Európai Idő, 1994 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-15 / 1. szám
Iinét Ér minimi In I IN 2. OLDAL V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 16 OLDAL MEGJELENIK KÉTHETENTE Ára: 130 lej FÜGGETLEN NEMZETKÖZI HÍRMAGAZIN Főszerkesztő: Horváth Alpár; főszerkesztő-helyettes: Willmann Walter; szerkesztőségi titkár Kocsis Károly; főmunkatárs: Bíró Béla; szedés: Csala Klára; korrektor Vasiliu Anna Postacímünk: RO 4000 Sf.Gheorghe, C.P. 141; Telefon/Fax: 092 316763 -— 1994. JANUÁR 15. - JANUÁR 28. u \' EURÓPAII Amikor félrehajítják az álarcokat Románia Alkotmánya értelmében a Parlament az egyetlen törvényhozói hatalom, azonban záros határidőre, jól meghatározott területen törvény által felhatalmazhatja a Kormányt, hogy törvényerejű rendeleteket bocsásson ki, amennyiben az illető kérdés nem igényel organikus jellegű törvényt. Az ily módon hozott törvényerejű rendeletek a Hivatalos Közlönyben való megjelenésük után lépnek életbe, a Kormány pedig köteles azok szövegét jóváhagyás végett a Parlament elé bocsátani a felhatalmazást adó törvény által meghatározott időn belül. Az ezen úton a Házak elé tárt rendeletek a szokványos procedúrában tárgyalandók meg, és mindaddig érvényben maradnak, amíg azokat a Parlament elfogadja, vagy visszautasítja. Az első esetben a rendelet törvénnyé válik, a Házak által elfogadott formában, a másodikban pedig érvényét veszti. A kormány ugyanakkor úgynevezett sürgősségi törvényerejű rendeleteket is hozhat, felhatalmazás nélkül, ha úgy érzi, hogy valamely területen erre azonnali szükség van, de ebben az esetben a meghozatallal egy időben kell a parlamentnek jóváhagyás végett benyújtani. S amennyiben az nincs rendes ülésszakban, a rendkívüli ülésszak azonnal összehívandó. Ezen alkotmányos előírások alapján a különböző kormányok a parlamenti vakációk időtartamára egyre több és lényegesebb kérdések megoldását látták szükségesnek - a fent leírt módszerrel -, míg odáig nem jutottak, hogy a kényes kérdéseket már nem is tárták a Parlament elé, hanem kivárták a vakációt, így rendeletek útján alakítgatták az ország képét, a kormánypárti többséggel rendelkező állandó büróra és plénumra maradván az a feladat, hogy a benyújtási kötelezettségeknek eleget téve ugyan, de megakadályozzák a szövegek plénumbeli megvitatását, s így zavartalanul érvényben tartsák őket. Az ellenzék mindezt - látván, hogy ezúttal minden eddiginél nagyobb hatáskört igényel magának ez a minden eddiginél katasztrofálisabb Kormány - bármi áron, akár egy rendkívüli ülésszak összehívásával is (bár ez a választókerületekben való politikai tevékenységére hat negatívan) meg akarta akadályozni. A tét olyan nagy volt, hogy ezúttal a kormánypárt legdiplomatikusabbnak tartott vezetői is elhajították álarcukat és leplezetlenül, alkotmányt, törvényességet, jóízlést, mindent félredobva erőszakolták ki a felhatalmazást, majd próbálták kihúzni a rendkívüli ülésszak méregfogát. Érezvén, hogy az észérvek - úgy, mint "rendkívüli ülésszak fölöslegessé teszi a felhatalmazást", vagy "ha a Parlamenttel párhuzamosan egy másik törvényhozó testület is dolgozik, mégpedig úgy, hogy éppen a fontosabb kérdésekben dönt, míg a népképviseletnek a kevésbé lényeges ügyek maradnak, akkor az alapjaiban ássa alá a demokráciát", stb. nem hatnak, a kisebbségben lévő ellenzékiek a legvégső alkotmányos fegyverükhöz folyamodtak. Az alkotmány szerint ugyanis valóban elég a jelenlevők egyszerű többségi szavazata ahhoz, hogy egy ilyen kérdésben döntés szülessen. Márton Árpád (folytatása a 3. oldalon) * A KISEBBSÉGI KÉRDÉS MÁSODSORBA KERÜL** 6. OLDAL