Európai Idő, 1999 (10. évfolyam, 4-24. szám)

1999-02-27 / 4. szám

POLITIKAI RÖNTGENEURÓPAI IDŐ 1999/3 Csángómagyarok gondjai Magyar ábécére várva A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) február elején, Gyimes­­bükkön tartotta legutóbbi köz­gyűlését. A beszámolók és hoz­zászólások szomorú tényre világí­tottak rá: a csángóföldi magyar­ság helyzete továbbra is aggasztó, vajmi kevés olyan hatósági lépés történt, ami a sorsverte népcso­port identitásmegőrzését segíte­né, az anyanyelvű oktatást vagy szentiszteletet lehetővé tenné. A közgyűlésen többek között meghallgatták a Domokos Pál Péter Ala­pítvány és Csicsó Antal MCSMSZ- alelnök beszámolóját, beszéltek a csángóföldi oktatás helyzetéről, va­n más­ más fontos kérdésekről. Ger­gely István csobotfalvi (Csíkszereda és Csíksomlyó szomszédságában) plébános misét tartott a részt­vevőknek. A közgyűlés után Csicsó Antal válaszolt a kérdéseinkre:­­ Az oktatási minisztérium államtitkársága a tavaly engedé­lyezte Klézsén a magyar nyelvű oktatást, ám ez mégis akadályba ütközött. Mi történt? A bákó megyei tanfelü­­gyelőség tavaly, a tanévkezdésre nem engedélyezte a magyar tagoza­tot. De az álláspont valamelyest változott, a szembeszegülés oldó­dott, remélem, hogy nem kell várni az 1999-2000-es tanévre, hanem heteken belül magyar ábécé betűi kerülnek egy klézsei iskola táb­lájára.­­ Tavaly magyar tanerőket toboroz­tak Klézsébe. Volt-e jelentkező? — Jelentkeztek többen is. Egy személy volt, aki le is telepedett volna a faluban, de neki nincs megfelelő képzettsége és oktatói tapasztalattal sem rendelkezik. A többi közül kiválasztottuk a leg­rátermettebbet, ő azt mondta, hogy visszatér a részletek megbeszé­lésére. Vártuk egy hónapig, akkor azt mondta, várjunk még egy hetet, majd még egy hetet és még egy hetet kért... aztán közölte, hogy meggondolta magát. Megtudta, hogy Klézsén nem Kánaán, hanem “harctér” várja. - Milyen segítséget várnak az új kisebbségvédelmi minisztertől, miután az elődje hozzáállásával nem voltak megelégedve? - Remélem, hogy Eckstein Ko­vács Péterrel hamarosan ismerkedő megbeszélésen találkozhatunk. Tá­jékoztatjuk a helyzetünkről, a gond­jainkról, aztán majd elválik, hogyan tudunk együttműködni. - Nemrég létrejött Bákóban a Nemzeti Kisebbségi Tanács megyei­­szervezete. Ez mennyire segíti a csángómagyarok jogharcát? - Nagyon jó lépés volt, hiszen a többi kisebbséggel együtt közösen léphetünk fel a jogainkért. Mi, a csángómagyarok a kisebbségi tanácsban való részvételünkkel is próbáljuk bebizonyítani, hogy létezünk. Sokan nem hiszik el, hogy mi is vagyunk a világon, ezzel verik vissza a kéréseinket. Bákó nem híres a másság iránti türelemről, megértésről, itt talán még erőtelje­sebb az Intolerancia, mint bárhol Moldvában vagy az országban. (A közgyűlés részleteire még visszatérünk, mellékelve közöl­jük az MCSMSZ csángó pro­gramjának elveit.) Botos László Csángó asszony Csíksomlyón Olvasói levél Nyárádmenti gondolatok A tavaly őszi alsócsernátoni és érm­i­­hályfalvi fórumok után a nyárádsze­­redai tanácskozással folytatódott az RMDSZ belső megújulását célzó találkozók sorozata. A folyamatnak nevezett fórumok kezdeményezője Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, akihez számos területi, megyei szervezet poli­tikusa, tisztségviselője társult. Olvasói levelet kaptunk a nyárádsz­­eredai fórum egyik résztvevőjétől, aki egyszerű tagként, erdélyi magyarként volt jelen. Papírra vetett gondolataiból idézünk: “...A Fórumok létrejötte sze­rintem arra hivatott - többek között -, hogy a közelgő nehéz idők árnyékában megpróbálja összefogni az erdélyi magyarságot. A némelyek által oly sokat ócsárolt alsócsernátoni találkozó tulajdonképpen egy új mérföldköve lehet az erdélyi magyarság magára találásának. Szerintem Alsócsernáton az ébredés pillanata volt, Érmihályfal­­va a valóságé, Nyárádszereda pedig mintha azt sugallná: más szelek fújnak. (...)” A marosvásárhelyi levélíró közli a teljes nevét, de faxküldeményét CS. A. K. álnéven jegyzi, ezt tiszteletben tar­tottuk, ám az eszmefuttatást nem közöl­hetjük teljes terjedelmében. Esetleg még két gondolatot ragadhatunk ki. Egyik figyelmeztetés kíván lenni, hogy miközben az erdélyi magyarság továb­bra is a nacionalisták kereszttüzében van, a magyarok többsége közömbös marad, sőt — ami ennél rosszabb mintha magyar a magyarnak lenne a legádázabb ellensége. A levél másik gondolatsora arra világít rá, hogy milyen élénk érdeklődés övezi a fórum találkozó sorozatát a sajtó részéről, és milyen fontos szerep hárul a sajtóra; nagyon lényeges, hogy a sajtó hogyan tudósít ezekről a népgyűlésekről. Szavazzon senkire! A politikai csatározásoktól megcsömörlött kaliforniai férfi azt javasolja, hogy a választásokon vezessék be azt a lehetőséget, hogy a polgárok ne csak egy megnevezett jelöltre, hanem a “senkire” is szavazhassanak. A 68 éves Al Shugart a Los Angeles Timesban fejtette ki ez irányú elképzeléseit. A javaslat előzménye: 1975-ben Nevada államban, miután a “senki” megkapta a legtöbb voksot, nem a név szerinti első helyen végzett jelöltet választották meg, hanem azt, aki a második helyen végzett. A férfi szeretné, ha terve már a 2000. évi választásokon megvalósulna. Vajon Romániában nem lehetne elgondolkodni ezen a megoldáson? Ugródeszka Miközben Nyugat-Európát, Kanadát és Magyarországot is elárasztják a romániai illegális bevándorlók, Románia sem men­tes a “népvándorlás” jelenségétől, annak minden kellemetlen mel­lékhatásával. Tavaly az ország területén 14 683 olyan külföldi állampolgárt füleltek le az el­lenőrző szervek, akiknek lejárt a tartózkodási engedélyük (vízu­muk). Közülük 1551 személyt kí­sérettel toloncoltak ki a határ­átkelőknél, 2431 pedig jószán­tából hagyta el az országot. A töb­bieknek meghosszabbították a tar­tózkodási engedélyt, de előbb megbírságolták őket. A pénzbírsá­gok összege meghaladja a hétmil­­liárd lejt. Az év elején 2516 olyan külföldi állampolgár szerepelt a hatóságok nyilvántartásiban, akik humanitárius segélyakciók képvi­selői vagy különböző vallási szervezetek, vallásfelekezetek misszionáriusaiként járják az országot. Magyarul: hittérítők. U­­gyancsak tavaly 17 954 volt a száma - hivatalosan - azoknak a külföldieknek, akik tanulmánya­ikat végzik Romániában. Zömük Pruton túli. A Romániában tavaly év végéig hivatalosan bejegyzett vegyes tőkéjű cégek száma 25 956. Az afrikaiak, ázsiaiak, közel­­keletiek ugródeszkának hasz­nálják Romániát, bejutnak az országba a zöld határon, majd egy ideig meghúzódnak, hogy a megfelelő pillanatban nyugat felé folytassák illegális vándorlásukat. Legtöbben a román-magyar határ­nál próbálkoznak, vannak, akik a cseh-német vagy lengyel-német határig is eljutottak. A tavaly Romániából hazatelepített szöke­vények: 61 Sri Lankába, 41 Pakisztánba, 91 Bangladesbe. De lepleztek le szép számmal itt rejtőzködő indiaiakat, irakiakat, kínaiakat, afrikaiakat is. Buka­restben amolyan bantusztán is létezett a számukra. A hatóságok feltételezései szerint a leleplezett bevándorlók között mindig lehet­nek olyanok, akik el tudnak rejtőzni az ellenőrzések elől, így valójában több külföldi tartóz­kodik Romániában, mint ameny­­nyien a hivatalos jelentésekben szerepelnek. A januári fejlemé­nyek azt igazolják, hogy idén is nagy a tolongás a román (zöld)­­határok mentén. - la - Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Milyen elvekre kell fektetni a csángó programokat 1. A helyzet, a helyi valóság jó ismerőse. Szó van itt tudásról, információról, tapasztalatról és empátiáról. Ezen kívül a megfelelő hozzáállás is szükséges. Nagyon kevés a felmérés a gazdaság, szociális, nyelvi állapot stb. területén. A legjobban felmért terület a néprajz. 2. A csángóság azon része, amely még érez valamilyen fokú vonzalmat a magyarság iránt, kb. 20-80 ezer fő. Ezt vesszük be számításainkba, erre kell kon­centrálni azt a kevés erőnket és energiánkat, ami van. Mivel a csángómagyarság a nagy magyar nemzet része, jogosan várjuk el a magyar nemzet támogatását. 3. Az egyik fontos célja a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSM­SZ): a számba jöhető csángóság - akiket mi csángómagyaroknak nevezünk - felemelése és bizonyos irányú fejlesztése, egészen addig, amíg kompatibilis lesz az erdélyi magyar struktúrákkal. Mi integrálódni akarunk a romániai magyarság­ba. És az MCSMSZ az a csángó szervezet, amely felvállalja a magyar utat. Mivel mi egy évszázaddal vagyunk lemaradva az erdélyi társadalomhoz viszonyítva nem vagyunk versenyképesek. Ezért egy ilyen verseny ránk erőszakolása egyen­lő a pusztulásra való ítéléssel. Figyelembe kell venni azt is, hogy a csángóma­gyarság egy speciális szórványban él. 4. Figyelembe kell venni a programoknál, hogy a csángóság fejletlen, még nem is “csángóság”, hanem néha csángóul érző emberek valamilyen strukturálatlan, szervezetlen halmaza. Mivel a csángómagyarság nagyon le van maradva az erdé­lyi társadalomhoz képest, így nem versenyképes, ezért, ha meg akarjuk menteni akkor más kategóriába kell sorolni a programok ki- és megírásakor. Ha ugyanab­ban a kategóriában maradunk továbbra is, akkor mi csak az elnyomást fogjuk érezni az erdélyiek részéről. A projektek nagy részébe való részvétel 10-30%-os hozzájárulást igényel részünkről. Mi ebbe a kategóriába nem férünk be. Nekünk gyakran az 1 -3% is sok. 5. A múlt évek bizonyították, hogy az erdélyi magyarság nem képes megérteni a csángóság problémáit, és csak nagyon kis részben karolja fel. Ezért hangsúlyt kell fektetni a csángóság önszerveződésére, ezt elő kell segíteni, így létre fog jönni és meg fog erősödni a csángómagyarság. Azonkívül­ a csángó kultúra létezik, és mint ilyen, joga van a továbbélésre, a továbbfejlődésre. Az MCSMSZ-nek nem célja a csángó kultúra kiirtása vagy valamilyen irányú asszimilálása, hanem ellenkezőleg, a megvédése. Az MCSMSZ nemzeti alapú szervezet. 6. A csángóság egy része megmenthető, még megnyerhető a magyarság számára. Viszont a nagyobb részét végleg elveszettnek tartjuk. Egy megmentő programot véghez lehet vinni a csángóság számba jöhető részének a megmen­tésére. A részprogramok aktív és kezdeményező álláspontot kell tükrözzenek. 7. A csángómagyarság folyamatosan asszimilálódik, kb. 2­5%-a évente elvesz így a magyarság részére. Önerőből azt a lefelé tartó tendenciát nem tudjuk csökkenteni, hanem ez gyorsulni fog. Egy összetett, koncentrált és összehangolt Csángómagyar Globális Tervet le lehet írni, le lehet fektetni, ki lehet dolgozni részletesen, el lehet kezdeni. Az MCSMSZ ezzel próbálkozik most. A remény még nem csillant fel előttünk, de ennek ellenére mi még kitartunk egy ideig. Jó tudni, hogy az MCSMSZ nem azért tart a magyarsággal, mert olyan sok támogatást kapott volna, hanem annak ellenére, hogy ennyi támogatást kapott. És különben az MCSMSZ a leggyakrabban nem azért tevékenykedik úgy, ahogy tevékenykedik, hanem a körülmények és a tények ellenére. Akkor is, ha a csángó magyarság és az MCSMSZ most nem fér be a megszokott normalitásba, mi tovább tevékenykedünk, és reméljük, hogy­ egyszer mi is, és a körülményeink is, a békés normalitás védősáncain belülre kerülünk. Az asszimilációnk tovább foly­tatódik. Az asszimilációnk nem ter­mészetes, hanem a román állam által folytatott. Az asszimilációnkat agresszió­nak nyilvánítjuk. 8. A mi helyzetünk fronthelyzet. Mi itt egy­fajta szelídebb szükségállapotban létezünk már nagyon régtől. Ezek itt nem normális állapotok. Ezért, olyan ren­delkezésekkel, feltételekkel és előírá­sokkal, amelyek más társadalmi és poli­tikai valóságokra vonatkoznak, mi itt nincs amit kezdenünk. Ez vonatkozik mind a programokra, mind a támogatá­sokra. Az amolyan segítség nekünk vagy árt, vagy nem érint, vagy másoknak használ. Az olyan formákat, módozatokat és szinteket mi nem érhetjük el­ egy­hamar. Addig úgy érezzük magunkat, mint akiken erőszakot követnek el. Mi azt akarjuk, hogy magunkon segítsünk, hogy fejlődjünk a magyar úton. Ezért a ránk vonatkozó programoknál abból kell kiindulni, hogy ezekkel segíteni kell a csángómagyarságot. Nem abból kell kiin­dulni, hogy már vannak algoritmusok és abba belekényszerítjük a csángó prog­ramokat is. A csángó programok egy külön kategória. A sok specifikuma miatt szintén külön kategória a csángómagyarság is, ezért külön kell kezelni. Az érdek és az érdem viszonyát a programokban a helyzetnek megfelelően kell értelmezni­­. Figyelembe kell venni a helyi csángómagyar szervezet véleményét a prog­ramokban. Ameddig az MCSMSZ-t nem veszik be a csángó programok kidolgo­zásába, addig azok nem lesznek jók és megfelelőek. Ezt a szervezetet kell először megerősíteni, hogy a ránehezedő feladatoknak tudjon eleget tenni. Az MCSMSZ legitim demokratikus kisebbségi civil képviseleti és érdekvédő, alulról építkező csángómagyar szervezet, és mint ilyent az RMDSZ elismerte. Az MCSMSZ meg­próbál minden lenni Moldvában a csángóság számára: civil szervezet, kisebbségi szervezet, álcázott politikai párt, szociális szervezet, hivatalos képviselő és tevékenykedő intézmény stb. Az eddigi irányzatot tartva, mihelyt lehet, ebből a szervezetből ki fognak válni, önállósulni fognak egyes részek. Az MCSMSZ idővel a csángómagyarság ernyőszervezete lesz. 10. Nagy a távolság a csángóság és a mai modern világ szintje között. Nagyon nehéz olyan struktúrát felépíteni, amely biztosítja a csángómagyarság felemelkedését, egyúttal demokratikus is, és ugyanakkor megfelel mind a csángóság szintjének, mind a modern világ magas intézményi feltételeinek. Nálunk a dolgok nagy része sem nem normálisak, sem nem természetesek. A legtöbbször a legkisebb eredmények is, amelyek máshol már századok óta ter­mészetesek és megszokottak, hosszú és fáradtságos erőfeszítéseket kérnek tőlünk.. Ezt is figyelembe kell venni. Csicsó Antal alelnök sze­rine rnopyeri es pjuii­ hacuri tcid­Hert Lojszin­ Csángó asszony Csíksomlyón tjakUl­ áso s jatuor­­i Cetifk­a­i janien europSii letetien­­setaose keo­een­ ajn.taa

Next