Európai Idő, 1994 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-15 / 1. szám

AMIKOR FÉLREHAJÍTJÁK AZ ÁLARCOKAT... (folytatás az első oldalról) Ahhoz viszont, hogy a ha­tározat jogerős legyen, a Ház összlétszáma felénél eggyel több képviselő kell részt ve­gyen a szavazásban, mellette vagy ellene voksolván, illetve felemelt kezével jelezvén tar­tózkodását. A képviselői véleményvál­tás szabadságának, ugyancsak alkotmány biztosította elve azonban azt is lehetővé teszi, hogy amennyiben nem óhajt, egyáltalán ne szavazzon vala­ki. Ha bármi okból a többsé­giek közül hiányoznak annyi­an, hogy magukban ne tudják kitenni a fele plusz egy létszá­mot, akkor az ellenzék egyöntetű nemszavazásával blokálni lehet bármilyen vok­solást. Ezen eszközhöz vi­szont csak szélsőséges esetek­ben illik folyamodni. Ez az eset az volt, és ezen fegyvert bevetve sikerült kvórum alá tornászni a kifejezett szava­zásszámot. Nastase úr elrendelte a hi­ányzók előkotrását a föld alól is, a beállt patthelyzetet megmagyarázni kívánó ellen­zékieknek pedig "büntetés­ből" nem adott szót ("képvi­selő úr ön nem szavazott, te­hát nincs jelen, aki nincs je­len az pedig nem kaphat szót" - mondta). Újból szavazással próbálkozott, de ekkor sem lévén meg a kellő szava­zatmennyiség, azzal fenyege­tőzött, hogy aki nem szavaz, annak levonatja a fizetéséből az aznapra járó bért, majd amikor sem ezzel, sem a név­sorolvasással nem sikerült elég kezet magasba nógatni, akkor egyszerűen kivonta a szerinte igazolatlan hiányzók számát - jóllehet ilyen lehe­tőséget nem ír elő az alkot­mány, ráadásul ezen "hiány­zók" egy része pedig éppen a teremben volt - és azt osz­totta kettővel. Úgy számolva a képviselőket, mint Caragia­­le egyik híres hőse, Pristanda a zászlókat, érvényesnek nyil­vánította a szavazást, az el­lenzék pedig természetesen az alkotmánybírósághoz for­dult igazságtételre. Azt ugyan Nastase úr nem tehette meg, hogy hasonló huszárvágással ne hívja össze a rendkívüli ülésszakot, de ki­találta, hogy igaz ugyan: amennyiben a képviselők egyharmada azt igényli, köte­lező összehívni a rendkívüli ülésszakot, de az már nem, hogy azokat a kérdéseket ké­ne megvitatni, amiért össze­hívták. E próbálkozást sem koronázta siker, errefelé a többségiek egyszerűen felfüg­gesztették az ellenzék által igényelt ülésszakot, jóllehet ezt sem teszi lehetővé az al­kotmány, és helyére összehív­tak ők egyet, most már az ál­taluk jónak tartott napirend­del. Lévén, hogy az ellenzék nyomására ebbe is kénytele­nek voltak a házszabály meg­vitatását első helyre tenni, rögtön olyan rendelkezést próbáltak bevinni e belső, tör­vénybe, mely szintén alkot­mányellenesen felhatalmazná az Állandó Bürót arra, hogy formális okokra hivatkozva megtagadja a rendkívüli ülésszak összehívását, amennyiben azt a képviselők egyharmada igényli, ha azt nem tartja kellőn indokolt­nak. Kendőzetlenül zajlik tehát az egypártrendszer, a Nagy­­nemzetgyűlés-szerű törvény­kezés visszaállítása, Adrian Nastase úr pedig lassan "sze­retett mosolygó elnökünkön" is túltesz a Ceausescu-szerű diktatórikus megnyilvánulá­saiban. MELESCANU AMERIKÁBAN Az amerikai adminisztráció konkrét intézkedéseket kért, "külö­nös hangsúlyt fektettek a xenofób és antiszemita cselekmények meg­előzésére” - nyilatkozta Melescanu úr. "Ahányszor csak felbukkannak ilyen jellegű cselekmények a kor­mány bírósági eljárást kezdemé­nyez. Mostantól kezdve elhatárol­juk magunkat minden olyan csele­kedettől, melyek nem szolgálják a demokratikus érdekeket.” - ígérte meg amerikai kollégájának. Komolyan vehették az amerikai hatóságok ezeket az ígéreteket? A jelek szerint nem, már csak azért sem, mert volt már precedens: Ion Iliescu ugyancsak Washingtonban, a Holocaust Múzeumának felava­tásakor, ugyanezeket a dolgokat ígérte. Ebből a szempontból egyéb­ként a hivatalos közlemény is élesen fogalmaz: "Az amerikai fél kiemel­te, hogy az emberi jogok terén el­őrelépésre van szükség, s azt kérte a román kormánytól, hogy minden kétértelműség nélkül ítélje el azo­kat a politikai csoportokat, melyek az intoleráns nacionalizmust és a szélsőségességet szítják". Bár Me­lescanu miniszter úr hatásosan ér­velt, "az amerikaiak nem úgy néz­nek ki, mint akiket sikerült meg­győznie" - közölték velük az ameri­kai főváros jól értesült köreiben. "Egyébként a záró nyilatkozat éles hangnemben is ezt bizonyítja" - tet­ték hozzá. "Ez volt az elmúlt év leg­fontosabb kétoldalú találkozója" - mondotta nekünk Melescanu úr, így még kíváncsibbak vagyunk, hogy legalább Melescanu úr sze­mélyesen el fog-e határolódni "azoktól a cselekményektől, melyek nem szolgálják a demokratikus ér­tékeket", vagy közvetlen főnökéhez hasonlóan, az lesz az első dolga, hogy rögvest tiszteletét tegye a "Ro­mánia Mare" körüli szövetségesek­nél. (Cristian Duciu, Andrei Badic( La Washington, Teodor Melescanu făcea promisiuni fără acoperire, Ro­mânia liberă, 1141. szám.) EURÓPAI IDŐ 1994/1. FIGYELŐ Történelemhamisítás Az Országos Audiovizuális Ta­nács Tegnapi (az Everac-ügynek szánt­­ sz.m.) ülésén Ecaterina O­­proiu fölháborodottan utasította el azt a dokumentumfilmet, melyet az RTV szombat este (Antonescu marsall kivégzéséről, a király szere­péről - sz.m.) bemutatott Kitűnő elemzőkészséggel bizonyította a je­lenlévő újságíróknak, hogy a szó­­banforgó "dokumentum" valójában közönséges hamisítvány, trükk..., melynek az a célja, hogy meggyőzze a nézőt: Antonescu kivégzésének értelmi szerzője a Király. A szóbanforgó, a Kormány TV Stúdiója által készített dokumen­tumfilm a román közvéleményben valóságos felháborodási hullámot keltett Egyesek azt kérdezték, és teljes joggal, mióta foglalkozik Ro­mánia kormánya filmkészítéssel? A miniszterelnöknek sikerült volna az ország összes gondjait megoldani, s már arra is jut ideje, hogy a hetedik művészetnek szentelje magát? És még merje valaki azt állítani, hogy nem állunk nyakig az abszurdum­ban! Az ország a szakadék mélyén vergődik és a román Kormány fil­meket készít! (...) Bizonyosan nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy az úgyneve­zett dokumentumfilm sugárzása egy Paul Everac és a Román Kor­mány közt megkötött paktum ered­ménye. Az aberráns "dokumen­tum" sugárzása fejében Everac el­nyerte a kormány cinkos hallgatá­sát az Everac által írt, rendezett és előadott szilveszteri nemzetgyalá­­zás ügyében. Mi egyéb magyaráz­hatná azt a tényt, hogy bár a gyalá­zat éjszakája az egész országot föl­háborította, a kormány, akitől függ, hogy Paul Everac megtarthatja-e vezérigazgatói állását, s aki a mes­tert a vezérigazgatói székbe ültette, a jelen pillanatig sem foganatosított semmiféle intézkedést? (...) A hatalom birtokosai, azok elle­ni elvakult gyűlöletükben, akik rá­mutatnak hibáikra, kitervelhetnek és a TV csatornáinak közvetítésével végbevihetnek bármit. Gyalázhat­­ják nem csupán a Királyt, hanem az ellenzék vezéreit, a független újsá­gírókat, mindenkit, aki kellemetlen­kedik. Megállíthatja őket valaki? Természetesen nem. A televízió sa­ját birtokuk. Akárcsak az ország, egyébként (Ion Cristoii, Un trucaj ordinar, Evenimentul zilei, 466. szám.) LIDÉRC­NYOMÁS Paul Everac kerek esztendeje mérgezi a ro­mán közvéleményt "tab­­letának" nevezett anti­demokratikus és re­formellenes TV- rova­tával. Ebben a nemzet­­ellenes munkában Ion Iliescu elnök legtelje­sebb támogatását is él­vezi. A Szilveszter éjsza­kai lidércnyomásért a felelőst nem a TV épü­letében, hanem valahol másutt kell keresni. (Ion Cristoiw O primejdie naţională: Paul Everac, Evenimentul zilei, 465, născu és az ET Tegnap reggel 5 órakor a rádió "Rosszia" bejelentette: az Európa Tanács szakértői javasolták, hogy három-három bíróból álló chisinau­­i, tiraszpoli, moszkvai és egy harma­dik országot képviselő bíróságot hozzanak létre, és ha egy vagy több vádlott továbbra is bűnösnek bizo­nyulna, az ítéletet Moldova Köztár­saságnak kell végrehajtania. Az orosz adó kiemelte, hogy a tiraszpo­li hatóságok pozitíven viszonyulnak a javaslathoz. Feltételük az, hogy Oroszország, melyben a transz­nisztriaiak megbíznak, garantálja a bióság függetlenségét A javaslat, ha valóban létezik, meghökkentő, s a nemzetközi jogban előzmény nél­küli. Hétfőn este egyébként Pavel Barbalatil, Moldova Köztársaság legfelsőbb Bíróságának elnöke a BBC-nek kijelentette, hogy őt még nem tájékoztatták az ET javaslatá­ról és hogy a moldvai fél óvakodna visszautasítani egy ilyen javaslatot. (Peter Sragher: Tribunal internatio­nal pentru grupul Ilascu, Adevărul, 1/48. szám.) Hajótöröttek Hogy az 1919 táján összeeszká­­bált kelet-közép-európai luxushajót mára elnyelték a habok, mi sem bi­zonyíthatná meggyőzőbben, mint a feltehetően nyugatra tartó keskenyke roncsért folytatott kétségbeesett küz­delem, melynek résztvevői időnként még a nagypolitika szintjén is leple­zetlen faragatlansággal mocskolják egymást. Ahogy azt József Attila mondaná: a kultúra úgy hull le ró­lunk, mint ruha másról a boldog sze­relemben. Vaclav Klaus cseh miniszterel­nöknek eszébe sem jut szégyelni Übermensch gőgét, vagy azt, aho­gyan másoknak továbbadja azt a megaláztatást, melyet egykor, mai szövetségesétől, a némettől kapott. Meciar és Iliescu a kisebbségek ellen acsorognak, s nem fáradnak bele az­­"irredenta Magyarországra" muto­gatni, Walesa személye - állama­­ és az amerikai lengyel emigráció súlyát latba vetve tesz zsarolási kísérlete­ket, Magyarország meg helyzetéhez illő ’’szemérmességgel az összes e­­lőbbi magatartást együtt és egyide­jűleg próbálja érvényesíteni A nagy orosz testvér újbóli ag­resszív megjelenése a nemzetközi színtéren, alaposan összezavarta az illúziókat. Jalta szelleme ismét ott látszik lebegni a Nagy Kelet-Közép- Európai Kezdet kaotikus ősvize fö­lött. Mindenki szaladna Nyugatnak, s mivel ezt mindenki nem teheti meg az túlontúl felingerelné az atomfegy­verekkel és űrtechnikával állig fel­fegyverzett nagy "orosz embert", egy­mást rugdossuk le, hova­tovább vi­csorgó düh ver a mind ingatagabb deszkaszálról. Akinek pedig semmi esélye sincs, hogy fölkapaszkodjon rá, mint Ro­mániának például, az természetesen azt kívánja, törjön ketté a roncs is... A nyugat egykedvűen nézi a ha­A Szabad Európa Rádió miután áttekintette azokat a témáknak a lajstromát, melyeket Clinton elnök, éveleji moszkvai látogatása során, Borisz Jelcinnel meg szeretne vitat­ni, washingtoni moldáv diplomá­ciai forrásra hivatkozva úgy tudja, hogy ezek közt az "Ilascu-ügy” is szerepel Az amerikai elnök, állítják a szóban forgó források, kérni fog­ja a halálos ítélet megváltoztatását, és az elítéltek átadását a moldovai hatóságoknak. (Preşedintele Clin­ton se implică De "cazul Ilascu", Ade­vărul, 1147 szám.) láb­ását, jó erősen szorítva az evezőt, hogy ha bármelyikünk is csónakjára tenné a kezét, a körmeinkre csapjon. A zsirinovszlávok meg várnak és dörzsölgetik a tenyerüket, hisz ismét nyilvánvaló: idő kérdése csupán, hogy magunktól az ölükbe hulljunk. Mert egy dolog egyetlen egy, az, hogy együtt esetleg több esélyünk le­hetne, ezeken az elátkozott vizeken még mindig­ még egy hosszú kudar­cokban gazdag évszázad után sem jut eszébe senkinek Egymást rug­dossuk orrba, szájba, ki-ki helyzete és képességei szerint, s közben pró­bálunk a felszínen maradni Hogy meddig lehet ezt megtenni? Nem sokáig az bizonyos. De akkor majd kábulatából magához térve legalább ki-ki megtudja, ki volt az, aki partra cipelte: a német, a török az orosz? És azt is, hogy mivel kell majd fizetnünk érte. Bíró Béla UTOLSÓ STÁDIUM Dragoslaveie község­beli birtokán Paul Everac egyfajta körcsarnokot építtetett magá­nak, melyben több román drá­maíró szobrát is elhelyezte. Köztük található a sajátja is. Az, hogy valaki életében szob­rot emeltessen önmagának kész abszurditás. Paul Everac azonban nem retten vissza az abszurdumoktól Éppen ezért az RTV mai igazgatójáról ke­vés volna pusztán azt állítani, hogy nem ért a szakmájához, valami jóval súlyosabbról van szó. (Paul Everac si-a ridicat deja statu­ie. Evenimentul zilei, 466. szám.) Clinton megszólal?

Next