voltak) fejedelmének, Dulának két lányát is elfogták, az egyiket Hunor, a másikat Magyar vette feleségül. Az összes hunok és magyarok ezektől az asszonyoktól származnak. Miután pedig már sokáig laktak e mocsarak között, lassanként nagy néppé sokasodtak, úgy, hogy ez a vidék nem tudta már őket sem befogadni, sem táplálni. Kémeket küldtek hát Szkítiába (Szittyaország az iráni nyelvű szkíták hazája a dél-orosz sztyeppén), s miután ezt kitapasztalták, szolgáikkal és nyájaikkal együtt ide költöztek tartós szállásra. Mordvin filitológia A világ népeinek ősi, elbeszélő formában ismert, ránk maradt elképzeléseit az ember helyéről a világban, a világ keletkezéséről, a természetfölötti vagy annak tűnő képességekkel rendelkező hősökről (istenekről, félistenekről) a mitológia foglalja magába. A mitológiai elbeszélések a mítoszok, az embereket régóta foglalkoztató dolgok, kérdések teljességigényű, sarkított megválaszolásai. Ezért tudnak napjainkban is korszerű mondanivalóval szolgálni. S gazdagítják a művészetek tárházát, s nemegyszer a tudományokét is. Ha megértéssel, érzéssel vesszük őket igénybe. Számolva az esetleges nagyítással, a képzelet részrehajló — emberi — próbálkozásaival, Zeusz (a görögök legfőbb istene) teljhatalmú uralkodó volt. Semmi sem állt már útjában. Akarata törvény és parancs volt minden más isten számára. Csak az alant, a Földön élők okoztak néha bosszúságot neki. Prométheuszt viszont dalokban dicsőítették az emberek. A titán (Uranosz, az Ég s Gaia, a Föld fia) Iapetosz volt az ő apja. Már kiskorában okosnak, merész gondolkodásúnak bizonyult. — Apám, miért van tele a világ annyi virággal és terméssel ? Miért olyan sok az állat és a madár ? Miért vannak ezek ? Miért nincs egy olyan okos lény, mely uralni és használni tudná ezeket ? — kérdezte. Meglett férfi korában hosszas töprengés után földgöröngyöt vett a tenyerébe. Ezt forrásból kibuzogó friss, hideg vízzel megöntözte. Aztán munkához látott, s egy emberi testet alkotott, s ez mindenben az istenekhez hasonlított. Prométheusz nem elégedett meg azzal, hogy új lényt alkotott, hanem megkérte Athénét (Zeusz leányát, a tudományok és mesterségek istennőjét, városvédő istennőt), legyen segítségére, adjon értelmet az ő agyagból formált emberének. Zeusznak cseppet sem volt ínyére az új lény, elhatározta, hogy az neki legyen alárendelve, sőt dicsőítse. Prométheusz joggal félt, hogy a főisten túl sok kötelezettséggel sújtja az embereket, kevés jogot s csak szegényes örömöket hagy nekik. Számos alkalommal kérte, adhassa oda a tüzet embereinek. — Hova gondolsz? Te tetted hozzánk hasonlókká őket, s ha még tüzük is lesz, képesek lesznek felkelni, és fegyverrel megtámadni engem, hogy elveszítsem trónomat. . Menj innen, amíg nem téged sújtalak legelőször, mert éppen eleget bőszítettél ! — mordult rá Zeusz. Dictve uucsanato: mert volna így hősünk. A következő éjszakán útnak indult lopakodott a kovácsműhelybe, ahol Héphaiszto, tűz- és kovácsmesterség istene épp aludt. Gv.TMtt6U ..s tözhelyböl peg parazsat, s a magával zett zöldbodza törzsébe rejtette. Aztán az éjjének leple alatt elmenekült. Rohant, miglen a völgybe nem ért. Ott megállott, magához hívta az embereket. Ezek az emberek eleinte tudatlanok voltak, nem sokban különböztek az állatoktól, csak gyöngébbek, tehetetlenebbek és védtelenebbek voszódtak, vagy a földbe ásták magukat, mint a kígyók, amit láttak, nem értették, amit hallottak, ne fogták fel, öntudatlanul élték végig életüket, az álomképek. Már-már kipusztulás fenyegette ők mikor Prométheusz lelopta számukra a tüzet az időt. A tűz segítségével azután az emberek megtanták a mesterségeket. Téglát égettek, házat épített mindenféle hasznos szerszámot készítettek magának , amint munka közben fokról fokra ügyedett a kezük, egyre világosabb lett az értelmük . Prométheusz ajándékának, a tűznek köszönhe tehát az ember, hogy kiemelkedett az állatok sói ba! sőt a természet más erőivel együtt az állatot is a maga szolgálatába kényszerithette. tik-tak !