Európai Idő, 1997 (8. évfolyam, 2-19. szám)

1997-01-25 / 2. szám

3 ETM:A NAGYVILÁG ESEMÉNYEI o a A"" / / -R O A­z AP amerikai hírügynökség 40 országban, 139 előfizető (rádió-, tévé- és lap­szerkesztőségek vagy más hírügy­nökségek) körében felmérést végzett arról, hogy a megkérdezettek szerint melyek voltak az elmúlt esztendő legkiemelkedőbb nemzetközi hírei, illetve eseményei. A válaszok összegezése nyomán kialakult 10-es rangsor: 1. Bill Clinton újraválasztása. (491 pont). 2. Borisz Jelcin újraválasztása. (487). 3. Az izraeli és a palesztin választá­sok, illetve a közel-keleti békefolyamat (469). 4. A ruandai, burundi és zaire-i menekültdráma (364). 5. A polgári légi közlekedés tragédiái (296). 6. A Nagy-Britanniában felbukkant kergemarhakór, és az ezzel kapcsolatos nyugat-európai események (285). 7. A nukleáris kísérleti robbantások általános betiltását rögzítő egyezmény aláírása, illetve Franciaország bejelen­tése, hogy beszünteti tervezett nuk­leáris kísérleti robbantásait (199). 8. A boszniai választások, illetve a délszláv válság idején történt háborús bűnökkel foglalkozó törvényszék működése (195). 9. A pokolgépes merénylet az atlantai nyári olimpián (147). 10. A belga gyermekpornóval kap­csolatos ügyek (140). —........ ■ ___a N­ ancy Reagan asztrológusa mindig megmondta, mikor kell, vagy nem kell rendeletet kiadnia az elnöknek, mikor kell részt vennie egy csúcsértekezleten, harcol­ni a kongresszusban. Hillary Clin­tonnak viszont egy jósnő, afféle lát­nok áll rendelkezésére, aki gondozza lelkét, kapcsolatot teremt közte és őrangyala (Franklin Delano Roo­sevelt elnök felesége, Eleanor) között, időről-időre tanácsokkal lát­ja el, hogyan és milyen szerepet játsszék. A médium neve Jean Hous­ton, 55 éves, 15 könyv szerzője, egy spirituális kutatási alap igazgatónő­je, aki hisz a spiritizmusban, más világok létezésében, és úgy véli, hogy védőistene Minerva, a bölcsesség istennője. A közlés Bob Woodwardtól, a Washington Post főszerkesztőhe­lyettesétől származik. Ő az a népszerű újságíró, aki a hetvenes években kipat­­tantotta a Watergate-ügyet. A választás című, legutóbbi könyvében, amely a Simon and Schuster kiadónál jelent meg, beszéli el az alábbiakat: Egy tiszteletreméltó tudóssal, a neves antropológus, Margaret Mead lányával, Mary Batesonnal együtt Jean Houston oldotta fel Hillary súlyos depressziós válságát 1994 végén, 1995 elején. Ezt a válságot a republikánusok választási győzelme váltotta ki. Roo­sevelt feleségén kívül Gandhi szellemét is megidézte számára, s beszélgethetett velük. Bizarr dolog, igaz? Kétségtelenül, már ahogy az a Fehér Ház elnökeivel és first Ladyjeivel sok esetben megtörténik. A krónikák tele vannak furcsaságokkal: Jimmy Carter azt mesélte, hogy egy kiránduláson "megtámadta egy nyúl", George Bush azt állította, hogy Lincoln szobájában szellemet látott. Clinton "virtuális (lehetséges) társadalom" szlogenje, amely valahol félúton helyezkedik el a szabad piac és a gondoskodó állam között, állítólag ugyancsak Jean Hous­tontól származik. Úgy hírlik, a médium meggyőzte Hillaryt: Jeanne d’Arc-hoz hasonlóan az a feladata, hogy lezárja a nemek közötti egyenlőtlenség 5000 esztendejét, és beindítsa az egyenlőség időszakát. (A férjéhez lámpát, vagy a Bibliát vagdosó amazonnak olyannyira si­került belelendülnie ebbe a felsza­­badítósdiba, hogy Rush Limbaugh, a talk-show-sztár egyenesen "feminád­­nak” becézi. A "virtuális" First Lady ugyanis rabszolgasorshoz hasonlítja a házasság intézményét és kardoskodik, hogy gyermek a szülőjét még perre is vihesse. Ezt már a nőmozgalom sem nézi tétlenül.) Hogyan sikerült kirángatni a First Ladyt a lelki válságból? Jean Houston megpróbálta rávenni, hogy merüljön el tudatalattijában, és fedezze fel, hogy kik voltak "jellegzetes elődei" (Eleanor Roosevelt és Gandhi). Ezután arra kérte Hillaryt, hogy félhomályban, behunyt szemmel képzelje magát e személyek társaságába, és beszélgessen velük, feleljen kérdé­seikre. A First Lady szerint, aki újságíróknak elmondotta, hogy „konzultált“ Roosevelt feleségével, ez nem volt nehéz feladat. E képzeletbeli beszélgetések révén sikerült felka­paszkodnia a lejtőn. A látnok szerint Eleanort és Gand­hit éppúgy nem értették meg és éppúgy rágalmazták, mint Hillaryt. Tőlük, raj­tuk keresztül értette meg a First Lady, hogy a legtermékenyebb évek gyakorta az elszigetelődés esztendejei után következnek be. Woodward utal rá, hogy Clinton némi ellenérzéssel vette tudomásul a felesége és a lelki taná­csadó között kialakult kapcsolatot, ám az eredmény örömmel töltötte el, és házon kívül zaklatott lelkű felesége nem tűri a lakásban "azokat az undorító dolgokat". Hillary kabinetfőnöke, Margaret Williams újságíróknak kijelentette: "a First Lady ismét magára talált, hála egy adag Jeanne d'Arcnak". Most már csak az a kérdés: vajon mit szólna mindehhez az adaggá válto­zott orléansi szűz? Aki nem liberaliz­mustól vagy feminizmustól sarkallva öltött férfiruhát és ragadott kardot, hanem azért, hogy megvédje a hazáját. -uk- HILLARY CLINTON JÓSNŐJE TÍZ "NAGY HÍR" A JÖNNEK AZ ÁZSIAI MILLIÁRDOSOK! Forbes magazin felmérései szerint a világ tíz leg­gazdagabb embere közül öt ázsiai, ami jól tükrözi a földrész gaz­dasági jelentőségét. A távol-keleti tigrisek milliárdosai megközelítették vagyonban a világ két leggazdagabb emberét, Bill Gatest, a számítógépipar önjelölt óriását és War­ren Buffett-et, Amerika legnagyobb befektetőjét. 1991 és 1996 között Japánban nem változott a legvagyonosabbak száma: most is negyvenegyen vannak, miközben máshol Ázsiában a milliár­dosok száma öt év alatt huszonhatról nyolcvankettőre emelkedett. Annak ellenére, hogy a második világháború végén Ázsia gazdaságilag elmaradott állapotban volt, a világ leggazdagabb­­jainak huszonnyolc százaléka most ott él. A milliárdosok száma gyorsan növekszik. A Forbes szerint 1995-ben még csak 388-an voltak, 1996-ban pedig már 447-en. Az Egyesült Államokban a dollár­­milliárdokra rúgó vagyonok száma az elmúlt évben 20-ról 149-re emelkedett. Az új vagyonok felhalmozódása a folyamatos, konjunktúrát kihasználó spekulációval és a számítógép-ipar szédületes fejlődésével magyarázható. Gates 5,1 milliárd dollár vagyon­növekedéssel elérte a 18 milliárdot, és most ő a világ leggazdagabb embere. Buffett, becenevén az "omahai bölcs", ügyes befektetésekkel 4,6 milliárddal gyarapította vagyonát, és most 15,3 milliárdjával a második. A harmadik helyen Paul Sacher áll, a svájci gyógy­szeripar királya. A tíz leggazdagabb milliárdos közül ő az egyetlen európai. Ázsiában Li Sho Ki a leggazdagabb, ő a negyedik, akit a tajvani Csai Van-lin, egy hatalmas befektetési vállalkozás alapítója követ. Érdemes még megem­líteni az ázsiai gazdagok egyik érdekes alakját, Nina Wangot, akit nem zavar túlságosan Hongkongnak Kínához való visszacsatolása: ő a Nina Torony ter­veivel foglalkozik. Ez lesz a legma­gasabb (486 m) torony, amelyet valaha építettek, a Bábel tornya óta legaláb­bis. Nagy-Britannia nem foglal el előkelő helyet ebben a rangsorban. Az Egyesült Királyságnak mindössze hat milliárdosa van. Közülük a "legszegényebb", Richard Branson mindössze 1,4 milliárdnyi vagyonnal rendelkezik. -vk- A DUBAI-I CSODA A Bukaresti Rádió január 8-i, esti műsoridejében riportokat közvetítettek a világ több tájáról. Egyik riporter Dubaiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában készített rövid interjút egy helybelivel, aki jól beszélt románul, mert 1977 és 1984 között Romániában végezte felsőfokú tanulmányait. Egyéb faggatózások között a román rádióriporter rákérdezett az arab férfi­ra: - Itt, Dubaiban miért nincsenek tömegközlekedési járművek? - Már hogyne lennének! És pontos menetrend szerint közlekednek, mint bármely nagyvárosban - válaszolta meggyőzően az arab, majd megértően hozzáfűzte: - Ja, persze, itt ritkábban közlekednek a járatok, mert az emberek 90 százalékának gépkocsija van... -Ju- EURÓPAI UTAKON A SKELLEFTEL-I beszámoló előtt ugorjunk visza az utazás Malmö-Stockholm sza­kaszára: Svédországban vannak olyan vonatjáratok is, amelyeken csak a jegy árának felét kell fizetni. Ezek az úgy­nevezett "piros vonatok". Hátrányuk, hogy a "drágábbaknál" ritkábban közlekednek. A malmöi vasútállomá­son egy ilyen piros vonatot néztünk ki magunknak, hogy olcsóbban jussunk el Stockholmba. Csakhogy este volt, és az első piros vonat másnap reggel 6 órakor indult észak felé. Sebaj, az éjszakát szívesen eltöltöttük volna a tiszta, kellemes épületben, csakhogy azt éjfélkor bezárták, ki kellett vonul­nunk a peronokra, ahol egy hálózsák­ban kellett kivárnunk a reggelt. S bizony a február Svédországban sem meleg... Másnap délben érkeztünk meg Stockholmba, ahol Csaba, egy volt osztálytársam várt. Személygépkocsi­ból történt a gyors városnézés, láttuk a Globus arénát (sportcsarnok), a királyi palotát, a parlament épületét, a helyet, ahol meglőtték Olof Palmert. Stock­holmban mindenütt visszatérő ter­mészeti látvány a sok víz és sok kőszikla. Vannak olyan utak, amelyek valójában csak hidakból és a sziklák alatt áthaladó alagutakból állnak. Vendéglátónk elvitt egy barát­nőjéhez, ahol ámuldozva láthattunk egy­­ számunkra mesebelinek tűnő - svéd­ civilizációs lakást, lakókörnyezetet, amelynek a szauna is természetes tartozéka volt. Szintén itt láttunk egy különleges falmacskát, majdnem akkora volt, mint egy disznó. Egész nap a házban ült, és annyira el volt szakadva természetes kör­nyezetétől, hogy amikor kiment az udvarra és felmászott egy fára - már nem tudott lejönni segítség nélkül. A háziak kihívták a tűzoltókat és ők hozták le a fáról... (folytatjuk) Csúcs András MACSKA A FÁN A MOZIVÁSZON MÖGÖTT Q/ w • - - . - ’ 1929-ben történt, hogy egy New York-i szálloda halljában egy férfi odalépett Walt Disneyhez és 300 dollárt ajánlott föl neki, ha hoz­zájárul, hogy Mickey Mouse alakját különböző használati tár­gyakra nyomtassa rá. Disney, aki épp pénzzavarban volt, elfogadta az ajánlatot, s ezzel kezdetét vette a film- és mesehősök alakjaival díszített áruk dömpingje. S hogy egy rajzfilmtörténet mennyire függ a moziüzlettől, mi sem bizonyítja jobban, mint a Flipper esete, amelyről az Universal azt remélte, hogy a tavalyi év legtöb­bet hozó nyári mozija lesz. Amikor az író-rendező Alan Shapiro megkezdte a tárgyalá­sokat a stúdió gazdasági osztályá­nak szakembereivel, kiderült, hogy a játékkészítők nem találják elegendőnek a három meg­mintázható rajzfilmfigurát: Flip­pert, Saart, a kalapácsfejű cápát és Petet, a pelikánt. A játékkészítők még legalább egy figurát kértek. Igen ám, de a történet befejeződött. Mit volt mit tenni, Shapiro hozzáírt még egy epizódot, s így született meg Sam, a teknős. Hiába, az üzlet mindenek felett. A csillagok háborúja - 1977 - volt a modern moziüzlet első úttörője, amikor is bebizonyosodott, hogy a szereplők képeivel ellátott tárgyakból és az őket formáló játékokból legalább annyi, ha nem több pénzt lehet nyerni, mint magából a filmből. Az 1982-ben készült E.T.-nek még nagyobb sikere lett úgy a vásznon, mint az üzletekben. A Batman és a Jurassic Park pedig, a becslések szerint, évi 10 milliárd dol­lárt hoz a konyhára. A tavaly feltűnt Space Jam, a Time Warner igazgatója szerint már nem is mozi, hanem üzleti vállalkozás. Lehet benne valami, mert a Warner becslése szerint a Space Jam figurákból 1 milliárd dollár bevételre számítottak '96-ban. Ezzel szemben 3 milliárdot söpörhettek be. Üzleti si­kerként könyvelhetik el a 101 kiskutya Disney-féle '61-es feldolgozását is, hiszen több mint 130 nagyvállalat szállt be a különböző dalmát kutya­­kölykökkel díszített tárgyak és plüssál­latok gyártásába. Persze az üzleti siker igencsak függ magának a filmnek a si­kerétől. Ugyanakkor a kasszasiker nem feltétlenül jelent üzleti sikert is. Legjobb példa erre a Casper és az Inde­pendence Day, melyek kiábrándították a vállalkozókat. Nagyon sok függ attól, hogy mennyire "játékos" egy mozi, azaz szereplőit minél jobban meg lehessen mintázni játékok formájában. A legtöbbet a Családi mozidélután a Disneyvel típusú filmekből lehet kihozni. Az emberi szereplőkre alapí­tott történetek gyakori problémája, hogy olyan szereplőket találjanak, amelyek jól mutatnak majd a pár­nahuzaton vagy az iskolástáskán is. Hiszen Hollywoodban az sem szokat­lan, ha a szekeret fogják be a ló elé. -nd- VÁLLALKOZÁS-ROBBANÁS A lakosság arányában mért vállalat­szám a közép-európai régióban kezdi megközelíteni az Európai Unió szint­jét: az EU-ban 43, a posztszocialista blokkban pedig 31 vállalat jut ezer lakosra. Forrásunk, az Eurostat meglepetéssel értékeli, hogy míg az EU-ban az átlagos alkalmazott szám 6,5, a "keleti tömbben" a cégek átlagosan 7,5 embert foglalkoztatnak. A régióban eddig 3,36 millió új vál­lalat jött létre, ezek egyharmada Lengyelországban, egyötöde Cse­hországban 15 százaléka Magyarorszá­gon, 10%-a Romániában. A cégek 27%-át nők alapították.­ ­.

Next