Tik-Tak - Európai Idő gyermekeknek, 1991 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1991-01-23 / 1. szám
g\SAG\VASNKROKs^!k (folytatás az első oldalról) nát (mely a későbbiekben élete főműveként marad meg, s kerül be a köztudatba), a TETEMREHÍVÁSt. Ki-kiruccan innen egy-egy hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányútra (Olaszországba, majd több évvel később Angliába), de mindenünnen ide tér vissza, hogy sorsával bizonyítsa Ady Endre majdan. Gyárfás hazatérése után épp negyed századdal megfogalmazott gondolatát: „A dudva, a muhar, / A gaz lehúz, altat, befed“. Vagy :„De ha a gatyás, bamba / Társakra s a csordára nézett, / Eltemette rögtön a nótát : / Káromkodott vagy fütyörészett." Mert ez történt Gyárfás Jenővel. Lobogó szenvedéllyel, hatalmas megjelenítő erővel, csodálatos festői tudással alkotta meg hazatérte utáni első művének, a már említett Tetemrehívásnak a változatait. Sepsiszentgyörgy közönsége szerencsés, hiszen a városi képtárban láthatja e nagyszerű mű egyik változatát, mely nincs fele akkora sem, mint a Budapesten látható, végsőnek számító hatalmas vászon, de szuggesztív ereje, nagyszerű — a főalakra, Kuud Abigél figurájára koncentráló — kompozíciója révén még annál is kiválóbb. Balladát, tragikus pillanatot örökít meg e művén Gyárfás, azt a pillanatot, amikor Kund Abigél felismeri, hogy akaratán kívül, tréfás játékos kedvtelésével okozta szerelmese halálát, s a felismerés őrületbe kergeti. Gyárfás műve nem illusztráció, nem egy epikus esemény megfestése, hanem egy csodálatos, megdöbbentő erővel ható festmény, melynek témája : magának a döbbenetnek, az arc (a főalak), az arcok (a mellékfigurák arcai), a mozdulatok kifejezte döbbenetnek a képi megjelenítése. Ilde, friss ez a kép, összefogott, összehangolt a színvilága, nagyszerű a kompozíciója, hatalmas mesterségbeli tudással készült el az egész, s készültek el a legapróbb részletek. A fiatal művész tökéletes ura a rajznak, a formának, birtokában van azoknak a mesterségbeli eszközöknek, s annak a megjelenítő, átélő képességnek, melyek mind-mind a nagy tehetség jelentkezésének a megnyilatkozásai. Képét elismerte a kritika, elismerte a szakma, hiszen a kiállítás 200 aranyas nagydíjával jutalmazták. De — sajnos —, alig kapta meg a díjat, ama „dudva, muhar" már megkezdte visszahúzó munkáját, a vidék közönye, a szellemtársak hiánya, a környezet kisszerűsége együttesen munkáltak benne, s a sokra hivatott festő tehetsége a későbbiekben már csak fel-felvillant. Festett még jó munkákat, néhány nagyszerű, lélekláttató portrét, (Császár Domokos és Császár Bálint arcképeit), kompozíciókat (Disznóölés, Zongorázó fiú, Zongorázó nő), tanulmányokat (az V. László és a Gábor Áron halála című kompozíciókhoz), de ezek már csak felvillanások voltak, a művészettörténeti jelentőségű, zseniálisnak indult tehetségből lett az átlagost alig meghaladó, a középszerűnél alig több festőművész. Tudása, megjelenítő képessége, lelkiismeretessége megmaradt a régi, de elvesztette azt a hatalmas képzelőerőt, azt a belső tüzet, ihletet, amely épp az átlag fölé való emelkedésnek elengedhetetlen összetevő eleme, kelléke Mégis, még így is ki kell mondanunk, hogy Gyárfás Jenő öröksége a romániai magyarság egyik legjelentősebb képzőművészeti értéke. Itthon található művei nagyrészét a sepsiszentgyörgyi múzeum őrzi, de remekműszámba menő kis önarcképe látható Kolozsváron is, a művészeti Múzeumban Zarándokoljunk el hozzájuk, nézzük meg, figyeljük meg őket, s próbáljunk eltöprengeni a bennük megtestesülő értékeken. Szent István rejteke — Trencséni népmonda nyomán — Volt egyszer egy öreg pásztor, aki mindig a Racsa hegy oldalában legeltetett. Nem tartott semmitől, mert vadállat nem volt a közelben. No, ha nem volt, mégis mindennap eltűnt egy bárány a nyájból. Szólítja az öreg pásztor a bojtárgyereket és mondja neki : — Hallod-e, fiam ! Erre vadállat sohasem jár, mégis mindennap eltűnik egy bárány. Járj utána, s nekem előteremtsd, mert ha nem, csúfat látsz ! Jól van, a bojtárgyerek kezd vigyázódni, hát észreveszi, hogy déltájban egy fehér bárány kapja magát, egyet szökik, azzal megindul és egy kicsi barlang nyílásában eltűnik. Több se kellett a bojtárlegénynek ! Mindjárt a bárány után indult és a szűk folyosón egyre haladt a nyomában. Hát egyszer a folyosó kitágul és a bojtár egy nagy, föld alatti üregben találja magát. Abban a föld alatti üregben pedig lovas katonák voltak, mind régi-régi fegyvert viseltek és mindegyik aludt a ló hátán.A bojtárfiú először nagyon megijedt, de aztán megbátorodott és költögetni kezdte a katonákat. De hiszen költögethette, mert egy sem ébredt fel. Akkor a fiú tovább ment, s hát egy nagy asztal mellett meglátta Szent István királyunkat, akinek olyan hosszú szakálla nőtt, hogy az asztalt körülérte. Odamegy a bojtárfiú a királyhoz, s hát látja, hogy az is aluszik. Kezdi költögetni. Azt mondja neki : — Ébredjen felséged ! Megébred erre a szóra a király, de azt mondja : — Még nincs itt az ideje ! Akkor a fiú még egyszer próbát tett a vitézekkel, de hiába, mert egyik sem ébredt fel. Mit tehetett ? Visszafordult és hóna alatt a tévelygő báránnyal a szűk folyosón át, visszatért a gazdájához. Szent István azóta is ott rejtőzik a Racsa hegy üregében és azt várja, hogy mikor szabadíthatja fel a szegény népet. TÖRTÉNETE — ok. — A bajor herceg Magyarországra nyomul, de a magyar seregek viszszaszorítják Regensburgba. — 917 — Magyar seregek Lotharingiába törnek. Arnulf bajor herceg viszszafoglalja — a magyarok nyújtotta segítséggel — a saját hercegségét — 919 — I. Madarász Henrik német király vereséget szenved a Szászországba nyomult magyaroktól, akik Lotharingiába is bevonulnak- Egy magyar sereg pusztítja Itáliát. — 920 körül — Dzsajháni (Jaihani) bokharai tudós említi a Volga és a Feketetenger mellet élő magyarokat. — 921 - I. Berengár római császárt támogató magyar seregeket Bogát és Tarhos vezeti. — 922 — Magyar csapatok Dél-Itáliában a bizánci tartományt, Apuliát pusztítják. (KRÓNIKt 8.) — 921 — A Szalárd vezette magyar sereg elfoglalja Páviát: a Szalárd vezette csapatok az Atlanti-óceán partjáig jutnak el; ugyanebben az évben Szászországot pusztítják . I. Madarász Henrik német király kilenc évre szóló fegyverszünetet köt, évi adó fizetésére kötelezi magát. 926 — Ez év május 2-án történt a Sankt Gallen-i kaland. Konstanz felé haladnak, majd átmennek Lotharingiába, Burgundiába és a Loire völgyén át az Atlanti-óceánig hatolnak. Visszatérőben Arnulf bajor herceg hat évre ismét kötelezi magát az évenkénti adófizetésre. Szerkesik KÁDÁR GYULA (folytatjuk) A KIS SZÉKELYFÖLDRŐL NAGY TÖRÖKORSZÁGBA Roppant nagy vörös falú épület előtt állunk meg : ez az Aja Szófia. Hatalmas kupolája alatt összepréselve, másfél évezred könyörgései. Szemben a láthatárból a Kék mecset emelkedik ki, a Sultanahmet cami. Körülötte négy háromerkélyes minaret, mellette négyszögletű, boltíves épülettel körülvett udvar, két túlsó sarkán még két minarettel. Egy darabig megfoghatatlan magasságban lebeg előttünk. Elindulunk. A két templommal párhuzamosan virágzó park pálmafákkal és oleanderrel, kerek medence és két obeliszk , egyikük eredeti egyiptomi hieroglifákkal. Belépünk a négyszögletű udvarba- A boltívek alatt folyosó fut körbe. Képeslap- s játékárus gyerekek rohannak meg. Homlokra való, összetekert, aranyszállal átkötött s lógó pénzekkel díszített színes selyemszálakat kínál egy öreg, egy másik ember piros török fezeket próbál a fejünkre. A fez viseletét, akárcsak a nők számára a feredzséjét, Atatürk óta nem tekintik kötelező érvényűnek Törökországban. S bár a „törökök atyja“ a nőket egyen- I jogúsította úgymond, s öltözetükre is gondolt, mindazonáltal a török asszonyok a legnagyobb hő- Iségben is többnyire hosszú szoknyában, nagykabátban s kendő- I ben, vagy a hagyományos sarkig érő fekete ruhában mennek csak ki az utcára. Ha kimennek. Belépünk a templomba, a kékbe. Itt ugyan nem kell lábat mosni, mint a rodostói dzsámiban, de a cipőnket itt is le kell húznunk. Aki rövidnadarágban van a lányok közül, annak barna kendőt kötnek a derekára, bokáig érőt, aki pántos blúzban van, vállára terítik a kendőt. A roppant épület perzsaszőnyegekkel borított padlóján állunk és nagyon kicsinyeknek érezzük magunk. A templom belülről egyszerű , négy monumentális oszlop tartja a kék színekben pompázó hatalmas kupolát, mely alatt el van kerítve egy rész középen, el, a hitetlenek lábától: ez még mindig mecset, nem múzeum. A festett ablakokon nagy faragott fatáblák, a müezzin hangja mintha a kupolából jönne. A falakon is kék színben burjánzanak a díszítőmotívumok. A négyszögletű dzsámi az égszínkéktől a feketésig hordja magán a kék árnyalatait, innen a neve. Kimenet gyerekhad rohan meg bennünket. Időbe telik, míg le tudjuk rázni őket. Mihálycsa Erika, Vili p, Sepsiszentgyörgy (folytatjuk)