Európai Idő, 1998 (9. évfolyam, 4-26. szám)

1998-02-21 / 4. szám

ÚJ!!! INFARKTUS ELLEN: KÉT VITAMIN csold.) EURÓPAI Főszerkesztő és a Vezetőtanács elnöke: Horváth Alpár. Főszerkesztőségek: Nemzetközi Főszerkesztőség, főszerkesztő: Willmann Walter. Kárpát-Medencei és Romániai Főszerkesztőség, főszerkesztő: Kocsis Károly. Rovatvezetők: Botos László, Zilai Erzsébet. Titkárság: Préda Hajnalka. Belső munkatársak: Farkas Anna, Kacsó András. Reklámmenedzser: Bokor Gábor. Főmunkatárs: Zilahi Csaba. Korrektor: Farkas Anna. Szedő: Csala Klára.Területi Irodák: Kézdivásárhelyi Területi Iroda, Csíkszeredai Területi Iroda, Brassói Területi Iroda,­­ Marosvásárhelyi Területi Iroda, Kovásznai Területi Iroda, Baráti Területi Iroda, Gyergyószentmiklósi Területi Iroda, Székelyudvarhelyi Területi Iroda, Kolozsvári Területi Iroda, Tusnádfürdői Területi Iroda, Szentegyházai Területi Iroda, Székelykeresztúri Területi Iroda, Segesvári Területi Iroda. A szerkesztőség postacíme: 4000-Sf.Gheorghe, Căsuţa Poştală: 15. Telefon/telefax: 067-330 547. Internet: "http://w­ww.cosys.ro/europaiido”; E-mail: euridCastarnets.ro Az Európai Idő par excellence független lap. Nem támogatja sem a Soros Alapítvány, sem sajtóalapítványok, sem a magyar- sem a román kormány - sem semmilyen más állami vagy civil (társadalmi) szerveződés, intézmény, párt, érdekcsoport vagy tehetős polgár, sem rokon, sem ismerős vagy barát. Egyetlen támaszunk az Olvasó, s akinek kezében a sorsunk: az Isten. Elmegyünk, de még visszatérünk... avagy: egy lap tündöklése és ... visszavonulása A hír: kinek öröm, kinek bánat, kinek mit sem jelent... Akinek öröm, legyen boldog vele! Akinek bánat, adjon az Isten annak erőt és lehetőséget a vigasztalódásra.­­Nyitott szemmel jár­tunk, ökröket és tinókat is láttunk, s tudjuk, ha mást nem, azt elértük, hogy begyepesedett laptársainkat fölrázzuk, s ezzel tudatosan is bizonyítani is tudjuk! szolgáltuk a bármely napilapot olvasó Olvasó érdekeit!) Nekünk a hír, amelyet most nyilvánosságra hozunk: tény. Mindazzal együtt, amit e tény jelent és jelenthet. Egy vizsgálat (szép “magyar" szóval: tesztelés) ezzel véget ér véget ért. Az eredmény részben lesújtó, részben rendkívüli hírértékkel bír .Olyan élmény, mint amikor az orvos legkedvesebb embertársának a testét világítja át, s a röntgenfelvételen hatalmas, rosszindulatú daganat ill. daganatok képét látja... Ezt látjuk mi is. Történelmi röntgenfelvételt a (romániai és nemcsak romániai) magyar társadalom testéről. És mindazon daganatok képét, amelyet egy hónap alatt egy ilyen testen kimutatni, érzékelni, észrevenni lehet! A hír: az “Erdély - a független napilap” holnap nem lát napvilágot, a napfényes (avagy borús) erdélyi égbolt alól átköltözik az internetre, s február végétől valahol egy - talán - pálmafás ligetben, idegen földön, egy floridai szerverről fogadja látogatóit - látogatóit e száműzetésben. * Hogy miért került/kerülhetett sor erre? A romániai magyar társadalom még nem érett meg a rend­szerváltásra, vagy... polgárainak nincs már (!) pénze e ... rend­szerváltásra. Itt és most csak annak van és lehet napilapos léthez anyagi fedezete, aki ezt kommunista nagybácsikájától örökölte, vagy akit jelenleg is pénzelnek­­ külhonból (avagy belföldről), hazu­dott példányszám jegyében és sötét politikai célok szolgálatában. Értesüléseink szerint a jelenlegi romániai magyar közéletnek a népáruló, kultúra- és tömeggyilkos kommunista közelmúltban is címszerepet játszó, de mára hazafikká átvedlett élcsapata (amelyek közül néhányuknak az RMDSZ legfelső vezetésébe is sikerült beszivárogniuk) vérdíjat tűzött ki az Erdély (képzelet­beli) fejére. Egy (nem névtelen) levélíró tudósítása szerint a MORE legfelső vezetése is terhelő bizonyítékok gyűjtésével bízott meg egy jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő agg kommunistát­­ szerkesztőségünk erkölcsi lejáratása érdekében. Minket nem pénzelt senki. Mi megejtettük a függetlenség és a romániai magyar tár­sadalom “érettségi vizsgáját” (­ szerény eszközeink és képességeink birtokában), s mindannyian - mi is, s e társadalom is - elbuktunk e vizsgán: mi túlságosan szegények voltunk ehhez (anyagiakban egészen bizony­osan, de lehet, hogy szellemiekben is!), a társadalom pedig... a) egyrészt (ártatlanul, önhibáján kívül) túlságosan belefá­sult abba, hogy mindenki csak hazudik neki, s mindenki csak hasznot akar húzni belőle; b) másrészt túlságosan elszegényedett ahhoz, hogy méltóságát a Zálogházból meg- és visszaválthassa. Ezért, (mert e történelemben élünk mindannyian, s bármennyire picinyek, porszemek és senkik is lennénk a nagy játszmában) a történelem ítélőszéke elé invitálom mindazokat, akik a romániai magyar társadalom jelen állapotáért felelősek, s any­­nyit sem próbáltak tenni ezért a társadalomért, mint egy egyszerű újságolvasó ember, aki (s felméréseink tanúsítják, hogy sok ilyen van:) egy lapot csak azért vásárol meg, mert azt itt és most magyar nyelven írják. (Hogy e “meghívót” teátrális fogásnak is nevez­hetném, kézenfekvő, hiszen invitáció nélkül is eme ítélőszék előtt áll már mindenki, akinek ott a helye - akár tetszik ez neki, akár nem!) Mi teljes anyagi és (részben, a tőlünk telhető mértékben) szellemi arzenálunkat felvonultattuk e szolgálat nevében és jegyében, s e felvonulásban családi vagyonunkat - magunk és szüleink vagyonát - is vásárra vittük. Mi vesztettünk. De nem kockán, és még csak nem is kártyajátékban! Mi azt tettük, amit a lelkiismeretünk (s hisszük: e kor parancsa!) elvárt tőlünk. Egy csatát elvesztettünk, de a háborúnak nincs vége. Súlyos sebeket kaptunk, sok véráldozatot követelt tőlünk az első ütközet, de nem pusztultunk el, csak visszavonultunk! S még visszatérünk! Ugyanezen a hadszíntéren, ugyanazon népirtó, nép- és nemzetáruló, kultúrasorvasztó barbárság ellen, amely ellen az első csatába indultunk - egy következő ütközetben. Addig is a - február végétől már rendszeres internetes és hírleveles - viszontlátásra kedves és hű Olvasóink! Önökért har­coltunk eddig is, s ezután is Önökért nem fogjuk hagyni teljesen veszni és pusztulni a független és hiteles tájékoztatás szellemét - a szabadság eszméjét földgolyónknak e jobb sorsra érdemes szegletében. Horváth Alpár, az Erdély főszerkesztője Is. Az igen­ nyilvános számítógép-sorsolást (a beküldött szelvények alapján) 1996 febr. 7-én reggel 9.00 (kilenc) órakor tartjuk az Erdély szerkesztőségében (Dália utca 2. bl. 44. Sc. C. Ap. I. Telefon: 067- 330547)* Utóirat­­ 1998. február 11-én: Tehát (a híresztelésekkel ellentétben) az “ERDÉLY - a független napilap” nem (!!!) szűnt meg!!! Az újraindulásig az Interneten, az Európai Idő laptestében, hír­­leveles formában valamint a rendszeres Erdély Klub Találkozók keretében folytatja elkezdett munkáját az elkezdett harcot. Azokat, akik 1998 februárjára előfizettek az Erdélyre, az Erdély Klub örökös és tiszteletbeli tagjaivá nyilvánítjuk (a tagsági könyvet az előfizetési bizonylat vételekor postafordultá­val postázzuk!) Kérjük jelentkezzenek! (Természetesen visza­­kapják a februári előfizetés összegét! Kérjék a postától is!) A Klub tevékenységéről értesítő fogja tájékoztatni az érdekel­teket! *A számítógép-sorsolás nyertese: Czintos Miklós, Pólyán. További részletekről következő lapszámunkban olvashatnak! Halálvárók Kim Chong II 4 éves és összesen 4,5 kg-t nyom. Szívszorító látványt nyújt a kórházi ágyon csont és bőr karjaival, ijesztően ki­ugró térdeivel, és deformálódott lábaival, melyek - az orvosok szerint - soha többé nem lesznek képesek járásra. Már, ha megmenekül az éhhaláltól. A kórházban ugyanis nincs élelem, amivel táplálhatnák őt és 53 társát. A diagnózis mindegyikük esetében ugyanaz: krónikus alultápláltság. A kórház vezető főor­vosa, Dr. Chon Han Jin nyilatkozata szerint hetente 2-3 gyermek hal éhen. Kóros hasmenés, kanyaró, tüdőgyulladás és tuberkulózis szedi áldozatait a végsőkig legyengült lakosság köréből. A szakértők szerint az észak-koreai éhínség gyökerei 1989-ig nyúlnak vissza, amikor a Szovjetunió megvonta legmagasabb támogatását az országtól. Hozzájárult még a mostani katasztrofális helyzet kialakulásához az éveken át folytatott elhibázott mezőgaz­dasági politika is. A novemberben felhalmozott gabonakészletek legjobb esetben is csak 4 hónapig elegendők. A téli hidegek pedig tovább tizedelik a lakosságot. Ám akár napsütés van, akár csontig hatoló hideg, a kegyetlen igazság akkor is az marad, ami­­ Észak- Koreában gyerekek halnak éhen. A rossz táplálkozás szélesre tárja a kaput a fertőzések és a halál előtt. Az alultáplált anyák képte­lenek szoptatni csecsemőiket, akaratlanul betegségeknek és fer­tőzéseknek téve ki így őket. A kórházak személyzete közül is sokan haltak éhen. Ezen felül sok szülő szégyelli kórházba vinni gyerekét. (folytatása a 14. oldalon) ISSN 1220-9929 IX. EVF. 1998 / 4. SZÁM Megjelenik kéthetente­­ 20 oldalon. Ara: 2600 lej s□ Tt n Ádl 4 t) ( * Agyramenő szex Meglepő fel­fedezéssel állt a nyilvánosság elé egy amerikai tudós. Állítása szerint a szexuális élmények megváltoztathatják az agy szerkezetét. Marc Breedlove, pszichológia professzor elváltozá­sokat talált a hímnemű patkányok agygerincvelőinek azon neuron­­jaiban, melyek az erekciót és az ejakulációt ellenőrzik. (6.old.) A Bill Clinton amerikai elnök nagyon kínos nőügyeinek kap­csán előkerültek a valamikor talán nem annyira botrányos nőügyek, szoknyaügyek más USA-elnökök életrajzi adataiból, sajtótörténeti dokumentumokból vagy éppen korabeli periratok másolataiból. Ezekről olvashatnak érdekes összefoglalót a 7. oldalon.

Next