Európai Idő, 2000 (11. évfolyam, 3-7. szám)

2000-01-29 / 3. szám

BELFÖLD: MAGYAR RÖNTGENEURÓPAI IDŐ 2000/3 Tulipános ünnep (folytatás az első oldalról) magyar közösség él, mihamarabb csat­lakozhasson az Unióhoz. Megérhettük azt a boldogságot, hogy van egy Magyar Állandó Értekezletünk, amely immár feladatot adhat a magyar kormánynak, s a magyar kormány tagjaként azon dolgozom, amit a magyar, határon túli és belüli legitim szervezetek feladatként ránk ruháztak. Ez annál is több, mint amit ezelőtt 15 évvel álmodhat­tunk. A változatos művészi műsor második felében nyújtotta át Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ első országos intézőbizottsága tag­jainak a Szövetség emlékplakettjét és az Arany­tulipán kitüntetést. Az eredeti tervekkel ellen­tétben, csupán 9-en fogadták el a kitüntetést: Balogh Edgár Aranytulipánját fia, Balogh Ferenc vette át, majd sorban Cs. Gyímesi Éva, Domokos Géza, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Lányi Szabolcs, Sütő András és Sylvester Lajos lépett a pódiumra. -Hogyan ünnepel Sütő András író, az emlékezetes marosvásárhelyi könyves-gyer­­tyás tüntetés szervezője, a Maros megyei szervezet első elnöke, az 1990-es fekete már­ciusi események főszereplője? - Nem akarok tudós lenni, érzéseim most szimfonikusak, talán inkább azt hangsúlyoznám ki, hogy a reménység érzése jelentkezik erősebben, mint valamivel korábban. 10 évvel ezelőtt, amikor megnyitottam az RMDSZ második kongresszusát, arról próbáltam elmon­dani néhány gondolatot, hogy a széthúzásnak itt nincsen sem helye, sem ideje. Sajnos, ami azután történt éppenséggel a széthúzás veszedelmét hozta el, és ez nagyon aggasztó jeleket mutat már. A reménységem éppen az, hogy ez a széthúzás talán megszűnhet és a jövőben egységesen fogunk fellépni. - Szétesőben látja az RMDSZ-t? - Nem szétesőnek látom, csak konfliktusokat vélek felfedezni, ezért remélem a jobb és ered­ményesebb összefogást. Sütő András és a többi díjazott ma már nem aktív részese az RMDSZ munkájának, hiszen 10 év hosszú idő, eszmék és emberek változnak. Ennyi idő elteltével kevesebb elfogultsággal lehet vissza­tekinteni, értékítéletet tartani, közben pedig a minket körülvevő valóságot szemlélni. - Hogyan látja a mostani RMDSZ-t Domokos Géza? - Most is olyan, mint 10 évvel ezelőtt. Nagy öröm volt találkozni régi barátokkal, olyan emberekkel, akik sokat tettek az elmúlt évtized­ben a romániai magyar közéletért, a politikai képviseletért. Másoktól eltérően vallom azt, hogy nem telt el hiábavalóan ez az évtized. Születtek eredmények, nem éppen megvetendő eredmények. Ma már sokkal tapasztaltabb az RMDSZ, össze sem lehet hasonlítani azzal, amelyik induláskor volt, az első hónapokban, az első években. Átesett nemcsak egy, több tűzk­eresztségen, kipróbálhatta kitartását, konok­­ságát, elvszerűségét, tárgyalókészségét. Ez mind azt jelenti, hogy sok minden megváltozott magába az RMDSZ-ben is. Az érdekvédelmi és a politikai szerepből mindig ellentmondás adódott, egy teher volt, amit cipelnie kellett. A szétválasztást korábban kellett volna megtennünk, most már mélyült a szakadék, pedig ezt akár most is meg kell tenni, mert enélkül nagyon nehezen fog tudni előrelépni a Szövetség. Az érdekképviseletet rá kell bízni a civil szervezetekre, az RMDSZ-nek pedig át kell alakulnia politikai párttá, néppárt típusúvá, amelyben léteznének működő plat­formok a nagy ideológiák mentén, így most egy nagy zavaros víz van, amelyben halászhatnak, akik szeretik az ilyen állapotot, itt legjobban a középszer érzi magát és a politikai karrierista. Az erdélyi magyarok sokfélék, de együvé tar­toznak - hangzott el a beszédekben és üdvözlő üzenetekben. Göncz Árpád magyar köztársasá­gi elnök rámutatott arra, hogy az RMDSZ vezetőségének előrelátását jelzi, hogy felis­merve az egyetlen járható utat, olyan célokat tűzött ki maga elé, amelyek Romániát az euró­pai integráció felé vezetik. Ennek érdekében elengedhetetlenül fontos számára, hogy Romániában, Magyarországon és Európában egyaránt szövetségeseket keressen, összefogjon más politikai és társadalmi erőkkel. Erre a gon­dolatra helyezte a hangsúlyt Emil Constantinescu államelnök is, aki külön kiemelte, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nyomán az együttműködés a romániai politikai valóság természetes részévé lett. Együtt sikerült felmutatnunk a remény modelljét és ezt a modellt a mai világ meghatározó tényezői magasra értékelték-fogal­mazott Constantinescu. Jól döntöttünk 1989 végén, amikor egy egységes érdekképviseleti szervezetet hoztunk létre - nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. - Akkor még nem tudhattuk, hogy milyen nehéz helyzetek várnak ránk, de ez a szervezet helytállt, eleget tudott tenni a feladatoknak, vál­lalta a felelősséget minden nehéz helyzetben. Nyilván voltak elégedetlenségek, kudarcok, de alapjába véve 10 esztendő múltával is azt kell ünnepelnünk, hogy jó döntés volt az, amikor elindultunk. Ez a 10 év bebizonyította, hogy az RMDSZ-re szükség van. - Az érdekvédelmi szerepet betöltött­e a Szövetség? - Végül is nem az a lényeges, hogy az RMDSZ önmagában miképpen működött, hanem az, hogy a céljának eleget tudott-e tenni, tudott-e valamit segíteni, változtatni a romániai magyarság helyzetén. Ez az egyetlen mérce és ez a legfontosabb. - Születésnap van. Hogyha előre tekintünk a következő 10 esztendőre, akkor mit kívánna ennek a szövetségnek?­­ Kevesebb bajt, kevesebb vitát, könnyebb előrehaladást, ugyanezt az összetartást, össze­fogást, ugyanezt az egységet. Jó munkát hozzá! Vincze Lóránt RMDSZ és Fidesz közös úton Mint ismeretes, 2000. január 15-én a marosvásárhelyi kultúrpalota nagytermében került sor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) fennállásának tizedik évfordulóját köszöntő ünnepségre, ünnepi előadásra, műsorra. A jubileumi rendezvényt megtisztelte jelenlétével számos romániai és külföldi - magyarországi, kárpátaljai, újvidéki, felvidéki, horvátországi - politikus, egyházfő, közéleti személyiség, író, költő, művész. Képviseltették magukat az anyaország parla­menti pártjai, valamint legfőbb állami- és kor­mányszervei is. A művészi bemutatókon zenével, énekkel, szavalatokkal tarkított évfordulós előadáson többen is köszöntőt mondottak, ismertették például Göncz Árpád magyar köztársasági elnök, Emil Constantinescu román államfő, Áder János, a magyar Országgyűlés elnöke üzenetét, üdvözlő levelét. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) vezetője a helyszínen mondott beszédet a saját, a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterel­nök nevében. Ebből a beszédből idézünk, tanul­ságos: ...Az erdélyi magyarság egységes érdekvédel­mi szervezete hat évig ellenzékben, az elmúlt három esztendőben pedig a bukaresti kor­mánykoalíció kohéziós erejeként, megkerül­hetetlen politikai erőként van jelen az ország életében. Meggyőződésünk, hogy azoknak a kihívásoknak, amelyek előtt Románia áll az új évezredben - különösen a decemberben, Helsinkiben született döntések fényében - az ország nem tehet eleget az itt élő magyarság, a szülőföldjén történő boldogulást kereső és meg­találni óhajtó erdélyi magyarság, az RMDSZ cselekvő közreműködése nélkül. A magam részéről jó szívvel idézem fel Magyarország miniszterelnökének ezelőtt öt évvel, akkor még a Fidesz elnökeként Kolozsváron, a félévtizedes évforduló idején elmondott szavait: “Németh Zsolt személyében már 1989-ben, a megalakuláskor itt volt a Fidesz, történetünk és az RMDSZ története rengeteg ponton találko­zott, úgyhogy kis túlzással azt kell mondanom: közös öt esztendőnk volt, még ha a magyarság más-más részei közt éltük is végig ezt az öt esz­tendőt. Nemcsak egyszerű küldöttséget látnak bennünk, hanem olyan fiatalokat, kiknek hori­zontja nem Záhonynál vagy Biharkeresztesnél ér véget, hanem amikor saját maguk életéről, sorsáról, hazájukról gondolkodnak, akkor messzebbre látnak át a magyar határokon, és saját szellemi hazájukba belefoglalják azt a ma­gyarságot és magyar kultúrát is, amit az RMDSZ testesít meg a jelen pillanatban Románia területén...” Ennek a felismerésnek, a belőle fakadó erkölcsi, politikai krédónak megfelelően csak megerősíteni tudom, a magyar kormány mélyen átérzi és vállalja azt a felelősséget, amellyel a határon túl élő nemzetrészek sorsa iránt viseltet. Meggyőződése, hogy az egységesülő Európában közösen fogják megtalálni boldogulásukat Magyarország és a szomszédai, az anyaország és a határokon túli magyarság, valamint a velük élő többi nemzet. Minket, magyarokat határon innen és túl gyakorta ér vád, könnyebben emlékezünk, mint ahogyan tervezni merünk. Lehet, hogy töb­bet vitatkoztunk, mint amennyit gazdálkodunk lelkiekkel, anyagiakkal, de állandó készültség­ben éltünk harminchat emberöltőn át. Harminchat nemzedéknek kellett - nem egyszer­­ hajszálon függő-karddal a feje fölött szántani, vetni, tanítani, építeni, tenni a dolgát, megannyi felperzselés után is hűségesnek maradni a kizöldellő szülőföldhöz és megtartó hagyo­mányainkhoz, egyszóval, megmaradni. Ma, amikor eljött az ideje a kiegyenesedésnek, amikor elfoglalhatjuk helyünket a nyugati népek családjában, a világ legerősebb szövetségi rend­szerében, tudjuk és valljuk, a siker a határokon átnyúló nemzet érdeme. Szent Istváné éppúgy, mint a nagyváradi Szent Lászlóé, a kolozsvári igazságos Mátyásé, a kincses város másik szülöttéé, Bocskaié, a Marosvásárhelyen fejedelemmé lett II. Rákóczi Ferencé, az itt élő és alkotó Bolyaiaké, Bodor Pétereké, Sütő Andrásoké, Körösi Csom­áké és Wesselényieké. Tény, hogy az RMDSZ csak részben tudta meg­valósítani a tíz évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzéseit, de ez nem rajta múlott...” Eddig az idézet. Csak annyit fűzünk hozzá: a Fidesz és RMDSZ Orbán Viktor által említett öt éves - majd még ötéves - szoros kapcsolatának megtestesítője az RMDSZ-en belül a Reform Tömörülés, a Szövetség mai nemzeti liberális platformja. Stagnáló hanyatlás Az év utolsó kormányülésén Mugur Isărescu új kabinetje több pénzügyi jellegű intézkedést hozott. A nyereségadó 38-ról 25%-ra csökkent, az exportból származó profit után csupán 5% adót kell fizetni. A Hozzáadott Értékadót (HÉA) egységesítették és 22- ről 19%-ra csökkent. 2000 áprilisáig nem kell HÉA- t fizetni. Ezek a rendeletek optimista előrejelzések meghozatalára késztették a gazdasági szakem­bereket. 2000-ben inflációs stabilitásra számíthatunk - nyilatkozta az Európai Időnek Mátis Jenő, Kolozs megyei képviselő, a költségvetési bizottság tagja.- A frissen elfogadott adóügyi reformok első része megteremtheti a lehetőséget arra, hogy a román gaz­daság növekedési pályára álljon. 2000-ben várható a nagy állami vállalatok magánosításának folytatása, az országos légitársaság, a galaci SIDEX kohászati kombinát, a brassói tehergépkocsigyár és traktorgyár, a slatinai alumíniumöntöde magánosítása. Felgyorsul majd a veszteséges vállalatok felszámolása. Ebben az évben kerül sor a Mezőgazdasági és a Kereskedelmi Bank magánosításának elkezdésére. - Milyen segélyeket várhatunk miután a Helsinki Európai Uniós csúcson Romániát is felvették a tagjelöltek sorába? - Várható, hogy a helsinki döntés után Románia nagyobb mértékű segélyhez jut az Európai Uniótól, 600-700 millió euróra számíthatunk. Az új kor­mányfő személye lehetőséget teremt arra, hogy Románia számára megnyíljanak a nemzetközi pénzü­gyi piacok, ezáltal kisebb kamattal kedvezőbb hitel­hez juthatunk. Szükség van az ország gazdasági fejlesztési stratégiájának nagyon gyors kidolgo­zására, ami európai integrációs követelmény, enélkül nem várhatóak azok a külföldi segélyek, amelyek az idei költségvetés valamint a tervbe vett infrastruk­turális és önkormányzati fejlesztések, kör­nyezetvédelmi beruházások finanszírozására szük­ségesek. A volt Mezőgazdasági Állami Vállalatok privatizációjával elérhető az, hogy a Világbank folyósítsa az éppen esedékes hitelrészletet az ország számára.­­ Az összes gazdasági mutatókat tekintetbe véve, milyen pályára fog helyezkedni az ország 2000- ben?­­ Én egy 30-35%-os inflációra tippelek, annak ellenére, hogy választási évről van szó, a kormány­nak pedig igen sok szociális kérdést kell megoldania. Az év második felében már érezhető lesz a gazdasá­gi könnyítések hatása a kis és közepes vállalatokra, ha az idevágó törvényt alkalmazzák. Most a költ­ségvetés bevételének több mint felét a kis- és köze­pes vállalatok adják. Ennek az aránynak nőnie kell, ha végrehajtják a gazdaság-átszervezési programokat.­­ A lakosság reálbére stabilizálódni fog-e, ha beköszönt a gazdasági növekedés? - Bizonyos ágazatokban igen. Tavaly mlg több eset­ben a reálbérek növekedése követte az inflációs rátát, annak ellenére, hogy például a költségvetésben dol­gozók számára egész évben nem volt bérnövekedés. A fellendülő gazdaság óhatatlanul több megtermelt jövedelmet, nagyobb beruházási készséget, több munkalehetőséget jelentene. Vincsé­k Lóránt : Erdélyországi krónikás Borbély Zsolt Attila rovata T­í­z é­v (folytatás az­­ oldalról) bizonnyal vannak még hasonlók, akikről úgymond megfeledkeztek, Zsigmond Lászlótól Csutak Ist­vánig (mindketten ex-képviselők). Ugyancsak a politikai szelekció jele, hogy nem hívták meg Balázs Sándort és Pillich Lászlót, akik szintén sokat tettek az első években az RMDSZ-ért és mindketten elnökségi tagok is voltak. Már az ülés előtt kiszivárgott hírekből megtudhattuk, hogy Markó Béla inkább lemond a szólás lehetőségéről, csak ne kell­jen odaengedni a mikrofonhoz Tőkés Lászlót, aki egyébként egyedül képviseli a személyi konti­nuitást az RMDSZ csúcsveze­tésében. Ha valaki, akkor egyér­telműen ő lett volna arra hivatott, hogy megvonja az ünnepségen e tíz év mérlegét. Markó Béla és köre vélhetőleg éppen ettől félt. U­­gyanis, amit a Szövetség az utóbbi három évben tett, azt egyre nehezebb a magyar közösség “eladni”, azt egyre nehezebb úgy beállítani, mint a magyar érdekek jegyében folytatott tevékenységet. Ennek kimondásától félhetett a Szövetségi Elnök, aki az első számú felelős az elmúlt évek helyzetkihagyásaiért és az RMDSZ pályaívének 1996-os megtöréséért. Mellesleg, mint a sajtóhírekből megtudhattuk, Markó Béla mégis beszélt, míg Tőkés László nem. Úgyszintén már az ünnepség előtt tudni lehetett, hogy Markó Béla ki szándékszik tüntetni az RMDSZ alapítóit (ami később az első Ideiglenes Intéző Bizottságra szelídült). Sikerült megtalálni azt a testületet a kiemelés/kitüntetés céljára ahol, hogy is mondjuk , man... baloldali többség valt. Miként a döntés ellen tiltakozók (Bodó Barna, Csapó I. József, Egyed Péter, Farkas Zoltán, Fülöp G. Dénes, Haj­dó Csaba, Katona Ádám, Kerekes Sándor, Kincses Előd, Kolumbán Gábor, Kónya- Hamar Sándor, Mátis Jenő, Papp Kincses Emese, Pillich László, Somai József, Szabó László, Tőkés András, Tőkés László, Vekov Károly) megfogalmazták: “Minden olyan kísérlet, amely néhány személyre kívánja leszűkíteni az alapítók körét, hamis, és sérti mindazokat, akik az első hívó szóra csatasorba álltak. Ha valaki alapítókat keres szövetségünk keretein belül, annak erkölcsi köte­lessége kikérni mindazon helyi közösségek véleményét, amelyek ebben a nagy önmagunkra ébredés­ben szerepet vállaltak és képviselőiket elküldték az első országos, kolozsvári találkozóra.” Ha mindehhez hozzávesszük a decemberi eseményeket, a Tőkés László ellen indított támadást az SZKT-n, azt, hogy Markó Béla a meghívás ellenére nem jelent meg sem a temesvári ünnepségsorozat bármelyik rendezvényén, sem pedig Tőkés László kitüntetése alkalmából rendezett parlamenti ünnepségen, akkor csak azt lát­hatjuk: a hivatalos vezetés számára még a közös ünnep sem szent, azt is belengi a kirekesztés, az elhall­gatás, a politikai szempontú szelek­tálás machiavellisztikus szelleme. Borbély Zsolt Attila

Next